Társoldalunk:
Hírlevél

Ezek voltak a Forma-1 legnagyobb, legszörnyűbb edzésbalesetei - videók

2022.03.29. 18:21

Mick Schumacher szombati, ijesztő balesete az utóbbi esztendők legnagyobb olyan karambolja volt az F1-ben, amely nem futamon történt. A Haas német pilótájának balesete után megvizsgáltuk, melyek voltak (eddig) az F-1-es történelem leglátványosabb, szabad- vagy időmérő edzésen bekövetkezett ütközései.

Ahogy korábban írtunk róla, a szaúd-arábiai nagydíj időmérő edzésének második szakaszában 33 G erőhatás érte Mick Schumachert, mégis csak könnyebb sérüléseket szenvedett, ami néhány évvel ezelőtt is még elképzelhetetlen lett volna. Az FIA azon törekvése, hogy egyre biztonságosabbá tegyék a járműveket, azt eredményezi, hogy már egy ilyen hatalmas balesetet is ki lehet védeni komolyabb emberi sérülés nélkül. Ráadásul Dzsiddában nem a németé volt az egyetlen ütközés a kvalifikáción, hiszen Nicholas Latifi is csúnyán összetörte a Williamst még a Q1-ben, de ő is azonnal és épen tudott kiszállni az autójából.

Mick Schumacher Haas-a szaúdi időmérős balesete utánForrás: Andy Hone / LAT Images/Motorsport Images

Akik nemrég óta követik a száguldó cirkuszt, azoknak váratlan lehetett egy ekkora karambol az időmérőn, korábban – pláne az előző évezredben – viszont ilyenek szinte évente történtek meg. A technológiának köszönhetően pedig a többség sajnos nem is tudta akkor még ilyen olcsón megúszni a történteket. A következőkben ilyen esetekből válogatunk.

10. Baumgartner Zsolt és Giorgio Pantano, Olaszország, 2004
Nem nagy, nem súlyos, mégis elég látványos baleset vétlen részese volt az eddigi egyetlen magyar F1-pilóta, Baumgartner Zsolt. Monzában, a pénteki szabadedzésen a célegyenes végén kezdte volna meg a Rettifilo-sikánt, a hazai pályán versenyző Pantano azonban éppen akkor ért oda a megcsúszását követően. A Minardi és a Jordan gyönyörű szinkronpiruettet mutatott be, a pilóták viszont utána gond nélkül szálltak ki az autóikból.

9. Michael Schumacher, Ausztrália, 1994
A hétszeres világbajnok a fiáéhoz nagyon hasonló balesetet élt át az 1994-es szezonzáró időmérőjén, Adelaide-ben: egy rázókő dobta meg a Benettont, majd már nem tudta megfogni az autót, a nagy erejű ütközés után pedig két kerék leszakadt az autójáról. A német szerencséjére – amellett, hogy egészségesen kipattant a járműből – a fallal való találkozásakor már olyan köridővel rendelkezett, amivel másnap a második helyről rajtolhatott. Ez pedig kulcsfontosságú volt élete első vb-címében, hiszen Schumacher egypontos előnnyel várta az ausztrál nagydíjat Damon Hillel szemben, a futamon pedig (ahol Hill harmadikként indult) mindketten nulláztak egy máig vitatott baleset miatt.

8. Damon Hill és Eddie Irvine, Portugália, 1994
Az estorili szabadedzésen a bajnokaspiráns Hill szorosan követte Irvine Jordanjét, az észak-ír azonban egy jobbosban kisodródott, a rutinosabb britnek pedig már nem volt helye, így tehetetlenül várta, a pálya melyik részére érkezik vissza vetélytársa. Pechjére éppen a kerekeik találkoztak, így a Williams a levegőbe repült, majd a feje tetején landolt. Hill sértetlenül szállt ki, bosszúból pedig vasárnap a győztesnek járó trófea is az övé lett, életben tartva világbajnoki esélyeit.

7. Michael Schumacher, Ausztrália, 2001
Újra az idősebb Schumacher, ismét Ausztráliában, hét évvel később azonban már egy melbourne-i szabadedzés végén került gondba. A 6-os kanyarhoz érve csípte el a bal első kerekével a füvet, így teljesen elvesztette a kontrollt a Ferrari felett. Egy forgást követően a bukótérbe érve a levegőbe került, a csavart szaltó után viszont a kerekeire érkezett. Az eset után olyannyira jól volt a német, hogy Kimi Räikkönen debütáló versenyén a pole-pozíciót és a futamgyőzelmet is megszerezte.

6. Allan McNish, Japán, 2002
A 2002-es szezont a Toyota hazai pályáján fejezte be a mezőny, a csapat brit pilótája azonban a kvalifikációt nem az eredménye miatt tette emlékezetessé. A 130R kanyarban a jobb hátsó kereke füvet ért, az irányítás pedig kicsúszott a kezei közül, az ellenkormányzása rosszul sült el. A Toyota megforgott, és a levegőbe emelkedve, hátrafelé vágódott bele a védőkorlátba. A visszajátszás után értetlenül nézhettük, hogy a versenyautóhoz cseppet sem hasonlító roncsból hogy tudott kiszállni McNish. A háromszoros Le Mans-i győztes komoly sérülést nem szenvedett ugyan, biztonsági okokból – ahogyan Mick Schumachert is – a csapata nem indította el a másnapi futamon, így ezzel az esettel fejeződött be az F1-es karrierje.

5. Felipe Massa, Magyarország, 2009
Hosszú napokig a hazai híradók elején szerepelt, mi a helyzet Felipe Massával a hungaroringi időmérő második szakaszának végén történt balesete után. A 4-es kanyar felé közeledve egy – honfitársa, Rubens Barrichello autójáról leszakadó – rugó találta pont fejbe a 2008-as ezüstérmest, az ájult pilóta pedig teljes gázzal száguldott a gumifal felé. Ha az utolsó másodpercben nem kezd el fékezni, még nagyobb ütést kapott volna, ám így is meg kellett operálni a brazilt a Honvéd Kórházban, a szezon hátralévő részében pedig már nem ült autóba. Egy ország szerette meg és szurkolt ezt követően Massának, pályafutása végéig mindig nagy ováció fogadta őt, amikor Mogyoródra érkezett.

4. François Cevert, Egyesült Államok, 1973
A Formula-1 történetében négy halálos baleset történt az időmérő edzéseken, így nem lehetett kérdés, hogy ez a négy tragédia kerül a listánk élére. A sort azzal a francia pilótával kezdjük, aki két évvel korábban éppen a Watkins Glen-i versenypályán szerezte meg élete egyetlen győzelmét. Videofelvétel ugyan nem maradt meg, a képek alapján azonban egyértelmű, hogy nem élhette túl senki ezt a karambolt: fejjel lefelé állt meg a szalagkorláton a Tyrrell. Szemtanúk leírása alapján a "The Esses" nevű gyors jobb-bal kombinációban kapott egy ütést a korláttól, megpördült, majd merőlegesen, 200 kilométer per óra feletti tempóval vágódott a szemközti falnak. A tragédia mellett fájó pont, hogy Cevert csapattársa, Jackie Stewart ezt a hétvégét már háromszoros világbajnokként várhatta, az incidens után azonban végül nem indult el a szezonzáró futamon, és ilyen emlékekkel kellett zárnia F1-es pályafutását.

3. Roland Ratzenberger, San Marino, 1994
A huszonnyolc évvel ezelőtti imolai nagydíj minden idők egyik legtragikusabb F1-hétvégéjeként szerepel a történelemkönyvekben. Ezen a futamon halt meg a háromszoros világbajnok brazil közönségkedvenc, Ayrton Senna. Sokan azonban elfelejtik, hogy egy nappal korábban, az időmérő során is történt tragédia – aminek egyébként jelentős hatása volt a másnapi futamra is –: az osztrák újonc, Roland Ratzenberger szenvedett végzetes balesetet. A kvalifikáción egy koccanás után az első szárny egy darabja leesett a Simtekről, ami jelentős felfüggesztési és aerodinamikai sérüléseket okozott. Az osztrák mégis továbbment, a következő körben pedig a szárny teljesen leszakadt, beszorult az autó alá, így afelett teljesen elvesztette az uralmát. Közel 300 kilométer per órás sebességgel ütközött a falnak a Villeneuve-kanyarban. Ratzenberger koponyaalapi törést szenvedett, többé már nem tért magához, és végül a bolognai Maggiore Kórházban halt meg.

2. Jochen Rindt, Olaszország, 1970
A Formula-1 egyetlen olyan világbajnoka végzett a listánk második helyén, aki nem élhette meg a vb-sikerét. A német születésű osztrák öt győzelmet szerzett a kilenc futamán, ez pedig elégnek bizonyult a bajnoki címhez a szeptember eleji, monzai tragédiája ellenére. Egy átépített, gyorsabb autóval közelített a kvalifikáción a Parabolicához, amikor fékhiba miatt megingott alatta a Lotus-Ford, majd hirtelen balra indult a szalagkorlát felé. Az 1965-ben Le Mans-i 24 órás versenyt is nyerő Rindt frontálisan ütközött, aminek következtében a biztonsági övek közé csúszott, amelyek az óriási tempó miatt lényegében lefejezték a pilótát.

1. Gilles Villeneuve, Belgium, 1982
A montreali pálya névadójának tragédiája került a lista élére, amely gyomorforgató módon történt meg, és hatalmas balszerencsék sorozatának köszönhető. Az 1997-es világbajnok, Jacques Villeneuve édesapja a zolderi időmérő végén szeretett volna javítani az idején, amikor utolérte Jochen Masst. A német el akarta őt engedni, a kettejük közötti félreértés azonban halállal záródott. A kerekek összeérését követően Villeneuve közel 230 kilométer per órás sebességgel emelkedett a levegőbe, a jármű orral a földbe csattant, majd szanaszét álltak meg a roncs darabjai. A kanadai pilóta azonban ekkor már ötven méterre volt a Ferrari 126C-től: a Terlamenbocht-kanyarnál lévő kerítésbe csapódott sisak nélkül, az üléséhez szíjazva. Először két versenytársa – John Watson és Derek Warwick – ért oda hozzá, és noha pulzusa volt, az orvosok már a helyszínen megállapították, hogy halálos kimenetelű nyaktörést szenvedett. Végül aznap este egy leuveni kórházban halt meg, a felesége vele volt.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK