Társoldalunk:
Hírlevél

30 éve mutatkozott be az F1-ben Michael Schumacher, ilyen ma vezetni az első autóját

2021.08.29. 08:04

Az F1-es pilóták közül sem mindenkinek adatik meg, hogy legendás autók volánja mögé pattanjon be, hát még az, hogy egy hétszeres világbajnok pályafutásának első Forma-1-es autóját vezesse. Karun Chandhok mindezt megtette, ráadásul Michael Schumacher fiával, Mick-kel osztozott az élményen. A manapság főként televíziós szakértőként dolgozó expilóta a Hungaroringen osztotta meg tapasztalatait az Origo GPhírekkel.

1991. augusztus 25-én mutatkozott be a Forma-1-ben Michael Schumacher. Ma, szinte napra pontosan 30 évvel később, 2021. augusztus 28-án pedig először versenyez a későbbi hétszeres világbajnok debütálásának helyszínén, a Schumacher-család számára kiemelte fontos belgiumi Spa-Francorchamps-ban fia, Mick Schumacher.

Ám történjék bármi is az idei Belga Nagydíjon, az nagy valószínűséggel nem fog olyan élményt jelenteni a Haas-istálló 22 esztendős pilótájának, mint amilyet idén július 20-án átélt. Ekkor vezethette ugyanis először édesapja első Forma-1-es autóját, a Jordan 191-est. A rendkívül letisztult és mai szemmel talán még szebbnek ható kocsi volánja mögé a napot Mick Schumacherrel Silverstone-ban töltő Karun Chandhok is beülhetett, a Magyar Nagydíj alatt pedig megosztotta a GPhírekkel, hogy mit élt át.

Schumacher és a Jordan 191-es Silverstone-banForrás: Haas F1 Team

A Sky Sports szakértőjeként tevékenykedő indiai ex-F1-es pilóta persze nemcsak azért ugrott be Silverstone-ba, hogy maga is kipróbálja az F1-es történelem egy darabját, hanem házigazdája is volt az eseménynek, ha már ő maga kutatta fel az egykoron a sportág csúcstechnikáját képviselő, ma már egy letűnt korszakot idéző Jordant. Chandhok egyébként jó ideig keresett olyan modellt, amelyben van működő motor, végül pedig sikerült találnia egyet (az Autosporton írt jegyzetében úgy véli, ez az egyetlen működő 191-es az egész földön). „Nagy örömömre szolgált eltölteni ezt a napot a Skynak köszönhetően Mick-kel. Nagy erőfeszítéseket igényelt a részünkről, hogy összehozzuk, Mick pedig szerintem nagyon élvezte, nagyon érzelmes volt. Ami engem illet, klassz volt Mick-kel osztozni az élményen" – nyilatkozta a GPhíreknek.

Azon az élményen, amely egyrészről azért volt különleges, mert Schumacher konkrétan azt az autót vezethette, amellyel apja első métereit megtette az F1-ben.

Tudniillik ez a kasztni teljesített szolgálatot azon a silverstone-i teszten, amelyen az 1991-es Belga Nagydíjat megelőző hétfőn az ifjú Schumacher először belekóstolt a királykategóriába, és amelyen azonnal lenyűgözte a jelenlévőket. Spában aztán csak a szabadedzésen vezette ezt a kocsit, amely a futamon már Andrea de Cesaris szolgálatában állt, és kis híján második lett. De erről majd később.

Mick Schumacher ott, ahol édesapja számára elkezdődött az F1-es kalandForrás: Haas F1 Team

Lévén 30 évvel ezelőtti technikáról van szó, a Jordan 191-esnek szinte nincs olyan porcikája, amely hasonlítana egy mai F1-es autóra, Chandhok szerint viszont neki és Schumachernek is pont ez tette felejthetetlen élménnyé a vezetését. A mai gépeknél jó 170 kilóval könnyebb, így jóval agilisabb, az embernek pedig nem kell mindenféle gombokat nyomogatnia, ugyanis nincs rajta egy sem.

Briliáns volt vezetni az autót, nagyon letisztult vezetési élményt nyújtott a manuális H-váltóval, a kábelvezérlésű gázpedállal, hiszen nincs benne fly-by-wire rendszer és a fékeket sem elektronika vezérelte, valamint szervokormány sincs benne. A kasztninak nagyon-nagyon jó az egyensúlya. A kocsi eleje eléggé merev, a befújt diffúzor miatt a hátulja pedig nagyon jól tapadt. Nagyon jól vezethető autó."

A Jordanben a Ford V8-asa dolgozott, amely motorerőben elmaradt az akkoriban etalonnak számító Renault V10-esétől, de 625 lóerejével azért így is meglódította a versenyző nélkül 505 kg-s minimumsúlyú 191-est. A vezethetősége pedig páratlan volt. „Az autó motorja fantasztikus, ami meglepett – ecsetelte Chandhok. – A Jordan a Ford Cosworth HB-motorját használta, ugyanazt, amit a Benetton (a többi ügyfélcsapat ennél gyengébb változatot kapott – a szerk.). Nagyon jó kis motor volt ez, hatalmas nyomatékkal az alsóbb fordulatszám-tartományokban. Nagyon szórakoztató, és puszta élvezet szempontjából rendkívül jó autó a Jordan."

Az indai pilótának is különleges élményt jelentett az elmondása szerint a bakancslistáján szereplő Jordan 191 vezetése

Mindezt pedig úgy tapasztalhatták meg, hogy nem csak amolyan bemutatóköröket teljesítettek vele, hanem lehetőségük volt rendesen odalépni az autónal, ami nem mindig magától értetődő az ilyen régi technikák esetében. „Nyomhattuk neki, az autót működtető mérnökök boldogan megengedték, hogy rálépjünk a gázra és elforgassuk az egyes sebességi fokozatokat. Én mindig csodáltam azokat az autótulajdonosokat, akik megengedik nekünk, hogy szórakozzunk egy kicsit."

A Williams történelmi autókból álló gyűjteményének hivatalos tesztpilótájaként Chandhok számos régebbi és modern Forma-1-es autót is vezetett már, így van összehasonlítási alapja. A tapasztalatai pedig azt mondatják vele, hogy a Jordan 191-es élvezeti értékét leginkább az egyszerűsége adja, ami Mick Schumachernek is bejött. „Nagyon mások a mostani autók, amit Mick is megerősített. Manapság minden a végletekig ellenőrzött, három-négy számítógép figyel mindent, amit csinálsz, úgyhogy nincs meg a vezetésnek ez a fajta tisztasága. Szerintem ez Micknek is azonnal feltűnt. Nyilván a Jordan sokkal könnyebb autó, mint amit most vezet, és sokkal jobban kilóg belőle az ember, a vállai is kilátszanak a pilótafülke széle felett. Összességében véve szerintem élvezte."

Ezt utólag a hétszeres világbajnok fia is megerősítette, akinek nem ez volt az első élménye korábbi F1-es autóval, hiszen édesapja 1994-es Benettonját, valamint 2002-es és 2004-es Ferrariját is vezette már. „Ahogyan azt a legtöbb ember gondolná, a Jordan a 94-es Benettonhoz áll a legközelebb. Nagyon kevés gomb van a kormányon, valójában pedig olyan, mint egy gokart. Van négy gumi, egy motor, egy kasztni, és ennyi. Már a 2002-es és 2004-es Ferrariban is sokkal több mindent lehet állítani a kormányon a 91-es autóhoz képest – mondta Schumacher, akit lenyűgözött a Jordan letisztultsága. – Ez színtiszta versenyzés. Az ember mindent lát. Ami a motort illeti, manapság a hibrid-korszakban az akkumulátornak és a többi dolognak köszönhetően a motor nagy része nem látszik, hacsak szét nem szerelik az autót, ebben az autóban viszont az ember azt is látta, ahogyan az üzemanyag beáramlik a motorba. Nagyon jó volt."

Mick Schumacher megtapasztalhatta, mennyivel egyszerűbbek voltak a 30 évvel ezelőtti autókForrás: Haas F1 Team

Ami a vezetést illeti, Mick nem tudta teljesen otthonosan érezni magát a Jordanben, de azért így is élmény volt számára a tesztnap. „Sajnos nem volt benne ülésem, csak egy kis hab, úgyhogy sokat csúszkáltam az autóban, különösen a féktávok alatt. Olyankor annyira lecsúsztam az ülésben, hogy már nem is láttam a pályát, ezért minden fékezés után fel kellett tolnom magam, hogy lássak valamit. De az érzelmek, az érzés és a tudat, hogy az apukám ezt az autót vezette az első Forma-1-es versenyén, nagyon különleges volt."

A 22 esztendős pilótának a leginkább a váltások okoztak fejtörést. „Korábban még sosem vezettem H-váltós versenyautót. Ültem az autóban és próbáltam kitalálni, hogy hol vannak a fokozatok. És igen, őrület belegondolni, hogy mennyire kilóg az ember, a vállai nekitámaszkodnak a monocoque oldalának, a pilótafülke eleje nagyon magasan van, és ha az ember lecsúszik az ülésben, nem lát sokat. De nagyon szép élmény volt."

Voltak, akik nosztalgiázni érkeztek

Az eseményt színesítendő a forgatási napra a Sky Sports meghívta azokat, akik 30 évvel ezelőtt ugyanott jelen voltak Michael Schumacher első tesztjén. Így ott volt Gary Anderson, a Jordan akkori technikai igazgatója; Trevor Foster, Michael Schumacher versenymérnöke; Ian Phillips, Eddie Jordan csapatfőnök jobbkeze és az istálló reklámszakembere, valamint Andy Stevenson szerelő, aki manapság már az Aston Martin sportigazgatója.

A háttérben balról jobbra Trevor Foster, Ian Phillips és Andy Stevenson, elöl pedig Mick Schumacher és Gary AndersonForrás: JEP

A The-Race.com hasábjain rendszeresen saját írásokkal jelentkező Anderson jó érzéssel figyelte, ahogy egy újabb Schumacher foglalja el a helyét a számára oly kedves zöld autóban, habár ez az alkalom összehasonlíthatatlanul más volt ahhoz képest, amikor 30 évvel ezelőtt egy bizonyítási vágytól fűtött Schumacher gurult ki a silverstone-i aszfaltcsíkra azért, hogy mindent kipréseljen a 191-esből. „Meg kell mondanom, a váltásai nem a leggyorsabbak voltak, amelyeket életemben hallottam – értékelte Mick köreit. – Soha nem vezetett még H-váltós autót, úgyhogy ez új élmény volt a számára. Világosan látszott, hogy végiggondolja és biztosra megy, hogy tiszták legyenek a váltások, ne forgassa túl a motort a visszakapcsolásoknál. Jó munkát végzett és láthatóan élvezte, hogy a Jordan 191-es mindig jó »versenyző autó« volt a szó pozitív értelmében."

Ha az ember jobbra fordította a kormányt, jobbra ment, ha balra, akkor balra, amikor pedig fékezett, lelassult. Minden alapvető fontosságú dolog végezte a munkáját, és az ember érezte a mechanikus kapcsolatokat, míg manapság minden másodlagosan hat. Elég sok mindent el lehet érni az elektronikával a jelenlegi Forma-1-es autókon, de amikor minden közvetlen, mechanikus kapcsolatok útján köti össze a különböző rendszereket, akkor a pilóta sokkal jobban az uralma alatt érzi a kocsit."

Schumacher és Chandhok fülig érő mosollyal pózolt az autóvalForrás: Haas F1 Team

Michael Schumacher pedig az első pillanattól fogva uralta is a járművet, nem véletlen, hogy Foster azon a bizonyos 1991-es silverstone-i teszten folyamatosan aggódott a próba után Spába szállítandó kocsi épségén, és próbálta visszafogni a megítélése szerint túlságosan is bizonyítani igyekvő németet, aki viszont nem igazán értette, hogy mi a probléma, ugyanis teljességgel kontroll alatt tartott mindent. A legerősebb emlékem az, hogy öt kör után azt gondolta az ember, hogy Michael egész évben ezt az autót vezette. Egyszerűen azonnal ráérzett, ide-oda dobálta a kocsit és nagyon is uralta azt" – emlékezett vissza az akkori versenymérnök a Motorsport Magazine-nak.

Foster ezután fokozatosan levetkőzte az aggodalmát, látva, hogy Schumacher tényleg tudja, hogy mit csinál, és teljesen nyugodtan, már-már lazán vezeti a Jordant. Azt ugyanakkor még ebből a tesztből sem lehetett sejteni, hogy Spában is ugyanilyen könnyedséggel fogja megsemmisíteni csapattársát, a 160 F1-es futamnyi tapasztalattal rendelkező 32 esztendős Andrea de Cesarist, ráadásul egy olyan pályán, amelyet a rutinos olasz az egyik erősségének tartott, miközben Schumacher soha korábban egy métert sem vezetett rajta. „Az első szabadedzésen meg nem mondta volna az ember, hogy akkor vezetett ott először. Azonnal versenyképes volt és kihozta azt az autóból, ami benne volt” – mondta a német pilóta akkori mérnöke.

30 éve új csillag született

Fosterből természetesen megint előjött az aggódó mérnök, mire Schumacher közölte vele, hogy „a határon vagyok, de nem azon túl". Ami még emellett lenyűgözte a szakembert, az az újonc részletekre való odafigyelése, ami későbbi pályafutása során a védjegyévé vált, ma pedig már általános gyakorlat az F1-ben, akkoriban azonban nagyon is különlegesnek hatott. Fenomenális volt. Egyfolytában gyakorolni akarta a kerékcsere helyét jelölő vonalon való megállást. Ez ma már bevett dolog, de higgyék el, akkor nem volt az. Rád nézett és tudni akarta, hogy »hat hüvelykkel túlmentem vagy korábban álltam meg?« Minden egyes alkalommal. Már akkor kidolgozta azokat az apró részleteket, amelyekről úgy érezte, hogy oda kell rájuk figyelnie."

Mindezt de Cesaris a garázs túloldaláról elképedve figyelte, és csak még tovább fokozta a döbbenetét, amikor Schumacher autójában elromlott a vízpumpa, ezért a német megkapta az olasz pilóta addigi autóját az edzésre, hogy de Cesaris beállíthassa a tartalék kocsit, Schumacher pedig azzal is elverte. „Beültettük, kiment a pályára és azonnal gyorsabb volt, mint Andrea addig bármikor. Nagyon-nagyon otthonosan érezte magát. Anélkül, hogy bármikor is arrogáns lett volna, nagyon nyugodt volt az egész hétvége során. Hozzászokott az időmérős gumikhoz, végül pedig elképesztő munkát végezve kvalifikált oda, ahová" – magyarázta Foster.

Michael Schumacher az 1991-es belgiumi versenyhétvégénForrás: mercedes-benz.com

Schumacher a hetedik helyet szerezte meg az időmérőn, de ha az utolsó sikánban nem kerül forgalomba, ő és a csapat állítása szerint is jóval jobb, az ötödik rajthelyhez elegendő időt autózhatott volna. De Cesarist azonban így is 7 tizeddel és négy hellyel verte. „Szerintem Michael időmérős teljesítménye igazán arra sarkallta Andreát, hogy a dolgok mélyére ásson. Ahogy Michael vezette az autóját, a pálya bizonyos részein bal lábbal fékezve azt, abból Andrea tanult, majd ő is alkalmazni kezdte ezt a technikát, mivel korábban nem csinált ilyet. Michaelnek azonban mindez természetesen jött."

„Igazán nehezére esett megérteni [hogy Schumacher gyorsabb volt nála]. Beszélgettünk Spa után az irodájában, és azt akarta, hogy a szezon hátralevő részére azt az autót kapja, amelyet Michael vezetett. Azt akarta, hogy cseréljük meg a kasztnikat. Meg volt győződve róla, hogy valami más volt azzal az autóval, ami lehetővé tette Michael számára ezt a teljesítményt. Folyamatosan azt mondogatta, hogy »ez lehetetlen, ez egyszerűen lehetetlen. Spa a legerősebb pályám, kizárt, hogy valaki megérkezik és így teljesítsen.« Végül azonban nem cseréltünk kasztnit, mert mondtam Eddie-nek, hogy ingoványos talaj lenne erre az útra lépni, és soha nem érne véget. Andreának legyen mondva, elég érett volt hozzá, hogy néhány évvel később egy beszélgetésünk során azt mondja, »azt rosszul ítéltem meg, nem igaz?«"

De Cesaris hiába volt jóval tapasztaltabb, nem tudott mit kezdeni SchumacherrelForrás: Getty Images/2014 Getty Images/Pascal Rondeau

Akkorra már természetesen az olasz is láthatta, hogy Schumacher nem egy hétköznapi újonc, hanem a sportág valaha látott egyik legtehetségesebb és legjobb pilótája, akinek a bemutatkozása még úgy is hatalmasat szólt, hogy kuplunghiba miatt két kanyar után véget ért az első futama. Foster erre úgy emlékezett vissza, hogy a német első és egyetlen újoncokra jellemző hibájának esett áldozatául, miután a rajtot követő hajtűkanyarból kigyorsítva is használta a kuplungot a jobb tapadás érdekében, amely a számos próbarajt és a valódi elrugaszkodás után ezt a terhelést már nem bírta, és szó szerint szétesett. Foster azért azzal megvédte Schumachert, hogy ez bárkivel megeshetett volna, valamint hozzátette, azért nem teljesen a pilóta hibája volt a dolog, a Cosworth ugyanis egy, a sztenderdnél sérülékenyebb kuplung használatához ragaszkodott, mert az jobban passzolt a motor karakterisztikájához.

Sokan úgy vélik, hogy Schumacher enélkül a hiba nélkül akár meg is nyerhette volna az első versenyét, hiszen de Cesaris a futam egy pontján Ayrton Sennát támadta az első helyért, mielőtt elfüstölt alatta a motor.

Gary Anderson szerint azonban nagy valószínűséggel hasonló sors várt volna Schumacherre is,

a Cosworth ugyanis a spái futamra módosított a hengerfejen, amelynek köszönhetően nőtt az erőforrás olajigénye. Csakhogy a csapatnak ezt elfelejtették megemlíteni. „Ha tudtuk volna, képesek lettünk volna több olajat tölteni a tankba. Ez a probléma valószínűleg Michaelt is kiírta volna a küzdelemből" – írta a The-Race.com hasábjain az egykori technikai igazgató.

Schumacher a rajtnál az ötödik helyre ugrott előre, de a La Source-kanyar után tönkretette a kuplungotForrás: AFP

Ezt persze már sosem tudjuk meg, így azt sem, hogy Schumacher megnyerhette-e volna a bemutatkozó futamát. Egy évvel később ugyanott a Benettonnal viszont már nyert, azt a sikert pedig további 90 követte. Sokak számára azonban a 30 évvel ezelőtti bemutatkozása is győzelemmel ért fel.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK