Egálban az F1-döntőn: kegyetlen halált, Ferrari-szabotázst hozott az egyetlen ilyen csata

Korábban csak egyszer, fél évszázada fordult elő, hogy egy szezonzáróra pontegyenlőséggel érkeztek a világbajnoki címért harcoló riválisok. Felidézzük 1974 utolsó versenyét, amely az első Ferrari-McLaren csata záró felvonása volt, és okot adott gyászra, összeesküvés-elméletre, valamint egy forradalmi újításra.

Lewis Hamilton és Max Verstappen küzdelme mindössze a második esetet jelenti a Forma-1 történetében, hogy a pontverseny első két helyezettje azonos pontszámmal érkezik a szezonzáróra és ilyen felállásból döntse el, kié lesz a vb-cím. Hogy mikor volt az eddigi egyetlen alkalom? 1974-ben.

Akkor az (egy másik pontszámítási rendszerben) 52–52 ponttal álló Clay Regazzoni és Emerson Fittipaldi utazott a fináléra egálban, rajtuk kívül egyébként némi esélye még a 45 pontos Jody Scheckternek is volt a végső diadalra, kizárólag győzelemmel.

Fittipaldi az 1974-es autójában Forrás: AFP/Carl Court

Fél évszázada nyilván sok minden másként nézett ki, hiányzott a jelenkor felhajtása, az élő tévéközvetítés, más volt a kultúra, de a feszültség, az áskálódás, a csibészség ugyanúgy jelen volt, és a nagy riválisok közel jártak hozzá, hogy felökleljék egymást az első métereken. Az utolsó futam akkor 23. helyett 15. volt, december helyett október elején, a meleg Arab-félsziget helyett a hűvös New York államban (nem a metropoliszban, hanem a Nagy-tavak közelében) rendezték. Múltidézéssel hangolódunk az idei fináléra.

Fittipaldi megőrüléséből lett az első Ferrari-McLaren csata

Azon kiváló szezonok egyike az 1974-es, amely a drámaiaknál kevesebb publicitást kap, de az ínyenceknek csemegét jelentett.

Mindmáig az egyik legszorosabb bajnokság volt a Forma-1 történetében. Négy csapat ereje volt hasonló, a McLarené, a Brabhamé, a Tyrrellé és a Ferrarié, mind a négy nyert futamot.

– mondta Fittipaldi. Mellesleg a Lotus is behúzott három győzelmet.

Hogyan is alakult ki a pontegyenlőség a szezonzárójára és milyenek voltak a kilátások? Ez volt az első idény, amikor a Ferrari és a McLaren összecsapott a vb-címért, utóbbi ekkor lépett szintet. „A legtöbben azt gondolták, megőrültem, amiért elhagyom a Lotust kilenc nagydíjgyőzelemmel és egy vb-címmel a zsebemben. Domináns csapat volt, míg a McLaren elég új, amely csak pár győzelmet szerzett és még közel sem járt a vb-címhez" – emlékezett vissza Fittipaldi egy blogbejegyzésben a McLaren honlapján.

Emerson Fittipaldi (jobbra) egy másik F1-es autóversenyző, Jean-Pierre Beltoise társaságában Forrás: DPPI via AFP/Dppi

Az ő formája felfelé ívelt, az autója sokat javult onnan, hogy a Brit Nagydíjon változtattak a futóműgeometrián, egy 2. és egy 1. hellyel érkezett Watkins Glenbe.

Regazzoni viszont hadilábon állt a szerencsével, rengeteg pontot vesztett különböző okokból: defekttel és elbénázott kerékcserével, egy lekörözött leszorította az 1. helyen haladva, egyszer rosszul értelmezte a rajtjelet, hiába egyeztetett róla a zászlót lengető Juan Manuel Fangióval.

Két futammal korábban az élről esett ki motorhiba miatt, a főtengely megrepedése nélkül már bajnok lett volna.

Szándékosan kiszúrt pilótájával a Ferrari?

Mint említettük, az időjárás nem volt kegyes az utolsó nagydíjon, Watkins Glen pályáján fagypont közeli volt a hőmérséklet az edzések kezdetekor. A csúszós aszfalt miatt még az is felmerült, hogy elhalasztják a versenyt.

A látványos szkander elmaradt a főszereplők között, az erőviszonyok kiegyenlítettségét mutatja, hogy a rajtrácson eltűntek a mezőny sűrűjében. Ha az indulási pozíció alapján osztották volna a pontokat, Fittipaldi és Regazzoni sem kapott volna, és a több győzelem miatt előbbi lett volna a bajnok.

Fittipaldi nem találta a góllövő cipőjét a szezonzáró hétvégén, de szerencséjére riválisai sem Forrás: GOODYEAR

„Akárhogy próbálkoztam pénteken és szombaton, nem találtam olyan beállításokat, amivel gyors voltam vagy kényelmesen éreztem volna magam az autóban. Szerencsére a vetélytársaim is szenvedtek, Jody 6. lett az időmérőn, én 8., Clay 9." – meséli Fittipaldi.

Nyugtalan voltam, még sosem éreztem ekkora terhet a vállamon. Álmatlanul töltöttem az éjszakát a hotelszobában a verseny előtti éjjelen.

Bár vitatott esetük nem volt a pályán, Regazzonival kerülték egymást a döntő ütközet előtt, amelynek szomszédos rajtkockából vágtak neki. „Képtelen voltam ránézni, ő se tudott rám. Mindketten feszültek és összeszedettek voltunk. Láttam, hogy a két csapat szerelői is képtelenek egymásra nézni. Tapintani lehetett a feszültséget a levegőben."

„Clay jobban rajtolt nálam, az első kanyarban elém került. A második felé vezető hosszú emelkedőn sikerült a szélárnyékába kerülnöm és azt éreztem, amit minden pilóta szokott: a vákuum szinte rászippantott az előttem lévő kocsira. A második kanyar is egy derékszögű jobbos volt, előtte egyre jobban megközelítettem a Ferrarit, és emlékszem, arra gondoltam, megelőzhetem, és akkor megnyerem a bajnokságot."

„Clay azonban más volt, mint a többiek. Az ő Ferrariját a legszélesebb autóként jellemezték, mert inkább össze-vissza kacsázott előtted, semhogy elengedjen. Tombolt bennem az adrenalin, láttam, hogy a sisakja folyamatosan jobbra-balra mozog, ahogy a tükröt figyeli, készen állva a rá jellemző legyezésre. Elkezdett középre húzódni, én követtem."

Regazzoni öt győzelmet szerzett az F1-ben, ebből négyet a Ferrari versenyzőjeként Forrás: leemage/©MP/Portfolio/Leemage/Sergio Del Grande

„Töprengtem, balról vagy jobbról próbáljam megelőzni? Balra mozdultam, és ahogy sasként figyelt, Clay ugyanezt tette."

Pontosan erre számítottam, ezért ahogy balra váltott, jobbra rántottam a kormányt. Sikerült, bekapta a csalit.

A belső ív Fittipaldié volt, de Regazzoni nem adta magát könnyen, egészen a pálya széléig terelte a brazilt, aki elmondása szerint két kerékkel már a füvön volt. „Egymásra pillantottunk. Ott már nem veszek vissza, enyém volt a kanyar, tisztán és korrekten. Azt hiszem, hirtelen felfogta, és a féktávon kicsit balra mozdult, hogy elkerüljük az ütközést. Belül elmentem, a gázra léptem és elhúztam. Arra gondoltam, ha nem romlik el a kocsi, megnyerem a bajnokságot."

Nem romlott el, és riválisánál előrébb, a 4. helyen befutva megszerezte az első bajnoki titulust a McLarennek. Regazzoni négy kör hátrányban, három bokszkiállással 11. lett (ritkának számított a kerékcsere akkoriban), ez illeszkedett a pocsék hétvégéjéhez. Előtte a tesztelésen már volt egy balesete, az időmérőn elromlott a motorja.

Clay Regazzoni Forrás: Leemage via AFP/©MP/Portfolio/Leemage/Sergio Del Grande

A 2006-ban elhunyt, vb-címet végül sosem szerző pilóta a Ferrari akkori sportigazgatója, későbbi elnöke manipulálását és csapattársa, Niki Lauda favorizálást sejtette a háttérben, ezzel magyarázta azévi legrosszabb teljesítményét. „Sosem derült ki, mi történt. Az autó vezethetetlen volt, szerintem a gumiktól. A Goodyear változtatott rajtuk. Már Kanadában is ingerlékeny volt a kocsi, versenyképtelen" – nyilatkozta az Autosportnak egy interjúban.

Senki sem lepődött meg, ezt vártuk. [Luca di] Montezemolo Nikit helyezte előtérbe, senkinek sem állt érdekében, hogy velem nyerjünk bajnokságot.

Tény, a svájci-olasz versenyző 1974-ben Watkins Glenben indult a legrosszabb rajtpozícióból és ez volt az egyetlen célba érése pontszerzés nélkül. A korabeli tudósítások szerint egész hétvégén alulkormányzottsággal küszködött és a hátsó lengéscsillapítója sem működött megfelelően, az egyenetlen aszfalton gyakran pattogott a Ferrarija a kigyorsításoknál. De ugyanezt Laudánál is megfigyelték, aki szintén a második legrosszabb időmérőjét zárta a szezonban, a futamot pedig feladta futóműhiba miatt. Regazzoni talán csak szellemeket látott a nagy feszültség élménye miatt. Lauda korábban azt mondta, ha teheti, akadályozza majd Fittipaldit.

Nagy újítás a McLarentől

„Gondoltam rá, hogy kifejtsem, mit gondolok Clay szokásairól, de nem tettem. Veszélyesek, nincs más szó rájuk – közölte Fittipaldi. – Végülis megnyertem a bajnokságot, én a pályán beszélek."
Ezt egyébként szó szerint vehetjük: a McLaren révén az F1-es történelem során először alkalmazott egy csapat rádiókapcsolatot a pilótájával. A mai Panasz FM adása akkor valószínűleg technikai információkra korlátozódott, nem reklamálásra. A brazil versenyző már szezon közben kampányolt a megoldásért, nehogy valamilyen kommunikációs zavaron ússzon el a siker.

Emerson Fittipaldi 1970-ben debütált a Forma-1-ben Forrás: Getty Images/Bernard Cahier/Bernard Cahier

Fittipaldi, aki a nagydíjon a nemrég született lánya fényképével a ruhájában vezetett, és akinek előzetesen Pelé tolmácsolta táviratban a támogatását a brazil nép nevében, elárult néhány érdekességet az ünneplésről is.

„Csak akkor tudatosult bennem, hogy igen, megcsináltam, amikor besétáltam egy senecai bárba. Pompás bulit csaptunk – mondta. – Az éjszaka végén nagylelkűen odaajándékoztam a bajnoki babérkoszorút a bárnak. Néhány éve megint jártam ott, és noha kicsit halványabban, megaszalódva, de a füzér büszkén lóg a falon." A Forma-1 azonban összességében gyászolt, mert a futamon életét vesztette egy fiatal tehetség.

Gyilkos guillotine lett a védőfalból

Romain Grosjean tavalyi balesetéből elsősorban a hatalmas tűz maradt meg az emlékezetekben, az kevésbé, hogy a pilóta életét megmentette a bukókeret, amely megóvta a fejét a szalagkorlátba becsapódásnál és annak szétnyílásánál. Sajnos az 1974-es szezonzáró rámutatott, mekkora veszélyt rejt a palánk fémlemezeinek szétválása:

a fiatal osztrák versenyző, Helmuth Koinigg nyakát az éles peremek szétvágták, ahogy irányíthatatlanná vált autójával a 10. körben eltalálta a korlátot.

A korábban az osztrák sícsapatot erősítő Koiniggnek ez csupán a harmadik nagydíja volt, egy gyenge autót vezetve próbálta elindítani a karrierjét a Forma-1-ben.

Watkins Glen nem számított biztonságos pályának, több halálos balesetnek is helyszíne volt, 1973-ban Francois Cevert vesztette itt életét. A kép 1978-ban készült, a szárnyait bontogató René Arnoux látható rajta Forrás: DPPI via AFP/Dppi

A sors kegyetlen fintora, hogy a pilóták szakszervezetében négy rutinos társával, köztük Laudával együtt kifogásolta a pályán lévő biztonsági feltételeket, többek közt az elavult szalagkorlátok minőségét és konstrukcióját.

Olyan a pályán menni, mintha megrázna az elektromosság. Alig látok, és a vibráció szinte kirázza az összes csavart a helyéről.

– mondta a hétvége előtt az osztrák kommentátorlegendának, Heinz Prüllernek. Ugyanott csúszott ki, ahol korábban Regazzoni és mások is, a végzetes balesetet a hátsó felfüggesztés meghibásodása okozta. Halálát azért nem közölték azonnal, mert a helyi jogszabályok szerint ezt csak azután lehet megtenni, hogy az áldozat legközelebbi hozzátartozóját a hatóságok tájékoztatták. Koinigg felesége, akivel két hónappal korábban házasodott össze, Ausztriában volt.