Társoldalunk:

Michelisz Norbert: Hamilton és Verstappen újra összeütközhet

2021.11.21. 10:35

Michelisz Norbert világkupagyőztes túraautó-versenyzővel ültünk le kivesézni Lewis Hamilton és Max Verstappen idei, régóta nem látott intenzitású világbajnoki csatájának mentális oldalát, és egy esetleges, mindent eldöntő ütközés kapcsán azt, hogy mi játszódik le egy versenyzőben, mielőtt szándékosan nekimegy a legnagyobb riválisának.

Lewis Hamilton és Max Verstappen brazíliai csörtéje minden bizonnyal nem az utolsó összecsapása volt az idén a világbajnoki címért küzdő kettősnek, és az utolsó három versenyen remélhetőleg láthatjuk még egymással csatázni őket, hiszen a hétszeres világbajnok és a Red Bull csillagának rivalizálása gyakorlatilag mindent felvonultat, ami egy vérbeli vb-harchoz kell: nincs hiány késhegyre menő párharcokból, de ütközésekből és pályán kívül zajló pszichológiai hadviselésből sem.

Mindez természetesen mentálisan is óriási nyomással jár, amiről csak az tudja, hogy pontosan milyen lehet, aki átélt már hasonlót. Michelisz Norbert azok közé tartozik, akik már átéltek, hiszen 2017-ben a túraautó-világbajnokság (WTCC), 2019-ben pedig a túraautó-világkupa (WTCR) bajnoki címéért küzdhetett meg, utóbbit pedig meg is nyerte.

Michelisz Norbert pontosan tudja, milyen mentális nyomással kell megbirkóznia egy bajnoki címért küzdő autóversenyzőnekFotó: Polyák Attila - Origo

Az első számú magyar autóversenyzővel a pilótákra nehezedő pszichés terhek mellett arról is beszélgettünk, hogy mi vezethet el Hamilton és Verstappen korábban Toto Wolff által pedzegetett újabb, vb-címről döntő ütközéséhez, illetve azt is megtudhattuk tőle, hogy neki is megfordult már a fejében, hogy szándékosan nekimenjen valamelyik riválisának.

Majer Dániel: Az a laikus számára is nyilvánvaló, hogy hatalmas mentális teherrel jár, ha valaki a Forma-1-es világbajnoki címért küzd. Ezzel szemben Verstappen korábban azt nyilatkozta, az sem változtat az életén, ha második lesz.

Michelisz Norbert: Ez személyiségfüggő. Ennél messzebb nem is helyezkedhetnének el egymástól a skálán, hiszen Hamiltonnak hét világbajnoki címe van, míg Verstappennek nincs egy sem. Az ember ezért aztán azt várná, hogy Verstappennek néha megremeg a keze, ehhez képest egyáltalán nem szokott. Amennyiben a szezon elején lennénk, és akkor adná ezt a választ erre a kérdésre, nem lennék benne biztos, hogy ezt a gyakorlatba is át tudja ültetni, de látva az idei teljesítményét és az elmúlt versenyeket, már kijelenthető, hogy valóban nem remeg meg a keze, és a legélesebb, legnagyobb nyomással járó helyzetekben is tökéletesen teljesít. Úgyhogy én elhiszem neki, amikor azt mondja, nincs rá hatással, hogy világbajnok lesz-e vagy sem.

Egyébként ez a jó hozzáállás, csak ezt borzasztóan nehéz megvalósítani. Emlékszem rá, hogy közel voltam a bajnoki címhez 2017-ben, nem jött össze, és ez egy kicsit görcsössé tett. Az ember ilyenkor belegondol, hogy lehet ez volt az utolsó esélye, és többet nem is kerül ilyen helyzetbe. Verstappen ugyanúgy átgondolja ezt, viszont ő tényleg tudja azt, hogy előbb-utóbb biztosan világbajnok lesz, az pedig, hogy ez az idén, jövőre, vagy 2025-ben következik be, különösebben nem érdekli. Nem tudom, hogy van-e még egy ennyire magabiztos versenyző a jelenlegi mezőnyben. Emiatt aztán Hamiltonnál nincs ott az a lélektani plusz, amit a rutin és a hét megnyert világbajnoki cím jelenthetne, mert Verstappen ezt a helyzetet ugyanolyan jól kezeli, mint ő.

Verstappenen nem érződik, hogy nem küzdött még F1-es világbajnoki címértForrás: Getty Images/Getty Images / Red Bull Content Pool/Mark Thompson

MD: Verstappen esetében sokszor kiemelik, hogy nincs még tapasztalata abban, milyen Forma-1-es világbajnoki címért csatázni. Viszont a Forma-3-ból és a gokartos éveiből van. Mennyire összehasonlítható bajnoki csata bajnoki csatával?

MN: Minél nagyobb nyilvánosságot kap egy sorozat, annál nagyobb a nyomás, mert annál több embernek kell megfelelni. Ezért aztán Forma-1-es világbajnoki címért küzdeni bizonyos szempontból más és nehezebb, mint mondjuk egy túraautó-világkupát megnyerni, vagy annak a bajnoki címéért küzdeni. Pusztán azért, mert kisebb a kívülről érkező nyomás. Ugyanakkor ott van az a része is, hogy a versenyző saját magára sorozattól függetlenül ugyanakkora nyomást helyez. Ilyen szempontból nincs különbség, és a túraautó-versenyzők ugyanolyan elánnal fognak küzdeni és ugyanolyan értékűnek fogják felfogni a túraautó-világkupa bajnoki címét, mint egy formaautó-versenyző a Forma-1-es világbajnoki címet. Viszont a bajnoki címet körüllengő légkör, az sokkal-sokkal töményebb az utóbbi esetében.

Matics Zsolt, a Fit4Race alapítója az éppen a kiválasztott tehetségek tesztelésére átalakított szimulátort bemutató Michelisz Norberttel"Fotó: Polyák Attila - Origo"
A jövő Micheliszei is komoly mentális felkészítést kapnak
A HUMDA, azaz a Magyar Autó-Motorsport és Zöld Mobilitás-fejlesztési Ügynökség Zrt. novemberben kezdte meg a programjába beválogatott autó- és motoversenyzők képességfelmérését. Miután eldől, hogy kik kapják meg az esélyt arra, hogy a HUMDA igazgatósági tagjaként tevékenykedő Michelisz Norbert és Talmácsi Gábor nyomdokaiba lépjenek, a kiválasztottaknak nemcsak komoly fizikai, hanem mentális felkészítésben is részük lesz a Michelisz Norberttel több mint tíz éve együtt dolgozó Fit4Race által.

MD: Több más F1-es pilótával ellentétben Verstappen és Hamilton sem szeret arról beszélni, hogy mekkora hangsúlyt fektet a mentális felkészülésre. Van az a szint, amikor már erre nincs szükség?

MN: Ez annak a függvénye, hogy az adott pilóta éppen a pályafutása mely stádiumában jár. Fiatal korban szerintem rettentően nagy jelentősége van a mentális felkészülésnek és az önismeretnek, mert az embernek nincs meg az a tapasztalati háttere, nem ismeri annyira magát, hogy tudja, bizonyos helyzetekben miként reagál, és biztos legyen benne, hogy önbizalommal telve vág neki az ismeretlennek is. A túraautós közegben is azt látom, hogy ahogy egyre tapasztaltabbá válik egy versenyző, ahogy egyre több mindent látott már, úgy lesz egyre kisebb szüksége a mentális felkészülésre, ez viszont nem jelenti azt, hogy egyáltalán nincs rá szüksége, mert egy tapasztalt versenyző esetében is nüanszoknak tűnő, ám annál nagyobb jelentőségű dolgokban lehet ennek döntő szerepe.

Hamilton sok mindenben támaszkodhat közel 300 F1-es futamnyi tapasztalatáraForrás: AFP/Hamad I Mohammed

MD: Toto Wolff nem tartja kizártnak, hogy amennyiben a szezon utolsó futamán fog eldőlni a világbajnoki cím, Verstappen és Hamilton ismét összeütközik, és valami hasonlót fogunk látni, mint Michael Schumacher és Damon Hill, illetve Schumacher és Jacques Villeneuve, vagy Ayrton Senna és Alain Prost esetében. Versenyzői szempontból lehet előre készülni egy ilyen szituációra?

MN: Én sem tartom kizártnak, de persze ez nehéz kérdés. Ha valamelyikük úgy vág neki az utolsó versenynek, hogy lemaradásban van, és muszáj előrébb végeznie a másiknál, akkor nem szabad azzal foglalkoznia, hogy mi van, ha a másik nekimegy, mert ezt az adott pillanatban úgysem fogja tudni kontrollálni. Aki pedig olyan helyzetbe kerül, hogy nem engedheti elmenni a másikat, annál neveltetéstől kezdve az erkölcsökön át egy csomó dolog közrejátszik abban, hogy milyen döntést hoz.

Michael Schumacher korábbi eseteiből is látszik, hogy bárkinél lecsúszhat a redőny. Borzasztóan nagy a tét, és bármennyire nem sportszerű vagy etikus ez a viselkedés, kívülről lehetetlen megítélni, hogy ilyen helyzetben az ember mit csinált volna. Ezért sem szeretek soha mások felett pálcát törni, mert az tudja ezeket a szituációkat megítélni, akinek már volt benne része. Felelőtlen kijelentés azt mondani, hogy »én nem löktem volna ki«, mert akik ezt mondják, azoknak a többsége nem volt ilyen helyzetben.

MD: Volt olyan, hogy a saját versenyzői pályafutása során akárcsak egy pillanatra elgondolkozott azon, hogy nekimegy valakinek?

MN: Volt, többször is. Konkrét eseteket nem fogok mondani, de volt.

MD: Önuralom kérdése, hogy valaki megállja ezt?

MN: Szerintem igen.

MD: Ilyenkor mi játszódik le egy versenyző fejében? Gondol az esetleges következményekre?

MN: Általában ilyenkor nem gondolunk másra, csak magunkra. Az ösztöneinkre hallgatunk. Amikor ilyesmi valakinek megfordul a fejében, akkor egy pillanattal később már dönt is arról, hogy megcsinálja vagy sem, és abban az egy pillanatban nem mérlegeli, hogy mi lesz a csapattal, hogy a szerelőknek pluszmunkát ad, vagy megsérülhet, vagy bármi egyéb. Vagy van valamilyen visszatartó erő, és akkor nem csinálja meg, vagy nincs, és akkor megtörténik, aminek meg kell történnie.

Vajon lesz újabb ütközés?Forrás: AFP/Andrej Isakovic

MD: Elképzelhető az, hogy már gyerekkorban, a szülőktől kapott erkölcsök és nevelés során eldől, hogy valaki majd felnőttként egy ilyen szituációban hogyan dönt? Mondhatjuk, hogy ez tulajdonképpen előre meg van írva?

MN: Én abban hiszek, hogy jellemzően gyerekkorban dől el, hogy később mi történik. És persze megint vissza lehet menni az alapokhoz, hogy a DNS, a környezet, a neveltetés miként befolyásolja egy ember viselkedését, de szerintem a környezetnek kiemelt szerepe van abban, hogy valaki az élete során milyen döntéseket hoz.

MD: Lehet, hogy önt is az fogta vissza, hogy utána nem tudott volna tükörbe nézni, hiszen alapvetően nem tartja magát olyasvalakinek, aki szándékosan nekimegy a másiknak?

MN: Valószínűleg igen, de nem tudom. Én is sokszor visszagondoltam arra, hogy mi történt volna, ha bizonyos helyzetekben másképp csinálok dolgokat, de igaz az a közhelyesnek hangzó állítás, hogy akkor az nem én lennék. Egy csomó más döntést is valószínűleg ösztönszerűen úgy hoztam meg, ahogy az adott pillanatban azt véltem a jó döntésnek. És a bajnoki cím megnyerése után most már szerencsére abban a helyzetben vagyok, hogy nem kell feltennem magamnak kérdéseket, mert elértem, amit mindig is szerettem volna, és közben persze remélem, hogy tudok még bajnoki címeket nyerni. A 2019-es győzelem megerősített abban, hogy mindent ugyanúgy folytassak, ahogyan addig csináltam.

MD: Amikor Hamilton azt mondja, hogy neki fontosabb a becsülete, mint a bajnoki cím, és nem döntené azt el ütközéssel, akkor hihetünk neki?

MN: Nem. És félreértés ne essen, nem azért nem, mert ő mondja, hanem mert szerintem egyszerűen minden ilyen kijelentést fenntartásokkal kell kezelni. Hamiltonnak sokszor az az érdeke, hogy a nyilatkozataival formálja az események várható lefolyását. Ritka az, amikor egy versenyző ennyire korán, egy ennyire kiélezett bajnoki csatában ilyen nyíltan kiteríti a lapjait. Persze nem zárom ki, hogy valóban ezt gondolja, de ezt a kijelentést fenntartásokkal kezelném.

Hamilton nem akarja, hogy ütközés döntsön a vb-címrőlForrás: AFP/Antonin Vincent

MD: Ha már Hamilton nyilatkozatait említette. Mindkét pilóta tagadja, de ahogy az ilyenkor lenni szokott, pszichológiai hadviselés is zajlik a felek között. Ezt lehet tanulni, vagy valaki egyszerűen olyan személyiség, hogy magától jön neki, másnak pedig nem?

MN: Szerintem lehet. Tapasztalt csapattársak ilyenkor tudnak segíteni (mosolyog).

MD: És mi van akkor, ha valaki tényleg egyáltalán nem ilyen alkat, hanem mondjuk olyan, mint Valtteri Bottas, akinek hiába tanácsolták, hogy tanuljon ezt-azt Nico Rosbergtől a Lewis Hamilton elleni harchoz, végül maradt a jófiú szerepében?

MN: Én nem hiszek abban, hogy kívülről meg lehet mondani valakinek, hogy ezt vagy azt kellene csinálni. Amikor még nem versenyeztem és csak nézőként követtem az autóversenyeket, rengeteg szituációról hittem azt, hogy átfogó képem van róla, de egy-egy ilyen párharcnak is annyi mellékszála, rejtett eleme van. Persze mindenkinek lehet véleménye, de mindenkinek tisztában kell lennie azzal, hogy ez a legtöbb esetben nagyon korlátozott mennyiségű információn alapul. Bottas esetében el tudom fogadni, hogy olykor határozottabb is lehetett volna a pályán, de nem ismerem a döntési mechanizmusát, a szerződését és a lehetőségeit. Kívülről ezt lehetetlen megfejteni.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK