Vágólapra másolva!
A tavalyi év Forma-2-es bajnoka az idén nem a Forma-1-ben versenyez, hanem az Alpine-istálló tartalékjaként, a partvonalon kívülről figyeli a történéseket. Oscar Piastri előtt azonban még ott az esély, hogy F1-es pilóta legyen. Nem úgy, mint a cikkünkben szereplő versenyzők előtt, akik bár biztosan elég jók voltak ahhoz, hogy sikeresek legyenek a motorsport csúcskategóriájában, nem kapták meg a lehetőséget a bizonyításra.

A Forma-1-ben a világ 20 legjobb pilótája versenyez - szokás mondani. Ez azonban természetesen nem így van, és soha nem is volt így, hiszen mindig akadtak olyan, tehetséges, ám valamilyen oknál fogva a királykategóriában helyet nem kapó versenyzők, akikről egyértelmű volt, hogy megérdemelnék az esélyt.

Ilyen pilóta a tavalyi Forma-2-es bajnok Oscar Piastri is, aki hiába lett első az elmúlt három év mindegyikében abban a sorozatban, amelyben elindult, és hiába nyerte meg Charles Leclerc és George Russell után mindössze harmadikként egymást követő két évben a Forma-3-as (Leclerc bajnoki címekor még GP3 volt a neve) és a Forma-2-es bajnoki címet, velük ellentétben nem léphetett egyből feljebb a Forma-1-be.

Piastri hiába tett meg mindent, ami elvárható, egyelőre nem mutatkozhat be az F1-ben Forrás: Xpb / James Moy Photography Ltd

Pedig Piastrit az elmúlt évek egyik legnagyobb tehetségének tartják, és senki nem vitatja, hogy képességei alapján helye lenne a mezőnyben, pláne úgy, hogy közben a tavalyi F2-es szezont harmadikként záró Csou Kuan-jü (aki szintén az Alpine akadémiájának tagja volt, akárcsak Piastri) bemutatkozhat az idén, jóllehet nem a francia istálló, hanem az Alfa Romeo színeiben.

Piastri pedig közben az Alpine tartalékjaként fogja a partvonalról figyelni az idei évet, és hacsak Fernando Alonso vagy Esteban Ocon nem kényszerű kihagyni egy versenyt, nem fogjuk őt élesben látni.

Persze a Mark Webber által menedzselt 20 esztendős pilóta pozitívan áll az új munkaköréhez, és elmondta, hogy rengeteget fog tanulni az idén úgy is, hogy nem versenyez, ám azzal ő és mindenki más is tisztában van, hogy egy feltörekvő tehetség számára korántsem ideális, ha ki kell hagynia egy szezont.

Persze nem ő az első, és nem is az utolsó olyan fiatal, aki – bár megérdemelte volna – nem kapott lehetőséget az F1-ben, noha az ő esetében legalább lehet bízni abban, hogy a nagy álma nem meghiúsult, hanem csak később valósult meg. Az alábbi négy versenyző azonban hiába lehetett volna az F1-ben is kiemelkedő pilóta, kénytelen volt lemondani róla, hogy a motorsport csúcskategóriájában versenyezzen.

Felix Rosenqvist, a legsikeresebb F3-as

Valakinek, aki 13 győzelemmel, 24 dobogós helyezéssel és 17 pole pozícióval nyeri meg a Forma-3-as Európa-bajnokságot, majd ugyanabban az évben zsinórban másodszor is nyerni tud a rangos makaói viadalon, miközben minden idők legsikeresebb F3-as pilótájává válik, az ember látatlanban is adna egy Forma-1-es ülést. Felix Rosenqvist azonban nem kapott.

A rosszmájúak mondhatják, hogy ehhez a teljesítményhez öt évre volt szüksége a nemzetközi F3-as porondon, de már 2011-ben, második F3-as évében (2010-ben a német bajnokságban szerepelt és lett ötödik egy győzelemmel) megnyerte a rangos zandvoorti F3 Masterst, így egyáltalán nem mondható, hogy csak megvárta, amíg kamatoztatni tudja mindenkiénél nagyobbra duzzadó tapasztalatát.

Rosenqvist az F3-ban mindent megnyert, amit lehetett

Az Autosport egy 2015-ös interjúban szembesítette vele, hogy sokan az általa legyőzött pilóták közül már az F1-ben versenyeznek, mire ő azt mondta, „Készen állok a Forma-1-re, szerintem ez nem is lehet kérdés. Max [Verstappen] már ott van, ahogy Esteban [Ocon] is rengeteget tesztel, és sokan mások is, akik ellen versenyeztem. Hiszek benne, hogy én is képes lennék rá, de talán a kapcsolataim nem olyan erősek. Ezzel tisztában vagyok, de nem panaszkodom."

Nagyszerű lenne egy teszt, de eddig nem kerültem kapcsolatba egyik F1-es csapattal sem. Már egyszer kipróbálni egy F1-es autót is valami egy pilóta karrierjében."

A nagy áttörés végül nem jött el, Rosenqvist a Mercedes támogatását kihasználva pedig 2016-ban már a DTM-ben és különböző GT-sorozatokban szerepelt, miközben a tengerentúlon elindult az IndyCar utánpótlás-szériájában, az IndyLights-ban. Ezután jött három szezon a Formula E-ben (elsőre bajnoki 3. helyezés a Mahindrával), de a japán Super Formulában és Super GT-ben is kipróbálta magát.

A svéd pilóta 2021-ben a McLaren IndyCar-csapatában versenyzett és az idei évet is ott kezdi

2019 óta főállásban az IndyCar mezőnyének tagja, két éve pedig úgy nyilatkozott a valószínűleg örökre elúszó F1-es lehetőségről, hogy a 2015-ös év után választhatta volna azt az utat, hogy megpróbál a Forma-2-ben ülést találni magának, és talán el is juthatott volna az F1-be, de mindenképpen az egyik középcsapatba vezetett volna az útja, az pedig nem vonzotta.

Ha nagyon, nagyon akartam volna egy rossz csapatnál versenyezni az F1-ben, megtehettem volna, de soha nem akartam ezt."

Robin Frijns, akit egy nyilatkozat bélyegzett meg

A holland Robin Frijns újabb olyan pilóta, akinek a tehetsége az első pillanattól kezdve megkérdőjelezhetetlen, ám soha nem tudott elegendő szponzorpénzt összekalapozni ahhoz, hogy bekerüljön a Forma-1-be.

Pedig, ha valaki már második GP2-es (az F2) hétvégéjén nyerni tud egy középcsapatban, annyira kutyaütő nem lehet.

Frijns a 2013-as barcelonai versenyhétvégén megtette ezt, de ez sem volt elég, miközben az azon a versenyen rajthoz állók közül később Marcus Ericsson, Felipe Nasr, Jolyon Palmer, Alexander Rossi és Rio Haryanto is F1-es pilóta lett.

Frijns 2012-ben a WSR-ben

Frijns ekkorra ráadásul már bőven bizonyított, hiszen bajnok lett a Formula BMW-ben, a Formula Renault 2.0-ban és a Formula Renault 3.5-ben is, utóbbit ráadásul akkoriban a GP2 mellett a másik olyan sorozatnak tartották, amelynek a megnyerése azonnali belépőt jelenthet az F1-be. Frijnsnek azonban nem jelentett, így 2013-ban a már említett GP2-es kitérő következett, de a szűkös anyagiak miatt nem futotta teljes szezonra az F1-es csapatfőnökök orra előtt zajló szériában.

A Sauber azért ajánlott neki egy tesztpilótai állást, de a svájci istálló ekkor anyagilag már régóta küszködött, és nem engedhette meg magának, hogy olyasvalakit ültessen be, aki nem hoz elég pénzt.

Az igazsághoz hozzá tartozik az is, hogy a holland pilótának a megítélése sem volt makulátlan, a holland De Telegraaf hasábjain ugyanis igencsak lenézően nyilatkozott a Red Bull junior programjáról.

A 2014-es Bahreini Nagydíjon az első szabadedzésen vezethette a Caterhamet, de korábban a Red Bullnál és a Saubernél is tesztelt Forrás: DPPI via AFP/Francois Flamand

Azt találta mondani, hogy a Helmut Marko vezette utánpótlás-nevelő bázis „úgy kezeli a versenyzőket, mint a kutyákat", ami kétségtelenül nem vetett rá jó fényt. Később viszont a Formula E weboldalának kijelentette: „soha életemben nem használtam ezeket a szavakat. A fickó, aki leírta ezeket a szavakat, nem az autósportból jött, utólag leellenőriztem.

Úgyhogy ez igen nagy gond volt, nagyon mérges voltam erre az újságíróra, aki többé soha nem hívott fel. Nagyon rossz a névmemóriám, de az övére a mai napig emlékszem. Nem kezeltek jól, óriási hazugság volt, de olykor ilyen a Forma-1 világa."

Ez az interjú négy évvel a szóban forgó cikk megjelenése után készült, Frijns szerint az emberek pedig még akkor is egyfolytában azt kérdezgették tőle, hogy tényleg mondott-e ilyesmit. Azt ő sem tudja, hogy ez zárta-e be előtte végleg az F1 kapuját, de alighanem nem tett jót a megítélésének, akár igaz, akár nem.

A valódi ok azonban alighanem az anyagi tőke hiánya volt.

Eközben a Formula Renault 3.5-ben tőle vereséget szenvedő (jóllehet, Barcelonában Frijns szó szerint kilökte őt, még ha nem is szándékosan) Jules Bianchi a következő évet már a Marussia pilótájaként kezdte, és ha nem következik be 2014-es tragikus szuzukai balesete, a 2015-ben elhunyt franciából egy napon szinte biztosan a Ferrari pilótája lett volna. Frijnsnek pedig maradt a Formula E, a DTM és a különböző GT, illetve sportautóversenyek.

Antonio Felix da Costa, a Red Bull ígérete

A Red Bull által támogatott portugál pilóta neve a 2013-as szezon elején a "szinte biztosan az F1-ben fog kikötni" lista tetején, de legalábbis az első háromban ott szerepelt, mégsem láthattuk soha a királykategóriában. Hogy miért volt ennyire valószínű da Costa érkezése, arra a 2012-es Formula Renault 3.5-idény adja meg a választ, amelynek utolsó öt futamából négyet megnyert úgy, hogy szezon közben, egészen pontosan az első három versenyhétvége (hat futam) után csatlakozott a mezőnyhöz. Végül így is az összetett negyedik helyén zárt.

Da Costa éveken át tesztelt a Red Bullnak, de nem mutatkozhatott be az F1-ben Forrás: Red Bull

Mivel a bajnok Frijns, illetve a mögötte végző Jules Bianchi és Sam Bird is továbbálltak 2013-ra, a portugált a bajnoki cím fő várományosának kiáltották ki, de nagyon rosszul kezdte az évet (Monzában egy defekt hátráltatta, Spanyolországban pedig kifogyott az autójából az üzemanyag az időmérőn), majd a szezon közepén a Red Bull Ringen Helmut Marko előtt sem ért el sikereket, főként megbízhatósági gondok miatt. Végül így is harmadik lett az összetettben. Ami viszont továbbra is látszott, hogy a sebességével nincs baj.

Azzal viszont volt, legalábbis az ő szemszögéből, hogy eközben a GP3-ban egyre inkább kezdte felvenni a ritmust egy bizonyos Danyiil Kvjat, aki szintén az energiaitalosok junior programjához tartozott. Az orosz pilóta már a második helyen állt a pontversenyben, amikor bejelentették, hogy 2014-ben ő lesz Jean-Éric Vergne csapattársa a Toro Rossónál. Annak fényében, hogy da Costa már arra készült, hogy a 2013-as szezon utolsó néhány versenyén az első szabadedzésen vezetheti a Toro Rossót, nagy csapás volt neki a hír, ugyanakkor előzetesen nem is tudta, mennyire közel volt az F1-es álom beteljesítéséhez.

A 2013-as szezon a WSR-ben nem úgy sikerült, ahogy mindenki várta Forrás: WSR

„Helmut azt mondta, »Nagyon sajnálom Tonio, de az ülés a Toro Rossónál többé nem elérhető«. Ezeket a szavakat használta. Lényegében közölte, hogy nincs Forma-1 – emlékezett vissza arra a bizonyos telefonhívásra a The-Race.com hasábjain a portugál. – És amikor azt mondta, hogy »többé nem elérhető«, feltételeztem, hogy korábban az volt. De soha nem mondta, hogy a Forma-1-be megyek a Toro Rossóval, a Red Bulltól soha senkitől nem kaptam megerősítést."

„De sok párbeszédből és abból, ahogyan alakultak a dolgok, ez szinte beleivódott a tudatomba. El volt tervezve, hogy a szezon végén autóba ülök péntekeként, amit azért éreztem így, mert részt vettem egy üléspróbán és megvolt az overálom is.

– tett megdöbbentő vallomást. – Lepörgött előttem a karrierem addigi 15 éve, minden kemény munka. Annyira közel volt az álmom, fél lábbal már bent is volta, de aztán elillant."

A Formula E-ben megtalálta a számításait és 2020-ban bajnok lett Forrás: AFP/Patricia De Melo Moreira

Da Costa ezzel együtt hálás a Red Bullnak, akik Trevor Carlin ajánlására felkarolták őt egy olyan időszakban, amikor anyagilag is szenvedett, és az eredmények sem jöttek úgy, ahogy előtte. „Soha nem mondanám, hogy a Red Bull megfosztott az álmaimtól, helyette karriert adtak nekem. Végül minden tökéletesen alakult" – mondta a Formula E 2019/2020-as szezonjának bajnoka.

Jamie Green, aki legyőzte Hamiltont

Amikor valakit Lewis Hamiltonnal emlegetnek egy lapon, az már önmagában olyan szintű tehetségre utal, hogy az ember önkéntelenül felteszi magának a kérdést, hogy "hát ez a fickó meg hogy a fenébe nem jutott be az F1-be?".

Jamie Green ráadásul több ízben is legyőzte a későbbi hétszeres világbajnokot, utoljára a Forma-3-as Európa-bajnokságon, ahol nem mellesleg egy bizonyos Nico Rosberget is felülmúlt.

A leicester-i születésű Green versenyző család sarja, de gyerekként még csak arról sem álmodott, hogy valaha a versenyzésből fog megélni, nemhogy a Forma-1-re is lesz esélye. De miután Trevor Foster, az egykori Jordan-istálló csapatmenedzsere felfigyelt rá és segítséget ajánlott neki, eljutott a brit F3-ba, ahol a gokartos évek után ismét megmutatta, hogy le tudja győzni a már akkor is szupertehetségnek tartott Hamiltont.

Green (jobbra) Hamiltonnal (középen) és Nico Rosberggel a dobogón. A legtöbbször nem mögöttük végzett

Nem véletlen, hogy a Mercedes is szemet vetett rá, és miután elsőre nem tudták becserkészni, személyesen Norbert Haug akkori motorsport-igazgató hívta el egy találkozóra, aminek eredményeként 2004-ben már a csillagos márka versenyzőjeként indult az F3-as Eb-n. Hét győzelemmel és a bajnoki címmel a zsebében Hamiltont, Rosberget és Robert Kubicát is megelőzte (ketten közülük világbajnokok lettek, és nem kizárt, hogy Kubicának is lett volna esélye erre, ha nincs 2011-es ralibalesete),

így aztán minden fényesnek tűnt a jövőre nézve, ám mint kiderült, ez volt pályafutása utolsó formaautós idénye.

A 2005-ös szezontól a Forma-3000-et egy új széria, a GP2 váltotta fel, a Greent is foglalkoztató ASM-csapat pedig immár ART néven nevezett az F1-es versenyhétvégéken futó sorozatba. Trevor Foster viszont tartott az ismeretlentől, és inkább azt tanácsolta védencének, hogy a biztosat válassza, és fogadja el a Mercedes DTM-es ajánlatát. „Kellett volna találnunk egy kis pénzt. Hogy képesek lettünk volna-e erre? Valószínűleg igen, de ott volt a Mercedes DTM-szerződés az asztalon, és a McLaren is mutatott némi érdeklődést, noha

– emlékezett vissza Green a 2004-es év végére a Motorsport-Magazine-nak.

A 2004-es F3-as mezőny tablőképe. A hátsó sorban balról az ötödik helyen Nico Rosberg, a középső sorban balról a hatodik helyen Hamilton, az első sorban bal szélen Kubica, jobbról a második pedig Green. A sasszeműek pedig egyéb, később komoly karriert befutott arcokat is felfedezhetnek

A McLaren végül a szárnyai alá vette, és a DTM-ben versenyzés mellett a csapat szimulátorában készülhetett, alkalmanként pedig az F1-es autót is vezethette teszten, de a wokingiak komolyan soha nem számoltak vele. Hogy mi lett volna, ha inkább az F1-es álmot hajszolja és megpróbál elindulni a GP2-ben? Ez természetesen csak spekuláció, de legyen elég annyi, hogy az ART végül a Greentől az F3-ban szintén kikapó Nico Rosberget ültette be az egyik autójába, a német pedig rögtön az első szezonjában bajnok lett, 2006-ban pedig már a Williams pilótája volt a Forma-1-ben.

Greenből eközben igazi DTM-menő lett és 16 egymást követő szezonban szerepelt a német túraautó-bajnokságban, ahol 17 győzelmet hozott össze, de a bajnoki címet nem tudta megnyerni. Miután 2020 végén lejárt a szerződése az Audival (a Mercedest 2012 év végén hagyta el), 2021-re ülés nélkül maradt, de az Autosportnak tavaly év végén elmondta, 39 évesen még esze ágában sincs visszavonulni és keresi a versenyzési lehetőségeket 2022-re.

Ami pedig a Forma-1-et illeti, egyáltalán nem szokott azon rágódni, hogy miért nem lett belőle soha F1-es pilóta, ehelyett igazán hálás azért, hogy a versenyzésből tud megélni.

– nyilatkozta 2016-ban. – Ami a képességeimet illet, valószínűleg elég jó voltam a Forma-1-hez, de a dolgok másképp alakultak."

Green jól érzi magát annak ellenére, hogy az utóbbi 15 évben akár az F1-ben is küzdhetett volna a világbajnoki címekért Forrás: dpa Picture-Alliance via AFP/Juergen Tap

És nemcsak a Forma-1-hez lehetett volna elég jó, hanem ahhoz is, hogy világbajnok legyen, amihez persze a nyers tempón kívül sok más dolog is kell. Ehelyett végignézhette, ahogy Hamilton minden idők legsikeresebb F1-es pilótájává vált.

De elégedett vagyok azzal, amit elértem, de ha én is vagyok olyan jó, mint ő, akkor mostanra már nyernem kellett volna néhány bajnoki címet a DTM-ben, amit nem tettem meg. Ez jobban frusztrál."