Társoldalunk:
Hírlevél

Drámai pillanatok, halálközeli élmények az idei F1-es Japán Nagydíjon

2022.10.10. 05:55

Vasárnap majdnem megismétlődtek az eddigi utolsó F1-es pilótahalál körülményei, ami szintén Japánban történt meg. Ezen a helyszínen a szélsőséges időjárás katasztrófát és tudatosan átengedett vb-címet is eredményezett már, de minden nagydíjon volt olyan baleset, párharc vagy egyéni teljesítmény, ami emlékezetessé tette a versenyt.

Rekordot jelentő, tizenkettedik alkalommal avattak világbajnokot Szuzukában, a vasárnapi események közül mégsem Max Verstappen címvédése, hanem a szervezők futam eleji életveszélyes döntése áll a reakciók középpontjában. Carlos Sainz elsőkörös balesete után a szörnyű látási viszonyok között pályára küldött munkagép mellett óriási tempóval száguldottak el a pilóták, ami szinte mindenkinél felháborodást váltott ki, pláne mert nyolc évvel ezelőtt ugyanezen a pályán, ugyanilyen körülmények között érte halálos baleset Jules Bianchit.

Azért a vb-címért zajló csata is rendkívül izgalmasan alakult, hiszen 2021-hez hasonlóan 2022-ben is drámai körülmények között dőlt el a világbajnoki cím – ám míg tavaly az volt a kérdés, hogy ki, idén inkább az, hogy mikor szerzi meg a végső sikert. A leintés után Verstappen a fél világhoz hasonlóan még nem tudta, hogy kétszeres világbajnok-e, ám Charles Leclerc ötmásodperces büntetése miatt a monacói a harmadik helyre esett vissza, és mivel egy szinte ismeretlen szabálynak köszönhetően az FIA úgy döntött, hogy teljes pontokat osztanak, Verstappen behozhatatlan előnybe került a pontversenyben.

Japán Nagydíjból és az azon megtörtént drámai pillanatokból azonban már a hatvanas évek óta nincs hiány. 1963 és 1976 között még a Formula Libre és a Super Formula sorozatban rendeztek ezen a néven futamokat, de egyéb sportautók is versenyezhettek a szuzukai és a fuji versenypályán. Különösen a Fuji Speedway követelt sok halálos áldozatot ezekben az években, mégis ez a pálya adott otthont az első F1-es versenynek a szigetországban, 1976-ban.

A Forma-1-ben pedig egyből egy döbbenetes hétvégével debütált a helyi nagydíj. Niki Lauda hárompontos előnyben várta a szezonzárót James Hunt előtt, és az osztrák a harmadik rajthelyet meg is szerezte az időmérőn, így jó esélye volt annak, hogy megvédi a címét. Vasárnap azonban özönvízszerű eső árasztotta el Fujit, a pályán sok helyen állt a víz, mégis elindították a futamot. Lauda két kör után úgy döntött, hogy nem éri meg az életét kockáztatni a vb-címért, így – három riválisával együtt – a bokszba hajtva feladta a versenyt. A sportág fenegyerekének számító Hunt azonban másként döntött, és noha a sokáig tartó vezetése ellenére csak a harmadik helyen ért célba, ez is világbajnoki címet ért a brit pilótának.

Egy évre rá száraz körülmények várták a mezőnyt, mégis ez az év hozott halálos balesetet. Gilles Villeneuve és Ronnie Peterson autója ért össze a hatodik körben, a kanadai kirepülő Ferrarija pedig egy tiltott helyen álló fényképészt és egy pályabírót is megölt. A futamot megnyerő Hunt és a másodikként végző Carlos Reutemann a futam után egyből hazaindult, így csak Patrick Depailler és a versenymérnöke állt fel a dobogóra – ezen eset miatt tették kötelezővé a későbbiekben a részvételt a pódiumceremónián.

Noha eredetileg az 1978-as versenynaptárban szerepelt egy áprilisi Japán Nagydíj, nem sokkal előtte törölték azt. Így tíz évet kellett várni újabb futamra a szigetországban, mert az 1985-re tervezett szuzukai versenyt a pálya sokáig tartó felújítása miatt két szezonnal halasztani kellett. A Honda tesztpályájaként is használt, egy hatalmas vidámpark közepére épült aszfaltcsíkot a trükkös, nagy sebességű kanyarjai és egyedülálló nyolcas alakja miatt hamar megszerették a nézők és a pilóták egyaránt. A kivétel Nigel Mansell lehetett, aki a szabadedzésen szenvedett súlyos balesetet, így a futamon nem tudott elindulni, amivel Nelson Piquet harmadik vb-címe biztossá vált.

A következő három szezon, és különösen azok szuzukai hétvégéje a két McLaren-Hondás versenyző, Ayrton Senna és Alain Prost párharcáról szólt. 1988-ban a pole-ból induló Senna a rajt után a 14. helyre esett vissza, a végén – miután elkezdett esni az eső – mégis visszakerült az élre a váltóproblémával küszködő Prostot is megelőzve, így megszerezte a vb-címet. A következő két évben kontaktus is történt a két pilóta között: 1989-ben Senna folytatni tudta a futamot, ám utólag kizárták, így Prost nyerte a világbajnokságot; 1990-ben viszont mindketten kiestek az elsőkörös ütközésük után, amivel Senna biztosította be az összetett győzelmét.

Senna a harmadik vb-címét is Japánban szerezte meg, miután Mansell önhibájából kiesett a verseny elején – a brazil a győzelme biztos tudatában az utolsó kanyarban átengedte a győzelmet csapattársának, Gerhard Bergernek. Mansell az egyeduralmának évében, 1992-ben sem járt szerencsével Szuzukában, ahol sorozatban hatodik alkalommal sem szerzett pontot, miután az élről egy műszaki hiba miatt kellett feladnia a futamot.

Senna ezzel szemben az utolsó Japán Nagydíját is megnyerte, mégis rendkívül dühös volt a verseny után, ugyanis Eddie Irvine kétszer is visszavette a körét vele szemben, amit a brazil rendkívül veszélyes manővernek élt meg. A sajtótájékoztatón is érződött Sennán az idegesség, majd Irvine-t személyesen is megkereste és meg is ütötte, ami egy felfüggesztett kétfutamos eltiltással járt a brazil számára.

1994-ben hatalmas esőben kezdődött el a futam, ami számos kicsúszást eredményezett: Martin Brundle McLarenje például egy Gianni Morbidelli autóját mentő versenybírót talált el, aki lábtöréssel megúszta a balesetet. Egy piros zászlós megszakítás után újraindult és be is fejeződött a verseny, amit végül Damon Hill azért nyert meg, mert a célba érve nagyobb előnye volt a vb-rivális Michael Schumacherrel szemben, mint a németnek vele szemben a piros zászló megjelenésekor. Ez volt az utolsó nagydíj, ahol két futamrészlet összesítése alapján dőlt el a végső sorrend.

Az 1994-es Japán Nagydíj végén Hill (hátul) ünnepelhetett, Schumacher azonban megőrizte az első helyét az összetettbenForrás: Getty Images/Mike Hewitt

Schumacher az ezt megelőző és az ezt követő F1-es futamot is megnyerte Japánban – igaz, a két alkalommal megrendezett mimaszakai verseny a Csendes-óceáni Nagydíj nevet viselte a naptárban. 1995-ben azonban közvetlenül ezután a szuzukai futamon is a német tudott győzni, az a vasárnap mégis Jean Alesiról szólt. A francia a második helyről indulva kiugrott a rajtnál, ami stop&go büntetéssel járt, ám a felszáradó pályán slick gumikon visszazárkózott a második pozícióba. Egy hiba után kicsúszott a pályáról, de ezután is visszakapaszkodott a dobogós helyekre, a 25. körben azonban egy műszaki probléma végleg véget vetett a versenyének.

Alesi egy évvel később is harcolt a dobogóért, a szezonzáró mégis a két, vb-címért harcoló Williams párharcát hozta. Jacques Villeneuve akkor szerezhette volna meg a címet a debütáló szezonjában, ha nyer Szuzukában, Damon Hill pedig nem szerez pontot. Hill azonban a rajtnál megelőzte csapattársát, és onnan már nem is adta ki a vezetést a kezéből – a rosszul induló Villeneuve pedig hiába üldözte őt, a 37. körben leesett a jobb hátsó kereke, ami végleg eldöntötte a küzdelmet az összetettért. Villeneuve-nek egy évvel később összejött a vb-cím, a Japán Nagydíj után azonban annak elvesztése tűnt valószínűbbnek Schumacherrel szemben, hiszen a pole-ból indulva csak ötödikként végzett, ráadásul utólag kizárták őt a versenyből a sárga zászló figyelmen kívül hagyása miatt.

Az évtized utolsó két szezonzárója után Mika Häkkinen duplán örülhetett, hiszen a futamgyőzelmével a vb-címet is a finn szerezte meg. 1998-ban kevésbé kellett izgulnia, mert Schumacher defektje féltávnál biztossá tette a sikerét, egy évre rá azonban muszáj volt nyernie ahhoz, hogy Eddie Irvine-t megelőzze az összetettben. Ebben csapattársa, David Coulthard is segítette azzal, hogy feltartotta az futamon a finn legnagyobb vetélytársának számító Michael Schumachert.

Schumachernek 2000-ben sikerült a visszavágás, és egy esővel tarkított versenyen Häkkinent megelőzve biztosította be első ferraris vb-címét. A következő két szuzukai hétvége óriási balesetekről maradt emlékezetes: 2001-ben az első évét teljesítő Kimi Räikkönen Sauberje, egy évre rá pedig Allan McNish Toyotája csapódott be óriási erővel a falba – mindkét pilóta komoly fájdalmakkal küzdött, miután kiszállt az autójából.

Räikkönen 2003-ban már világbajnoki címért harcolt, amihez a japán szezonzárón úgy kellett volna megnyernie, hogy Schumacher nem szerez pontot. Végül egyik feltétel sem teljesült, de a 8. helyről így is másodikként fejezte be a finn a futamot, míg a németnek a 14. pozícióból indulva az utolsó pontszerző helyért is nagyot kellett harcolnia. Két évvel később a vb-címre már nem volt esélye a finnek, mégis karrierje egyik legjobb futamát teljesítette: egy időjárás miatt kaotikus időmérő után a 17. helyről tudta megnyerni a versenyt úgy, hogy a legutolsó körben került az élre.

Fernando Alonso vb-címe ezzel ellentétben a 2006-os Japán Nagydíj előtt még nem volt végleges, azonban a spanyol kihasználta azt, hogy a legnagyobb szezonbeli riválisának számító Schumacher Ferrarijának motorja elfüstölt az élről, a futamgyőzelmével pedig gyakorlatilag bebiztosította a címvédését.

Vegyes reakciókat váltott ki, amikor a sokak által kedvelt szuzukai pálya húsz év után kikerült a naptárból, ugyanis sok más pályához hasonlóan a Fuji Speedwayt is újratervezte Herrmann Tilke építőmérnök. Ahogy a hetvenes években, úgy ekkor is csak két évig volt futam Fujiban, azok azonban ezúttal is emlékezetesre sikerültek. 2007-ben egy szakadó esőben megrendezett verseny hajrája több balesetet is hozott, mégis egy hatodik helyért zajló, Felipe Massa és Robert Kubica közötti csata hozta a leglátványosabb jelenetsort az utolsó körben. 2008-ban az időjárás nem befolyásolta a nagydíjat, a vb-éllovasok mégis megszenvedtek a pályán: Lewis Hamilton azért kapott büntetést, mert az első kanyarban leterelte a pályáról Räikkönent, Massa pedig azért, mert összeütközött Hamiltonnal.

2009-ben a Toyota otthonából a Honda otthonába került vissza a Japán Nagydíj, amit azzal magyaráztak, hogy veszteséges lett volna további versenyek rendezése Fujiban. A szuzukai futamnak a Red Bull örült a legjobban, hiszen az első két évben Sebastian Vettel tudott nyerni, 2011-ben pedig a második vb-címét biztosította be itt a német. Ezekben az években is akadtak nagy karambolok, ám a 2012-es rajtnál három, egymástól független baleset történt. Végül Vettel nyerte ezt – és a 2013-as – a futamot is, Kobajasi Kamui pedig a szurkolók legnagyobb örömére dobogóra állhatott a hazai pályáján.

2014-ben hiába csapott le vasárnap Japánra a Phanfone tájfun, a szervezők mégis csak húsz perccel halasztották el a biztonsági autó mögötti rajtot, ez pedig később az eddigi utolsó F1-es pilótahalálhoz vezetett. Míg a két Mercedes egymással harcolt a győzelemért az esőben, mögöttük is nagy csata zajlott. A hajrához közeledve Adrian Sutil Sauberje csúszott ki a gumifalba, azonban csak sárga zászlós fázis következett, így a következő körben Jules Bianchi glória nélküli Marussiája nagy tempóval száguldott bele a Sutil autóját mentő munkagépnek. A futamot végleg leintették, az életveszélyes állapotba kerülő Bianchit pedig hiába szállították azonnal kórházba, kilenchónapnyi kóma után, 2015. július 17-én belehalt a fejsérüléseibe Nizzában.

Bianchi húsz év után az első F1-es pilóta volt, aki halálos balesetet szenvedettForrás: Getty Images/2014 Getty Images/Getty Images

A következő két évben az összes versenyző befejezte a szuzukai futamot, közülük azonban a Mercedes pilótái lehettek a legelégedettebbek. 2015-ben Danyiil Kvjat hatalmas időmérős balesete után Nico Rosberg szerezte meg a pole-t, a rajtnál azonban visszaesett, így Hamilton vezetésével szereztek kettős győzelmet az Ezüstnyilak. 2016-ban mindez fordítva történt: ekkor Hamilton rontotta el a startot, ám ő is képes volt visszazárkózni a dobogóra a verseny végére.

Vettel számára a Ferrari színeiben már nem sikerültek olyan jól a Japán Nagydíjak, mint Red Bull-osként. 2017-ben műszaki hiba miatt kellett feladnia a futamot dobogós pozícióból, így egyedül Max Verstappen veszélyeztette Hamilton győzelmét, egy évre rá pedig éppen a holland manővere után esett vissza jelentősen a mezőnyben a német.

Ahogy 2004-ben, úgy a 2019-es Japán Nagydíjon is vasárnap délelőttre halasztották a kvalifikációt a szörnyű időjárási körülmények miatt. Az első sorból némi meglepetésre a két Ferrari indulhatott, ám Vettel beragadt a rajtnál, Charles Leclerc-t pedig megbüntették a Verstappennel szembeni, start utáni ütközéséért, így Valtteri Bottas viszonylag könnyedén nyerte meg a szuzukai futamot, sorozatban a hatodik Mercedes-sikert szerezve a szigetországban. Vettel végül a második helyet meg tudta kaparintani, miután hősiesen maga mögött tartotta Hamiltont; az alapból pontszerző helyen végző Renault-kat pedig utólag kizárták a versenyből automata fékrendszer használata miatt.

Ahogy több más helyszínen, úgy Szuzukában is lehetetlenné tette a rendezést a koronavírus-járvány az elmúlt két évben, ám ezáltal még inkább kiéhezetten várja az itteni futamot a mezőny és a közönség egyaránt. A lelkes szurkolást mutatja, hogy 1990-ben hárommillióan regisztráltak a hétvégén kiosztott 120 ezer jegyre, és noha a Honda 1993-as kivonulása után csökkent a népszerűség, amit még a Csendes-óceáni Nagydíj sem hozott vissza a kilencvenes években, az utóbbi másfél évtizedben ismét remek hangulat fogadta itt a pilótákat. Hazai sikereket is ünnepelhettek itt Szató Takuma és Kobajasi Kamui jóvoltából, most pedig ismét volt kinek szurkolniuk Cunoda Juki személyében, aki az időjárás ellenére helyi rekordot jelentő 200 ezer nézőt vonzott a szuzukai lelátóra a hétvége során,igaz, ezt nem tudta pontszerzéssel meghálálni a fiatal pilóta. A hangulatra és az izgalmakra tehát nem lehetett panasz, az előrejelzésnek megfelelően megérkezett kaotikus időjárásra és az FIA döntéseire viszont annál inkább – de a Japán Nagydíjakat elsősorban előbbi tényező tartja évtizedek óta a versenynaptárban.