Ahogy szó esett róla, régen az volt a hagyomány, hogy a verseny közbeni megszakítások után újra elrajtoltatták a mezőnyt, és a két részfutam összesített időiből kalkulálták a végeredményt. Az utolsó ilyen alkalom az 1994-es Japán Nagydíj volt, és a pauza annyira kibillentette a ritmusból az addig kényelmesen vezető Michael Schumachert, hogy elvesztette az 1. helyet, és ez is közrejátszhatott a vitatott manőverében a szezonzárón.
Akkor 20 percre sem állt le a viadal – ehhez képest 2011-ben Montrealban akkora szünetet tartottak, hogy alatta nemcsak egy kávét meg egy cigit, hanem egy komplett vacsoramenüt el lehetett fogyasztani. A pilóták persze egyéb módon ütötték el az időt, Lewis Hamilton például emlékezetesen Rihannával kokettált. A maratoni leállást a reménytelenül szakadó eső és az egyre veszélyesebb állapot kényszerítette ki, a biztonsági autó beküldése értelmetlen lett volna.
A rajt és a leintés között több mint 4 óra telt el, ennek a felét tette ki a megszakítás;
pont az aznapi események hatására azóta szabályba foglalták, hogy egy verseny rajtja és leintése között nem telhet 4 óránál több. Felejthetetlen este volt, pláne úgy, hogy Jenson Button egy utolsó körös előzéssel nyert, holott korábban az utolsó helyen tanyázott. Nem minden piros zászlót követ azonban zöld...
