Kollégánkat lenyűgözte a varázslatos Lovasberény, ahol megállt az idő

A fővárostól vagy akár Székesfehérvártól is kevesebb mint egy óra alatt elérhető Lovasberény egy remek hétvégi, vagy akár délutáni program lehet mind a családosok, mind az egyedülállók számára, ugyanis a Velencei-tóhoz közeli kis település méretével ellentétben igen sokszínű látnivalót kínál.

Az igazán eltökélt kirándulókat vagy túrázókat leginkább a kevésbé népszerű, érintetlenebb turisztikai célpontok izgatják. Az ilyen eldugott gyöngyszemek igazán nagy élményt nyújthatnak, ugyanis sokkal inkább azonosulhatunk a természettel, de még a helyieket is jobban megismerhetjük egy ingerszegényebb közegben. Lovasberény pontosan ezek közé a helyek közé tartozik, ugyanis még egy napsütéses hétvégén sem kell furakodnunk a parkolóhelyért, vagy éppen sorban állni a jegypénztárnál, de a kastélykertben található egy szem hintán sem valószínű, hogy összevesznek az idelátogató családok gyerekei. Ellenben láthatunk lovasokat baktatni az utcákon, majd vágtázni a kastély mögötti réten, és olyan helyiekkel is megismerkedhetünk, akiknek személyes élménye is kapcsolódik a korabeli kastélyhoz. 

Fotó: Fábián Eszter

Egy kissé hűvös, felhős időben érkeztem a községbe, méghozzá tömegközlekedéssel, Volán busszal, amely közvetlen a központban, a kastély előtt állt meg. Már a buszról leszállni is egy külön élmény volt, ugyanis a helyiek minden egyes kis faszerkezetű megállójukat egy-egy tematika mentén díszítették ki. Volt varázslatos babaház, és kikötőt idéző tengerparti matrózkuckó is, ahol akár egy kényelmes fotelt, párnákat, de még könyveket is találhatott az ide látogató. A fővárosból érkezve ezt tapasztalva persze azonnal bizalmat szavaz az ember, ugyanis egyből arra gondol, hogy itt mindez biztonságban van.

Nincs aki ellopja, megrongálja, sőt inkább csak olyan, aki mindezt karbantartja. 

Ez a személyesség a kirándulás további részében is elkísért, ugyanis a Cziráky-kastély felé vettem az irányt, ahol annak bejáratánál az épp előbújó nap fényében sütkérezett egy kutyus és egy idős bácsi. Persze az érkező vendég tiszteletére mire a különleges narancseperfa termésén keresztül átverekedtem magam és odaértem a bejárathoz, már régóta várt vendégként fogadtak, hatalmas kedvességgel. A belépő ára elenyésző, 500 forint, mellé pár százért vehetünk egy kis könyvet is, amiben a kastély történelméről is olvashatunk, de amit igazán érdemes kérni, az a személyes körbevezetés, amit ugyanennyiért (500!! forintért) megkaphatunk egy helyi idősebb úrtól, ami az én esetemben, nagyjából 2 órás programot jelentett. A szebb napokat is látott kastély ugyanis egyelőre még felújítás alatt van, viszont a személyes történetek, élmények és beszámolók révén, szinte minden életre kelt a séta során. Az "idegenvezető" úrnak szinte minden téglához, vagy lenyomathoz volt egy-egy története, ugyanis gyerekként ő maga is sokat tartózkodott a kastélyban, így öröm volt látni azt, hogy egy épület és annak sorsa milyen fontos és jelentős lehet, sőt mi több, hivatásává is válhat valakinek. 

A körbevezetés azonban nem ért véget az épület falain belül, ugyanis a kastélyhoz tartozó terület legalább annyi érdekességet tartalmaz, mint maga a kastély.

A kastély mai képét 1804–1810 között gróf Cziráky Antal Mózes idején nyerte el. Az építész Rieder János fia, Rieder Jakab lehetett, aki klasszicista stílusban álmodta meg a kastélyt. Ekkor készült el a kastély körüli nagy kiterjedésű (22 öl széles és 36 öl hosszú) angol tájképi park. A parkban bonyolult alaprajzú mesterséges tó terül el kis vízeséssel, szigettel. A tó kialakításához kitermelt földből a környezetbe illő terepalakulatot hoztak létre, mely őrzi a birtokosok nevét: Antal és Rózsa domb. A természeti érdekességek mellett pálmaház, vadászlak, a patakon átvezető kőhíd, a tó partján romantikus halászkunyhó fogadta az arra járókat - emlékeztetett a Nemzeti Örökségvédelem.

Fotó: Fábián Eszter

Sajnos az egzotikus és különleges növények nagy része mára kipusztult, azonban a kastély előtt található narancseperfa még emlékeztet annak fénykorára.

Ám a kastély és az azt körülvevő hatalmas terület feltérképezésével még nem ért véget az utunk, ugyanis néhány kilométernyi sétával már a lovasberényi szőlőshegyen találhatjuk magunkat, ahol a betonutak híján a hatalmas kertek egymásba érnek, ahol a szőlősorokon kívül dúsan termő almafák is jelzik: itt aztán igazán közel van a természet. Ha szerencsénk van, akkor akár egy nyitva lévő pincét is találunk, ahol megkóstolhatjuk a helyi bort is. 

Lovasberény nem ígér sokat, nem csalogat, de amije van, azt a legnagyobb könnyedséggel nyújtja át.

Érdemes hát észrevenni, megízlelni és megismerni ennek a kedves településnek a történetét, akár egy pár órára, akár egy egész napos kirándulásként, ugyanis általa az ember tényleg úgy érezheti, valóban megállt az idő. Erre pedig a rohanó világunkban néha a legnagyobb szükségünk van.