Az nem kuriózum, hogy töredékpontokat osztottak: 1984-ben így valósulhatott meg minden idők legkisebb előnnyel szerzett vb-címe, Niki Lauda 0,5 ponttal végzett Alain Prost előtt. Utóbbi pont egy eső miatt megszakított versenyen, Monacóban járt pórul a győzelemmel – az anekdoták alapján a versenyigazgató Jacky Ickx a porschés kötődés okán a McLarent és Prostot favorizálta, ezért leintette a nagydíjat, mielőtt a száguldó Ayrton Senna megtámadhatta volna. Pedig ha lemegy a tervezett táv, és Prost csak másodikként ér célba, 1 ponttal legyőzi Laudát a szezon végén.
Régen ugyanígy felezték vagy harmadolták a pontokat, amikor egyazon autóval ketten vagy hárman értek célba
(az akkori csapatutasítások sokkal durvábbak voltak, az alacsonyabb rendű pilótáknak gyakran át kellett adniuk a masinát csapattársuknak, ha az övé lerobbant), vagy amikor holtverseny alakult ki a leggyorsabb körök rangsorának élén, ugyanis anno azért is járt 1 pont.
Ez okozott olyan anomáliákat az 1950-es években, hogy miközben legfeljebb csak hat autóval lehetett pontot szerezni (az első öt helyezett, plusz ha nem volt közöttük, a leggyorsabb kör tulajdonosa), hatnál több versenyző kapott pontot. A legextrémebb eset az 1954-es Brit Nagydíjon történt: heten futották meg a leggyorsabb kört, amit akkoriban tizedmásodpercig mértek, így mindannyian egyheted, azaz 0,14 pontot kaptak.
