A fenti takaros kis pálya a Hortaleza Rugby Club, Madrid északi részén, egy vadiúj, csendes-parkos negyedben, a városból kivezető autópálya mellett. Itt játszott a területi hetesrögbi-bajnokság nyitófordulójában a Majadahonda csapata, soraiban Vitéz Georginával, aki tavaly márciusban költözött Spanyolországba.
Vitéz a rögbin keresztül ismerte meg a spanyol barátját – aki jelenleg az európai és a nemzetközi szövetségnek is dolgozik –, így jutott ki Spanyolországba. Mivel az edzője ausztrál, a barátjával pedig angolul beszélt otthon, a spanyolt csak Madridban kezdte tanulni.
Szüksége is van rá, mert a klubjánál nemcsak játszik, hanem edző is, az U18-as csapat mellett.
"Már spanyolul beszélek az edzéseken, de ha valami nem jut eszembe, akkor mondom angolul, értik azt is. Van egy walesi edző is a fiataloknál, ő egyáltalán nem beszél spanyolul."
Vitéz nem profi játékos, olyan értelemben azonban profi, hogy csak a rögbiből él: az U18-asok edzéséért fizeti a klubja, ezen kívül segít a rehabilitációs programokban, és a táplálkozástudományi tanácsadói tudását is hasznosítja – ez utóbbi minőségében pedig nagyon élvezi a mediterrán étrendet.
Mielőtt kiköltözött, nem járt Madridban, de nem volt túl bonyolult megszeretnie, mert a helyiek "nagyon nyitottak, barátságosak, állandóan jókedvűek, ha idegen jön a csapatba, rögtön, mint a hangyák, jönnek rá, és barátkoznak."
Spanyolországban számos régióban van női rögbi, de Madrid a legerősebb, önálló bajnoksága is van, Vitéz tagja is a madridi válogatottnak. "Hosszú távú célként a spanyol válogatottságot is kitűztem, de mivel voltam magyar válogatott, ez nem olyan egyszerű."
Viszont mivel Magyarországon a kevés játékos miatt csak hetes rögbi van a lányoknál, talán a 15-ösöknél választhatja a spanyol nemzeti csapatot is.
A bajnokságok egész évben mennek, csak karácsonyi szünet van, illetve augusztusban standrögbi, ami
inkább csak buli, van csapat, amelyik eleve csak bulizni megy oda".
Komolyan veszik viszont a négy bajnoki sorozatot: hetes és 15-ös rögbiből is van területi, illetve országos bajnokság. Vitéz csapata az egyik legerősebb, tavaly – még nélküle – második lett a 15-ös országos bajnokságban, a hetest pedig megnyerte, továbbá nemzetközi kupákban is szerepel. Az idei országos 15-ös bajnokság éppen a hétvégén ért véget, Vitézék bronzérmesek lettek.
A csapatok közti viszony baráti, jó példa erre a "harmadik félidő" intézménye, ahol együtt piknikezik, beszélget minden játékos. És aki jó, könnyen válthat: Vitéz eredetileg egy másik klubban kezdett Madridban, de miután a nyáron behívták a területi válogatottba, két másik együttes is szerette volna leigazolni.
Elsősorban a széleken játszik, kihasználják, hogy magasabb az átlag spanyoloknál, bár a hetes rögbiben kevésbé kötöttek a posztok, mint a 15-ösben.
A meccsen, ahol látjuk, rögtön az elején elfut a labdával, és meg sem áll egy célig. A csapattársak "Georgee!, Georgee!" kiáltással drukkolnak neki. Itt, az edzésen is látszik, hogy kulcsember a csapatában.
Bár kívülről sérülésveszélyesnek tűnik a sportág, Vitéz azt mondja, ha rendes fogásokkal viszik le egymást, akkor nem történhet baj. "Inkább kisebb égési sérülések keletkezhetnek a műfüvön megcsúszva – mutat egy sebre a térdén. – Korábban kézilabdáztam, ott többször sérültem meg, főleg a bokám."
Teszák Alexandra Alma most is kézilabdázik, itthon a Postás SE-ben és a XVI. kerületi KMSE-ben sportolt és edzősködött, ám egy éve Madridban él, ahol a BM Getasur csapatában játszik, de az edzőnek is segít, van is edzői képesítése még itthonról. A csapata profi, ő azonban nem profi játékos, bár a tudása alapján simán lehetne az: a klub két csapata közül a gyengébbikben játszik, de folyamatosan kéri az edzője, hogy lépjen feljebb hozzájuk.
"Nem szeretném, mert a kézilabda mellett dolgozom is, au pair vagyok, továbbá tanulok spanyolul. Nekem tökéletes most ez a felállás, 31 évesen nem akarok belekezdeni egy kézis karrierbe idekint."
Teszák úgy tapasztalta,
a kintiek taktikai képzettsége sokkal rosszabb, az erőnlétük viszont jobb.
Átlövőként hiányposzton játszik, elég szépen megél ebből a meccseken, mert a kevésbé képzett ellenfelek nem nagyon számítanak arra, hogy akár lőhet is. Mondta is a saját csapatának, hogy építsenek tudatosan erre, és mióta az átlövések bekerültek a repertoárba, javultak is az eredményeik.
"Vannak is érdekes helyzetek ebből az edzéseken. A spanyolom még azért messze nem a legjobb, de sokszor előfordul, hogy
elmagyaráznak egy új feladatot, és mivel én azt már gyakoroltam rengeteget otthon, tudom, mit kell tennem, míg néhány csapattársam nem érti elsőre. Csak néznek rám, hogy értetted?
Én meg bólogatok, mint akinek mi sem természetesebb: persze, miért is ne értettem volna?"
Hogy az itthoni képzettséggel mennyire élen jár, olyan sikerek is jelzik, mint amikor a napokban egy edzői oktatói prezentációban szerepelt - vele illusztrálták az egyik technika helyes kivitelezését.
A csapatoknak régiónként eltérő stílusa van, más-más a játék a baszkoknál, katalánoknál, és itt Madridban is, tehát nincs országosan egységes képzési rendszer. Pedig "nagyon sok pénz van a spanyol kézilabdában, még ezen a szinten is". Teszák klubjában van strandkézilabda is – ebben a műfajban itthon országos második is volt a Gumimacikkal, ahol tíz évet játszott. Spanyolországban vonzó a nyár és a tengerpart, de a magyar légiós nehezen viseli a hőséget:
sokszor inkább az árnyékban maradok, amikor nem veszek részt a játékban".
Vitézzel ellentétben Teszák járt már korábban Madridban, és tudat alatt meg is fogalmazódott benne, hogy egyszer szeretne itt élni. Aztán egy éve megragadott egy hirtelen jött lehetőséget, amelyet azóta sem bánt meg. Örül annak, hogy Madrid nem annyira felkapott hely, mint Barcelona, így is bőven van élet a városban, miközben a számtalan parknak, zöld területnek köszönhetően nagyon is élhető.
A távlati tervei már körvonalazódnak, a spanyolt tanulja tovább, és az is egyértelmű a számára, hogy valamilyen formában dolgozna tovább a kézilabdában – az pedig végképp, hogy marad Madridban.