Ahol a fal is vonzza a bajnokokat - Kanadai Nagydíj előzetes
Az európai futamok sorát egy rövid kanadai kitérő szakítja meg, a mezőny a hétvégén a rendkívül népszerű Montrealba látogat. A pálya csak a falak közelsége miatt emlékeztet Monacóra, a leglassabb verseny után most igazi száguldás következik.
Noha a Spanyol Nagydíjjal már május elején megkezdődött a világbajnokság európai szakasza, a Forma-1 szokás szerint tesz egy rövid kitérőt a tengerentúlra, a Kanadai Nagydíjnak évek óta otthont adó Montrealba. Az egzotikus miniállam, Monaco után egy igazi metropolisz felé veszi az irányt a mezőny, de a két helyszínben annyi mindenképpen közös, hogy szinte az összes pilóta imád ott versenyezni.
A Szent Lőrinc-folyó által körülölelt mesterséges szigeten, az Ile Notre-Dame-on 1978-ra építették fel a versenypályát, és ebben az évben már meg is rendezhették az első Forma-1-es futamukat. Maga a Kanadai Nagydíj azonban nagyobb múltra tekinthet vissza: bajnokságon kívüli versenyeket már a hatvanas évek elején is rendeztek a Torontóhoz közeli Mosport Parkban, 1967-ben pedig sor került az első hivatalos F1-es futamra is. Mosport 1977-ig látta vendégül a mezőnyt, bár kétszer át kellett engedniük a versenyt Mont-Tremblant-nak.
A nagydíj 1978-tól végleg átköltözött az új montreali pályára, amelynek környéke egyébként a két évvel korábbi olimpia evezősversenyeinek helyszínéül is szolgált. A keskeny sziget határai közé beszorított aszfaltcsík először az Ile Notre-Dame Circuit nevet viselte, 1982-ben viszont a helyi hős, Gilles Villeneuve tiszteletére átnevezték. A Belga Nagydíjon elhunyt kanadai az első montreali versenyen aratta pályafutása első futamgyőzelmét, és nagy szerepe volt abban, hogy a Forma-1 egyre népszerűbbé vált az észak-amerikai országban.
Montreal az elmúlt évtizedekben a versenynaptár egyik biztos pontjává vált, csak 1987-ben és 2009-ben maradt el a verseny pénzügyi okok miatt. A Kanadai Nagydíj évről évre nagy tömegeket vonz a helyszínre, és a verseny hétvégéjén a város több utcáját is lezárják, hogy helyet adjanak az F1-es futamhoz kötődő programoknak, például neves együttesek koncertjeinek. A bulihangulatot a versenyzők is szeretik, és amennyire az idejük engedni, igyekeznek elvegyülni a forgatagban.
A nézők a lelátókon kitesznek magukért, több versenyző is megemlítette, hogy ezen a pályán valóban érezni lehet a rajongók biztatását. „Ez a futam akkor is csodálatos lenne, ha elszigetelt környezetben versenyeznénk, de így, százezer őrjöngő rajongó biztatása mellett egyszerűen fantasztikus" – lelkendezett Daniel Ricciardo, aki tavaly Kanadában aratta élete első F1-es győzelmét. A jelenlegi mezőnyben Kimi Räikkönen, Fernando Alonso, Jenson Button és Sebastian Vettel mellett ő az ötödik, aki egyszeres győztesnek mondhatja magát, Lewis Hamiltonnak pedig háromszor sikerült nyernie. Michael Schumacher rekordját azonban egyelőre ő sem fenyegeti, a német hét alkalommal is elsőként ért célba Montrealban.
A versenyzők a különleges kihívások miatt szeretik a kanadai pályát, a nézők pedig azért, mert itt tényleg lehet előzni, és az átlagosnál gyakoribbak a váratlan meglepetések és a kaotikus versenyek. A pálya menti falak sok nagy versenyzőt megtréfáltak már, de az időjárás és a gyakori Safety Car-fázisok is gyakran izgalmassá teszik a futamokat.
Hosszú egyenesek, kemény fékezések
A 4361 méter hosszú pálya a gyors egyenesek és a lassú kanyarok szokatlan kombinációját nyújtja, és szinte minden versenyző lelkendezve beszél a kihívásokról. Ricciardo elmondta, már az itt teljesített legelső köre után a pálya rajongója lett. "Emlékszem, hogy amikor visszajöttem a bokszba, annyit mondtam: 'Micsoda pálya!' Megdöbbentően jónak találtam, pedig még csak egy ellenőrző kört futottam. Szinte nevetséges, mennyire élvezetes rajta vezetni" – mondta. "Ahogy átugratunk a kerékvetőkön, és az autónk pattog az aszfalton, úgy érezzük, mintha visszatértünk volna a gokartos napjainkhoz."
Az ausztrál elismeri, hogy a pályák többségéhez képest Montrealban nagyobb a csúnya balesetek kockázata, hiszen a gyors tempóhoz képest néhol talán túl közel is vannak a pálya melletti falak. A szűk pálya és a kevés hibázási lehetőség a két héttel ezelőtti Monacói Nagydíjat idézi, ráadásul a montreali pálya egy részét is használják a közúti közlekedésben. A hasonlóságok azonban itt véget is érnek, a kanadai pálya alapvetően teljesen más jellegű, mint a monacói.
A különböző hosszúságú egyenesekkel tűzdelt pályán az autók négyszer is elérik a 300 km/ó-s sebességet, ezután viszont mindig durva féktávok következnek a lassú sikánok vagy a hajtűkanyar miatt. A Manor csapatfőnöke, John Booth úgy véli, Montrealban „minden a motorerőről és a fékekről szól."
„A hosszú egyenesekben a 335 km/ó-t is elérhetik az autók, és a pálya nagy részét padlógázzal teljesítik. Majd elérkeznek a lassabb szakaszokhoz, ahol egyes kanyarokat 100 km/ó alatti tempóval vesznek be - a hajtűkanyar előtt például nagyon keményen kell fékezniük, hogy 60 km/ó-ra csökkentsék a sebességet" – magyarázta. A McLaren ügyvezető igazgatója, Jonathan Neale is a fékek szerepét emelte ki. „Nemcsak a biztonság miatt fontos, hogy jó állapotban legyenek, a teljesítmény szempontjából is sok múlhat rajtuk" – mondta.
A lassú kanyarok után a jó kigyorsítás is különösen fontos, és a mechanikai tapadás szerepe is nagyobb, mint a helyszínek többségén. A pályát meglehetősen régen aszfaltozták át, és a tapadást az sem segíti, hogy az év többi részében viszonylag ritkán használják. A csapatok általában egy különleges, alacsony leszorítóerős és kis légellenállású csomaggal készülnek a hétvégére.
Monacóhoz hasonlóan a versenyzők szerepe ezen a pályán sem elhanyagolható: a legtöbben egyetértenek abban, hogy csak az igazán bátrak képesek kihozni a legtöbbet az autójukból. "Ha gyorsak akarunk lenni, rá kell esnünk a kerékvetőkre, és elég bátornak kell lennünk ahhoz, hogy közel kerüljünk a falakhoz" – magyarázta Nico Hülkenberg. Ricciardo szerint minden versenyzőnek mérlegelnie kell, hogy mekkora kockázatot hajlandó bevállalni.
"Rajtunk múlik, mit választunk. Néhányan a biztonságra mennek, és inkább feláldoznak fél tizedet azért, hogy tisztán átjussanak egy kanyaron" – mondta. „Mások kockáztatnak, és keményebben nyomják a gázt, hogy megtalálják azt a kis extrát. Minél közelebb megyünk a falakhoz, annál gyorsabbak vagyunk - ha csak érintjük őket, az jó érzés, de ha kicsit erősebben találjuk el őket, akkor mindennek vége."
A leggyakrabban az utolsó sikán kijáratánál lévő falat, a Bajnokok Falát találják el a pilótát, amely 1999-ben kapta ezt a becenevet, miután három világbajnok – Michael Schumacher, Damon Hill és Jacques Villeneuve – versenye is itt ért véget.
Az előzéseket két DRS-zóna segíti, az egyik az utolsó sikán előtti egyenesben, a másik pedig közvetlenül utána, a célegyenesben. A kettőnek közös mérési pontja van, 110 méterrel a 9-es kanyar után. Népszerű előzési hely a 10-es számú hajtű, ahol a kigyorsításra is figyelni kell, hiszen a pálya leghosszabb egyenese következik utána.
Rugalmas taktikára van szükség
A Pirelli zsinórban másodszor a két leglágyabb keverékét, a lágy és a szuperlágy gumikat viszi el a versenyhétvégére. A sportigazgató Paul Hembery szerint a durva montreali aszfalton különösen hasznos lesz, hogy az idén bevezetett, új szuperlágy abroncs nem használódik el olyan hamar, mint a tavalyi verzió. 2014-ben a verseny első négy helyezettje a kétkiállásos taktikát választotta, és idén is ez bizonyulhat a legnépszerűbb döntésnek. Hembery rámutatott, hogy Kanadában mindig a némileg rugalmas stratégiák bizonyulnak a legjobbnak, hiszen ezen a pályán „bármi megtörténhet, és a csapatok így gyorsan reagálhatnak a változó körülményekre."
Az időjárási körülményeket mindig nehéz előre megjósolni, többször előfordult, hogy az eső váratlanul áztatta el a pályát. A csapadéknak köszönhettük az egyik legizgalmasabb kanadai futamot, a 2011-eset is, amelyet a mezőny hátuljából előretörő Button az utolsó körben, Vettel ellen bemutatott előzésével nyert meg, miután korábban mintegy két órára leállították a versenyt az eső miatt.
A Kanadai Nagydíj programja Péntek: Szombat: Vasárnap: Az Origón mindegyik eseményről élőben tudósítunk. | |
"Montrealban soha nem tudhatjuk, milyen időre számíthatunk. Jártam már ott hőségben is, máskor viszont hideg volt, vagy sokat esett az eső" – nyilatkozta Pastor Maldonado. „Bármelyikben lesz most részünk, mindenképpen érdekessé teheti a dolgokat - főleg azért, mert a pályát nem használják túl gyakran, ezért nem tudjuk, hogyan reagál az aszfalt."
Montrealban gyakoriak az incidensek, a versenyzők nemcsak a fallal, hanem egymással is az átlagosnál nagyobb eséllyel koccannak. A statisztikák szerint 65 százalék az esélye annak, hogy a pályára küldik a biztonsági autót, tavaly a kockás zászló lengetésekor is a Safety Car mögött haladt a mezőny Felipe Massa és Sergio Pérez balesete miatt. Érdekesség, hogy a Forma-1 történetében először egy Kanadai Nagydíjon vetettek be Safety Cart, bár ez nem Montrealban, hanem még Mosportban történt 1973-ban – húsz évvel azelőtt, hogy a biztonsági autó a versenyek állandó kellékévé vált.
Rosberg zsinórban harmadszor nyerne
2014-ben a Kanadai Nagydíj volt az első verseny, amelyet nem Lewis Hamilton vagy Nico Rosberg nyert meg, a Mercedes ezért mindent megtesz azért, hogy ne ismétlődjenek meg a tavalyi versenyüket tönkretevő műszaki hibák. Mindkét pilótájuk különösen motiváltan érkezik Montrealba, hiszen az előző két futamon győztes Rosberg felélesztette a világbajnoki esélyeit, Hamilton pedig mindenképpen szeretné egy újabb kanadai diadallal feledtetni a monacói fiaskót.
„Szerintem már mindent elmondtuk Monacóról, amit lehetett. Természetesen óriási csalódás volt számomra és a csapat számára is, de tanultunk belőle, és közösen fogunk továbblépni" - nyilatkozta a címvédő. „Szeretnék már kihajtani a pályára, és visszavágni – ehhez nem is kívánhatnék Montrealnál jobb helyszínt."
Rosberg elmondta, még most is alig hiszi el, hogy megnyerte a Monacói Nagydíjat, de természetesen nem bánkódik a 25 megszerzett pont miatt, amellyel a tabellán mindössze 10 pontra csökkentette a hátrányát Hamilton mögött. „A győzelmem ellenére azon a hétvégén is látszott, hogy javítanom kell az idei teljesítményemen" – ismerte el Rosberg. „A két győzelem nagy lendületet ad, és tudom, hogy ebben a hosszú szezonban még én is sokat ki tudok hozni magamból. Még teljesen nyitott a bajnokság."
A Mercedes elsőszámú üldözője Kanadában is a Ferrari lehet, az olaszok ráadásul egy erősebb motort is bevetnek a hétvégén. Rajtuk kívül a Honda nyúlt hozzá a motorjához, ők két zsetont használtak el, és már Kanadába is a fejlesztésekkel érkeznek. A McLaren célja persze továbbra is csak a pontszerzés lehet, a hosszú egyenesek valószínűleg a megerősített motorral sem kedveznek az autójuknak.
A Williams katasztrofálisan szerepelt Monacóban, a korábbi versenyeken a Ferrarit üldöző csapat ezúttal a pontszerző helyek közelébe sem tudott kerülni. A teljesítményért felelős mérnök, Rob Smedley azonban biztos benne, hogy a monacói szereplés csak egyszeri kisiklás volt. „A kanadai pálya fekszik az autónknak, főleg a hosszú etapokon. Magabiztosak vagyunk, szerintem sok pontot szerezhetünk" – mondta a brit, aki azt is elárulta, hogy a Williams számos új alkatrésszel készült a hétvégére.
A dobogóra valószínűleg Kanadában sem lesz más csapatnak esélye, a Red Bull és a Toro Rosso küszködhet a nagy motorerőt igénylő pályán. A Lotus viszont bizakodva várja a hétvégét, Maldonado pedig alig várja, hogy a lassúnak egyáltalán nem nevezhető E23-assal végre megszerezze első idei pontjait.
Ha még gyorsabban szeretne értesülni a Forma-1 legfrissebb fejleményeiről, vagy kíváncsi a kulisszák mögötti érdekességekre, kövessen minket a Twitteren, és figyelje az egész nap rendszeresen frissülő szürke dobozt a jobb oldali hasábban!