Két karrier is véget ért, amikor a legtehetségesebb Forma-1-es pilóta tragikus horrorbalesetet szenvedett

Pénteken már ötven éve, hogy Francois Cevert nincsen az élők sorában. A hetvenes évek elejének legtehetségesebbnek tartott pilótája Franciaország első világbajnoka lehetett volna, ám az 1973-as Amerikai Nagydíj időmérőjén végzetes balesetet szenvedett. Cevert halála pedig közvetve egy másik pályafutásnak is véget vetett, a gyermekei által két órán át halottnak hitt Sir Jackie Stewart ugyanis soha többé nem versenyzett az eset után.

Cevert (teljes nevén Albert François Cevert Goldenberg) fiatalon motorversenyzőnek készült, és csak 19 évesen ült át versenyautóba – de azonnal látszott, hogy a tehetsége megvan. Néhány év ugyan még kellett, hogy rangos sorozatokban is megmutassa magát, ám rögtön az első szezonjában, 24 évesen megnyerte a Francia Forma–3-as bajnokságot. A következő, 1969-es idényt aztán már a Forma–2-ben versenyezte végig, ahol az összetett harmadik helyén zárt, és közben a Német Nagydíjon az F1-ben is bemutatkozhatott. Ezek felkeltették az év Forma–1-es világbajnokának, Jackie Stewartnak a figyelmét is, aki arra kérte a csapatvezetőjét, Ken Tyrrellt, hogy igazolja le Cevertet 1970-től – ő pedig meg is tette.

Francois Cevert, Tyrrell, 1970 pic.twitter.com/euUIacD6AA

— Barry J Lavender (@BarryJohnLaven1) April 28, 2019

Debütálóként rögtön főállás a mezőny talán legjobb autójában, de úgy, hogy egy világbajnok a csapattárs? Nem egyszerű feladat, de tanulásra tökéletes – Cevert pedig ezt is csinálta. Az első évében még csak egyetlen pontot szerzett, a következőben viszont már három dobogós hellyel érkezett a Watkins Glen-i szezonzáróra, ahol

megszerezte karrierje első (és mint kiderült, egyetlen) F1-es futamgyőzelmét,

amellyel az összetett harmadik helyén végzett.

1972-ben újabb két dobogós helyezést szerzett (az egyiket szintén Watkins Glenben), de az amerikai Can-Am bajnokságban is nyert futamot, és a Le Mans-i 24 órás autóversenyen is elindult, ahol Howden Ganley-val együtt másodikként zárt. Egy évvel később aztán úgy tűnt, akár Stewartra is veszélyes lehet összetettben. A Tyrrell dominanciáját jól mutatja, hogy Cevert hat darab második és egy harmadik helyet szerzett, de végül ez sem volt elég a csapattárs ellen. A szezonzáró Amerikai Nagydíjra Stewart már biztos (háromszoros) világbajnokként érkezett, és

állítólag titkon már tervezte a visszavonulását, hogy a következő idénytől a jó barát Cevert első számú esélyese legyen a világbajnoki címnek.

A franciának viszont erre nem volt lehetősége.

A hetvenes évek elejének három legendás pilótája: Jacky Ickx, Jackie Stewart és Francois Cevert (balról jobbra) Forrás: AFP/-

A Forma–1 történetében négy halálos baleset történt az időmérő edzéseken. Ezekből időrendben az elsőnek a később poszthumusz világbajnok Jochen Rindt volt az áldozata 1970-ben, Monzában. A másodiknak a versenypályán kívül teniszezésben és zongorázásban is kitűnő Francois Cevert, 1973. október 6-án, Watkins Glenben. A pole pozícióért csatázó francia a pálya Esses nevű gyors jobb-bal kombinációban elvesztette az irányítást, miután megcsúszott a rázókövön, többször megpördült, majd 250 km/h-val fejjel lefelé a korlátnak csapódott. Cevert olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy azonnal szörnyethalt.

A történtek után Cevert csapattársai, Jackie Stewart és Chris Amon úgy döntöttek, a versenyen nem indulnak el, így végül Stewartnak 99 verseny után ilyen emlékekkel kellett lezárnia F1-es pályafutását. Az 1972-ben és 1974-ben világbajnok Emerson Fittipaldi pályafutása egyik legszomorúbb napjának nevezte az ominózus szombatot, ám ennél is megrázóbb az, amit Stewart gondol az esetről. A háromszoros világbajnok néhány éve úgy nyilatkozott, hogy

az élete során 57 korábbi riválisának temetésén vett részt, de Ceverté olyan nagy hatással volt rá, hogy mindmáig kísérti.

Cevertet és a Stewart házaspárt [Helen és Jackie] ugyanis egészen különleges kötelék fűzte össze. Stewart mentorként kezdte, és gyakran a szabadedzések alatt is látszott, hogy tanítani próbálja rutintalanabb csapattársát. De végül olyan barátság alakult ki köztük, hogy a két pilóta közti öt év korkülönbség ellenére együtt nyaraltak, együtt szórakoztak nap mint nap, noha kevesebb mint három évig volt csupán erre lehetőségük.

Azon a bizonyos időmérő edzésen Cevert balesete után Stewart a pályán való elhelyezkedése miatt a pilóták közül utoljára ért a francia autója mögé. Amikor meglátta a Tyrrellt, azt hitte, Amon az, aztán meglátta az új-zélandit felé sétálni, aki mondta neki, hogy Cevert szenvedett balesetet.

Mindenki odament Francois-hoz, és az volt a legszörnyűbb látvány, amit életemben láttam.

Minden egyes ember, aki ott volt a helyszínen, ki kellett szálljon az autóból, mert mindenhol törmelék hevert, és egyszerűen nem lehetett áthajtani közöttük. Szóval mindenki megállt, én érkeztem utolsónak, mert éppen akkor hajtottam ki a bokszutcából. Annyi volt a törmelék, hogy mindenki oda akart menni megnézni, hogy tud-e segíteni – beszélt az esetről Stewart 2018-ban, majd az 1979-es világbajnokra utalt, aki először ért a roncshoz, és a látványtól sokkot kapott. – A mai napig akár Jody Scheckterrel, akár velem beszél erről valaki, meg tud ríkatni mindkettőnket."

Francois Cevert és Jackie Stewart többek voltak csapattársnál Forrás: Twitter (X)

Cevert halála után senki sem tudta Stewartot rávenni arra, hogy versenyautóba üljön, ezért is hagyta ki a vasárnapi futamot. Pontosabban kétszer még beült. Először néhány másodperccel azután, hogy meglátta Cevert holttestét. Másodszor pedig a nap során később, hogy a Tyrrell számára

kiderüljön, műszaki hiba okozhatta-e a francia halálát – mint kiderült, részben bizonyosan igen.

Azt azonban Stewart máig bánja, hogy a baleset után nem maradt ott a barátja mellett.

„A mai napig azt kívánom, hogy bárcsak tovább mellette maradtam volna. De halott volt.

Borzasztó baleset volt, a Forma–1-ben valaha történt legrosszabb. Egyszerűen borzasztó volt, és a mai napig hatással van rám.

De nemcsak rám, hanem Jody Scheckterre is. A mai napig. Borzasztó látvány volt, és a legrosszabb, ami csak történhet. És egyértelműen karrierem legrosszabb része – idézte Stewart visszaemlékezését a rallycafe.hu. – A 100 szép szám volt, de [a futamon] nem akartam vezetni. És nem a haláleset miatt, hanem a halál tisztelete miatt. Helytelen dolog lett volna a csapattal kiállni, és megnyerni a versenyt, amikor olyasvalaki, mint Francois meghalt. Egyáltalán nem tűnt fontosnak, hogy nyerjek egy újabb futamot."

Stewart végül a verseny első köreit még megvárta, majd távozott a pályáról és hazarepült.

Feleségéhez, akivel szombat este közölte, hogy befejezte a pályafutását. És a két gyerekéhez, akik

két órán át azt hitték, hogy ő halt meg Cevert helyett,

mert a kommentátor először az ő nevét mondta be az adásban.

Jackie / Helen Stewart. Via Daily Express. pic.twitter.com/lnld3ZFRnL

— Demetriou Neto (@NetoDemetriou) August 22, 2023

Szerintem 1974-ben világbajnokká válhatott volna, mert az autó jobb lett, mint 1973-ban volt

– mondta a skót legenda Cevert lehetséges jövőjéről. – És én ott lettem volna vele, mert az összes versenyre elkísértem volna. A szülei imádnivaló emberek voltak, és a húga és az öccse is.

Minden évben virágot küldök a sírjára, az anyja pedig minden évben írt nekem.

Szerintem nélkülem csak egy pilótának tartották volna a sokból, én viszont olyasvalakivé változtattam, akiből szerintem világbajnok lehetett volna. Erre pedig nagyon büszke lettem volna."

Az eset után a Watkins Glen-i pálya építői még nem kaptak azonnal észbe, ez pedig 1974-ben is emberéletet követelt: Helmuth Koiniggel szintén az itteni F1-es hétvégén, szintén a szalagkorlát végzett. 1975-től aztán módosították az Esses körüli részt, majd hamarosan a pálya kikerült a versenynaptárból.

Majdnem 50 évet kellett arra várni, hogy legközelebb egy szalagkorlát okozzon brutális balesetet a Forma–1-ben: a szintén francia Romain Grosjean a 2020-as Bahreini Nagydíjon a glóriának is köszönhetően égési sérülésekkel és zúzódásokkal ki tudott szállni a lángoló Haas-roncsból.

Without HALO, I know it would be fatal crash as violent as Francois Cevert at Watkins Glen 1973. pic.twitter.com/mggcqfMyuE

— Derry Munikartono (@bangjombi) November 29, 2020

Az akkor még jóval fejletlenebb technológia és biztonság is nagyban közrejátszott abban, hogy míg Cevertnek (és jónéhány kortársának) esélye sem volt túlélni a becsapódást, addig Grosjean pár hónappal később már ismét versenyezhetett. Ám így Franciaország gyászba borult, és a nemzetnek 1974 helyett 1985-ig kellett várni az első Forma–1-es világbajnoki címre. Eközben pedig Sir Jackie Stewart életét is fenekestül felfordította a sportág történetének egyik leghorrorisztikusabb balesete. És ennek már ötven éve.