A francia bajnokság elején úgy tűnt, hogy az Olympique Marseille együttese ebben a szezonban komoly ellenfele lehet a címvédő Olympique Lyonnak, de az utóbbi hetek eredményei nyomán az OM alaposan visszaesett a tabellán. Sokan úgy vélték, hogy a klub esetleg edzőváltásban látja majd a megoldást, ám az elnök, Pape Diouf megerősítette pozíciójában a trénert, Albert Emont, akinek már a kinevezése is meglepetés volt a nyáron.
Az OM az előző szezonban úgy végzett az ötödik helyen, hogy egészen az utolsó fordulóig még a bronzéremre, vagyis a Bajnokok Ligájában való indulásra is volt esélye - ebből azonban semmi sem lett, és a csapat csak az UEFA-Intertotó-kupára kvalifikálta magát. De hivatalosan nem ez volt az oka annak, hogy a szakvezető, Jean Fernandez távozott a kispadról: a mester személyes okokra hivatkozva mondott le a posztjáról, hogy pár nap múlva elfogadja az AJ Auxerre felkérését. A Marseille-nél ezt követően röpködtek a sztáredzők nevei, szóba hozták az egyesületet többek között Didier Deschamps-pal, Zdenek Zemannal és Laurent Blanc-nal is - hogy végül Fernandez asszisztensét, Albert Emont nevezzék ki a kispadra.
Emon ezer szállal kötődik a Marseille-hez, hiszen játékosként is a kikötőváros csapatában szerepelt, 2000 óta az egyesület szakmai stábjának tagja, a 2001-2002-es idény második felében pedig már szakvezető is volt az OM-nél. Az ő kinevezése azt jelezte, hogy az egyesület szeretne eltérni a korábbi években gyakorolt szokástól, amikor is rendre sztáredzők és sztárjátékosok érkeztek anélkül, hogy komolyabb eredményeket ért volna el a gárda. A játékoskeret is ennek megfelelően alakult, hiszen sokáig az egyetlen szerzeménynek a másodosztályú SM Caentől megvett bekk, Roland Zubar számított. Az állandóságra való törekvés jele volt az is, hogy hiába érkezett rengeteg ajánlat a világbajnokságon az érdeklődés középpontjába került középpályásért, Franck Ribéryért, a válogatott focista maradt Marseille-ben.
Kevéssel a bajnoki rajt előtt azért a klub kissé a zsebébe nyúlt, és igyekezett tovább erősíteni a keretet, még ha a legnagyobb nevű igazolás nem is a jelennek szólt. Külön pikantériája volt a transzferek egy részének, hogy két új szerzemény is a legnagyobb riválisnak számító Paris Saint-Germaintől érkezett. Az albán középpályást, Lorik Canát négymillió euróért vették meg a fővárosiaktól, míg a szintén elsősorban védekező középpályásként bevethető, kameruni Modeste M'Bami pedig 2,5 millió euróba került. A média azonban elsősorban nem ezzel a két átigazolással foglalkozott, hanem azzal, hogy az OM kölcsönvette a Liverpool FC-től a francia csatárt, Djibril Cissét, aki közvetlenül a vébé előtt szenvedett súlyos sérülést, és felépülését december tájékára tették.
Cissére tehát Emon nem számíthatott azonnal, de a mesternek a nyáron meglehetősen jól sikerült összeraknia a csapatot - legalábbis az eredmények ezt mutatták. Az Intertotó-kupából a gárda feljutott az UEFA-kupa selejtezőjébe, és a bajnokságot is kiválóan kezdte: első négy mérkőzésén még gólt sem kapott, hat forduló után pedig ugyanúgy állt, mint a listavezető Olympique Lyon: öt győzelemmel és egy döntetlennel. A hetedik fordulóban ugyan az FC Nantes ellen elszenvedte első vereségét a csapat, de ezután simán verte a Toulouse FC-t, és az OM-t a címvédő legnagyobb riválisának tartották.
Azóta viszont semmi sem jön össze a marseille-ieknek, hiszen a legutóbbi öt bajnokin mindössze egy pontot gyűjtöttek össze, az RC Lens elleni döntetlen után sorban négy vereséget szenvedtek, kiestek a ligakupából, és ha ez nem lett volna elég, az UEFA-kupában sem jutottak be a csoportkörbe - a cseh FK Mladá Boleslav drámai küzdelemben ütötte ki őket. A visszaesés elsődleges oka a védelem "összeomlása": míg az OM az első nyolc fordulóban mindössze négy gólt kapott, az azóta lejátszott öt bajnokin kilenc alkalommal került a hálójába a labda! Az eleinte rendkívül stabil hátsó alakzat ugyanis megbomlott: előbb a szlovén Bostjan Cesar sérült meg, a legutóbbi, Lille OSC elleni találkozón pedig már a nyáron igazolt, és kiválóan bevált Zubar is hiányzott. Így többször is két saját nevelésű, de meglehetősen rutintalan bekknek, a 18 esztendős Garry Bocalynak és Alain Cantareilnek kellett beugrania.
A jelentős visszaesés ellenére (a Marseille 13 forduló után csak a nyolcadik helyen áll a tabellán) az elnök cáfolta azokat a híreszteléseket, hogy edzőcserén gondolkozna. "Minden klub életében vannak hullámvölgyek. Albert Emon vezérletével álltunk az élen pár hete, így maximálisan megbízunk benne" - mondta a presidente, ami azért is érdekes, mert az OM edzői pozíciója korábban nem volt valami nyugdíjas állás. Az elmúlt hét idényben mindössze két olyan mester volt, aki egy teljes szezonon keresztül irányíthatta a csapatot, és a francia közvélemény nagy része úgy vélte, hogy nem Emon lesz a harmadik. A jelek szerint azonban a tréner továbbra is bizalmat kap, és munkáját segítheti, hogy Djibril Cissé egyre közelebb kerül a teljes felépüléséhez. A csatár immár a többiekkel együtt edzhet, és elképzelhető, hogy már a hét végén, a Valenciennes elleni bajnokin leülhet a kispadra.