Társoldalunk:
Hírlevél

Magnussen sikere a Forma-1 történetének legőrültebb időmérős eredménye?

2022.11.12. 11:15

Összegyűjtöttük a legmeghökkentőbb rajtsorrendeket hozó kvalifikációkat a Forma-1 történetéből. Nem meglepő módon általában szükség volt a bizonytalan időjárásra ahhoz, hogy ne a favoritok valamelyike legyen a leggyorsabb.

Nagy felüdülést jelent Kevin Magnussen pole pozíciója a brazíliai sprintfutamra, a Forma-1-ben igencsak ritkák a hasonló meglepetések a rendszerből adódóan. A nyers tempót előtérbe helyező kvalifikáció általában jól tükrözi a valós erősorrendet, s mivel rendszerint több lövést lehet leadni, gyakran éveket kell várni formabontó végeredményre az élmezőnyben az időmérőn.

Kevin Magnussen az időmérő megnyerése utánaForrás: Mark Sutton / LAT Images/LAT Images/Haas F1 Team/Mark Sutton

Tény, kellett hozzá mázli, de a szurkolók nagy része örül a változatosságnak és Magnussen sikerének. Az első rajtkockából egy olyan autó fog indulni, amely tavaly még egyértelműen a leggyengébb volt, és amelynek sofőrje csak váratlan fordulatokkal jutott versenyzési lehetőséghez idén.

Ennek apropóján összegyűjtöttük a sportág történetének legfurcsább időmérős kimeneteleit. Azokat, amikor az erősorrend alapján nem szimplán váratlan név bukkant fel az első (vagy a 2.) helyen, hanem amikor tényleg egy olyan autó került oda, amelynek gyakorlatilag nem lenne ott keresnivalója.

Totógyilkos 1975

Méltatlanul kevés szó esik a fordulatos szezonok említésekor a Niki Lauda első bajnoki címét hozó, ugyanakkor a katartikus végjátéktól mentes 1975-ös évről. A 14 futamot 9 különböző pilóta nyerte, és az időmérőkön is született néhány totógyilkos eredmény.

A bolond Osztrák Nagydíjon dobogóra állt 1975 időmérőinek meglepetésembereiből Vittorio Brambilla (középen a babérkoszorúval) és Tom Pryce (jobbra) isForrás: APA-PictureDesk via AFP/Votava / Imagno / picturedesk.com/Votava

Az első két nagydíjon Jean-Pierre nyerte az időmérőt az előző két esztendőben a konstruktőri bajnokság 8. helyén végző Shadow autójával, Angliában csapattársa, Tom Pryce, Svédországban pedig a hasonlóan szerény teljesítményű, addig csupán 1 pontos March autójával Vittorio Brambilla. Egyiknek sem volt megmagyarázható oka azon túl, hogy a két nap folyamán (ekkoriban két nap összesített, nem Q1-Q2-Q3 rendszerű eredményeiből alakult ki a rajtrács) épp ők repesztették a legjobb időt.

Szegény Jarier miatt nem fogalmazhattunk úgy az imént, hogy "indult az élről a futamon", ugyanis a francia pilóta a szezonnyitón nem foglalhatta el a pole pozíciót egy banális hiba miatt: a sebességváltó egyik alkatrészét nem a megfelelő acélötvözetből készítette a gyártó, így amikor elővigyázatosságból új koronakereket szereltek be az autóba, a vasárnap délelőtti bemelegítő edzés elején a fogaskerekek azonnal szétforgácsolódtak. Pech.

  • Mi történt a bravúros időmérő után?
  • Jean-Pierre Jarier, 1975 Argentin és Brazil Nagydíj: Argentínában a bemelegítő edzésen elszenvedett műszaki hiba miatt nem tudott rajthoz állni, Brazíliában az élről esett ki a magabiztos győzelem felé haladva
  • Vittorio Brambilla, 1975 Svéd Nagydíj: elfogytak a gumijai, ketten megelőzték, majd elromlott az autója
  • Tom Pryce, 1975 Brit Nagydíj: ketten megelőzték, aztán visszakerült az 1. helyre, de kicsúszott az esőben

Villog a Minardi

Az 1990-es években sokan szimpatizáltak a szinte állandóan a mezőny végén kullogó kiscsapattal, amely 1990 környékén érte el a legjobb eredményeit. Volt egy futam, amikor mások kerékcseréinek jóvoltából egyetlen körig az 1. helyen álltak, és előfordult, hogy két egymást követő versenynek is az első rajtsorból, Ayrton Senna mellől vághattak neki Pierluigi Martini révén. (Ráadásul az 1990-es USA Nagydíjon a 3. rajthelyről egy Dallarával indult Andrea de Cesaris, ez is vaskos meglepetés.)

Pierluigi Martini a Minardiban 1989-benForrás: National Motor Museum/Heritage Images via Getty Images/National Motor Museum/Heritage Images/Unknown

Ezt a Pirelli sprintre kiváló, ragadós gumijai tették lehetővé az alacsony tapadású utcai pályákon, de ahogy várható volt, a futamon a Goodyear abroncsait használó, technikai fölényben lévő riválisok ellen nem sok eséllyel szállt harcba Martini.

Az istálló kapcsán emlékezzünk meg arról, hogy a 2003-as Francia Nagydíj első időmérőjén a pilótái végeztek az első két pozícióban az utolsó percekre felszáradó pályán. Ez azért valósulhatott meg, mert az akkori formátumban mindenki csak egy-egy kört mehetett mindkét nap, és a Minardik szempontjából kedvezően alakult az időjárás. A rajtsorrendről döntő szombati felvonásban azonban mindkét versenyzőjük az erőviszonyoknak megfelelően a mezőny végére került.

A Minardi felvásárlásával hozta létre 2006-ban az utánpótlás-istállóját a Red Bull, így nyilván már más entitásról beszélnük, viszont az örökség kapcsán mindenképp ide kívánkozik az évezred egyik legbravúrosabb eredménye a 2008-as Olasz Nagydíjról. Miközben a favoritok botladoztak az esőben, az első teljes szezonját futó Sebastian Vettel a pole-ba repítette a Toro Rossót, majd magabiztosan bezsebelte a győzelmet.

  • Mi történt a bravúros időmérő után?
  • Pierluigi Martini, 1989 Ausztrál és 1990 USA Nagydíj: Ausztráliában a borzasztó esőben 6. lett, az USA-ban 7.
  • Sebastian Vettel, 2008 Olasz Nagydíj: magabiztosan nyert

A legbalszerencsésebb pole pozíciós és egyéb egykörös olasz csodák

Az 1980-as évekből kevésbé ismert név Teo Fabié, holott háromszor is nyert időmérőt száraz pályán az Alain Prost, Ayrton Senna, Nelson Piquet, Nigel Mansell fémjelezte korszakban.

Egy ilyen Benettonban varázsolt két időmérőn Teo Fabi 1986-ban (a képen csapattársa, Gerhard Berger)Forrás: AFP/David Hernandez

Viszont ő az, aki hiába indult háromszor az első rajtkockából, soha egyetlen sem kört töltött az élen. A lerövidített Nürburgringen 1985-ben segítette a pole pozíció megszerzésében a Toleman csapattal, hogy az ellenfelei különböző műszaki problémákkal küszködtek az edzéseken és nem tudtak rendesen felkészülni (az Autosport mégis "sokkolónak" nevezte az 1. helyét), de az indulást elrontotta és sokan lehagyták. Egy év múlva Ausztriában figyelmesebb volt, ott megúszta egyetlen pozíció vesztésével, majd az babrált ki vele, hogy leért az autójának az alja, ettől kiugrott a váltója a fokozatból és végzetesen károsodott a motor a megugró fordulatszámtól, így végül nem ért célba. Ekkor már az erős BMW motorral hajtott Benetton istállónál vezetett és Monzában is övé lett a pole, de ott rögtön az első métereken tönkrement az erőforrása.

Riccardo PatreseForrás: Getty Images/Paul-Henri Cahier/Paul-Henri Cahier

Az egykörös olasz csodáknál maradva, az Egyesült Államok pályáin Riccardo Patrese, Bruno Giacomelli és a baleseteiről ismert Andrea de Cesaris egyaránt szerzett egy-egy meglepő pole pozíciót, utóbbi egy másik utcai helyszínen, Detroit-ban szintén váratlanul a 2. rajtkockát kaparintotta meg 1982-ben. És említsük meg Stefano Modenát is 1991-ből, aki Monacóban a semmiből ugrott a 2. rajthelyre Ayrton Senna mögé.

Az Alfa Romeóban Giacomelli és de Cesaris, valamint a Tyrrellben Modena szimplán ügyes volt, míg Patrese sikeréhez az Arrowsban nagyban hozzájárult emellett az is, hogy a zűrzavaros sportpolitikai helyzet miatt váratlanul kivonult a Goodyear, és szinte minden csapatnak a nulláról kellett elkezdenie az ismerkedést a Michelin gumikkal.

  • Mi történt a bravúros időmérő után?
  • Teo Fabi, 1985 Német, 1986 Osztrák és 1986 Olasz Nagydíj: a rajtnál Németországban rosszul indult, Ausztriában a 2. helyre csúszott, Olaszországban egyből tönkrement a motorja. Egyik futamon sem ért célba műszaki hiba miatt
  • Andrea de Cesaris, 1982 Long Beach-i és Detroit-i Nagydíj: Long Beach-en Niki Lauda a versenyen megelőzte, aztán kicsúszott a 2. helyről, Detroit-ban műszaki hibát szenvedett a 2. helyen
  • Bruno Giacomelli, 1980 USA Nagydíj: kiesett az élről műszaki hiba miatt (részletek ebben a cikkünkben!)
  • Riccardo Patrese, 1981 Long Beach-i Nagydíj: az élen haladva kiesett motorhiba miatt
  • Stefano Modena, 1991 Monacói Nagydíj: kiesett a 2. helyről műszaki hiba miatt

Alesi, Barrichello és Fisichella jól halászott a zavarosban

Ahogy haladunk előre az időtengelyen, egyre nehezebb olyan váratlan végkimenetelű kvalifikációt találni, amihez nem volt köze az időjárásnak. Az egyik fajta ebben a csokorban az, amikor a vizes pálya rohamosan száradt és az utolsó másodpercekben nagyszerűen ráérzett valaki a tapadásra.

Rubens Barrichello úton a pole pozíció megszerzése felé az 1994-es Belga NagydíjonForrás: Getty Images/2011 Getty Images/Richard Davis

Klasszikus példa erre az 1994-es Belga Nagydíj, ahol az idényt uraló Michael Schumachert az utolsó pillanatban taszította le az élről a fiatal Rubens Barrichello, megszerezve a Jordan első pole pozícióját.
Először azt mondtam a csapatnak, túl kockázatos slick gumira váltani.– mondta. – Aztán ahogy felrakták az esőgumit, meggondoltam magam és közöltem, hogy nem, inkább kockáztassunk." Szombati sikere népszerű volt amiatt is, hogy pár hónappal korábban az ő élete is veszélybe került a tragikus imolai hétvégén.

1999-ben időjárásilag fordított menetrenddel a Stewart istállót juttatta történelmi első rajtkockához Magny Cours-ban: az időmérő első perceiben többedmagával kihasználta, hogy még száraz a pálya, a hamarosan megérkező csapadék pedig az 1. helyen tartotta.

Rubens Barrichello szerezte Jackie Stewart csapatának első pole pozíciójátForrás: AFP/Pierre Verdy

Itt egy gondolat erejéig visszatérhetünk a korábban már szóba került Jarier-re, aki karrierje harmadik pole pozícióját változékony időjárásban szerezte 1978-ban Kanadában, miközben az élmenők szenvedtek. Jarier sztorija hasonlít Magnussenéhez, mivel a pole pozíciója előtt nem sokkal kegyvesztetté vált és már nem volt a mezőny tagja. Neki egy szomorú esemény, Ronnie Peterson halála dobott lehetőséget a bajnokcsapatnál, a Lotusnál a második versenyén.

  • Mi történt a bravúros időmérő után?
  • Rubens Barrichello, 1994 Belga és 1999 Francia Nagydíj: Belgiumban fél körig az élen állt, aztán többen megelőzték, majd kicsúszott az 5. helyről, Franciaországban ketten megelőzték a jobb taktikának és autónak köszönhetően, 3. lett
  • Giancarlo Fisichella, 1998 Osztrák és 2009 Belga Nagydíj: Ausztriában ketten megelőzték a rajtnál, majd ütközött Alesivel, Belgiumban Kimi Räikkönen megelőzte és 2. lett
  • Jean Alesi, 1998 Osztrák és 1999 Francia Nagydíj: Ausztriában hárman megelőzték a rajtnál, majd ütközött Fisichellával, Franciaországban kicsúszott az esős versenyen a 3. helyről
  • Jean-Pierre Jarier, 1978 Kanadai Nagydíj: az élen haladva műszaki hibát szenvedett

A közelmúlt meglepetései

A 2000-es években szinte csak csapadékos időmérő hozott váratlan autókat az első rajtsorba, kivétel ez alól a sokáig sereghajtó Force India 2009-es remeklése a leggyorsabb pályákon. Jogelődje, a Jordan már korábban is hatékony felszerelést készített az alacsony leszorítóerős pályákra, de akkor is meglepetés volt Fisichella pole pozíciója Spában, illetve Adrian Sutil 2. rajthelye Monzában.

  • Mi történt a bravúros időmérő után?
  • Giancarlo Fisichella, 2009 Belga Nagydíj: Kimi Räikkönen megelőzte és 2. lett
  • Adrian Sutil, 2009 Olasz Nagydíj: a 4. helyen végzett
  • Nico Hülkenberg, 2010 Brazil Nagydíj: a rajtnál megelőzték a Red Bullok, 8. lett
  • Lance Stroll, 2017 Olasz és 2020 Török Nagydíj: Olaszországban 7. lett, Törökországban az élen haladt a vizes pályán, de egy rossz döntés (egy második kerékcsere) miatt csak 9. lett
  • George Russell, 2021 Belga Nagydíj: lényegében elmaradt a futam, így megtartotta a gyengécske Williamsszel az esős időmérőn szerzett bravúros 2. helyet
  • Lando Norris, 2021 Orosz Nagydíj: a győzelemért csatázott Lewis Hamiltonnal, de a futam utolsó köreiben túl későn hívták ki esőgumiért, így csak 7. lett

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK