Majer Dániel (GPhírek)
Versenyzők
1. Hamilton 2. Alonso 3. Verstappen
Hamilton csak a szezon második felében gyújtotta be a rakétákat, az idény elején közel sem volt meggyőző, a Silverstone-ban kapott hatalmas pofon után tett sértődött megjegyzései pedig nálam az idényének mélypontját jelentik. A Ferrari gyorsasága mentálisan kicsit mintha megviselte volna, a hockenheimi ajándékgyőzelem és a Magyar Nagydíjon a Mercedes kezére játszó eső után azonban hozzá került a momentum, a nyári szünet után pedig azt a Hamiltont láttuk, akinél eddig jobbat még soha. Nyoma sem volt a szezon elejére jellemző kihagyásoknak és esetenkénti visszafogottságnak, kegyelmet nem ismerő magabiztossággal nullázta le Vettelt és a Ferrarit.
Alonso frusztráltságához az idén sem férhetett kétség, a mérgezett hegyű nyílként a McLaren szívébe fúródó verseny közbeni megjegyzései aligha javítottak a csapategységen, és noha ezek a legkevésbé sem voltak szimpatikusak, valahol mégis meg tudom érteni a kétszeres világbajnokot. A wokingiak alapvető tervezési hibákat vétettek az autóval, innen pedig év közben már amúgy sem volt visszaút, Alonso azonban ennek tudatában, 37 évesen is úgy küzdött, mintha éppen újoncidényében akarná megmutatni a világnak, hogy nem véletlenül került be a Forma-1-be. A 21-0-s időmérős mérleget a korábban generációja egyik legjobbjának tartott Vandoorne ellen pedig senkinek sem kell magyarázni.
Verstappent a szezon eleji sorozatos hibák után sokan leírták, utána azonban képes volt összekapni magát, az idény végére pedig teljesen elhomályosította az év elején fölé kerekedő Ricciardót. A tapasztalat hiányával már egyáltalán nem takarózhat a többiekhez képest még mindig szemtelenül fiatal holland, a kivételes gyorsaságához pedig ezelőtt sem fért kétség, engem azzal győzött meg, hogy képes volt (még ha segítettek is neki) egyet hátralépni, és elfogadni, hogy a görcsös akarás nem vezet eredményre. Ez nála sokkal idősebb és rutinosabb pilótáktól is elismerésre méltó lett volna.
Csapatok
1. Mercedes 2. Sauber 3. Red Bull
A Mercedes egyértelműen a csapategység tekintetében kerekedett a Ferrari fölé 2018-ban, pedig a szezon közepén a legtöbben nem rájuk fogadtak volna. Ahogyan a vörösök 2000-es évek eleji dominanciája után a sikercsapat tagjai közül többen is elmondták, mentálisan sokszor nehezebb éveken át a csúcson maradni, mint először felérni oda. Toto Wolff ebből a szempontból is remek munkát végez és képes motiválni a világbajnok istállónál dolgozókat. A szezon előtt és egy ideig közben is a Ferrari végezte a jobb munkát, képes volt eltüntetni a technikai hátrányát a 2017-es szezon vége óta, az őszi hibáikat azonban kíméletlenül használta ki a Mercedes, és a vörösökkel ellentétben nem osztogatott ajándékokat a riválisnak.
A Sauber a Ferrarival ellentétben megmutatta, hogy milyen az, amikor egy csapat mindent kihoz a lehetőségeiből. A Scuderia nem csak a fejlesztések elbaltázásával, – amiben nem is a vakvágányra futás, hanem a rossz irányhoz való makacs ragaszkodás volt különösen fájdalmas – hanem a monzai töketlenkedésével a csapatsorrend kérdésében (miközben a Mercedes szó nélkül beáldozta Bottast), valamint a Japánban felszínre bukkanó belviszály miatt is rászolgált az idei vereségre. A Sauber ezzel szemben sziporkázott, a fejlesztések korai leállítása ellenére a középmezőny elején zárta a szezont és megmutatta, hogy a megfelelő vezetővel és hatékony pénzköltéssel mire lehet menni.
A Red Bullnak olyan szempontból könnyű dolga volt, hogy a gyengécske Renault-motor miatt nem nyomta a vállát az esélyesség terhe, hátrafelé pedig soha nem kellett figyelnie, akkora a szakadék a három élcsapat és a többiek között. Viszont nekik legyen mondva, hogy nem kényelmesedtek bele ebbe a szerepbe, fejlődtek a szezon második felére, és azokon a pályákon (plusz Ausztriában), ahol előzetesen esélyesek voltak a győzelemre, ki is használták a kínálkozó lehetőséget.
Versenyek
1. Brit Nagydíj 2. Azerbajdzsáni Nagydíj 3. Kínai Nagydíj
A szezon egyik klasszikus helyszínén, a tempós kanyarokkal tűzdelt Silverstone-ban a Ferrarik és a Mercedesek páros csatája olyan látvány volt, amire bárki csak csettintene, aki szereti a Forma-1-et. A rajtbalesettel, biztonsági autós fázisokkal, nagy bukással, taktikai csatával és Hamilton felzárkózásával fűszerezett futamon minden volt, mi szem-szájnak ingere, majd mint egy jó akciófilmben, a végére maradt a legizgalmasabb jelenet, a döntés az első hely sorsáról.
Amennyiben a silverstone-i futam akciófilm volt, a bakui verseny inkább thrillernek illett be Räikkönen és Ocon rajt utáni ütközésével, a féloldalas autóval a bokszba visszaevickélő Alonsóval, és az egymást körökön keresztül ütlegelő, majd egymásba rohanó Red Bullokkal. A csattanó itt is a végére maradt, Grosjean amatőr hibája felvezette Vettel, majd Bottas drámáját, ami szezon egyik legszívszorítóbb pillanata volt.
Közös mindhárom versenyben, hogy legalább egyszer mindegyiken pályára hajtott a biztonsági autó. Kínában már azt megelőzően is volt izgalom bőven, a két Ferrari és Bottas csatája a Mercedes finnjének legjobb formáját idézte, a show azonban a Safety Cart jól kihasználó Red Bullok révén teljesedett ki. Ricciardo megmutatta, hogy miért is tartják az egyik legjobb előzőnek a mezőnyben, miközben Verstappen áldozatául esett szezon eleji akarnokságának, és közben Vettelt is magával rántotta.
Rajtok
1. Verstappen – Mexikói Nagydíj 2. Hamilton – Olasz Nagydíj 3. Räikkönen – USA Nagydíj
Mexikóban a minden idők legfiatalabb rajtelsőjének járó elismerésről hajszállal lecsúszó Verstappen nem is az elrugaszkodásával, hanem az azután történtekkel került a listám első helyére. A Red Bullnál joggal aggódtak a mögülük induló, a hosszú célegyenesben az erőfölényüket érvényesíteni igyekvő Ferrarik és Mercedesek miatt, Ricciardo a pole-ból pedig megmutatta, hogy egy rossz rajt milyen következményekkel járt volna Verstappen esetében. Ő azonban jól indult, és bár Hamilton így is elment mellette az első kanyar felé menet, a holland mélyet fékezve visszabújt mellé, és a könyökét kitéve átvette a vezetést.
Hamilton monzai produkciójában szintén nem maga a rajt volt a kivételes, a szűk monzai célegyenesben a Ferrarik jól zártak össze előtte, a Mercedes britjének azonban így is résen kellett lennie, hogy a Rettifilóban ne menjen neki az élesen forduló Vettelnek. A Roggia felé menet sem tűnt úgy, hogy esélye lenne az előzésre, az egymásra figyelő Ferrarik azonban tettek neki egy szívességet, amit ő könyörtelenül el is fogadott, hajszálpontosan manőverezve az autóját kívülről bevetődött Vettel mellé, ezzel hibába hajszolva a németet.
Räikkönen austini rajtjában nagy szerepe volt az ultralágy gumiknak, amelyek a gyorsítás második fázisában nyújottak szemmel látható előnyt neki Hamiltonnal szemben, azonban ezzel együtt is be kellett bújnia a belső ívet lezárni igyekvő Mercedes mellé, majd el kellett fordulnia a szűk első kanyarban. Ez a rajt kulcsfontosságú volt abban, hogy a finn meg tudta nyerni a versenyt, a korábbi jó rajtjaival ellentétben pedig ki kell emelni, hogy meg is tudta tartani a megszerzett helyet, ami például Ausztriában nem sikerült neki.
Az év pillanata
Egyértelműen Räikkönen második ferraris pályafutásának első, egyben utolsó győzelme nálam a szezon legemlékezetesebb momentuma. A 2014-es borzasztó ferraris visszatérése után évről évre javult a teljesítménye, 2017-ben már többször is régi önmagát idézte, a tavalyi monacói futam után pedig mindenképpen kijárt neki legalább egy győzelem. A monzai dobogón látszott rajta a csalódottság, lehet, hogy akkor ő is azt gondolta, az utolsó lehetőség csúszott ki a kezei közül a sikerre, Austinban azonban kárpótolta őt a sors. Külön öröm, hogy nem az ölébe hullott az első hely, hanem komoly csatában győzte le Hamiltont és a többieket, a futam kulcsmomentumaiban a maga javára fordítva a küzdelmet.
Az év csalódása
Vettel és a Ferrari. Azért nem választanám külön a kettőt, mert nem lehet, a Forma-1 abból a szempontból is csapatsport, hogy a versenyző hibái kihatással vannak a csapatra, de ez fordítva is igaz, Vettel tehát nem véletlenül kerülhetett rossz spirálba az ősszel. Lehet, hogy sosem tudjuk meg, pontosan mi zajlott és zajlik jelenleg is a háttérben a vörösöknél, a fejlesztések félresiklása elkerülhetetlen volt-e, vagy a belső konfliktusok következménye. Kívülről mindenesetre az látszott, hogy az utóbbi évek magasan legjobb Ferrarijával sem tudtak a szezon végéig versenyben maradni a vb-címekért, miközben Austinban az autó még úgy is jó volt a futamgyőzelemre, hogy hónapokat pazaroltak el a fejlesztési versenyben.
A Ferrari az idén csapatként vallott kudarcot, és ha az őszi kisiklást nem is feltétlenül tudták volna elkerülni a nyáron elhunyt Sergio Marchionnéval, a kármentésben szinte biztosan hatalmas segítséget jelentett volna a néhai elnök-vezérigazgató jelenléte.
Mi lesz jövőre?
Marad a kétcsapatos világbajnoki csata, a Red Bullnál bármennyire is pozitívan állnak a Hondához, egy teljes szezonon át nem fogják tudni tartani a lépést a Ferrarival és a Mercedesszel, de többször megnehezíthetik Hamiltonék dolgát, mint az idén. A legnagyobb kérdőjelet a maranellóiak jelentik, de mielőtt elkezdenénk azon izgulni, hogy Vettel mire megy Leclerc-rel, előbb azon érdemes, hogy a Ferrari meg tudja-e oldani az Arrivabene és Binotto közötti nézeteltéréseket, és a szezon elejétől versenyben tud-e lenni a Mercedesszel.
A négyszeres világbajnok valószínűleg az első futamtól kezdve minden idegszálával azon lesz, hogy legyőzze a fiatal monacóit, Leclerc pedig tudja, hogy nagy esélyt kapott, annál pedig érettebb, hogy az első, számára kedvezőtlen döntésnél rárúgja az ajtót Arrivabenére. Tudja, hogy előbb-utóbb el fog jönni az ő ideje. A Red Bullnál már nem lesznek ennyire hidegvérűek, Gasly Brazíliában mutatott viselkedése alapján nem csodálkoznék, ha hamar feszültté válna a viszony közte és Verstappen között.
A Mercedesnél ilyesmitől nem kell tartani, én azonban nem írnám le Bottast, szerintem erősen fogja kezdeni az évet, kérdés, hogy mikor fogy ki (ha kifogy) a mentális energiából, és kapitulál Hamiltonnal szemben. Még egy ekkora mélyrepülést nem engedhet meg magának, mert akkor már szezon közben leválthatják az addigra a csapatot és az autót is az utolsó csavarig megismerő Oconra.
Cikkünk következő oldalán Mészáros Sándor (Autósport és Formula Magazin, F+1 Blog) szavazatait és szöveges indoklását találja!
