Társoldalunk:

Korábban sokszor végződött halállal a vasárnapihoz hasonló Forma-1-es horrorbaleset

2020.11.30. 05:56

Kevésen múlt, hogy tragédia helyett egy csodás megmenekülésről maradjon emlékezetes a Forma-1 legutóbbi versenye, a vasárnapi Bahreinben megrendezett nagydíj. Összegyűjtöttünk néhányat a Romain Grosjeanéhoz hasonló rémisztő balesetekből.

A Bahreini Nagydíj sokkoló balesettel emlékeztetett mindannyiunkat, hogy az autóversenyzés mennyire veszélyes. A biztonság javításáért vívott szüntelen, megalkuvás nélküli küzdelem megannyi, a nagyközönség, a közvélemény számára ismeretlen szakember közreműködésével fantasztikus eredményeket hozott az elmúlt évtizedekben; lényegében hozzászoktunk ahhoz, hogy egy-egy ütközés, kisiklás legyen bármilyen látványos, a fülkéből sértetlenül szállnak ki a pilóták, és másnap szinte már eszünkbe sem jutnak az események.

Kattintson a képre az ijesztő jeleneteket megörökítő galériánk megtekintéséhez!Forrás: Getty Images/2018 Getty Images/Getty Images

A gyászos 1994-es San Marinói hétvége óta a versenyek áldozatainak listáján többségében szerencsétlenül járt sportbírók szerepelnek (nagy szerencse, hogy Bahreinben a hajrában nem bővült a névsor), a 2014-ben Japánban meghalt Jules Bianchi (a sors kegyes volt, hogy az idei isztambuli időmérőn hasonló felállásból nem lett újabb tragédia), valamint a legfrissebb fájdalmas emlék, Anthoine Hubert tavalyi végzetes bukása Spában a Forma-2 versenyén. Romain Grosjean talán csak a lélekjelenlétének köszönhette, hogy 2020. november 29-én második születésnapját ünnepelhette.

Ennek kapcsán összegyűjtöttünk néhányat az övéhez hasonló balesetekből, amikor kettészakadt és/vagy lángba borult autó miatt kellett aggódni pilóták épségéért. Sajnos nem mindenki úszta meg élve.

Laudát kihúzták a lángtengerből, másokat nem sikerült

Az F1-es versenyek és tűz fogalma összefonódott Niki Lauda 1976-os nürburgringi karamboljával, aki élete hátralevő részén magán viselte a lángok nyomát. Grosjeannal ellentétben a Ferrariban bukó osztrák nem tudott kimenekülni a lángok közül, és biztosan meghal, ha a rajtnál a mezőny után (akkoriban természetesen nem így volt) eredő orvosi autó személyzetére kellett volna várnia.

Megállt viszont segíteni rajta néhány versenyzőtársa, akik saját egészségük kockáztatásával kihúzták őt; később ezért kitüntetést is kaptak az angol királynőtől. A balesetről tavaly részletesen megemlékeztünk Lauda halálakor: cikkünkből többek között kiderül, miért volt döntő az egyik életmentő ferraris múltja és hogy (nem) köszönte ezt meg neki az érintett.

Tűz bokszutcai tankolások során is előfordult többször – fiatalabb olvasóink kedvéért, a futam közbeni tankolás korábban megengedett volt –, ebben Max Verstappen apja, Jos égése az, amit minden esetben felidéznek. Laudával ellentétben az ő kijutásáért már világszerte az élő tévéadásban lehetett izgulni.

Jos Verstappen bokszutcai tüze 1994-ben. Kattintson a képre az ijesztő jeleneteket megörökítő galériánk megtekintéséhezForrás: DPA/AFP/usage worldwide, Verwendung weltweit/Eissbrod Bernd

Bahreinben Grosjeannak abból a szempontból is szerencséje volt, hogy a Haas nem borult fel, így a körülményekhez képest hamar ki tudott szállni. Korábban viszont többeknek is úgy gyulladt ki az autójuk, hogy fejjel lefelé álltak, így nem volt lehetőségük elhagyni a lángokat.Az 1968-as Francia Nagydíjon a Honda ki akarta próbálni az új, léghűtéses motorral hajtott autóját, az RA302-est. John Surtees korábban már tesztelte a kocsit, de az 1964-es világbajnok kijelentette, hogy életveszélyesnek tartja a gépet, és a hétvégén nem volt hajlandó beleülni.

A japán csapat így arra kényszerült, hogy a népszerű hazai pilótának, Jo Schlessernek adjon lehetőséget, aki egyébként a később egy futam erejéig az F1-ben is megforduló Jean-Louis Schlesser nagybátyja volt. A 40 éves versenyző korábban már részt vett két világbajnoki futamon, de mindkét alkalommal F2-es autót vezetett.

A Rouenben rendezett futam 3. körében Surtees félelme beigazolódott, és megtörtént a baj. A Honda hátsó szárnya leszakadt, a rommá tört autó pedig felborult. Ez önmagában még nem lett volna baj, de az üzemanyag ráfolyt a kipufogócsőre, a magnéziumból készült tank miatt pedig az egész autó kigyulladt, nem hagyva lehetőséget a túlélésre.

Schlesser felborult autója rögtön kigyulladtForrás: AFP/Jean-Pierre Prevel

A következő, monzai futamon a Honda újra megpróbálta beültetni Surteest a koporsóval felérő kocsiba, aki ismét ellenállt, végül pedig a franciaországi verseny volt az egyetlen, ahol az RA302-es rajthoz állt. A szezon végén a japánok kivonultak az F1-ből, amiben nagy szerepet játszott Schlesser tragédiája.

Hasonló körülmények között vesztette életét az 1973-as Holland Nagydíjon Roger Williamson. A fiatal pilóta felborult és a lángok között ragadt, bár közvetlenül nem azok ölték meg, hanem a füst és az oxigénhiány. Döbbenetes volt látni, hogy az oltásra kijelölt tűzoltóautó mindössze néhány száz méterre parkolt a helyszíntől, de nem indulhatott el a forgalommal szemben.

Williamsonnak egyvalaki próbált segítséget nyújtani, egy megálló versenyző, David Purley. „Nem az történt, hogy megpróbáltam megmenteni a barátomat, nem ismertem jól Rogert. Ösztönös reakció volt" – mondta. Ezután döntöttek úgy, hogy amerikai mintára kipróbálják a Forma-1-ben is a Safety Cart, a szezonzárón be is vetették. Kigyulladó autótól vesztette életét korábban Lorenzo Bandini és Stuart Lewis-Evans is, és az 1970-es Spanyol Nagydíjon is volt egy ijesztő tűz egy karambol után.

Amikor egy védőeszköz nyaktilóvá válik

A legjobban talán egy 1974-es eset mutatja meg, hogy glória nélkül mi történhetett volna Grosjeannal. Az idényzárót Watkins Glenben tartották, ahol egy évvel korábban François Cevert szenvedett halálos balesetet. A tragédiát egy esztendővel később sem úszták meg, és ez beárnyékolta a világbajnoki címért folytatott háromfős csatát.

A 7-es kanyar már a szabadedzések során is gondot okozott, ugyanis Clay Regazzoni, Jean-Pierre Beltoise és Mario Andretti is balesetet szenvedett a pályának azon a részén. A legrosszabbul viszont a 26 éves, mindössze második F1-es futamát teljesítő Helmuth Koinigg járt, akinek a 10. körben történt becsapódás után esélye sem volt a túlélésre.

Ahogyan ez számos más esetben is elmondható, az osztrák pilótánál is több tragikus véletlen kellett ahhoz, hogy az ütközésnek ennyire rossz vége legyen. Bizonyos források a Surtees felfüggesztésének a meghibásodása, más beszámolók szerint egy lassú defekt miatt felrobbanó gumi miatt vesztette el az irányítást, de ez a lassú tempó miatt normális esetben csak egy szimpla kieséshez vezetett volna.

Koinigg nekihajtott a szalagkorlátnak, aminek az alját rosszul rögzítették. Ennek következtében az autó továbbcsúszott, viszont a korlát felső része kitartott, és lényegében lefejezte a szerencsétlenül járt versenyzőt. Ráadásul a hétvége előtt a versenyzői szakszervezet figyelmeztette az illetékeseket a szalagkorlát hiányosságaira, de érdemben semmit nem kezdtek a helyzettel. Ezzel együtt valószínű, hogy ha akkoriban lett volna glória, akkor még így is szinte biztos, hogy az osztrák pilóta sértetlenül száll ki a kocsiból. 

A glória előtt gyakran a szerencse mentett életet

Koinigg balesete után a glória gondolata évtizedekig még csak fel sem vetődött, mígnem aztán megszületett a döntés, hogy a 2018-as idényben bevezetik a fejvédő keretet. Akkoriban nagyon sokan kételkedtek abban, hogy szükséges-e az eszköz, egyesek esztétikai, mások paradox módon biztonsági szempontokat hoztak fel érvként. Utóbbi csoport képviselői azt állították, hogy a glória hátráltatja a gyors kiszállást, ami olykor nagyon sokat számíthat.

Leclerc-t a glória mentette meg

A fejvédő első ízben a 2018-as Belga Nagydíjon bizonyította be, mennyire nem haszontalan eszköz. Spában a rajt után Nico Hülkenberg túl későn fékezett, és hátulról belement Fernando Alonso autójába. Ennek hatására a McLaren átszánkázott Charles Leclerc autóján, és a lassításból egyértelműen látszott, hogy előbb a padlólemez, majd a jobb első kerék eltalálta az Alfa Romeo glóriáját.

Persze ebből még nem lehetett minden kétséget kizáróan megállapítani, hogy valóban szükség volt-e erre az alkatrészre ahhoz, hogy ne legyen nagy baj. Az FIA azonban részletesen kivizsgálta az esetet, és megállapította, hogy a glória minimum egy súlyos sérülést akadályozott meg, de könnyen lehet, hogy enélkül a monacói versenyző már nem lenne köztünk.

Mindössze öt nappal később, az Olasz Nagydíj második szabadedzésén pont Leclerc csapattársa, Marcus Ericsson bukott hatalmasat. A Sauberen meghibásodott a DRS, a svéd pilóta pedig elvesztette az irányítást, és az autó többször is átfordult. Ericsson sértetlenül szállt ki. Ugyan ennél az esetnél nem egyértelmű a glória szerepe, de benne van a pakliban, hogy az is kellett a szerencsés kimenetelhez.

Ericsson horrorisztikus balesetet úszott meg

Az F1 előző 68 évében viszont még nem volt meg ez a biztonsági eszköz, de Fortuna olykor „átvette a szerepét”, megóvva ezzel a balesetet szenvedő pilóta testi épségét. Ennek az egyik iskolapéldája az 1998-as Belga Nagydíj, amikor az indulás után nem sokkal David Coulthard a falnak ütközött, amivel láncreakciót indított be maga mögött, és a nézők hatalmas tömegbalesetnek lehettek szemtanúi.

A balesetben nem kevesebb mint 13 pilóta volt érintett, az összesen 52 kerék közül pedig jó pár leszakadt. Ezek az abroncsok borzasztóan veszélyes módon össze-vissza röpködtek, de már-már csodával határos módon senkit nem találtak fejbe. Ez viszont nem sokon múlott, a brit versenyzőt például csak centikkel kerülte el az egyik. Eddie Irvine és Rubens Barrichello ugyan kisebb sérüléseket szenvedett, de ennél sokkal rosszabbul is alakulhatott volna a dolog.

Spában nem ez volt az egyetlen komoly rajtbaleset, hiszen 14 évvel később pont Grosjean volt az, aki hatalmas karambolt okozott. A francia pilóta egészen a pálya széléig szorította Lewis Hamiltont, de még akkor is jobbra húzódott, amikor a McLaren versenyzőjének már a fűre kellett volna mennie ahhoz, hogy elkerülje az ütközést.

Ennek az lett az eredménye, hogy összeértek, majd az akkor még csak egyszeres világbajnok tehetetlenné vált, és lényegében nekitolta a Lotust Alonsónak, Grosjean pedig hasonló módon repült át fölötte, mint ahogyan azt a spanyol versenyző hat évvel később tette Leclerc-rel.

Az egészben az volt a legveszélyesebb, hogy Grosjean autója mindössze centikre volt Alonso fejétől. Ekkor ugyan már ő sem tudott mit csinálni, de a karambolt ő idézte elő, emiatt pedig az FIA eltiltotta őt a következő futamról. Sokatmondó, hogy az F1-ben azóta sem szabtak ki ennyire súlyos büntetést.

Grosjeant egy futamra eltiltották a baleset utánForrás: AFP/Tom Gandolfini

A glória hiánya azonban nyilvánvalóan nem csak a rajtbaleseteknél lehetett volna végzetes. Máig emlékezetes, ahogyan a 2010-es Európa Nagydíjon Mark Webber és Heikki Kovalainen nem értette meg egymást, ennek eredményeképpen pedig pont a két kerék ért össze, ami a levegőbe repítette a Red Bull elejét.

Az ausztrál pilóta ugyan fejjel lefelé érkezett le a földre, de az autók már akkoriban is úgy voltak kialakítva, hogy a sisak semmilyen módon ne ütközhessen neki a talajnak. Ráadásul pár pillanattal később még vissza is fordult, ezért a becsapódás előtt Webber valamelyest le tudott lassítani.

A később kilenc futamgyőzelemmel visszavonuló pilóta tehát megúszta, de ezúttal is kijelenthető, hogy sokkal rosszabbul is járhatott volna. Ha ugyanis az autó valamilyen oknál fogva a pálya szélén található betonfalon vagy kerítésen landol, akkor a fejét már semmi nem védte volna az ütéstől. Szerencse, hogy a repülés közben eltalált reklámtábla nem térítette el nagyon a kocsit.

Webber valenciai repülése

Egy másik, a valenciainál sokkal nagyobb hagyományokkal rendelkező versenypályán szintén voltak elsőre ijesztő borulások, amit a pilóták szerencsésen megúsztak. A 2004-es futam többek között arról maradt emlékezetes, hogy Szató Takuma füstölő autója mögött Coulthard lelassított, Giancarlo Fisichella viszont teljes sebességgel belerohant. Az olasz versenyző autója felborult, de mivel nem a korlátra esett rá, szinte rögtön ki is szállt, így hamar meg lehetett nyugodni.

13 évvel később Pascal Wehrlein sokkal kisebb tempónál borult fel Monacóban, ám az ő esete sem volt veszélytelen. Történt, hogy a futam 58. körében az egyetlen verseny erejéig beugró Jenson Button előzéssel próbálkozott a Portier-ben. A 2009-es világbajnok talán túl optimista volt, ugyanakkor a német versenyző is hagyhatott volna neki több helyet, de mivel ez nem történt meg, a McLaren bal első kereke összeért a Sauber jobb hátsójával.

Ennek következtében a Wehrlein autója felborult, ám a fal annyira közel volt, hogy mindössze 90 fokot fordult, és úgy állt meg. Az egészben az volt a legabszurdabb, hogy a kocsi szinte egyáltalán nem sérült meg, de az első képek láttán nem volt biztos, hogy a versenyző megúszta sérülés nélkül. Az autó teteje ugyanis nekiütközött a falnak, de Wehrlein nem ütötte be a fejét, és rádión rögtön megerősítette, hogy kutya baja.

Sainz Toro Rossója beleásta magát a gumifalbaForrás: Getty Images/2015 Getty Images/Lars Baron

Más jellegű balesetről van szó, de a közelmúltból Carlos Sainz volt az, aki a csillagok kevésbé szerencsés állása esetén szenvedhetett volna fejsérülést. A spanyol pilóta a 2015-ös Orosz Nagydíj harmadik szabadedzésén vesztette el az irányítást a 13-as kanyar előtt. A Toro Rosso előbb a betonfalnak csapódott, majd beleütközött a gumifalba. Sainzot kórházba szállították, de a másnapi versenyen már részt tudott venni.

A váz szétszakadása rossz jel

Grosjean balesetekor a tűzön kívül a széthasadó kasztni ijesztett rá a nézőkre. Ritkán látni, hogy faágként két darabra válik szét, és a múltbeli tapasztalatok alapján ilyenkor van ok az aggodalomra. Martin Donnelly 1990-ben Jerezben az edzésen így járt és kirepült az aszfaltra, szanaszét törve magát.

Kattintson a képre az ijesztő jeleneteket megörökítő galériánk megtekintéséhez!Forrás: Getty Images/2002 Getty Images/Tom Shaw

„Óriási trauma ért, lekapcsolt a szervezetem. Az intenzíven mindenhonnan csövek lógtak ki belőlem, minden izmomat beinjekciózták. Miután Londonba szállítottak, minden elsötétült, leállt a vesém, a tüdőm" – mondta az Autosportnak.

Hét hétig kómában tartottak.

„Minden nap vért vettek tőlem, és mivel nem tudtam beszélni, azt hitték, károsodott az agyam az oxigénhiánytól. Mint kiderült, ha a balesetnél nem érnek oda hozzám egy percen belül, megfulladtam volna."

Szintén súlyos és karriert lezáró sérülést okozott Didier Pironinak, amikor 1982-ben az esőben szétrepedt a Ferrarija Németországban, a kétszeres világbajnok Jim Clark pedig meghalt egy F2-es futamon a fák közé repülve. 1991-ben, Monacóban Alex Caffi olcsón megúszta a vázszakadást; elmondása szerint nem emlékszik a bukásra, csak a Youtube-on keresztül látta.

Kattintson a képre az ijesztő jeleneteket megörökítő galériánk megtekintéséhez!Forrás: Getty Images/AFP/2007 Getty Images/Paul Gilham

Az említett esetek óta szerencsére sokat fejlődött az anyagtudomány, biztonságosabbak lettek a fülkék. Így ijedtséggel megúszta többek között Martin Brundle (1996, Ausztrália), Robert Kubica (2007, Kanada), Fernando Alonso (2016, Ausztrália) a kocsi atomokra bontását. 1987-ben, Belgiumban Philippe Streiffnek sem okozott bajt a kasztni széttörése.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK