Társoldalunk:
Hírlevél

Örök veszélyforrás: tömegbaleset, dugó, és tengerbe eső autó is volt már Monacóban

2021.05.22. 07:33

A Monacói Nagydíjak a szűk utcák miatt az átlagosnál több balesetet szolgáltattak az elmúlt évtizedekben, melyek közül néhány ilyen-olyan okokból a mai napig napig emlékezetes maradt. Ezekből válogattunk ki néhányat.

Ezen a héten egy év szünet után tér vissza a versenynaptárba a Monacói Nagydíj. A legismertebb F1-es futamról a legtöbbeknek a csillogás, a sztárvendégek, a tengerpart és a rengeteg jacht ugrik be, sportszakmai szempontból pedig a szűk pálya, valamint az ebből adódó rendkívül nehéz előzés és számtalan baleset jut az ember eszébe.

A hétvége eddigi legnagyobb balesetét Mick Schumacher szenvedte el

Ami utóbbit illeti, az idei évet egyelőre megúsztuk nagyobb baleset nélkül, ám a második szabadedzést így is félbe kellett szakítani Mick Schumacher miatt. Sokan pont az ő csapattársától, Nyikita Mazepintől számítanak jelentősebb autótörésre, de korábban a legjobbnak tartott pilóták is jártak már pórul: Max Verstappennek például eddig több olyan hétvégéje volt a helyszínen, amikor találkozott a fallal, mint amikor nem.

A közönség már az első világbajnoki futam alkalmával tömegkarambolnak lehetett szemtanúja, majd a későbbiekben is akadtak látványos vagy éppen furcsa incidensek. Máskor az ütközések, illetve kipördülések nem önmagukban voltak érdekesek, hanem azért, mert teljesen felforgatták a futamot, és olyan is előfordult, hogy egy pályán kívüli baleset volt hatással az eseményekre.

Már a hőskorban is voltak emlékezetes bukások

A Monacói Nagydíj már 1950-ben, vagyis az első Forma-1-es világbajnokság évében bekerült a versenynaptárba. A futamnak statisztikai szempontból is nagy jelentősége van, hiszen ez volt a Ferrari első nagydíjhétvégéje, miután Silverstone-ban még nem voltak ott a mezőnyben.

Az első körben pedig máris megtörtént az F1 törtnetének első tömegbalesete, amit a pályán lévő víz idézett elő. Azonban, aki itt az esőre gondol, az rossz úton jár, ugyanis a viadalt száraz időjárási körülmények között tartották. A tengerparti Tabac-kanyarban viszont egy nagyobb hullám jelentős mennyiségű vízzel borította be az aszfaltot, ezért 2. helyen haladó Giuseppe Farina elvesztette az irányítást autója felett, megpördült, majd összeütközött José Froilán Gonzálezzel.

Az események láncolata ezzel még nem ért véget: Luigi Fagioli a fékre taposott, ám a mögötte haladó Louis Rosier belerohant az Alfa Romeóba, Robert Manzon pedig honfitársának ment neki. A tömegkarambol után összesen kilenc pilóta adta fel a versenyt, González viszont tovább tudott menni, de abban sem volt sok köszönet: a következő körben nekiment a falnak, ami lángra lobbantotta a Maseratit, és az argentin pilóta égési sérüléseket szenvedett.

Fangio a közönséget figyelve észlelte a bajt első győzelmének napjánForrás: AFP

Honfitársa, a versenyt vezető Juan Manuel Fangio mit sem sejtve haladt az élen, amikor a második körben a baleset helyszíne felé közeledett. A későbbi ötszörös világbajnok könnyedén maga is áldozattá válhatott volna, hiszen csak az utolsó pillanatban látta meg a roncsokat, de ekkorra már lelassított. A Maestro figyelmét nézők furcsa viselkedése hívta fel a veszélyre.

Szerencsés voltam, mivel 1936-ban volt egy hasonló baleset, én pedig pont az előző napon láttam az arról készült fotót – idézi a BBC a futam győztesét. – Ahogyan kijöttem a sikánból, észrevettem, hogy a közönség másképpen viselkedik. Vezettem [a versenyt], de nem engem néztek, hanem valamit a pályán. Az arcuk helyett a hátukat láttam, vagyis a Tabacban valami érdekesebb volt az éllovasnál. Ekkor eszembe jutott a kép, és akkorát fékeztem, amekkorát csak tudtam.”

A következő négy évben nem rendeztek Monacói Nagydíjat, ami egészen tavalyig egyedülálló volt az F1 történetében. Az 1955-ös verseny Alberto Ascari tengerbe zuhanásáról maradt emlékezetes, ám azt már kevesebben tudják, hogy nem ő volt az egyetlen, aki fürdőzött egyet a kikötőben.

Ezekről írtunk korábban
Ascari bukását azért nem részleteztük, mert a róla készült portrénkban írtunk a baleset körülményeiről. Hasonló okokból nem kerül szóba Inoue Taki és a biztonsági autó esete, a Jaguarról eltűnt gyémánt, a Martini hirdetése, valamint az emlékezetes 1996-os futam sem.

Tíz évvel később ugyanis Paul Hawkins a futam 79. körében szintén a vízben kötött ki. Az ausztrál versenyző a kétszeres világbajnokhoz hasonlóan ki tudott mászni a süllyedő kocsiból, később pedig utóbbit is kiszedték. Ennek a szerelők különösen örültek, ugyanis az eset után rákötöttek a Lotusra egy mentőövet, amin „az úszó kenguru” felirat szerepelt.

Az élete második F1-es futamán résztvevő Jackie Stewart elmondása szerint nem sokat látott az esetből. Az első dobogóját aznap megszerző pilóta tisztában volt vele, hogy történt valami, de hogy pontosan mi, azt csak a leintés után tudta meg. Később elárulta, az incidens sokkal rosszabbul is végződhetett volna.

Hawkins szerencsésen megúszta a bukást, később autóját is kihúzták a tengerbőlForrás: Getty Images/2012 Grand Prix Photo/Grand Prix Photo

„[A pálya mellett] voltak hajócövekek, melyek segítségével ki lehetett kötni – olvashatóak a háromszoros világbajnok szavai a Sydney Morning Heraldon. – Ha az autó eltalálja az egyiket, az halálos lett volna. Paullal ez szerencsére nem történt meg, hanem elmerült a kikötőben. Az utcákon akkoriban kilencven fokos kerékvetők voltak, nem olyanok, mint most.”

A Forma-1 hőskorában járva muszáj megemlíteni a Monacói Nagydíjak történetének egyetlen halálos balesetét. Lorenzo Bandini az 1967-es viadal 82. körben, a sikán előtt eltalálta a falat, aminek következtében autója a szalmabáláknak csúszott. A Ferrari tankja átszakadt, a benzin pedig lángra lobbantotta a kocsit, ami ráadásul fel is borult, ezért az olasz versenyzőnek esélye sem volt önerőből kiszabadulnia. Végül kihúzták, de teste 70 százalékban megégett, három nap múlva pedig belehalt sérüléseibe.

Bár a monacói hétvége máskor nem követelt emberi áldozatot, sérülés azért így is akadt. Karl Wendlinger két héttel Roland Ratzenberger és Ayrton Senna tragédiája után kis híján szintén életét vesztette, 33 évvel korábban pedig Innes Ireland törte el a lábát az utolsó szabadedzésen. Jenson Button és Sergio Pérez szerencsésebb volt, nekik csupán a futamot kellett kihagyniuk, miután mindketten nagy sebességgel csapódtak a falba a sikánnál a 2003-as, illetve a 2011-es időmérőn.

Néha fejjel lefelé vagy egymáson kötöttek ki

Monaco utcáin akkor is vigyázniuk kell a pilótáknak, ha egyedül haladnak, nehogy véletlenül eltalálják a falat. Ennek tudatában nem meglepő, hogy amikor egy vagy több másik versenyző is van körülöttük, akkor gyakrabban történik meg a baj, mint más helyszíneken, és ez néha igencsak látványos balesetet eredményezett.

Ilyen volt például az 1980-as rajt, amikor a 12. helyről induló Derek Daly elmérte a féktávot a Sainte Devote előtt, és nekiment Bruno Giacomellinek. Persze önmagában ez még nem egy rendkívüli esemény, ugyanakkor a Tyrrell átszánkázott az Alfa Romeón, hogy aztán eltalálja Alain Prost McLarenjét, majd az ír pilóta csapattársát, Jean-Pierre Jarier-t is kiüsse a versenyből.

Daly három másik pilóta, köztük csapattársa versenyének is véget vetett

„Vitathatatlanul ez a legtöbbször lejátszott Forma-1-es felvétel – jelentette ki talán kissé túlzóan Daly az Off The Ball című podcastban. – Minden egyes pillanatára emlékszem, az agyam HD-ben raktározta el, mintha csak tegnap történt volna. [Ilyenkor] minden lassított felvételben történik, még arra is emlékszem, hogy az aszfalton található kavicsokat figyeltem, amikor azt hittem, fejjel lefelé fogok landolni.”

Talán még ennél is ijesztőbb volt Patrick Tambay és Martin Brundle hat évvel későbbi balesete. A francia pilóta a 68. körben bújt be riválisa mellé a Mirabeau-ban, ám a Tyrrell versenyzője bezárta a kaput. A kétszeres futamgyőztes beszorult a fal és Brundle autója közé, aminek következtében utóbbin átbucskázott, és a bal oldali korlátot találta el.

Az eset több szempontból is veszélyes volt: egyrészt az autó felborult, de pont úgy csapódott be, hogy a visszaérkezés pillanatában már ismét jó irányban álljon, másrészt szerencsére csak a hátulja találta el a falat. Emellett néhány szurkoló és pályabíró ijesztően közel volt az esethez, de végül senkinek nem esett baja. Még Nigel Mansell Williamsének sem, aki a lekörözöttek mögött haladt, és igencsak észnél kellett lennie, hogy elférjen a két autó között.

Ha nem is ennyire látványos, de hasonló incidens történt a 2010-es futam vége felé a Rascasse-ban. Jarno Trulli megpróbálta megelőzni Karun Chandhokot, ám nekicsúszott a Hispaniának, majd „fel is mászott” rajta. A Lotus bal hátsó kereke igencsak közel volt az indiai versenyző fejéhez, de nem találta el, így mindketten sértetlenül szálltak ki az autóból.

Chandhok igencsak bosszús volt, hiszen a három kiscsapat pilótái közül aznap ő szerepelt a legjobban, és Vitalij Petrov későbbi kiesésével ez a 13. helyre lett volna elég. Abban a pillanatban úgy tűnt, hogy ennek nagy jelentősége van, hiszen csapata ezzel nem csupán a Virgint, hanem a Lotust is megelőzte volna a konstruktőri tabellán. (Más kérdés, hogy év végén így is, úgy is a 11. pozícióban zártak volna.) Az újonc ezzel együtt hozzátette, az általa egyébként kedvelt Trulli bocsánatot kért tőle.

Trulli és Chandhok ijesztő balesetet szenvedettForrás: AFP/Guillaume Baptiste

2004-ben nem csupán két pilóta, hanem egy technikai meghibásodás is kellett ahhoz, hogy egy autó röppályára álljon, majd később fejjel lefelé érkezzen meg. A 3. körben ugyanis Szató Takuma BAR-jának Honda-motorja felrobbant a Tabacban, teljesen füstbe borítva a pályának azon részét.

A legtöbben így is ki tudták kerülni a japán pilótát, ám David Coulthard jelentősen lelassított. Ez lett az ő és főleg Giancarlo Fisichella veszte, aki hátulról teljes sebességgel belerohant a McLarenbe, felborítva ezzel saját autóját. A Sauber a korlátnak csapódott, de az olasz versenyzőnek nem esett baja, és azonnal távozott a kocsiból.

Azonban olyan is akadt, akinek a boruláshoz nem kellett másik autó „segítsége”. Ami Brundle 1984-es bukását illeti, magáról az esetről nem készült felvétel, de a végeredmény alapján a Tabacban elszenvedett balesete igencsak látványos lehetett. A brit versenyző nem sokkal később elárulta, túl gyorsan hajtott be a kanyarba, az azt követő események pedig csupán halványan maradtak meg a fejében.

Emlékszem, két-három srác próbálta lehúzni a sisakomat, én pedig eltoltam őket, mert fájt a nyakam – nyilatkozta a nemrég elhunyt Murray Walkernek. – Akkor csak félig voltam öntudatomnál. A következő emlékem az éljenző közönség, ezt követően pedig az, hogy a bokszban voltam, de nem tudom, hogyan kerültem oda. Ken [Tyrrell] megkérdezte, hogy akarok-e menni a tartalékautóval, én pedig mondtam, hogy természetesen.”

Ezt azonban nem tehette meg, ugyanis Sid Watkins, az F1 főorvosa enyhe agyrázkódást állapított meg nála, ami az események ismeretében kicsit sem meglepő. Az időmérőn viszont már elindulhatott, más kérdés, hogy a futamra nem tudta magát kvalifikálni.

Brundle hatalmas balesetet szenvedett az 1984-es hétvége egyik szabadedzésén

Ivan Capelli 1992-es eseténél talán túlzó lenne borulást emlegetni, hiszen autójának padlólemeze még 90 fokos szöget sem zárt be az aszfalttal. Ugyanakkor már az is furcsa volt, hogy a bal hátsó kereke a korlát tetején kötött ki, hiszen a becsapódás pillanatában már nem volt nagy a tempó.

Capelli az 5. helyen haladt, amivel beállította volna az évi legjobbját. A Casinónál azonban megpördült, aminek következtében megsérült az irányítókar, emiatt pedig az uszoda után még egyszer megforgott, majd hátrafelé gurulva eltalálta a falat. Az autó azonban nem pattant vissza, mivel a bal hátsó kereke fennakadt a korláton. Az olasz pilóta ülése már akkor is veszélyben volt a Ferrarinál, ez az eset pedig vélhetően hozzájárult későbbi menesztéséhez.

Schumacher furcsa kiesése és a monacói dugó

A látványos balesetek mellett előfordultak olyan incidensek is, amelyek más pályán szinte biztosan nem történhettek volna meg, vagy ha igen, akkor sokkal kevésbé súlyos következményekkel. Ilyen volt Michael Schumacher és Juan Pablo Montoya esete is a 2004-es futamon.

Már az is elég ritka, hogy valaki a biztonsági autó mögött hibázzon és falnak menjen, arra viszont pláne kevés példát lehet felsorolni, hogy két pilóta összeütközzön, amikor a safety car vezeti a mezőnyt. Márpedig a német és a kolumbiai versenyző között ez történt: az élen autózó Schumacher fel akarta melegíteni a gumikat az újraindítás előtt, ám az alagútban elfékezte magát. Montoya időben reagált, szintén lassított és jobbra rántotta a kormányt, így nem rohant bele riválisába.

Azonban a Williams pilótája egy ponton már nem fért el a fal és a Ferrari között, így bal első kerekével eltalálta Schumacher jobb hátsóját, aminek következtében kicsit megdobta az akkor még csak hatszoros világbajnok kocsiját. Ez még mindig nem lett volna baj, de utána az autó eleje kitört balra, és eltalálta a falat.

Schumacher autója az alagútban történt incidens utánForrás: DPA/AFP/usage worldwide, Verwendung weltweit/Jean-Loup Gautreau Pool

Schumacher ezzel elvesztette az esélyét, hogy zsinórban hat győzelemmel kezdje az idényt, bár hozzá kell tenni, hogy stratégiailag egyébként sem volt jó helyzetben. A német versenyző szerint ő semmit nem csinált másképp, mint amit a biztonsági autó mögött szokás, és úgy fogalmazott, hogy „az élen álló pilótát hátulról kiütötték.” Ugyanakkor leszögezte, Montoya részéről semmilyen szándékosságot nem feltételez, és elfogadta a sportfelügyelők döntését, akik egyik felet sem büntették.

Nem úgy egy évvel később, amikor hárman is összeütköztek, ráadásul mindezt az első szabadedzésen sikerült összehozni. A gyakorlás legvégén, a Beau Rivage utáni szakaszon Jacques Villeneuve nekiment a lassabb tempóban haladó Coulthardnak, a brit versenyző Red Bulljának eleje pedig eltalálta a mellette lévő Ralf Schumacher Toyotáját.

És hogy melyiküket szankcionálták? Nos, egyiküket sem, hanem annak a Montoyának vették el később az időmérőn futott köreit, aki előidézte a karambolt. Az akkor már a McLaren színeiben induló pilóta már az elején megszakította gyorskörét, de a sportfelügyelők szerint indokolatlanul lassan haladt, a teljes sebességgel autózó Villeneuve pedig már nem tudott mit csinálni.

Coulthard kifejezetten dühös volt utódjára, és ezt állította, hogy Montoya féktesztelte egykori csapattársát, neki pedig emiatt kellett balra rántania a kormányt, és így keresztezte a tehetetlen kanadai pilóta útját. Ez utóbbit egyébként a felvételek is alátámasztják.

Azonban ezekre még lehet azt mondani, hogy máshol is megtörténhetnének, bár kétségtelenül kisebb valószínűséggel. Ami viszont a 2000-es rajt után történt, az kifejezetten monacói specialitás, ugyanis néhányan valósággal dugóba keveredtek.

2000-ben valóságos dugó alakult ki a rajt után

Történt ugyanis, hogy az első körben Pedro de la Rosa megpróbálta megelőzni Buttont, ám mindezt a hajtűkanyar külső ívén kísérelte meg. Nem is fértek el egymás mellett, a Williams újonca meglökte az Arrows pilótáját, aki emiatt keresztbeállt a pályán, és a brit versenyző mellett másik hat részvevő is megállásra kényszerült. Villeneuve végül valahogyan továbbevickélt, majd egy kis takarítás után Gastón Mazzacane is el tudott menni.

A futamot megszakították, viszont a helyzet iróniája, hogy ez vélhetően egyébként is megtörtént volna. A rajt után ugyanis az FIA szoftvere meghibásodott, és még a baleset előtt piros zászlót jelzett, viszont ezt csak a célegyenesben lengették. Végül a de la Rosa mögé szoruló pilóták kivétel nélkül be tudtak ülni a tartalékautóba, egyedül a spanyol versenyző járt pórul, akinek nem állt rendelkezésére másik kocsi.

Ehhez hasonló jelenetek máskor is lejátszódtak. Az 1990-es viadal első körében Gerhard Berger nekiment Prostnak, pár pillanattal később pedig Jean Alesi is eltalálta őket. A többiek ki tudták kerülni a romokat, de a futamot le kellett állítani. 2008-ban Fernando Alonso és Nick Heidfeld ütközött a hajtűben, 2019-ben pedig Antonio Giovinazzi forgatta meg Robert Kubicát a Rascasse-ban, ideiglenes megállásra kényszerítve ezzel jó néhány másik pilótát is. Szintén emlékezetes volt, amikor a 2014-es futamon Kimi Räikkönen meg akarta előzni Kevin Magnussent a visszafordítóban, de megcsúszott, várakozásra kényszerítve ezzel ellenfelét.

Patrese észre sem vette első győzelmét

Az 1982-es Monacói Nagydíj sokáig nem hozott izgalmakat, legalábbis ami a győzelemért folytatott küzdelmet illeti. A 15. körben az élről induló René Arnoux megpördült az uszodánál, majd feladta a futamot. Innentől kezdve egészen a végéig csapattársa, Prost vezetett, azonban az utolsó két kör minden idők egyik, ha nem a legemlékezetesebb végjátékát hozta, többek között a leszakadó esőnek köszönhetően.

A későbbi négyszeres világbajnok a sikánt követő egyenesben a falhoz csapta az autóját a 74. körben, átadva ezzel a vezetést Riccardo Patresének. Az olasz pilóta azonban a következő körben megcsúszott egy olajfolton, és az akkor még Loewsnek hívott visszafordító előtt megpördült, a Brabham pedig lefulladt.

Ekkor Didier Pironi vette át a vezetést, de a fordulatoknak még korántsem volt vége, a francia versenyzőnek ugyanis az utolsó körben tönkrement a motorja, így az alagútban megállt. Ezt követően Andrea de Cesaris lehetett volna a befutó, de ő még Pironit sem tudta megelőzni, miután autójából kifogyott az üzemanyag.

Az utolsó körben Patrese ölébe hullott a győzelemForrás: Getty Images/Paul-Henri Cahier/Paul-Henri Cahier

Ebben a pillanatban Dalynek állt a zászló, ám a Williams versenyzőjének megsérült az első szárnya, és ami még fontosabb, a váltója is, utóbbi pedig az utolsó kör megkezdése előtt felmondta a szolgálatot. Ezt látva az akkor már szakkommentátorként tevékenykedő James Hunt megjegyezte, hogynevetséges helyzetben vagyunk, itt ülünk a rajt-célvonalnál, várunk a győztesre, de úgy tűnik, nem jön el”.

Végül azonban megérkezett, méghozzá Patrese személyében, akinek egy lejtőn sikerült újraindítania kocsiját, így életében először diadalmaskodott Forma-1-es futamon. Egyedül ő teljesítette a versenytávot, a Monacóban csak képzeletbeli dobogóra pedig Pironi és de Cesaris állhatott még fel. Ami Patresét illeti, a leintés pillanatában nem volt tisztában vele, hogy megnyerte a versenyt.

„Úgy kerültem vissza az élre, hogy nem is tudtam róla – emlékezett vissza az Autosportnak adott interjújában. – Amikor átszeltem a célvonalat, fogalmam sem volt, hogy győztem, mert akkoriban még nem volt rádiózás. Kellemes felismerés volt, hogy először nyertem nagydíjat.”

Ezzel viszont még nem került pont a futam végére, ugyanis egy ideig nem volt biztos, hogy Patrese megtarthatja győzelmét, mivel felmerült, hogy megpördülése után külső segítséget kapott. A pályabírók azonban csak az aszfaltcsíkról tolták le a Brabhamet, a motor újraindításában nem volt közvetlen szerepük. Ugyanakkor tény, hogy az olasz versenyzőnek szerencséje volt, hogy az autó orra a kanyar kijárata felé állt, a kocsi pedig elkezdett gurulni a lejtőn.

Tűz miatt kellett halasztani a rajtot

Az egy évvel korábbi monacói futam megmutatta, hogy nem csak a pályán történő balesetek befolyásolhatják a futamot. Nem sokkal a rajt tervezett időpontja előtt ugyanis tűz ütött ki a Loews Hotel konyhájában, ráadásul a tűzoltók nem értek ki időben, miután két, motoron közlekedő rendőr frontális balesetet szenvedett.

A Gilles Villeneuve győzelmével záruló 1981-es futam rajtját halasztani kellettForrás: Getty Images/Paul-Henri Cahier/Paul-Henri Cahier

Mindez önmagában még nem okozott volna problémát a szervezőknek, ám a lángokat csak nagy mennyiségű vízzel tudták megfékezni, ami később lefolyt az épület alatt található alagútba. Emiatt a futam kezdését egy órával el kellett halasztani, és bár a pályabírók eltakarították a víz nagy részét, a csúszós pálya még így is veszélyt jelentett a pilóták számára.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK