Tényleg elfelejthetjük a papírformát a Verstappen-Hamilton csatában?
A Red Bull és a Mercedes csapatfőnöke sem mer biztosra menni a hátralévő versenyeken várható erősorrend kapcsán, szerintük a korábbi sikerek nem garantálják, hogy idén is esélyesek lesznek. Megnéztük, eddig miként alakultak a várakozások és a tényleges eredmények.
Sok szempontból emlékezetes marad az idei F1-es szezon, legfőképpen azért, mert az új turbókorszak 2014-es kezdete óta még nem fordult elő, hogy öt nagydíjjal a szezon vége előtt egy Mercedes-pilóta ellenfele az egyéni világbajnokságban 12 pontos előnnyel készülhet a hátralévő versenyekre. Ehhez az is kellett, hogy a világbajnoki címvédő korábban szinte makulátlan mérlege idén jóval felemásabban alakuljon és Max Verstappen eddig 8, a Red Bull összesen 9 nagydíjat nyerjen meg.
Verstappen austini sikere azt jelenti, hogy az idei a már nem is olyan rövid F1-es pályafutásának legsikeresebb szezonja, több olyan győzelemmel, amire nem lehetett számítani vagy a Red Bull számára eddig kedvezőtlenebb helyszínen születtek. Az elmúlt néhány hétvége során a kihívó csapatot irányító
Christian Horner és a címvédőt képviselő Toto Wolff is egyre többet hangoztatja, hogy a korábbi erőviszonyok alapján idén már nem feltétlenül lehet előre megjósolni, hogy ki lesz az esélyes.
„A papírformát szerintem ki lehet dobni – nyilatkozta Horner. – Nagyon szoros a verseny a két csapat között. Mexikó kedvező pálya volt eddig a számunkra, de előfordult, hogy nekik is jól ment ott, úgyhogy nem becsüljük le őket. Mindegyik verseny fontos, de ez a mostani nagy siker, mert ez erős fellegvár volt Lewis és a Mercedes számára” – mondta Verstappen austini győzelme után.
„Mérföldkő volt, hogy megszereztük a pole-t, aztán győzelemmé alakítottuk úgy, hogy az első körben nem is mi vezettünk. Támadnunk kell, ez a 12 pontnyi előny semmiség, nagyon-nagyon gyorsan el tud illanni, ezt láttuk már eddig is. Minden versenyhétvégén támadólag kell fellépnünk és a lehető legtöbbet kihozni belőlük. Öt van hátra, és ennél csak nagyobb lesz a nyomás.”
Arra már az előszezoni tesztek alapján is lehetett számítani, hogy az eddigieknél szorosabb lehet a szezon,
elsősorban azért, mert a Mercedes (és az Aston Martin) számára nem kedvezett, hogy csökkentették a padlólemez méretét, így az alacsony padlószögű autók hátulja idegesebbé vált és romlott a hatékonyságuk.
A Mercedes ennek ellenére az első négy futamból hármat megnyert, nyáron viszont Verstappen és a Red Bull jelentős fölénybe került, a lendületüket csak Verstappen bakui és a silverstone-i kiesése, valamint a Hungaroringen történt rajtbaleset törte meg. Verstappen nullázott Monzában is, de akkor Lewis Hamilton is pont nélkül maradt. Ennek köszönhetően
továbbra is szoros a küzdelem és Wolff arra számít, hogy a következő versenyeken is az lesz.
„Szerintem igen, mert nincsenek nagy kilengések a pontok terén. Egyszer az egyik irányba billen, máskor a másikba. Elmondtam már, hogy szerintem a kiesések kicsinálják a bajnoki esélyeket, mert nagyon nehéz behozni 25 pontos veszteséget, úgyhogy minimalizálni kell a hibákat. Ezt érdekes figyelni.”
„Mexikóban hagyományosan nehéz dolgunk van, de az idei szezon során bármi megváltozhat. Láthattuk, hogy voltak, amelyeken korábban erősek voltunk, most meg nem és fordítva is. Szerintem versenyről versenyre kell készülnünk, és erre kell építkezni” – összegzett az osztrák üzletember, aki kiemelte, hogy a hét világbajnoki címükkel bizonyították már a rátermettségüket, de gyakran hangsúlyozza, hogy a múltbéli sikereket nem tartja garanciának a további győzelmekre.
Az utcai pályák nem feküdtek a Mercedesnek
Eddig két pálya volt, ahol a Mercedes nem igazán rúgott labdába; Monte-Carlo és Baku. Ezt nem mi állítjuk, hanem Andrew Shovlin, a Mercedes vezető versenymérnöke emelte ki (főnöke, James Allison hozzátette Zandvoortot is), de azt nem tette hozzá, hogy ezen a két versenyen is volt esélyük a győzelemre, bár technikai és vezetői hibák miatt a két klasszikus utcai pályán végül a Red Bull ünnepelhetett.
Baku utolsó szektora rendkívül gyors, mégis várható volt, hogy az utcai helyszínek inkább a rövidebb tengelytávú Red Bullnak kedveznek majd. Ilyen, részben műszaki hátterű, részben a környezetből adódó paraméterek (tengerszint feletti magasság vagy az aszfalt jellege), illetve statisztikai adatok alapján lehet következtetni arra, hogy melyik csapat mennyire esélyes egy adott pályán.
Ezt természetesen olyan áttételes tényezők is befolyásolhatják, hogy az adott versenyt jellemzően a szezon melyik szakaszában rendezik. A Mercedes korábban felhagyott a fejlesztésekkel azután, hogy bebiztosították a világbajnoki címeket és azt is elismerték, hogy az autót a tipikus pályákra optimalizálták, a kirívóan különleges nyomvonalú helyszíneken pedig kármentésre törekedtek.
Balanszírozni idén is kell, elsősorban azért, mert a csapatoknak már a költségplafon miatt korlátozott büdzsére és a szélcsatornában eltölthető órák számára is tekintettel kell lenniük, figyelembe véve, hogy jövőre teljesen új szabályok szerint kell építeniük az autókat, és várhatóan több évre meghatározza a versenyképességüket, hogy mennyire sikerül az új autójuk első változata.
A szabályváltozások, a különböző kompromisszumok és a szoros küzdelemből adódó, váratlan események miatt érthető, ha a csapatfőnökök azt hangoztatják, a korábbi eredményekből nem lehet egyértelműen megjósolni, hogy milyen erőviszonyok várhatók, visszatekintve azonban úgy tűnik, az eddigi versenyek alapján mégis inkább a papírforma érvényesül.
A Red Bull általában győzött, ahol kellett
Szubjektív összesítésünk alapján arra jutottunk, hogy az eddigi 17 nagydíjból legalább 9 olyan (és 8 pálya) akadt, ahol a korábbi trendek és az előzetes várakozások alapján az a versenyző nyert, akire számítani lehetett. Persze, ezek nem feltétlenül voltak sima győzelmek, erre jó példa Verstappen sikere Imolában, ahol a kanyargós, szűk pálya alapból is a Red Bullnak kedvezett, de az eső kiszámíthatatlanná tette a küzdelmet, amelyben végül az döntött, hogy Verstappen hibázott kisebbet.
Előre oda lehetett adni a Spanyol Nagydíjat a Mercedesnek
(ahol 2014 óta csak egyszer nem ők nyertek, amikor Verstappen profitált abból, hogy a két Ezüstnyíl kiütötte egymást), ennek ellenére a Red Bull sokáig vezetett és megpróbálták tartani magukat Hamilton ellen. Szintén beigazolódott a papírforma a Brit Nagydíjon, hiszen Silverstone általában Hamilton felségterülete és a rajt utáni balesetük nélkül is jó esélye lett volna legyőzni Verstappent.
A holland pilóta jól kihasználta, hogy Monaco kedvezett a Red Bullnak, és azt is, hogy a Red Bull Ring a Mercedes egyik Achillese, hozta a szinte kötelező győzelmeket. A Holland Nagydíj helyszíne esetében nem volt kortárs precedens, de a szurkolóktól érkező mentális dopping, a pályaismeret, valamint a nyomvonal alapján itt is a Red Bull felé billent a mérleg nyelve, ahogy Szocsiban újfent Hamilton nyert, bár a vártnál jóval kalandosabb körülmények között.
Bár a McLaren győzelmére aligha mertek sokan fogadni az Olasz Nagydíj előtt, Daniel Ricciardo sikere abból a szempontból nem meglepetés, hogy Carlos Sainz tavaly a Renault-motoros McLarennel is harcolt a dobogó legfelső fokáért, a Mercedes-erőforrás ereje pedig pont annyit tett hozzá a wokingiak versenyképességéhez, hogy Ricciardo ki tudta használni az élpilóták botlását.
Eddig inkább Verstappen vette el Hamilton adogatását
Noha Barcelona és Szocsi kapcsán Hamilton behúzta azokat a győzelmeket, amelyeket szinte előre oda lehetett adni neki és a Mercedesnek, a statisztikai szempontból hasonlóan kedvező Francia Nagydíjon és az USA Nagydíjon ez már nem történt meg. Szoros küzdelemben ugyan, de Verstappen mindkét esetben legyőzte a címvédőt, aki ugyanilyen nagy csatában védte meg a bahreini győzelmét a kihívójától, ami a teszteredmények ismeretében igen meglepő fejlemény volt.
Ez a három verseny az, amiről egyértelműen ki lehet jelenteni, hogy borult a papírforma és a győztes olyan helyszínen verte meg az ellenfelet, ahol a korábbi tapasztalatok és a várt erősorrend ismeretében nem ő volt az esélyes.
A szoros pontversenyt elnézve, ezek döntő jelentőségűek lehetnek, hiszen Hamilton két olyan futamon is vereséget szenvedett, amivel alighanem a Mercedesnél is számoltak, és ha Verstappen végül alulmarad, akkor valószínűleg neki is eszébe jut majd (a három kiesése után) a Bahreinben elbaltázott versenystratégia, ami miatt végül Hamilton mögé szorult.
Sok esetben csak találgatni lehet
Az összesen 12, eldönthetőnek tűnő versenyen túl akad tovább 5, amelynél nem lehetett előre megállapítani, hogy mi várható. Portugáliában Hamilton győzelme nem volt nagy meglepetés, de az idei verseny előtt eddig csak egyszer rendeztek nagydíjat Portimaóban, Azerbajdzsánban pedig a kanyargós középső és a szupergyors harmadik szektor disszonanciája hagyta nyitva a kérdést.
A Hungaroring szintén erős bástya Hamilton számára, ezt idén úgy is igazolta, hogy végül nem nyerte meg a versenyt, de Verstappen is hagyományosan jól szerepel és már sohasem tudjuk meg, hogy mire lett volna képes, ha Valtteri Bottas nem üti ki őt is a rajtnál. A Belga Nagydíj végeredménye értelmezhetetlen, de Verstappen pole pozíciója inkább meglepetésnek tűnt, a Török Nagydíjon pedig lényegében tiszta lappal indult a mezőny a tavalyinál sokkal jobb tapadású aszfalton, ráadásul Hamilton csak a mezőny sűrűjéből indulhatott a motorcseréje miatt. Az ilyen, ismeretlen tényezők a csapatok csúcstechnológiájú szimulátorain is kifognak néha, ennek is köszönhető, hogy a Red Bull az előző két versenyhétvégén is újratervezésre kényszerült a pénteki edzéseredmények láttán.
Azt mindenképpen le lehet szűrni, hogy az eddigi tapasztalatok szerint
a szorosabb mezőny és a szeszélyes időjárás miatt idén nincs előre lefutott verseny,
ha viszont nem merül fel olyan külső körülmény, ami kizökkentené a csapatokat az előzetes tervük végrehajtásából, akkor az eddigi pályák alapján inkább arra lehet számítani, hogy a 2017 óta egyre inkább kikristályosodó tendenciák érvényesülnek majd.