Két csapattal is csodát hajtott végre, mégis árnyékként megbújva zárta le az F1-es karrierjét az olaszok legendája

A két olasz világbajnokot – Nino Farinát és Alberto Ascarit – leszámítva az F1 történetében csak Michele Alboreto és Ricardo Patrese nyert nála több futamot a honfitársai közül, mégsem vált igazán sikeressé Fisichella a 19 dobogós helyezése ellenére sem.

Túraautózásból érkezett a száguldó cirkuszba, ahol a Minardi színeiben mutatkozott be 1996-ban. Egy elsősorban az autó miatt gyenge szezon ellenére a Jordan látta benne a lehetőséget, így 1997-ben 6 pontszerzéssel, köztük 2 dobogóval bejelentkezett egy még nagyobb csapathoz – pechjére ahhoz a Benettonhoz került, amely éppen 1998-ra esett vissza a mezőnyben, így Alexander Wurz, majd Jenson Button mellett 4 év alatt 7 dobogót tudott mindössze összegyűjteni.

Fisichella hasonló cipőben járt 2002-ben, amikor visszakerült a tovább gyengült Jordanhez. Ezért is számított óriási bravúrnak, amikor a kaotikus 2003-as Brazil Nagydíjon megszerezte az első győzelmét a csapattal – úgy, hogy az első helyezettnek járó trófeát nem ő vette át, hanem utólag kapta meg Kimi Räikkönentől. Az év végén Baumgartner Zsolt is csatlakozott az istállóhoz, ám mindössze két nagydíjon voltak csapattársak, hiszen a magyar pilóta a Minardihoz, Fisichella pedig a Sauberhez szerződött – ismét mindössze egyetlen szezon erejéig, amelyet Felipe Massa oldalán szenvedett végig.

Mikor már kezdtek ismét lemondani róla, a Renault honfitársa, Jarno Trulli helyére szerződtette, és Fisichella már a szezonnyitó Ausztrál Nagydíjon futamgyőzelemmel bizonyította a jó döntést. Ám hiába volt csapattársának, Fernando Alonsónak világbajnok autója két éven keresztül és hiába nyerték meg mindkétszer a konstruktőri pontversenyt, ezenkívül csak a 2006-os Maláj Nagydíjon állhatott a dobogó tetejére az olasz – a többi futamon jócskán a spanyol mögött zárt.

2007-ben aztán ő maradt, Alonso ment – de vele együtt a Renault élmezőnybeli tagsága is ment: dobogó nélkül zárt és az újonc Heikki Kovalainen is megelőzte őt. 2008-ban aztán ennél is mélyebbre süllyedt, hiszen a Spykerből lett Force Indiával egyetlen pontot sem tudott szerezni csapattársához, Adrian Sutilhoz hasonlóan.

2009-ben sem volt sokkal nagyobb sikere, hiszen mindössze egyszer szerzett pontot: a Belga Nagydíjon azonban egyből 8-at, ugyanis azután, hogy hihetetlen módon megszerezte a pole pozíciót, a futamon végig a futamgyőzelemért harcolt és alig maradt el Räikkönentől a leintés pillanatában. A második helyet a Ferrari is elismerte, így Felipe Massa hungaroringi sérülése és Luca Badoer botrányos szereplése miatt az utolsó 5 versenyre megadta Fisichellának a lehetőséget – ám ahelyett, hogy az olasz ezt kihasználta volna, mind az öt hétvégén pont nélkül zárt, így búcsúzott az F1-től.

Fisichella versenykedve azóta is töretlen, hiszen megszakítás nélkül tagja az endurance-bajnokságoknak, köztük minden évben ott van a Le Mans-i 24 órás autóversenyen is – ám ahogy a Forma–1-ben, úgy itt is legfeljebb egy-egy (kategória)dobogó színesítette a szezonjait. Nem hazudtolta meg tehát magát az F1-es karrier után sem, hiszen ahogy a száguldó cirkuszban eltöltött 14 idény, úgy az azóta eltelt évek sem hozták meg neki azt az átütő sikert, amire oly sokszor megkapta a lehetőséget. Kérdés, hogy az utolsó olasz F1-es futamgyőztes élete hatodik évtizedében képes lesz-e még olyan eredményt elérni, amivel felhívja magára a figyelmet – vagy a háromgyerekes családapáról inkább a másik két szenvedélye, a foci és a lemezlovasság kapcsán hallunk többet.