Lauda törte neki az utat, de Amerika tette az F1 sztárfőnökévé
Sokáig "csak" egy volt a Forma-1-es csapatfőnökök közül, ám a Netflix Drive to Survive című, a sportág globális népszerűségét nagy mértékben növelő sorozatának megjelenése után az F1 sztárja lett, miközben nem csinált semmit, csak a munkáját végezte. A Haas Forma-1-es istállóját irányító Günther Steinerrel a Hungaroringen ültünk le beszélgetni.
MD: Beszéljünk egy kicsit az idei évről! Bevallottan átmeneti szezonként tekintenek a 2021-es idényre, az autót gyakorlatilag az év eleje óta nem fejlesztik, helyette a 2022-es szabályváltozásokra koncentrálnak. Változtat valamit a hozzáállásán csapatfőnökként az, hogy nem lehetnek túl nagy várakozásaik az idei versenyeken? Tud egy kicsit kevésbé az aktuális eredményekre, és jobban a csapat jövőjére koncentrálni?
GS: A versenyhétvégék sokkal keményebbek. Soha nem jó érzés utolsónak lenni, még akkor sem, ha az ember számít rá és előre megmondta, hogy ez lesz. Így is nehéz lenyelni, mert versenyezni akarok, és amint az ember elveszíti azt a hajtóerőt, ami arra ösztönzi, hogy jobb legyen, véleményem szerint valami máshoz kell kezdjen. Nem azért vagyok itt, mert kell egy munka, hanem azért, hogy versenyezzek és versenyképes legyek. Úgyhogy a megközelítés versenyhétvégéken nem változott, a lehető legjobbra törekszünk, de nekem közben arra kell koncentrálnom, hogy mivel készülünk a jövő évre és hogy az emberek a jó irányba tartanak-e. Ezúttal pedig megvan az az előnyöm, ami 2015-ben is volt, amikor a semmiből elkezdtük ezt az egészet.
Látok némi párhuzamot az idei évvel, mert 2015-ben fogalmam sem volt arról, hogy mi lesz ennek a vége, amikor pályára lépünk. Látom, hogy az embereink a helyes irányba mennek, de visszatérve a pályára, a legfontosabb, hogy motiváltan kell tartanunk őket, hogy mindig a legjobbat nyújtsák, mert ha ezt teszik, abból tanulunk és kevesebb hibát fogunk elkövetni jövőre, amikor remélhetőleg már jobb autónk lesz. Elég nagy kihívásokkal kell szembenéznünk, úgyhogy nem arról van szó, hogy hátradőlünk, és várjuk, hogy legyen már vége ennek az évnek. Rengeteg erőfeszítést kell áldozni így is és meg kell próbálni mindenre odafigyelni. A legfontosabb, hogy a csapatban dolgozókat motiváltan tartsuk a hátralevő 12 futamra. Most itt a nyári szünet, egy kicsit feltöltődhetünk, de aztán mindig meg kell próbálni mindenből 100%-ot kihozni.
MD: Csapatfőnökként korábban soha nem volt újonc pilótája, az idén ellenben Mick Schumacher és Nyikita Mazepin személyében két újonc is versenyez a csapatban, ami nyilván olykor nehézségekkel jár. Olyan, mint amilyennek előzetesen képzelte?
GS: Egy kicsit más ahhoz képest, mint amire számítottam. A legnehezebb, hogy két újoncunk is van és nincs viszonyításai pontjuk. Normál esetben egy újonc van egy tapasztaltabb pilóta mellett, aki referenciaként szolgálhat. Ami meglepett, hogy milyen apróságokra koncentrálnak, ami a Forma-1-ben nem jelent problémát. Más dolgokra is sokkal jobban kell koncentrálnunk, mert bármennyire is mondják, hogy milyen felkészültek a mai Forma-2-es pilóták, ez így is óriási ugrás.
Most, két újonc pilótával jöttem rá, hogy mit jelent egy tapasztalt pilóta a csapatnak. Vannak dolgok, amikkel nem is kell foglalkozni egy tapasztalt pilóta esetében, egy újonccal viszont igen. Ami elképesztett, hogy valójában mekkora az ugrás az F2 és az F1 között. Felkészültek az F2-ben, de az F1 annyival összetettebb világ, mind az autó, mind a környezet tekintetében. Én soha nem dolgoztam az F2-ben vagy az F3-ban, úgyhogy nem ismerem azt a világot, de már el tudom képzelni. Ez lepett meg kicsit, hogy sokkal nehezebb a dolguk, mint hittem.
MD: Mi az, amiben segíteni tudja a pilótái fejlődését, miközben elsősorban a mérnökeikkel dolgoznak együtt napi szinten és velük közösen keresik a megoldást a problémákra?
GS: Mindig próbálok a lehető legkevésbé belefolyni a napi teendőikbe, mert az azt jelenti, hogy jó munkát végeztem és a megfelelő emberek vannak a megfelelő pozícióban. Való igaz, hogy a napi munkát a mérnökökkel és a sajtósokkal végzik, nem velem. Nekem olyan helyzetbe kell hoznom őket, amelyben olyanokkal vannak körülvéve, akikkel beszélhetnek, és akik megoldják a problémáikat, hogy a munkájukra koncentrálhassanak. Nekem ezt kell tennem.
Természetesen beszélgetek velük, de nem próbálom megmondani nekik, hogy mit tegyenek a mindennapi teendőik során, hanem arra próbálok rájönni, hogy esetleg hol küszködnek, hol vannak olyan embereink, akik nem a megfelelő munkát végzik. Erre kell rájönnöm. Ha napi szinten kell elkezdenem menedzselni őket, akkor igazán rossz munkát végeztem, mert nem a megfelelő embereket alkalmaztam, és akkor változtatunk kell. A napi kapcsolatom velük inkább arról szól, hogy megértsem, hogy hol küszködnek, miben segíthetem őket, ez pedig nem mindig úgy néz ki, hogy megkérdezem, »boldog vagy?«. Erre én sem mondanék nemet. »Igen, boldog vagyok, hiszen az F1-ben versenyzem, miközben lehetnék még a Forma-2-ben.« Mindig arra kell rájönnöm, hogy vannak-e a csapatnak gyenge részei, és ha igen, azt meg kell erősítenem.