A Ferrarinak figyelnie kell, nehogy megint saját döntésének áldozata legyen

Jó tempót mutattak az első edzésnapon, de Melbourne-ben egyrészt a szokásosnál többet fog változni a pálya állapota a hétvége folyamán, másrészt megint alacsonyabb a végsebességük a Red Bullénál, ami a fej-fej melletti csatákban visszaüthet. Esélylatolgatás az Ausztrál Nagydíjra.

Az Ausztrál Nagydíj pénteki edzéseredményeire pillantva könnyen az a benyomásunk támad, hogy ezúttal a Ferrarinak áll a zászló. Az mindenképp biztató Charles Leclercnek és Carlos Sainznak, hogy látszólag egész nap könnyen hozták a jó tempót, szemben Max Verstappennel, akinek erőlködnie kellett az időmérős sprintgyakorlaton, a forgalommal sem volt szerencséje, és csak többedik kísérletre tudta maga mögé utasítani Sainzot, Leclerctől viszont így is 2,5 tizeddel elmaradt.

Úgy tűnik, a Ferrari autója univerzálisan erős a különböző pályatípusokon: Melbourne újfajta kihívásokat támaszt abból a szempontból, hogy az aszfalt felülete kevesebb tapadást kínál, mint a bahreini vagy szaúdi pályáé. Ráadásul ennek kompenzálásához nem célszerű gondolkodás nélkül pakolni a leszorítóerőt az autóra, mert az átépítésekkel a korábbihoz képest 4-5%-kal nőtt a padlógázos szakaszok aránya, a végsebességnek fokozottabb jelentősége lett.

Az előző futamon pont ez döntötte el az egyenlő erők küzdelmét: Verstappen kisebb leszorítóerős csomagja döntőnek bizonyult Leclerc-ével szemben a csaták során.

A Ferrarinál akkor azt mondták, kielemzik a szárnyakkal választott beállítást, de pénteken Ausztráliában nem az látszott, hogy változtattak volna a koncepción,

mert míg Verstappen és Sergio Pérez közel 320 km/h-s csúcssebességig jutott a leghosszabb egyenes szakasz (egyben a második szektor) végén, Carlos Sainzé a 310-et sem érte el, Leclerc-é 312 volt.
A fej-fej melletti párharcokban tehát ez alapján megint a Red Bull járna jobban. Itt ráadásul négy DRS zónában is lehet támadni, viszont az időmérőn, amikor nyitható a hátsó szárny, az papíron hatásosabb lehet a Ferrarinál, hiszen náluk nagyobb különbséget eredményez a leszorítóerő mértékében. A maranellóiak egyébként új diffúzort hoztak erre a pályára. Verstappen az első két szektorban gyorsabb volt a Ferrariknál, a harmadikban viszont lassabb.

Érdekes sakkjátszma várható, Leclercnek és Sainznak megfelelő előnyt kell felépítenie a kanyarokban, hogy ne váljanak túlságosan sebezhetővé az egyenesekben. Ahogy egyre több gumi rakódik le az Albert Park körüli utak új aszfaltjára,

a tapadás is az átlagosnál jelentősebb mértékben fog javulni,

erre szintén reagálnia kell majd a csapatoknak.

Pérez például rámutatott, hogy ezen a téren nem muzsikált jól a Red Bull a két edzés között, mert „bizonyos szempontból jobb lett a kocsi, bizonyos szempontból viszont nem", és meg kell érteniük ennek okát.

A hosszú etapokból az szűrhető le, hogy pénteken a Ferrari és a Red Bull között nem alakult ki jelentős különbség. Mint az ábrán látható, a közepes gumin Leclerc és Verstappen, illetve Sainz és Pérez hasonló tempót diktált. Ebből is felsejlik, hogy a lágy guminak vélhetően csak az időmérőn lesz jelentős szerepe, a futamon a tartósabb közepes keverék használata dominálhat. Nem gyakori, hogy egy edzésnap leggyorsabb pilótája panaszkodóbb hangvételben nyilatkozzon, de Leclerc esetében speciel ez történt.

Ez a keményebb péntekek közé tartozott nálam.

– mondta. – Az első tréning kemény dió volt, a másodikra javultam a vezetésben, de még mindig sok a teendőnk." Ennek egyik területe a gumikezelés lehet, ugyanis másokkal együtt ő is szemcsésedést jelentett. „Mindkét edzésen tapasztaltunk szemcsésedést a közepes és a lágy keveréken is. Ez értelemszerűen befolyásolta a gumikopást, aminek kordában tartása kulcsfontosságú lesz a stratégiákba" – erősítette meg a Pirelli sportigazgatója, Mario Isola.

A problémát az alacsony tapadási szint mellett az okozhatta, hogy a második tréningre beborult az ég és nagyságrendileg tíz fokkal csökkent az aszfalt hőmérséklete. A gumipaplanok az idei évtől csak alacsonyabb hőmérsékleten használhatók, ennek is lehetett hatása az abroncsok működésére.

A Mercedes megint elsüllyedhet a középmezőnyben

Ha már párhuzamot vontunk a szaúdi versennyel a Ferrari és a Red Bull kapcsán, megtehetjük ezt a Mercedesszel is. A beharangozott fejlesztésekből alig valósult meg valami, a pattogás még mindig komoly probléma a csapatnál, és úgy néz ki, a dobogó helyett néhány pont megszerzését célozhatják be reálisan. „Jó pár középmezőnybeli autó van előttünk, és tempó tekintetében nyilván nagy hátrányban vagyunk az élcsapatokhoz képest" – fogalmazta meg a keserű igazságot George Russell.

A versenyszimuláción a közepes gumin Lewis Hamilton és Russell alig tudott 1:26 alá menni, miközben a McLarenek gyakran 1:24 közepi-végi eredményeket jegyeztek, a Haasszal Kevin Magnussen és az Alpha Taurival Pierre Gasly szintén elcsípte sokszor az 1:24-es tartomány végét. Ebben a kupacban a McLarenek javulása a meglepő.

Ez a jobb napjaink közé tartozott idén. Jól indítottuk a napot, jó volt az egyensúly, utána pedig tovább javultunk

– értékelt Lando Norris. Mindannyiuknál erősebb tempót diktált viszont Fernando Alonso, aki a versenyszimuláción is hasonlóan erősen ment, mint egy mért körön. A több újítással érkező Alpine lehet tehát a hétvége egyik kellemes meglepetése, már amennyiben nem üti fel a fejét náluk újabb megbízhatósági probléma, mint eddig többször.