Az új Mansellnek készült, főnökként lett a Mercedes igazi kihívója

Az elmúlt 12 év során a Mercedesen kívül csak a Red Bull tudott világbajnoki címeket nyerni a Forma-1-ben, és úgy tűnik, idén is az energiaitalosok csapata lehet az egyetlen, ami megállíthatja a német márka sikerszériáját. Bemutatjuk az istállót irányító Christian Hornert, aki a háttérben is nagy fába vágta a fejszéjét, már nem először.

A csapatfőnökök szintjén az elmúlt évek során minden a sikergyáros Toto Wolffról szól, hiszen érdekes szakmai tapasztalataira építve, különleges munkamódszereivel minden idők legsikeresebb cégvezetője lett a Forma-1-ben. Akad viszont valaki, aki az elmúlt évek viszontagságai ellenére is játékban maradt, és az egyetlen igazi veszélyt jelenti a Mercedes hegemóniájára.

A 2006-os Monacói Nagydíj előtt Christian Horner megfogadta, hogy meztelenül ugrik a csapat hatalmas medencéjébe, ha David Coulthard dobogóra juttatja a Red Bullt. Elhamarkodott ígéret volt, de ezt a vállalását is teljesítette Forrás: GEPA pictures/Gepa/ Franz Pammer

Ő Christian Horner, a Red Bull csapatfőnöke, aki még mindig csak 47 éves, de már a leghosszabb ideje a pozíciójában lévő vezető a Forma-1-ben, és továbbra is a második legfiatalabb ebben a beosztásban. 2005 óta töretlen iránta a bizalom, ami az F1-ben önmagában párját ritkítja,

zsinórban négy egyéni és négy konstruktőri világbajnokságot nyert, és bár a Ferrari is próbálkozott, az általa vezetett Red Bull a Mercedes egyetlen igazi kihívója.

Horner józan önkritikájának köszönhetően lett sikeres menedzser, romjaiból felépítette a Red Bull F1-es programját, a sikerek után ismét padlóra kerültek, idén viszont úgy tűnik, megint eljöhet az ő idejük, ráadásul közben egy bevált receptet újra alkalmazva olyan vállalkozásba kezdtek, ami eddig csak a Ferrarinak és a Toyotának sikerült. Bemutatjuk a brit szakember pályafutását.

Már diákként is üzletelt a szüleivel

Horner 1973. november 16-án született az angliai Leamington Spában, ez később fontos részletnek bizonyult, amikor kiderült, hogy az F1-es tervezőzseni, Adrian Newey is innen származik. Hornernek egy öccse és egy bátyja van, mindhárman teljesen különböző karakterűek, de szüleik arra tanították őket, hogy ha valamit el akarnak érni, akkor keményen dolgozzanak érte.

Christian Horner a brit F3 1995-ös silverstone-i futamán az Alan Docking Racing színeiben Forrás: Fox 1/Wikimedia Commons

Ennek ellenére Hornert nem hozta lázba az iskola, a sebesség annál inkább. Édesapja ugyan az autóiparban dolgozott, de a versenyzéshez akkoriban még nem volt köze, Christian viszont addig nyaggatta a szüleit, hogy a 12. születésnapjára vettek neki egy használt gokartot. Eredetileg az volt a terv, hogy a fűben vezeti majd, de kiderült, hogy a 40 fontos gokartot versenyzésre építették, ez el is indította Hornert. „Tulajdonképpen, amit vettünk, egy kalap sz*r volt, de

felébresztette bennem a szenvedélyt, az iskolai pályafutásom ment a levesbe, minden a versenyzés körül forgott.”

Gokartos szereplése alapján 1991-re ösztöndíjat nyert a Renault-tól, saját bevallása szerint „az ember ilyenkor azt gondolja, hogy ő a következő Nigel Mansell.” Megnyerte a brit Formula-Renault bajnokságot, majd az F3-as B liga 2. helyezettje lett, ekkor megegyezett a szüleivel, hogy a tanulás helyett egy évet a versenyzésre fordíthasson, és ha ez nem sikerül, akkor visszaül az iskolapadba.

Az Arden Motorsport meghatározó csapat lett az F3000-ben, majd a GP2/F2-ben is Forrás: Getty Images/Clive Mason

Horner beadta a jelentkezését egy egyetemre, de már arra sem emlékszik, hogy hova, eszébe sem jutott, hogy „akár csak a közelébe is menjen” egy intézménynek, inkább az F3-as A ligában folytatta a versenyzést, 1994 végére viszont elfogyott a pénze, ekkor taktikát váltott, és kitalálta, hogy vesz egy F3000-es autót ahelyett, hogy másik csapattól bérelné azt.

„Rábeszéltem apámat, de rengeteg szponzort kellett önállóan szereznem. Segített nekem azzal, hogy a kapcsolatai révén megnyitott előttem ajtókat, én pedig megkerestem az összes iskolatársamat és az apjukat. Volt egy helyi cég is, ami szponzorálta a versenyzői pályafutásomat. E téren szerencsés voltam, de nekem kellett ezt felhajtani.”

Versenyzőként az F3000-es kaland két évig tarott különösebb eredmény nélkül, de Horner már a második, 1998-as szezon elején belátta, hogy nincs tovább.

„A döntő pillanat már azelőtt eljött a számomra, hogy az 1998-as szezon egyáltalán elkezdődött volna. Portugáliában mentem kifelé a bokszutcából, az 1-es kanyar [Estorilban] nagyon gyors volt, amit egy visszakapcsolással be lehetett venni és a pálya szélétől csak három méterre volt a korlát. Ha az ember ott balesetet szenved, akkor nagyon megüti a bokáját” – emlékezett vissza Horner.

„Juan Pablo Montoya elhúzott mellettem és láttam, hogy az autója merre halad, mennyire elszántan ment, és mégis abszolút stabilan. Rögtön tudtam, hogy én erre képtelen vagyok. A lábam és az agyam között volt valami, ami azt sugallta, hogy ne csináljam – idézte fel. – Tudtam, hogy képtelen vagyok elválasztani a kockázatot az előnytől. A lassú kanyarokban jó voltam, olyan gyors, mint bárki más, de [Montoya] elszántsága ráébresztett, hogy ha ezt nem tudom megcsinálni, akkor talán ideje valami mással foglalkozni.”

Megérte bízni Helmut Markóban

Horner 25 évesen szögre akasztotta a sisakját, de a versenyzéstől nem távolodott el, sőt. 1999-től a Prodrive-ot képviselő David Richards és a Lukoil pénzével elkezdte megszilárdítani az F3000-ben majd később a GP2-ben is versenyző csapatát, az Ardent, ami egy idő után a Red Bull juniorpilótáit is versenyeztette.

A projekt első lépcsője az volt, hogy Horner megvásárolt egy trélert Helmut Markótól, édesapja megbotránkozását kiváltva előre kifizette az egész vételárat és megbízott az osztrák veteránban, hogy leszállítja azt Calais-ba. A brit fiatal ekkor még nem is tudta, hogy Marko maga is expilóta, az átvételkor viszont már képben volt és itt elkezdődött a gyümölcsöző munkakapcsolatuk.

Marko és Horner a mai napig együtt dolgozik a Red Bullnál Forrás: Getty Images/Dan Mullan

Marko és Horner csapatai eleinte ellenfelek voltak, majd az osztrák szakember a Red Bull juniorprogramjának vezetője lett, így ő felügyelte a Toro Rosso későbbi F1-es pilótája, Vitantonio Liuzzi pályafutását is. Horner felidézte, meg akarta szerezni a feltörekvő olasz sztárt a csapatába, de ehhez nagy kockázatot kellett vállalnia.

„Helmutra jellemző, hogy egy nagyon agresszív üzletet kötött velem, körülbelül a minimum költségek felét fizette ki. Azt mondtam, hogy rendben, de minden megnyert verseny után 50 ezer [dolláros] bónuszt akarok, amit ő elfogadott. Abban az évben tíz versenyből kilencet megnyertünk, enélkül szerintem csődbe mentünk volna. Tetszett neki a hozzáállás és az, hogy magabiztos voltam.”

Liuzzi erődemonstrációja idején Horner már felfelé tekintett, az F1-es szerepvállalás lehetőségét kereste. Tárgyalt Eddie Jordannel, de „röhejesnek” tartotta az árat, amit az ír üzletember a csapatáért kért, de beszélt erről Markóval, aki meghívta őt Salzburgba, hogy találkozzon Dietrich Mateschitzcel, a Red Bull első emberével. Őt a Jordan nem érdekelte, de elárulta, hogy a Jaguar felvásárlása igen.

Nem csoda, hogy eleinte nem hittek benne Milton Keynesben Forrás: Getty Images/2005 Getty Images/Mark Thompson

Az üzlet végül 2004. november 14-én jött létre, Mateschitz és Marko karácsonyra már besokallt a Jaguart vezető Tony Purnell és David Pitchforth munkájától, ezért ismét Salzburgba hívták Hornert, ahol felajánlották neki a csapatfőnöki posztot. Természetesen elfogadta, és 2005. január 7-től ő irányítja Red Bull Racinget.

Jó emberekkel vette körbe magát

Horner F1-es léptékkel egy romhalmazt vett át, ráadásul közvetlenül azután érkezett, hogy kirúgták az elődjeit. „A titkárnőm zokogott, mert épp kirúgták az előző főnökét. A karácsonyi kártyái még az asztalomon voltak, a fél pohár kávéja is. Úgy voltam vele, hogy oké, ez aztán a kezdet. Ráadásul, az eléggé rosszkedvű munkaerő 5 órakor hazament, szerintem ezzel tüntettek.”

Amikor megjelentem, teljesen ledöbbentek, hogy ideraktak valami kölyköt

– emlékezett vissza arra, hogy csak 31 éves volt, amikor kinevezték a csapat élére. – Volt néhány srác, az egyikük még ma is Max [Verstappen] autóján dolgozik, akik a Formula 3000-ből jöttek és ismertek engem. Ők rendkívül sokat segítettek és DC-t [David Coulthard] is ismertem a gokartos versenyekről.”

„Vele is tudtam ötletelni, hiszen versenyzett a Williamsnél, a McLarennél és így érkezett a Red Bullhoz, neki el tudtam mondani, hogy fogalmam sincs, miről beszélnek a srácok a maguk nyelvén. Ő meg azt mondta, hogy ’nos, nekem sem, pedig most jöttem a McLarentől.’ Azt gondoltam, oké, akkor rendet kell csinálnunk.”

Coulthard rögtön pontokat szerzett a Red Bullnak, de igazán értékes a háttérben végzett munkája volt Forrás: Sutton Motorsport Images/Michael Cooper

Coulthard adta a szikrát Adrian Newey elcsábításához is, ami elindította a Red Bullt az úton, amelyen élcsapattá váltak. Horner szerint Newey formálta át a Jaguarnál kudarcba fulladt vállalati kultúrát, átszervezte a részlegeket, felújították a szélcsatornát, létrehozták a CFD-kapacitást és szimulátort építettek.

Horner közben további kulcsembereket igazolt a csapathoz, akik nagyrészt ma is a Red Bullnál dolgoznak.

„Rob Marshall érkezett főtervezőnek a Renault-tól, vele tartott a csapatmenedzser, Jonathan Wheatley és a vezető szerelő, Kenny Handkammer is. Peter Prodromou, az aerodinamikai részleg vezetője Adrian alatt dolgozott a McLarennél. Paul Monaghan a Renault-nál, majd a Jordannél dolgozott, Mark Ellis irányítja a járműdinamikai fejlesztéseket – sorolta Horner. – Guillaume ‘Rocky’ Rocquelin a Newman/Haasnál volt [az IndyCarban], már az Ardenhez meg akartam szerezni őt az F3000-es időkben, de nem volt rá elég pénzem.”

Newey és más kulcsfigurák megszerzése is kellett ahhoz, hogy a Red Bull élcsapattá váljon Forrás: Getty Images/2010 Getty Images/Mark Thompson

Horner nem tagadta, hogy nem mérnök végzettségű, nem tudná elmagyarázni az autók vagy a motorok működését, de úgy véli, a legtöbb üzlethez hasonlóan az F1 is az emberekről szól. „Az a lényeg, hogy összehozzuk emberek csoportját, felhatalmazzuk őket, megfelelő irányt mutassunk nekik, eltávolítsuk az akadályokat az útjukból, és tegyük lehetővé, hogy a munkájukra összpontosíthassanak anélkül, hogy aggódniuk kellene amiatt, hogy mások vagy más részlegek mit csinálnak.”

A hozzáállás és az erőfeszítés 2010-re beérett.

A tehetségkutató program növendéke, Sebastian Vettel és a rutinos Mark Webber révén megnyerték az egyéni és a konstruktőri világbajnokságot és kisebb zökkenők, valamint a pilóták kakaskodása ellenére 2013 végéig megállíthatatlanok voltak. A hibrid erőforrások 2014-es bevezetése viszont mindent megváltoztatott.

A padlóról jöttek vissza és Horner újabb kihívást vállal

A Forma-1 az elmúlt években a Mercedesről szólt, Wolff irányítása alatt az ezüst és fekete autók lényegében mindent megnyertek, de ma már nem a Ferrari, hanem a Red Bull a második legtöbb futamot nyerő istálló a hibrid korszakban és ha megnézzük

a Honda 2008 végi kivonulása óta tartó időszakot, látható, hogy csak a mai Mercedes és a Red Bull tudott világbajnoki címeket szerezni.

A csata viszont 2014-től egyoldalúvá vált, Vettel elvesztette a motivációját és bejelentette, hogy távozik a Ferrarihoz (de még azon a hétvégén feltűnt a horizonton Verstappen) és a Red Bull hirtelen visszaesett a 3-4. pozícióba, jelentős hátránnyal a Mercedes mögött. „Akkoriban minden a megtartásról szólt, hogy megmaradjon a hit, hogy rendbe fogjuk ezt tenni.”

„Nem volt rövidtávú megoldás. Lépésről lépésre kellett építkeznünk és ez eltartott egy ideig, öt évbe telt, mire újra olyan helyzetbe kerültünk, hogy a világbajnoki címért küzdhetünk, de ha körülnézek, a magas beosztású emberek 75 százaléka még mindig ugyanaz, akik 2013-ban is itt voltak” – mondta.

Horner és Abiteboul évekig csatázott egymással, a személyeskedéstől sem riadtak vissza Forrás: DPPI/Frederic Le Floc H

Horner szerint a Red Bull Achillese az volt, hogy az erőforrásuk nem volt akkora teljesítményű, mint az ellenfeleké, ezért a beszállítót, a Renault-t tették felelőssé. Évekig tartó, hol szórakoztató, hol bosszantó, szakításokkal és fenyegetőzésekkel tarkított kötélhúzás zajlott a Red Bull és a Renault, Horner és Cyril Abiteboul között. A brit szakember erre úgy emlékszik, hogy „minden lehetséges taktikát megpróbáltunk azért, hogy hajszoljuk és motiváljuk” a beszállítót, de ez nem vezetett eredményre.

Nyertünk versenyeket, megragadtuk a lehetőségeket, de nem tudtunk összerakni egy fenntartható szezont.”

Horner vezetésével ekkor a Red Bull felvállalta a McLarennel „katasztrofális” helyzetben lévő Honda-motorokat, mert tudták, hogy valamit másként kell csinálniuk, még akkor is, ha az kockázatot jelent. Az együttműködés révén megízlelték, hogy milyen az, amikor gyári támogatású erőforrással küzdhetnek egy másik gyári csapat ellen, és ettől a Honda év végi visszalépése után sem tágítanak.

Az első 16 év után Horner ismét akkora feladatot kapott, mint a legelején, önálló motorfejlesztő- és gyártóüzemet hozhat létre a Red Bull számára, lényegében a nulláról, beleértve a toborzást és azt, hogy megnyerte ehhez Mateschitz támogatását.

Horner és második felesége, egykori Spice Girl, Geri Halliwell Forrás: Red Bull Content Pool

„Adrian leigazolása volt a legnagyobb reklám a számunkra. Azt közvetítette rólunk, hogy ezek az emberek komolyan gondolják, és igazából ugyanezt csinálom a motor üzletágban is. Felkutatjuk és megszerezzük a legjobb tehetségeket és elmondjuk nekik, hogy igen, van kockázat.

Egy jelenlegi hétszeres világbajnok egyszer híresen azt mondta, hogy a Red Bull ’csak egy üdítőgyár, hogyan tudnának ők versenyautót építeni?’

Ugyanez igaz lehetne a motorra is, de meg fogjuk csinálni, jól, és megszerezzük a legjobb embereket. Aztán remek környezetet biztosítunk” – szögezte le.

Horner a kezdetektől remekül ráérzett arra, hogyan hozza be a Forma-1-be a Red Bull lazaságát, ezt jól felhasználta arra, hogy élhető munkakörnyezetet teremtve megszerezze és megtartsa a siker zálogát jelentő kulcsembereket, remek üzleteket kötött a csapat számára Bernie Ecclestone-nal és közben végig megőrizte Mateschitz bizalmát, pedig pletykáltak a kirúgásáról is.

Vettel után Verstappennel is világbajnok lehet Forrás: Formula 1 via Getty Images/2020 Formula One World Championship Limited/Mario Renzi

A Red Bull 2013 óta először vezeti az egyéni és a konstruktőri világbajnokságot. Az még kérdéses, hogy Horner idén le tudja-e győzni a Mercedest, a motorgyár létrehozása viszont egyértelművé teszi, hogy a Red Bull és a brit szakember is hosszabb távra tervez, minden eddiginél nagyobb erőbedobással. Lehet, hogy az idő nekik dolgozik.

Cikkünk elkészítéséhez felhasználtuk a Motorsport Magazine és a High Performance Podcast interjúját.