Rengeteg fiatal pilótának az az álma, hogy egyszer a Ferrari Forma-1-es csapatát erősítse. Az egyik legnagyobb hagyománnyal és szurkolótáborral rendelkező Scuderia összesen 242 futamgyőzelmet szerzett, ebből pedig Sebastian Vettel, Fernando Alonso és Charles Leclerc is jó néhányhoz hozzájárult – ők mondták el, milyen érzés az olasz istálló színeiben versenyezni Monzában.
Fernando Alonso már 2007-ben is a dobogó tetejére állhatott az Olasz Nagydíjon, a 2010-es sikerét azonban már az első ferraris évében aratta a spanyol, úgyhogy számára a lehető legkorábban megtörtént az áttörés, amire a legtöbb Ferrari-pilóta hiába vár hosszú évekig.
„Ez inkább extra motiváció, és semmiképp sem teher. Nem befolyásolja a teljesítményt, és inkább egy pluszt ad hozzá, úgyhogy szerintem ez az év egyik legjobb pillanata" – nyilatkozta Alonso az idei monzai versenyhétvége előtt.
Charles Leclerc is hasonló tapasztalatokkal rendelkezik, mint a kétszeres világbajnok, a monacói ugyanis szintén a legelső ferraris szezonjában nyerte meg a monzai futamot, ráadásul úgy, hogy egy héttel korábban élete első győzelmét szerezte meg.
„Számomra ez színtiszta öröm. Persze lehet érezni az elvárásokat: amikor Milánóban sétálunk, a városban mindenfelé szurkolókat látni, ami magasra teszi a lécet, de ez természetes is. Én ezt inkább motivációként fogom fel, mint plusz nyomásnak, de az biztos, hogy hihetetlen [érzés] – értett egyet Alonsóval Leclerc. – Még a szállodából is nehéz az utcára lépni, ami ugyan minden pilótára igaz, de ferrarisként még inkább. Ám ez nagyon-nagyon jó érzés."
Sebastian Vettel a Red Bull pilótájaként többször is elszomorította a tifosit, a Ferrari versenyzőjeként azonban már nem sikerült futamot nyernie Monzában – három dobogós helyezést azonban így is szerzett.
„Nekem soha nem volt gondom azzal, hogy kijöjjek a szállodából, de talán az is az oka, hogy Charles jóképűsége plusz népszerűséget ad neki – reagált nevetve Leclerc válaszára Vettel, majd ő is elmondta a véleményét. – Ez számomra is rendkívüli öröm és megtiszteltetés, és a sokéves tapasztalatom alapján [a szurkolók] mindig örülnek neked és olyan, mintha segítenének tolni a szép piros autót. Voltak [jó] és rossz versenyeim is, ám az izgatottság mindig ugyanakkora volt. Nyilván sokkal jobb volt a dobogón ünnepelni, de akkor is szeretet és támogatás övezett az utálat helyett, amikor nem teljesítettem jól. Ezt pedig nagyszerű érzés volt megtapasztalni."