Társoldalunk:
Hírlevél

Michael Schumachert soha többé nem fogjuk élve látni

2022.06.29. 05:59

Frankl András a világon a leghíresebb magyar újságíró, aki a Forma-1-el foglalkozik. Szabad bejárása volt a sorozat mindenható urának, Bernie Ecclestone-nak lakóbuszába, s manapság sem rendeznek nélküle fogadásokat Monacóban. A veterán magyar újságíró azt is elmondja, miért nem fogjuk soha többet élve látni Michael Schumachert. Frankl András az Origónak adott interjút Budapesten.

Megszokhattuk már, hogy minden év júniusában pár napot Budapesten tölt, s általában a monacói versenyről érkezik hozzánk. Az elmúlt két évben a koronavírus-járvány miatt azonban nem találkozhattunk. Hogy vészelte át ezt az időszakot?
Nézze, 84 évesen nem mondhatom el azt, hogy mai csirke lennék, de gyorsan hozzáteszem, hogy egészségügyileg semmi bajom nincsen. Ugyanakkor a mögöttünk lévő két év nagyon nehéz volt számomra is, s alig vártam, hogy újra Budapestre jöhessek. A magyar fővároshoz számtalan emlék köt, meg jó néhány olyan sztori, amely feledhetetlen. 

Melyik az a történet, amelyre a legszívesebben emlékezik?
Az első Magyar Nagydíjat 1986. augusztus 10-én rendezték meg, azon is ott voltam, s anno a Magyar Televízióban a közvetítésekben dolgozhattam. A régi nagy riporterek közül az azóta már halott Knézy Jenő és Gyulai István elmondhatatlanul hiányzik nekem. Imádtam azt a munkát, s a magyar kollégák is nagyra becsültek engem. Egyrészt azért, mert 1986-ra én már régi motorosnak számítottam a szakmában, másrészt azért, mert rólam tudták, hogy senkinek sem török a helyére. Idejöttem, megcsináltam a munkát, majd visszamentem Londonba.

Bernie Ecclestone, aki nagyon szeretett Budapestre járniForrás: Getty Images/2019 Getty Images/Mark Thompson

Visszatérve a magyar futamokra: a Forma-1 akkori mindenható urának, Bernie Ecclestone-nak volt egy állandó magyar rendőrmotorosa, akinek a segítségével Ecclestone 12 perc alatt jutott ki a pályára a belvárosból. A motoros Ecclestone Mercedese elé állt, s indult a móka. Kifigyeltem, hogy minden reggel 8 órakor indultak. A kocsimmal beálltam Ecclestone autója mögé és próbáltam tartani a tempót. Többször sikerült, kevésszer nem. Tudom, ez nem volt annyira szép dolog tőlem, de ezzel a csínnyel soha senkinek nem ártottam. Visszaemlékezve 1986-ra: egészen elképesztő volt számomra, hogy egy akkor még szocialista ország mennyire akarta azt, hogy Forma-1-es versenyt rendezhessen.

Ha már Bernie Ecclestone-t emlegette, tartják még a kapcsolatot? Hogyan viselte, hogy át kellett adni a Forma-1 tulajdonjogát az amerikai Liberty Mediának?
Rosszul viselte, tudom, mert szoktam vele erről beszélgetni. Ezzel azt is elárultam, hogy a mai napig megmaradt köztünk a jó kapcsolat. Amúgy megvan a véleményem arról, ami manapság a Forma-1-ben zajlik. Van még pár szép dolog ebben a sportágban, de egyre kevesebb. Ami nagyon tetszik, hogy a világ legnépszerűbb sportágai közül ez az egyetlen, ahol még soha nem verekedtek össze egymással a szurkolók. Lehetsz te Ferrari-rajongó, vagy Red Bull-fan, tuti nem fogtok egymásnak esni. Ott ültök a lelátókon, s soha nem fogtok pofozkodni. Ez biztos. Ami a versenyeket illeti, na azoktól nem vagyok annyira elájulva. Nem akarok abba a hibába esni, hogy régen minden jobb volt, de az biztos, hogy a mai mezőny jelentős részével nem nagyon tudnék miről beszélgetni. Anno ez másképpen működött.

Ayrton Sennával, vagy Nigel Mansellel könnyebben szót lehetett érteni?
Az nem kifejezés. Mert mi van ma? Ha véletlenül szeretnék egy interjút készíteni valamelyik versenyzővel, el kell küldjem előre a kérdéseket. A pilóta sajtó és PR csapata megnézi, hogy ki vagyok, megnézi, hogy hova írok, s ha fontosnak gondolnak, akkor talán - hangsúlyozom, talán - válaszolnak. De inkább nem válaszolnak. Ayrton Sennához bármikor odamehettem, azonnal interjút adott. De Nigel Mansell vagy Nelson Piquet is. Ebben a tekintetben tényleg jobb volt a régi időszak. Monacóban az idei nagydíj után részt vehettem egy filmvetítéssel egybekötött fogadáson, amelyet a háromszoros világbajnok, a Forma-1 legidősebb élő világbajnoka, Jackie Stewart tartott.

Jackie Stewart, a Forma-1 legidősebb élő világbajnokaForrás: Getty Images via AFP/2022 Getty Images/Jared C. Tilton

Monacóban mutatták be a róla szóló filmet. Egészen elképesztő volt látni azokat a jeleneteket, amelyek ennek a bajnoknak az életét övezték. Jackie Stewart 83 éves és amióta a felesége, Helen Alzheimer-kórban szenved, Jackie sem a régi. Képzeljék el, ez a két ember 60 éve kötött házasságot, hat évtizeden át jóban-rosszban kitartottak egymás mellett és most Jackie Stewartnak végig kell néznie, hogyan romlik napról napra Helen állapota. Ennek ellenére Stewart ott volt Monacóban és részt vett ezen a privát filmbemutatón. Együtt sírtunk, mert Stewart ott emlékezett vissza azokra az emberekre, akik közel álltak hozzá és akiket elveszített.

Kik voltak ezek az emberek?
Elősorban a francia François Cevert, aki 1973. október 6-án az amerikai Watkins Glenben található versenypályán halt meg. Kevesen tudják, hogy Cevertet és a Stewart házaspárt valami egészen különleges kötelék fűzte össze. Cevert az 1973-as verseny szombati szabadedzésén szenvedett halálos balesetet. Másnap, vasárnap a baleset miatt Jackie Stewart nem volt hajlandó elindulni a futamon és visszalépett a versenyzéstől.

François Cevert, Jackie Stewart legjobb barátja voltForrás: AFP/-

A sors különös fintora, hogy ez az amerikai futam volt az utolsó az 1973-as évadban és akkor már Jackie Stewart összetett világbajnokként érkezett oda. Ez lett volna Stewart 100. Forma-1-es versenye. De Cevert halála után senki sem tudta őt rávenni arra, hogy autóba üljön. A Tyrrell-Fordok tehát nem gördültek ki, s Stewartnak így nem lett meg a 100 F-1-es versenye. Stewart ekkorra már eldöntötte, hogy nem versenyez többé, de François Cevert ezt nem tudta. Miként azt sem, hogy Stewart visszavonulása után az övé lett volna az első hely a Tyrrell csapatában. Amikor 49 évvel később, Monacóban ez a 83 éves nagy bajnok erről beszélt, szem nem maradt szárazon.

Az internetes videómegosztókon van egy csomó olyan régi felvétel, interjú, közvetítés, ahol felbukkan. Szokta nézegetni ezeket?
Nem, de most, hogy mondja, rá fogom szánni az időt (nevet.) Sok mindenre emlékezhetek, de a legkedvesebb pillanat 1993-ban, a Gundel Étteremben volt, amikor hosszabb interjút készíthettem a brazil Ayrton Sennával. A fiam is ott volt velem, óriási történet ez. Senna hosszan válaszolt, amúgy az egyik dohánygyártó cég intézte el azt, hogy leülhessek a brazillal. Két héttel később a Belga Nagydíjon találkoztunk újra, Senna odajött hozzám, köszöntött és adott egy dedikált fotót, amit a mai napig őrzök. A másik kedvencem Michael Schumacher volt.

A 84 éves Frankl András BudapestenForrás: Lantos Gábor

1997. augusztus 8-án a Nyugati-pályaudvar mellett felállított alkalmi pódiumon vezettem vele és Eddie Irvine-nal egy olyan műsort, amelynek akkor sok ezer nézője volt. A Schumacher-rajongók odaözönlöttek, mert mindenki látni akarta a német világsztárt, aki akkor még csak kétszeres világbajnok volt. Komolyan mondom, olyan volt az egész, mintha egy rock koncerten lettünk volna, csak éppen a zene hiányzott. Egészen elképesztő volt az, ahogy ezt az embert Magyarországon szerették. De van róla még egy történetem. Néhány évvel később az amerikai Indianapolisban teljesen véletlenül egyszerre jelentkeztünk be ugyanabba a szállodába. Természetesen előre engedtem Schumachert, aki a recepciósnak mondta, hogy megérkezett, s kéri a szobát. Az amerikai hotel alkalmazottja erre közölte, hogy nem érti a világbajnok nevét, s betűzze le. Schumachernek a szeme sem rebbent és lebetűzte. 

Ha már Michael Schumachert emlegette, róla milyen információi vannak? Az egész világ azt találgatja, hogy meggyógyul-e valaha, s nagyon sok pletyka kering a sorsával kapcsolatban.
Tavaly ott voltam az Amerikai Nagydíjon Texasban, Austinban. A Haas-istállónál egyszer csak szembejött velem Corinna Schumacher, a hétszeres világbajnok és kómában fekvő pilóta felesége. Amint megláttam, elkezdtem zokogni, még ő vígasztalt engem. Elmondtam neki, hogy soha nem feledem el Michaelt, hogy mennyi mindent jelentett nekem az ő barátsága, jelenléte a Forma-1-ben. Nem akartam semmit, eszembe se jutott, hogy bármit kérjek. Bármennyire is hülyén hangzik, de akkor és ott én voltam a rajongó.

Corinna Schumacher, aki mindent megtesz azért, hogy a férjét életben tartsaForrás: dpa Picture-Alliance via AFP/Verwendung weltweit/Frankhoermann/Sven Simon

Amúgy azt szinte senki sem tudja elképzelni, hogy Corinna mi mindent tett meg eddig azért, hogy a férjét életben tartsa. Mindent eladtak, amit lehetett. Nézze, megrendítő lesz, amit most mondok, de azt mindenkinek el kell fogadnia, hogy Michael Schumachert soha nem fogjuk már élve látni. És most kérem, hogy felejtsük el a pénzt. Ha az ő hírneve nem volt arra elég, hogy a világ legjobb orvosai meggyógyítsák, akkor itt sok mindenben már nem lehet reménykedni. Michael Schumachert megmenteni a világ legfantasztikusabb dolga lenne. De nem tudják. Állítólag a szemével tud kicsit kommunikálni. Jean Todt az a jó barátja, akit beengednek hozzá, együtt ülnek a tévé előtt és nézik a futamokat.

De ez igaz? Mármint, hogy Todt és Schumacher együtt tévéznek? Vagy csak egy városi legenda?
Ez nem legenda. Nagyon kevés ember mehet oda Schumacher betegágyához. Az öccsét, Ralf Schumachert, a lányát, Gina-Maria Schumachert, a fiát, Mick Schumachert, Ross Brawnt, aki a menedzsere volt és a FIA volt elnökét, a már említett Jean Todtot. Más be nem teheti oda a lábát.

Sokan szeretnék megtudni az igazat Michael Schumacher valós állapotáról. Miért nem áll ki valaki és mondja el az igazat? Ezzel egycsapásra megszűnnének a találgatások.
Nézze, a mai világban, az orvostudomány mostani fejlődésének sebességével minden elképzelhető. Szerintem azért nem mondják meg, hogy milyen valós esélyei vannak Michael Schumachernek, mert abban bíznak, hogy eljön a nap, amikor ez az agysérülés gyógyítható lesz. Hiszen a rákkutatásban is történtek előrelépések.

Michael Schumacher, a hétszeres világbajnokForrás: DPPI via AFP/Dppi F1

Akkor itt miért ne jöhetne el egy csodálatos fordulat? Szerintem ez az oka annak, hogy életben tartják Schumachert és azon imádkoznak nap mint nap, hogy a csoda bekövetkezzen. Én ugyanezt csinálnám. Sosem adnám fel a harcot az ő helyükben. Pontosan azért kezdtem el zokogni, amikor Indianapolisban találkoztam Corinna Schumacherrel, mert tudtam, hogy micsoda küzdelmet folytat a férjéért.

Ön jövőre lesz 85 éves, de még most is aktívan dolgozik Forma-1-es újságíróként. Élvezi még a munkát?
Tudja, ez olyan, amit nem lehet abbahagyni. Amíg az olvasók azt mondják, hogy várják a cikkeimet, addig csinálni kell. Igaz, a világ nagyon megváltozott. A minap elkezdtünk egy podcastot, amit a Forza című Ferrari magazin oldalán indítottunk. Nem volt elég hallgató, így a kollégám kiszállt az egészből, ezt nagyon sajnálom. Aztán csináltam egy adást a lányommal, annak nagy sikere volt, de ilyet csak egyszer készít az ember. Ha tudnám, hogy pár ezer ember hallgatná, esküszöm, egyedül is megcsinálnám. Mert ez a munka olyan, mint a szerelem. Csodálatos és életben tartja az embert.