Az elmúlt hetekben azonban kétségek merültek fel afelől, hogy mindez megvalósítható-e. Zak Brown, a McLaren Racing vezérigazgatója elmondta, hogy a nagycsapatok, vagyis a Mercedes, a Red Bull és a Ferrari azt akarják elérni, hogy növeljék a jelenleg 140 millió dolláros költségplafont. Az amerikai üzletember arról is beszámolt, hogy az egyik istálló nem kevesebb mint ötmillió dollárt szeretne hozzáadni a mostani limithez.
Annak érdekében, hogy az idei sprintfutamok ne essenek teljesen kútba, az F1 kompromisszumos megoldást ajánlott fel:
az Auto Motor und Sport értesülései szerint a csapatok azt az információt kapták, hogy legfeljebb három sprintfutamot terveznek. A jelenlegi véleménykülönbségekkel a hat nem is lenne megvalósítható, ugyanis az idei évre vonatkozó (nem biztonsági kérdéseket érintő) szabályváltozások elfogadásához minimum nyolc istálló beleegyezése szükséges.
A hat szombati versenyt olyan módon valósították volna meg, hogy egészen az ötödikig minden alakulat futamonként 500 ezer dolláros kompenzációt kap, azon felül pedig minden alkalomra 150 ezret, vagyis jelen esetben összesen 2,65 milliót. A három élcsapat viszont nem elégedett meg ennyivel, az esetleges balesetekből származó károk miatt a költségplafon emelését követelték.
Pedig a tavalyi tapasztalatok azt mutatják, hogy a sprintversenyek nem kényszerítik ilyen jellegű extra kiadásokra a csapatokat. Egyedül Pierre Gasly törte össze komolyabban az autóját a monzai sprintfutamon, de azt is figyelembe kell venni, hogy ezek az egyik szabadedzést váltják ki, ahol nyilvánvalóan ugyanúgy történhetnek balesetek. „Annak a valószínűsége, hogy a harmadik szabadedzésen az egyik versenyző elrepül, majdnem ugyanolyan magas [mint a sprintversenyen]” – idézi Günther Steinert, a Haas csapatfőnökét az AMuS.
Ezt nyilvánvalóan a nagycsapatok is láthatják, tudhatják, de akkor felmerül a kérdés, hogy valójában milyen szándék vezérli őket.
