Társoldalunk:
Hírlevél

Döbbenet, miért kellett meghalnia egy Forma-1-es pilótának a Holland Nagydíjon

2022.09.04. 06:13

Közel negyven év után Max Verstappen sikerei miatt került vissza tavaly a versenynaptárba a hátborzongató múlttal rendelkező zandvoorti pálya, ahol a hőskor óriási csatáit beárnyékolták a könnyedén elkerülhető, szörnyű halálesetek.

Hollandia ugyan jócskán lemaradt a szomszédos Belgiumtól és Németországtól a Grand Prix-versenyek lebonyolítása terén, ám a harmincas években így elkezdtek kisebb futamokat rendezni az országban. Az évtized végén elkezdődő második világháborúban megtörtént német invázió pedig többet segített, mint ártott a helyi autóversenyzésnek, ugyanis a megszállók az Északi-tenger partján fekvő Zandvoort útszerkezetét úgy módosították, hogy minőségi nagydíjakat rendezhessen a város. Erre a Forma-1-es világbajnokság elindulásakor sor is került – igaz 1950-ben és 1951-ben még úgy nyerte meg Louis Rosier a helyi futamot, hogy nem számított bele a pontversenybe, utána viszont Alberto Ascari mindkét vb-címmel záruló évében óriási fölénnyel nyert Hollandiában. Nem volt zökkenőmentes a Holland Nagydíj szervezése, hiszen az ötvenes évek közepén többször is pénzhiány miatt el kellett törölni a versenyt, ám 1955-ben például óriási párharcot láthattak a nézők Juan Manuel Fangio és Stirling Moss között – végül az argentin megőrizte az első helyet a csapattársa előtt.

1959-ben pályafutása egyetlen Forma-1-es sikerét szerezte a svéd Jo Bonnier, a következő esztendőben viszont Jack Brabham győzelmét beárnyékolta egy rossz helyen álló néző halála, akit Dan Gurney balesetet szenvedő BRM-je ölt meg. Az F1-ben ezen a futamon debütáló Jum Clark a hatvanas években négyszer is megnyerte a Holland Nagydíjat, 1967-ben a Ford-Cosworth új DFV (dupla, négyszelepes) motorjának segítségével, amely a folytatásban másfél évtizedig segítette sikeresebbnél sikeresebb futamokhoz a csapatokat.

Dan Gurney pályáról kirepülő autója egy fiatal nézőnek csapódott, akinek az életét nem lehetett megmenteniForrás: Wikimedia

Ilyen motorral nyert például Zandvoortban Jochen Rindt is 1970-ben azon a futamon, amelynek az elején a brit Piers Courage az életét veszítette. Courage autójának első felfüggesztését eltörte az egyik rázókő, a kocsi megpördült és felborult, és az egyik leszakadó kerék eltalálta a brit fejét. Ráadásul a De Tomaso-Ford fel is robbant, a hatalmas lángok pedig akkorák voltak, hogy a környező fákat is felgyújtották.

1971-ben először volt igazán jelentős eső a Holland Nagydíjak történetében, amit a mezőny akkori két esőmenője, Jacky Ickx és Pedro Rodríguez ki is használt. A két pilóta végig egymást előzgette az élen, ám a hajrát a Ferrari belgája bírta jobban. Noha ekkor az időjárás ellenére nem volt komolyabb baleset, Courage halála és a pálya veszélyessége miatt a legtöbb versenyző megtagadta az indulást a következő évben. 1972-ben így nem rendeztek futamot, cserében azonban korszerűsítették a pályát, biztonságosabbá tették a környezetet, a futamok pedig a módosított – lassított – aszfaltcsíkon rövidebbé (közel 400 kilométeres helyett 300 kilométeressé) váltak.

1973-ban így mindenki boldogan és kiéhezve várta, hogy visszatérjen a mezőny Zandvoortba, azonban hamar kiderült, hogy a hollandok által jól szervezettnek gondolt verseny közel sem volt az. A futam nyolcadik körében ugyanis az egyik legnagyobb angol tehetségnek kikiáltott Roger Williamson autója defektet kapott, a korlátnak vágódott, majd fejjel lefelé állt meg a hosszú csúszás után. Williamson nem sérült meg, a March-Ford azonban kigyulladt. A közelben lézengő pályabírók ugyan lassacskán közeledtek az autóhoz, ám tűzálló ruha hiányában nem mertek segíteni a brit pilótának, akit így egyedül csapattársa, a kocsijából kiugró David Purley próbálta megmenteni a segítségért kiáltozó honfitársát. Purley egymaga azonban nem volt elég, ráadásul a későn érkező pályabírók azt hitték, ő a saját autóját akarja eloltani, így nem siettek annyira a megoldással, mintha tudták volna, hogy egy ember még a kocsiban van. Közel tíz perc után végül eloltották a March-Fordot, addigra azonban Williamson füstmérgezésben meghalt, Purley-t pedig egy cseppet sem vigasztalta, hogy tettéért később György-éremmel tüntették ki.

A tragikus incidens nem tántorította el a szervezőket, és a következő tizenkét év mindegyikében rendeztek futamot a zandvoorti pályán. 1975-ben James Hunt itt szerezte meg az első (és a Hesketh csapat egyetlen) győzelmét, két évvel később pedig szintén az angol fenegyerek volt a középpontban: akkor Mario Andrettivel szemben védekezett túlzottan agresszíven az első körökben, az amerikai a második előzési kísérleténél már nem tudott időben fékezni, így mindketten kiestek az élről.

Andrettit egy évvel később kárpótolta a sors, és Hollandiában megszerezte pályafutása utolsó futamelsőségét. 1979-ben egy másik észak-amerikai pilóta volt érdekelt a győzelemért zajló csatában, Gilles Villeneuve azonban hiába harcolt nagyot Alan Jonesszal, a futam hajrájában felrobbant a bal hátsó kereke. A kanadai kitartását jellemzi, hogy két kerékkel – hiszen a jobb első abroncs ezáltal a levegőben lógott – is megpróbált továbbmenni, miközben maga mögött szikrákat hányt a Ferrari. Villeneuve ugyan körbeért, ám túl sok kör volt még hátra ahhoz, hogy esélye legyen befejezni a futamot, így kénytelen volt feladni azt.

A nyolcvanas években már egy átépített pályán küzdöttek a pilóták a Holland Nagydíj megnyeréséért. 1981-ben már ezen az aszfaltcsíkon ütközött össze a rajtnál Villeneuve Bruno Giacomellivel, és harcolt a verseny későbbi szakaszában egymással Jones és Alain Prost az elsőségért. Végül a francia nyerte meg a futamot, az ausztrál címvédőnek pedig úgy elkoptak a gumijai, hogy a második helyet is elveszítette Nelson Piquet-vel szemben, ami később döntő fontosságú volt a brazil világbajnoki címe szempontjából, hiszen azt egypontos előnnyel szerezte meg Carlos Reutemann előtt.

Prost győzelme lendületet adott a honfitársainak, hiszen a következő három esztendőben is francia pilóta nyert Zandvoortban: Prost mellett Didier Pironi és René Arnoux is győzött egyszer-egyszer. Ennek ellenére nem lehetett felhőtlen a franciák öröme a hollandiai futamokon, hiszen 1982-ben a pole-ból induló Arnoux szenvedett hatalmas balesetet az első körben, egy évvel később pedig az első két helyen haladó Prost és Piquet ütötte ki egymást a versenyből. 1984-ben is egymással csatázott a két világbajnok a győzelemért, ám a brazil műszaki hibája Prost sikerét jelentette.

Az 1985-ös futamon a francia megint a századok rosszabbik végén volt, miután csapattársa, Niki Lauda meg tudta őrizni az első helyet az izgalmas hajrában – a háromszoros világbajnok Laudának ez volt az utolsó sikere az F1-es karrierjében. A versenyt megelőző bemelegítő körökben Patrick Tambayt érte egy műszaki hiba után baleset a célegyenesben óriási sebességnél, ám Tambay sértetlenül tudott kiszállni az autójából.

Patrick Tambay autóját szállítják a komoly becsapódás utánForrás: Wikimedia

A leintés pillanatában még senki nem gondolta, hogy közel négy évtizedig az volt az utolsó Holland Nagydíj. A verseny után ugyanis a Circuit Zandvoortot üzemeltető vállalat megszűnt, a helyi önkormányzat tulajdonába kerülő aszfaltcsík pedig hosszú ideig használaton kívül maradt – legalábbis autóversenyzés szempontjából, mert 1987-ben nyaralóházakat kezdtek építeni a pálya egy részén. A 21. század elején aztán újratervezték és teljesen átalakították a pályát, és egyre több versenysorozat kezdte használni.

Így alakították át a zandvoorti pályátForrás: AFP/Robin Van Lonkhuijsen

2019-ben pedig – miután a nemzet kedvencévé váló Max Verstappen egyre szebb eredményeket szerzett az országnak – bejelentették, hogy a Forma-1 is visszatér Zandvoortba. Eredetileg már a 2020-as naptárba is terveztek hollandiai futamot, a koronavírus-járvány miatt azonban tavalyig kellett várni arra, hogy megmutassa magát a mezőny. A több mint százezer narancssárga mezes szurkoló legnagyobb örömére pedig Verstappen magabiztosan vezetve meg is tudta nyerni a versenyt Lewis Hamilton előtt, amivel az összetettben is átvette a brittől a vezetést.

2022-ben még a tavalyinál is nagyobb hangulat várható Zandvoortban a holland szurkolóktólForrás: AFP/Andrej Isakovic

Idén már alapból úgy érkezik Zandvoortba a mezőny, hogy Verstappen áll az összetett élén, méghozzá 93 pontos előnnyel. Ha ez nem lenne elég a többiek motivációja ellen, a legutóbbi két versenyhétvégén a 10., majd a 14. pozícióból is könnyed sikert aratott, ilyenhez hasonló duplázásra pedig csak Bruce McLaren volt képes az F1 történetében. Az időjárás előreláthatólag nem fogja befolyásolni a vasárnapi versenyt, így pedig – akármennyire is fogadkozik a Ferrari – minden esélye megvan, hogy az idei tizedik futamgyőzelmét is megszerezze a hazai pályáján, ahol még Ausztriánál és Belgiumnál is több ember fog érte szorítani.