A Forma-1 idén bevezetett technikai szabályzatának nem titkolt célja, hogy az autók könnyebben tudják követni egymást, és ezáltal egyszerűbbé váljanak az előzések. Ennek kapcsán már az idény kezdete előtt többen is felvetették, hogy előbb-utóbb akár a 2011-ben bevezetett állítható hátsó szárnyat is el lehetne törölni.
A Bahreini és a Szaúd-arábiai Nagydíj kifejezetten biztatóan alakult ebből a szempontból, ám a melbourne-i és az imolai verseny látszólag megmutatta, hogy még mindig szükség van a DRS-re, hiszen azokon a versenyeken kevesebb volt a helycsere a pályán. Az FIA aerodinamikai főnöke ennek kapcsán egy fontos szempontra hívta fel a figyelmet, ami miatt nem lehet hirtelen eltörölni az eszközt.
A kezdeti kutatások során, mivel csökkentettük az autók mögötti vákuum méretét, mérsékeltük a [hátul haladó] leszorítóerő-veszteségét, ugyanakkor a szélárnyék [hatásának mértékét] is csökkentettük
Ha most nem is lehet megszabadulni az állítható hátsó szárnytól, sokan úgy vélekednek, hogy bizonyos pályákon csak mérsékelten vagy esetleg egyáltalán nem érdemes bevetni, hogy az előzések ne váljanak kikerüléssé. Mindez azonban csak az első lépés lenne, legalábbis a brit szakember szerint.
„Úgy gondolom, hogy a DRS-sel nagyon jól lehet alkalmazkodni – jelentette ki. – [A hatékonysága] nagyon pályafüggő, és lehet használni, illetve ki lehet kapcsolni. Szerintem a legtöbben úgy érezzük, hogy hosszabb távon nagyon szeretnénk megpróbálni fokozatosan megszüntetni a DRS-t, ha lehet.
Azt azonban nem gondoltuk, hogy ezt egyik napról a másikra feltétlenül helyes lenne megtenni ezeknél a szabályoknál.”
A technikai szabályzatban 2026-ra várható a következő nagyobb horderejű módosítás, amikor egyébként az erőforrások is jelentősen átalakulnak. Somerville nem tartja kizártnak, hogy ekkor már nem lesz szükség az állítható hátsó szárnyra. „A 2026-os autó esetében különböző megoldásokat vizsgálunk, és lehetséges, hogy ezeknek a kocsiknak a koncepciójában a DRS-nek nem lesz annyira fontos szerepe” – mondta.
Az Emilia Romagna Nagydíjon egy kisebb vita is kirobbant a DRS körül, hiszen a versenyirányítás jóval azután engedélyezte annak használatát, hogy a pilóták slickekre váltottak. Az FIA mérnöke szerint azonban ezúttal nem vált könnyebbé az előzés, amikor a versenyzők már igénybe vehették az eszközt.
„Elég érdekes volt, hogy mivel [az elején] felszáradó pályán versenyeztek, majdnem a futam feléig nem volt DRS – elevenítette fel a történteket. –
Furcsa volt látni néhány olyan előzést, ami a DRS [engedélyezése] előtt történt, de aztán a DRS-t [használó autók] kioltották egymást.”
Mindez egyrészt az ún. DRS-vonatoknak, vagyis az egymáshoz közel autózó bolyoknak, másrészt pedig a szélárnyékhatás csökkenésének köszönhető. Somerville ezzel együtt úgy véli, hogy az új előírások beváltak, de a továbbiakban oda kell figyelniük erre a mellékhatásra.
„Kezdetben nem lehettünk száz százalékig biztosak abban, hogy a csapatok nem teszik tönkre az elmúlt négy év munkájának a felét – magyarázta. – Most úgy néz ki, hogy [a célkitűzések] nagy részét sikerült megtartanunk, vagyis az istállók láthatóan közelebb vannak [egymáshoz] a kanyarokban és az azokat követő egyenesekben. Olyasmit egy ideje nem láttunk már, hogy megtörténik az előzés, de [a másik] visszatámad. Ez az első néhány futam különböző pontjain elég nagy felüdülés volt, és nem csak a DRS-re vezethető vissza. Annak is volt szerepe, de szerintem elégedettek lehetünk azzal, hogy megmaradt a leszorítóerő. Csak arra kell vigyáznunk, hogy ne hagyjuk figyelmen kívül, hogy ennek természetes velejárója a szélárnyék [hatásának] csökkenése. [A szélárnyékra] szükség van, hogy adjon egy kis löketet, ha nincs DRS.”