Vágólapra másolva!
Versenyző két évtizede nem halt meg a pályán a Forma-1-ben, de három sportbíró is életét vesztette. A sportág a múlt hét végi kanadai tragédiával együtt majdnem annyi áldozatot szedett a mellékszereplők, mint a pilóták között . Ezúttal rájuk emlékezünk.

"Abszurd körülmények között vesztette életét, miközben szenvedélyének, az autósportnak hódolt" - írta a Ferrari az előző hét végi Kanadai Nagydíjon elhunyt beavatkozó bíróról, Mark Robinsonról a gyászjelentésében. A hozzá hasonló önkéntesek, háttérmunkások halála fájdalmasan emlékeztet rá, hogy az autóversenyzés nem csak azok számára tartogat veszélyeket, akik 300 km/h fölötti tempóval száguldoznak a szalagkorlátok közé szorított, néhány méter széles aszfaltcsíkon.

A 38 éves Robinson egyike volt annak a sok száz önkéntesnek, akik a bajnokságok különböző helyszínein végeznek olyan nélkülözhetetlen teendőket, mint az információkkal szolgáló zászlók lengetése, a rossz helyen megállóautók elszállítása, a törmelékek eltakarítása, a pályán történő incidensek jelentése a versenyirányításnak. Ez a különböző betétprogramok miatt egész napos elfoglaltságot jelent, és folyamatos figyelmet követel, szerény javadalmazásért cserébe; ugyanis a különböző feladatokat ellátó sportbírók, segítők jellemzően a versenyzés iránti szenvedélyből, a szabadidejüket feláldozva dolgoznak. Úgy, hogy munkájukkal akár győzelmekről, bajnoki címekről dönthetnek - elég Sebastian Vettel vitatott sárga zászlós esetére gondolni a 2012-es Brazil Nagydíjon.

A 38 éves Mark Robinson a múlt vasárnapi Kanadai Nagydíjon a rádiójáért hajolt le, amikor elütötte a daruskocsi Forrás: AFP

A Magyar Nemzeti Autósport Szövetség (MNASZ) sportbírókra vonatkozó, 2013-as általános működési kódexében az szerepel, hogy "a sportbírók munkájukat társadalmi megbízatásként végzik", és "a sportbírói tevékenység végzéséért időalapú költségtérítést kell fizetni". A hivatalos díjszabályzat szerint ennek mértéke jelenleg bruttó 900 Ft/óra, és az utazásért is jár némi térítés, de az érintetteknek például évenként fizetni kell az igazolványuk megújításáért és az ehhez szükséges továbbképzésért, valamint a biztosításért (nagyjából 5000 Ft-ot), a kezdőknek pedig a tanfolyam díjáért (mintegy 20 000 Ft-ot). Ezt a pénzért nem lehet csinálni.

A Nemzetközi Automobil Szövetség (FIA), valamint a Forma-1 résztvevői éppen ezért nem felejtették el megemlíteni a szomorú kanadai baleset kapcsán, hogy csakis az önkéntesek és segítők fáradhatatlan és odaadó munkájának köszönhetően lehet autóversenyeket rendezni világszerte.

Végzetes segítő szándék

A barátai által vérbeli fanatikusként leírt Robinson halálához bizarr körülmények vezettek, azt közvetlenül nem a versenyzés okozta. Robinson a falnak ütköző Esteban Gutiérrez autójának elszállításánál segédkezett, ám elejtette a rádióját. Lehajolt érte, megbotlott, és ezt nem vette észre a daruskocsi kezelője, aki tolatva áthajtott rajta. Robinson még aznap este belehalt a sérüléseibe.

Vele együtt már huszonegyen voltak, akik nem versenyzőként vesztették életüket Forma-1-es nagydíjon, és ez mindössze hárommal kevesebb a pályán halálos balesetet szenvedő pilóták számánál (igaz, nincsenek benne a bajnokságba 1950 és 1960 között beleszámító Indy 500 áldozatai). Az Ayrton Senna és Roland Ratzenberger életét követelő 1994-es San Marinó-i Nagydíj óta egyetlen versenyzőt sem ért utol a pályán a végzet, segítő viszont három is meghalt: Robinson mellett Paolo Ghislimberti és Graham Beveridge.

Ghislimberti a 2000-es monzai futamon, a Roggia sikánnál tűzoltóként teljesített szolgálatot. Monzában sok helyen kell nagy sebességről lefékezni az autókat, és a rajt utáni kavarodásban nem sikerült mindenkinek jól felmérnie a terepet a második lassítónál: az élbolyban tömegkarambolt okozott Heinz-Harald Frentzen és Rubens Barrichello ütközése, magukkal rántották David Coulthardot és Jarno Trullit is, míg a mezőny hátsó felében Pedro de la Rosa futott rá Johnny Herbert autójára. Az egyik, nagy lendülettel leszakadó kerék (amely, mint kiderült, Frentzen Jordanjéről származott) nekicsapódott a korlát mögött álló Ghislimberti mellkasának és fejének, olyan súlyos sérüléseket okozva, hogy a 33 éves tűzoltó a gyors orvosi beavatkozás ellenére a kórházban meghalt. Terhes felesége a televízióban követte a versenyt, és a rádiót hallgató ismerőse telefonhívásából tudta meg, hogy a férjét ölte meg a kerék.


A sportfelügyelők sima balesetnek minősítették a történteket - bár, ahogy lenni szokott, Frentzen és Barrichello egymást hibáztatta, mindketten a másik korai/késői fékezését kritizálták -, és a sportbírók főnöke, Giorgio Beghella Bartoli is emlékezetett rá, hogy "ebből a sportágból nem lehet eltüntetni a kockázatokat". Néhány hónappal később az élet újra igazolta ezt.

A 2001-es melbourne-i szezonnyitó 5. körében Jacques Villeneuve hátulról belerohant Ralf Schumacherbe, amitől az autója végigpörgött a korláton. "Próbáltam kitalálni, melyik oldalról előzzem Ralfot, de nem számítottam rá, hogy ott fog fékezni, ezért ütköztünk" - mondta Villeneuve, akinek az autójáról leszakadó kerék eltalálta Graham Beveridge-t. A kórházban az ő életét sem tudták megmenteni. Ezt az ütközést is versenybalesetnek ítélték a sportfelügyelők, de pár héttel később a szókimondásáról ismert Juan-Pablo Montoya gyilkossággal vádolta Villeneuve-öt egy vita hevében. "Te már megöltél egy embert az idén" - vágta a fejéhez azután, hogy az eligazításon összeszólalkoztak egy feltartás miatt. Villeneuve ezután a többi pilóta szeme láttára megragadta Montoya grabancát, és a tettlegességet talán csak az akadályozta meg, hogy mások is voltak a teremben.

A kanadai világbajnokban és édesapjában sajnos a győzelmek mellett az is közös volt, hogy közvetve egy-egy sportbíró halálát okozták. Gilles Villeneuve az 1977-es Japán Nagydíjon, Fudzsiban futott rá a célegyenes végi féktávon Ronnie Peterson hatkerekű Tyrrelljére, majd több bukfenc után a pályát a többi területtől elválasztó kerítés mögött landolt. Csodával határos módon karcolás nélkül megúszta a balesetet, nem úgy, mint egy sportbíró és egy fotós, akik elvileg tiltott helyen tartózkodtak, és halálos sérüléseket szenvedtek.


Ez az év különösen gyászosan alakult, mivel az ártatlan segítő szándék már a szezon elején két emberéletet követelt. Dél-Afrikában elromlott az egyik autó, de miután leparkolták a célegyenes mellett, kigyulladt. Vezetője, Renzo Zorzi gyorsan ki tudott pattanni a pilótafülkéből, és a beépített tűzoltókészüléket is be tudta kapcsolni, ezért ekkor még úgy tűnt, nem lesz komoly baj. A pályának azon az oldalán viszont nem tartózkodtak tűzoltók, ezért a túloldalról kettő átfutott eloltani a lángokat, mit sem törődve azzal, hogy a pályán javában zajlik a verseny. Az első még átjutott, de a másodikat, a mindössze 19 éves Jansen van Vuurent elgázolta a padlógázzal érkező Tom Pryce, aki az egyenes közepén lévő kis emelkedőtől, valamint az előtte haladó riválisától semmit sem láthatott. A balesetben maga Pryce is meghalt, miután eltalálta a fejét a közel húszkilós poroltó.

Ilyen figyelmetlenségből adódó tragédia szerencsére csak ez az egy volt a Forma-1 történetében, de csupán a szerencsén múlt, hogy nem lett több. Az 1991-es Monacói Nagydíjon például kis híján Ayrton Senna ütötte el az előtte átszaladó sportbírót, két éve pedig szintén Kanadában történt meg, hogy a személyzet egyik tagja kétszer is elhasalt az érkező Kamui Kobajasi autója előtt, miközben roncsdarabokat próbált elvinni az aszfaltról.


Fekete hétvége a bokszutcában

A rendezésben részt vevő gárda mellett a csapatok tagjai is szenvedhetnek sérüléseket - gyakran előfordul ilyesmi a bokszba rosszul beálló versenyzők miatt. Súlyosabb esetben zúzódás, néha törés szokott lenni ennek a következménye. Az egyetlen, csapattagot ért halálos baleset, amely 1981-ben, a belgiumi Zolderben következett be, mégsem így történt.

A pálya szűk bokszutcája miatt többen aggódtak, az egyik csapat pedig már egy évvel korábban arra kérte ellenfeleit, hogy utasítsák lassabb vezetésre pilótáikat ott (akkoriban még nem volt kötelező sebességhatár). A versenyzői szakszervezet, a GPDA azt próbálta meg elérni, hogy csak 26 autó vehessen részt az edzéseken, mert azzal csökkenne a forgalom. A pénteki edzésnap azonban rávilágított, hogy miért lett volna szükség változtatásokra: az Osella csapat 25 éves szerelője, Giovanni Amadeo elesett a bokszutcai irányítóközpontnál, és az érkező Carlos Reutemann Williamse az egyik kerekével áthajtott rajta. Néhány napig életben tartották a kórházban, de miután a szülei látták, hogy menthetetlen, hozzájárultak, hogy lekapcsolják a gépekről.

A sportbírók állnak a legközelebb a pályához, így szükségszerűen ők vannak a legnagyobb veszélyben is Forrás: Farkas Péter (Origo)

A család húszezer dolláros kártérítést kapott az FIA-tól, de ezzel nem zárult le az ügy. A futam előtt pár perccel a jobb feltételekért kampányolva csendes demonstrációt tartottak a csapatok tagjai, amihez a versenyzők fele is csatlakozott, ezért nem mindenki állt készen a rajtra. A felvezető körre azonban így is megadták a jelet, és ez nagy káoszt okozott. Az élről induló Nelson Piquet rossz helyre állt be a bemelegítő kör után, ezért elküldték egy újabb körre, mialatt a többi, rajtrácson álló autó elkezdett túlmelegedni. Az Arrows versenyzője, Riccardo Patrese kikapcsolta a motorját, de a starthoz közeledve újraindítani már nem tudta. Ezt látva beugrott mögé az egyik szerelője, Dave Luckett, hogy segítsen neki. Közben azonban elrajtoltatták a mezőnyt, és a másik Arrowst vezető Siegfried Stohr egyenesen belement csapattársa autójába, elgázolva Luckettet is, aki megúszta lábtöréssel, kéz- és fejsérüléssel - a fejét harminc öltéssel kellett összevarrni. Ezután vezették be a rajt megszakítását jelző sárga lámpákat, Zolderben pedig egy év múlva kiszélesített bokszutca fogadta a mezőnyt.

Nézni is veszélyes

A sportág történetének legtöbb áldozatot követelő balesetében nézők is életüket vesztették. Az 1961-es Olasz Nagydíjon a német Wolfgang von Trips egy ütközést követően lesodródott az útról, és egy rézsűn felugratva a nézők közé vágódott. A Ferrari német pilótájával együtt összesen 15-én haltak meg a balesetben. Ezzel korábban külön cikkben is foglalkoztunk.

Az autósport egészét nézve a legtragikusabb baleset nem a Forma-1-ben, hanem egy 24 órás Le Mans-i futamon történt: 1955-ben a nézőtérbe vágódó Pierre Levegh a sajátjáéval együtt összesen 83 életet oltott ki.

Csatlakozzon hozzánk a Facebookon is!

Ha még gyorsabban szeretne értesülni a Forma-1 legfrissebb fejleményeiről, vagy kíváncsi a kulisszák mögötti érdekességekre, kövessen minket a Twitteren, és figyelje az egész nap rendszeresen frissülő szürke dobozt a jobb oldali hasábban!