Zsoldos Barna (Nemzeti Sport)
Versenyzők
1. Hamilton 2. Verstappen 3. Alonso
Hamilton idei remeklésében az az igazán lenyűgöző, hogy rendre akkor nyújtotta a legjobbját, amikor fejben látszólag teljesen máshol járt. Nehéz elhinni, de valószínűleg tényleg igazat állít, amikor azt mondja, az olyan elfoglaltságai, mint a divattervezés, a zenélés vagy a folyamatos utazgatás, nemhogy nem vonják el a figyelmét az F1-ről, hanem az agyát stimulálva még jobb versenyzővé teszik. Ennek mintapéldája volt a számára tét nélküli idényzáró, amelyen gyakorlatilag végighülyéskedte a hétvégét Will Smith-szel, majd két kisvideó leforgatása között mintegy mellékesen megnyerte a nagydíjat – miközben a becsületgyőzelemért hajtó Bottas vért izzadva sem tudott a közelébe kerülni...
Verstappent azért tettem közvetlenül a brit mögé, mert a döcögős idénykezdet után rendíthetetlen teljesítménnyel vágott vissza kritikusainak, többek között két remek győzelmet aratva. Sokan mintha megfeledkeznének zsenge életkoráról, és olyan érett, higgadt, nyugodt viselkedést várnának el tőle, ami teljesen irreális egy 21 éves ambiciózus tehetséggel szemben.
A három topcsapat többi versenyzője más-más okokból mind csalódást okozott, Alonso McLarenen belüli 21–0-s időmérős dominanciája viszont önmagáért beszél, ráadásul azokat a versenyeket figyelembe véve, amelyeken mindketten célba értek, a spanyol szintén fölényesen, 10–1-re verte Vandoorne-t.
Csapatok
1. Mercedes 2. Red Bull 3. Ferrari
Noha a Ferrari 2008 óta a legjobb autójával állt elő az idén, ez sem változtat a tényen, hogy tizedik nekifutásra sem tudta elhódítani a konstruktőri trófeát. Persze mindenki látta Vettel döbbenetes hibáit, a Sergio Marchionne halála utáni káoszt, a csapaton belül dúló hatalmi harcokat, de ilyen kivételezett helyzetben, ekkora költségvetéssel az újabb és újabb kudarcokat már tényleg nagyon nehéz kimagyarázni.
A Mercedes ezzel ellentétben a demoralizáló vereségek után is talpra tudott állni, és amikor hullámvölgybe került, szinte mindig hatékonyan oldotta meg a kármentést. Az autó nyers tempó terén sokszor nem érte el a Ferrari szintjét, vezérpilóta, problémamegoldás és műveleti feladatok szempontjából viszont egyértelműen riválisa fölé nőtt.
A Red Bull Monacóban, Mexikóban és Szingapúrban is megmutatta, hogy aerodinamikai hatékonyság alapján az egyik, ha nem a legjobb a mezőnyben, Interlagosban pedig azt is bebizonyította, gumikezelés terén is a topon van. A csomag egyetlen gyenge pontja ezúttal is a motor volt, és erre az ötödik szezon ment rá.
Versenyek
1. USA Nagydíj 2. Azerbajdzsáni Nagydíj 3. Kínai Nagydíj
Az egész szezonban arról álmodoztunk, hogy lássunk egy versenyt, amelyen a három topcsapat pilótái szoros csatában, izgalmas előzésekkel és változatos stratégiákkal döntsenek a győzelem sorsáról, Austinban pedig pontosan ezt kaptuk. Az őrült azeri futam a Red Bullok ütközésével, Bottas drámájával és a Force India újabb dobogójával szintén emlékezetes marad, ahogy Daniel Ricciardo sanghaji magánszáma is – a tökéletes gumistratégiától kezdve a nagyszerű tempón át a tőle megszokott szenzációs előzésekig.
Rajtok
1. Hamilton – Mexikói Nagydíj 2. Räikkönen – USA Nagydíj 3. Räikkönen – Osztrák Nagydíj
Hamilton Mexikóban a harmadik helyről indulva lőtt ki rakétaként, és az első kanyar előtt egy ideig az első helyen is haladt – csak azért vett vissza Verstappen mellett, mert a bajnoki cím járt a fejében.
Räikkönen Austinban a második helyről rajtolva agresszív, mégis fair módon szúrt be Hamilton mellé az első kanyar előtt, ami kulcsfontosságú volt későbbi győzelmében.
A finn korábban Spielbergben a harmadik helyről rugaszkodott el remekül, beférkőzve a két Mercedes közé.
Az év pillanata
Amikor a hungaroringi teszt végén a laptopot kikapcsolva visszagondoltam az azt megelőző hat hét F1-es kalandjaira, amelyeket Mészáros Sándor kollégámmal éltünk át. Fárasztó, mégis felemelő élmény volt részese lenni a sportág valaha volt legzsúfoltabb időszakának, benne a történelem első – és valószínűleg utolsó – „triple headerjének”. Hat hét, öt verseny, egy teszt, több, mint húsz nap a paddockban, rengeteg utazás, még több interjú, és persze némi rettegés, hogy a hockenheimi ítéletidőben mikor szakad a fejünkre a médiaközpontnak nevezett bádogviskó...
Az év csalódása
Egyértelműen Vettel sorozatos hibái, amelyekre ráment a német világbajnoki címe. A mezőnyből legalább három olyan versenyzőt fel tudnánk sorolni, akik ezzel a Ferrarival elhódították volna a vb-trófeát – a négyszeres világbajnoknak mégsem sikerült. Azért igazán nagy csalódás ez, mert korábban szinte sosem követte el kétszer ugyanazt a hibát, és ha meg is ingott, mindig erősebben tért vissza – red bullos főnökei épp ezt a tulajdonságát szerették benne a legjobban. Megkockáztatom, F1-es pályafutása leggyengébb szezonja áll mögötte, amellyel talán egy soha vissza nem térő lehetőséget szalasztott el a ferraris vb-címet illetően.
Mi lesz jövőre?
A 2019-es mezőny összetétele rengeteg izgalommal kecsegtet, ráadásul megdőlt az örök fanyalgók egyik fő tézise, mely szerint a fiatal tehetségek alig kapnak lehetőséget az F1-ben. Miután az F2 első három helyezettje egyaránt szintet lép, Leclerc-t és Gaslyt topcsapatok alkalmazzák, Giovinazzi pedig leváltja Ericssont, egy ideig elég hiteltelen lesz a fiatalok sanyarú sorsa miatt sopánkodni.
Egyre többen pedzegetik, hogy az ifjú monacói legyőzheti a Ferrarin belül Vettelt, és én sem lennék meglepődve, ha hasonló forgatókönyv valósulna meg, mint 2014-ben a Red Bullnál. Egy esetleges maranellói belharc még kényelmesebb helyzetbe hozhatja Hamiltont, akinek biztosan újabb motivációs löketet ad, hogy a következő két évben beérheti Schumachert a vb-címek terén. A Hondában még nem érzem az átütő erőt ahhoz, hogy vb-címhez segítse a Red Bullt, de három-négy futamgyőzelmet mindenképp várok a csapattól. Az új első szárnyak pozitív hatásával kapcsolatban szkeptikus vagyok, de bízzunk benne, hogy a pesszimista jóslatok ellenére az eddigieknél valamelyest szorosabb lesz a küzdelem a pályán.
