Társoldalunk:
Hírlevél

50 éves a különc pilóta, aki nyert az Indy 500-on, majd legyőzte Schumachert

2021.04.09. 09:37

50 éves Jacques Villeneuve, aki Amerikában nagybátyja, az F1-ben pedig legendás édesapja eredményeit szárnyalta túl, többek között Michael Schumacher legyőzésével. Ennek ellenére sokan inkább a sikertelen éveire vagy az utóbbi esztendőkben tett, sokszor nagy felhördülést kiváltó nyilatkozataira emlékeznek.

A mai napon ünnepli 50. születésnapját 1997 F1-es világbajnoka, Jacques Villeneuve, aki sok szempontból ellentétes utat járt be, mint a legtöbb kollégája. A kanadai pilótának tulajdonképpen csak négy jó éve volt az autóversenyzés legmagasabb szintjén, de ezalatt előbb Amerikában, majd az F1-ben is felért a csúcsra, többek között Emerson Fittipaldit, illetve Michael Schumachert is legyőzve. 

50 esztendős Jacques Villeneuve - GalériaForrás: NurPhoto via Getty Images/Andrea Diodato

Ezek után viszont kis túlzással nem hagyott mély nyomot a nagyközönségben: miután a Forma-1-ben világbajnok lett, éveket töltött el a középmezőnyben, karrierje utolsó szakaszában pedig rendre alulmaradt a nála jóval kevésbé tapasztalt csapattársaival szemben. Később pedig nyilatkozataival hívta fel magára rendszeresen a figyelmet, hiszen többször is páros lábbal szállt bele az aktuális mezőny valamelyik tagjába.

Ezzel együtt tagadhatatlan, hogy jó néhány megdönthetetlen vagy a mai körülmények között nehezen megjavítható rekord fűződik a nevéhez. Édesapja kultuszát viszont még úgy sem tudta megközelíteni, hogy statisztikailag kétségtelenül sikeresebb karrierje volt.

Egyértelmű volt, hogy mi lesz belőle

Villeneuve pályafutásának bemutatásából nem maradhat ki apja, Gilles Villeneuve. Nem csupán azért, mert ő is megfordult a Forma-1-ben, ráadásul hat futamgyőzelmével és bátor vezetési stílusával számos szurkoló tetszését nyerte el, hanem mert neki is köszönhető, hogy fia végül erre az útra lépett.

Portrénk Gilles Villeneuve-ről

„Nincs sok emlékem az apámról, csupán annyit tudok, hogy mindig is azt akarta, hogy a fiából, vagyis belőlem autóversenyző legyen” – nyilatkozta Villeneuve a Beyond the Grid című podcastban. Ugyanakkor azt is hozzátette, hogy elsősorban nem szülőként, hanem sokkal inkább sportolóként nézett fel rá, ugyanis a családi életük távol volt az ideálistól. Ennek tudatában már kevésbé meglepő, hogy miután 11 évesen elvesztette őt, viszonylag hamar túllépett a tragédián.

Nem, mert akkor már két éve nem láttam, lényegében nem töltötte be az apai szerepet – válaszolta a CNN riporterének azon felvetésére, miszerint biztosan nagy veszteségként élte meg a Zolderben történteket. – Két hónapra eltűnt, aztán ahelyett, hogy hazajött volna, már ment is a hajójára, szóval a családi egység már nem volt meg. Ő még egy olyan nemzedéket képviselt, melynek tagjai a lányaikat szerették, nem pedig a fiaikat, szóval furcsa volt. Egyértelmű, hogy ő volt a hősöm, de valami nem volt rendben, amivel ma már tisztában vagyok, de akkor még nem tűnt fel. Egy-két hétig nyilván nagyon fájt [a halála], de utána hirtelen úgy voltam vele, hogy az apám nincs többé, úgyhogy másvalakire kell felnéznem.”

Édesapját elsősorban versenyzőként tekintette példaképnekForrás: Getty Images/Paul-Henri Cahier

Azonban nem édesapja volt az egyetlen rokon a családban, aki autóversenyzőként kereste kenyerét. Villeneuve-re ugyanis valójában „ifjabb Jacques Villeneuve”-ként kellene hivatkozni, hiszen unokabátyja, egyben Gilles három évvel fiatalabb öccse szintén ezzel a keresztnévvel rendelkezik. Idősebb Jacques ráadásul szintén megfordult a Forma-1-ben, igaz, három próbálkozásából egyszer sem sikerült kvalifikálnia magát a futamra. Villeneuve elárulta, hogy ugyan apjáénál kisebb mértékben, de az ő pályafutása is hatással volt rá.

Az ifjú Villeneuve már gyerekkorától kezdve tudta, hogy ő is ezen az úton szeretne elindulni, ám ehhez képest későn, 1984-ben, vagyis két évvel a zolderi tragédia után állt oda édesanyja elé ezzel a tervvel. Utóbbi belement, de azzal a feltétellel, hogy javít a gyenge érdemjegyein matematikából, és miután ez megtörtént, megtehette az első lépéseket.

Azonban bizonyos értelemben ez már jóval korábban megtörtént, ugyanis amíg nem ülhetett autóba, egy másik sportágat űzött: a síelést. Elmondása szerint soha nem vette elég komolyan ahhoz, hogy később ezen a területen váljon sikeressé, részben azért, mert tudta, hogy előbb-utóbb nem csupán két léc, hanem egy egész versenygép lesz alatta. Ezzel együtt a rengeteg lesiklás egyáltalán nem bizonyult haszontalannak.

„Pszichológiailag jó felkészülés volt a versenyzésre, hogy az ember küzdjön, és mindig megtalálja, hogy miként válhat jobbá – magyarázta. – Egy ponton rendre lesz valaki, aki megveri, ilyenkor az a kérdés, hogy mit tehet a felszerelésével, saját magával, a hozzáállásával, nyomást helyez-e az ellenfelekre. Ez mind része a versenyzésnek, ahogyan a síelésnek is.”

Először Amerikát hódította meg

Villeneuve végül 1985-ben, 14 évesen ülhetett először gokartba, vagyis meglepően későn lépett rá arra az ösvényre, amire akkor már egy évtizede készült. Hogy miért? Nos, a kanadai pilóta nem is volt tisztában ezzel a lehetőséggel, és sokáig azzal számolt, hogy majd 18 esztendősen megszerzi a versenyzői licencet, és akkor kezdi meg pályafutását.

Menedzsere, Craig Pollock már pályafutása hajnalán segítette Villeneuve-ötForrás: Getty Images/2005 Getty Images/Mark Thompson

Végül nem így lett, és Imolában rögtön bizonyította is a tehetségét, olyannyira, hogy a pálya üzemeltetőit is lenyűgözte. Nem sokkal később nagybátyja beíratta egy québeci versenyzőiskolába, és a háromnapos tanfolyam végén a főoktató a legtehetségesebb tanítványának nyilvánította.

17 esztendős korára Villeneuve még mindig túl fiatal volt ahhoz, hogy akár Kanadában, akár Olaszországban versenyzői engedélyt kapjon, ám hazája szövetsége elintézte, hogy Andorrában kiállítsák neki a megfelelő papírokat. Ennek birtokában részt vehetett az Alfa Kupán, aminek monzai fordulójában többek között Riccardo Patrese ellen versenyzett.

Ezután megfordult az olasz és a japán Forma-3-ban is, majd későbbi menedzserétől, Craig Pollocktól kapott meghívást, hogy szerepeljen a csapatában. A brit üzletembert olyannyira lenyűgözte a pilóta teljesítménye, hogy az Toyota Atlantic Series 1993-as kiírására elintézett neki egy teljes szezonos ülést, amit Villeneuve hét pole pozícióval, öt futamgyőzelemmel és az összetettbeli 3. hellyel hálált meg.

Innentől kezdve nem volt megállás, és csapata, a Forsythe-Green lehetőséget adott neki a tengerentúli formaautózás legmagasabb kategóriájában, az IndyCarban, ahonnan nagybátyja mindössze két évvel korábban, egy futamgyőzelemmel a háta mögött vonult vissza. Villeneuve már az első évében kiválóan szerepelt, hiszen 6. helyen végzett az összetettben, ráadásul az Indy 500-on mindössze Al Unser Jr tudta megelőzni. Teljesítményét a szakma is értékelte, ugyanis övé lett az Év Újonca díj.

Villeneuve már a második szezonjában megnyerte az összetett pontversenyt az IndyCarbanForrás: Getty Images/Mike Powell

Az igazi durranás viszont 1995-ben következett: Villeneuve négy futamgyőzelmet szállítva megnyerte a bajnokságot, és ugyan a tabella azt mutatja, hogy a végére mindössze 12 pontos előnnyel rendelkezett, de mindez úgy alakult ki, hogy az utolsó öt versenyen riválisa 44 ponttal többet szerzett nála. Igaz, a végére kicsúszhatott volna a kezéből az elsőség, ehhez csupán annyi kellett volna, hogy az amerikai pilóta megnyerje a Laguna Secában rendezett viadalt. A vert mezőnyben egyébként olyan korábbi F1-es pilóták szerepeltek, mint Emerson és Christian Fittipaldi, Teo Fabi, Stefan Johansson vagy Maurício Gugelmin.

Ráadásul ez még nem minden, ugyanis Villeneuve a koronaékszernek számító Indy 500-at is megnyerte, nem is akármilyen körülmények között. Miután egy korai sárga zászló alatt nem állt ki a bokszba, átvette a vezetést, de ez nem tűnt fel neki. Mindez azért bizonyult nagy problémának, mert amikor a pace car, vagyis az ottani biztonsági autó kiment a pályára, kétszer is megelőzte, ami szabálytalan, a döntéshozók pedig két kört levontak az addigi teljesítményéből.

„Ez nagyon feldühített – emlékezett vissza az Autosportnak adott interjújában. – Rendkívül feldúlt voltam, mert ez az apró hiba könnyedén elkerülhető lett volna. A pace car sofőrje még csak meg sem próbált megállítani, és abban a pillanatban akkora káosz volt, hogy senki nem tudta biztosan, hogy ki vezeti a versenyt. Elképesztő, hogy így elszúrták az Indy 500-at, a legfontosabb viadalt a motorsport világában.”

Azonban ezzel még nem volt vége, ugyanis Villeneuve visszaküzdötte magát, és 10 körrel a vége előtt a 2. pozíciót foglalta el. Ekkor ismét behívták a pace cart, és az akkor 24 esztendős versenyző úgy döntött, hogy trükkhöz folyamodik. A futamot vezető Scott Goodyear mellé gurult, majd lelassított, és ezt többször is megismételte, majd egyszer csak riválisa teljes gázt adott, és a biztonsági autót is megelőzte, miközben a kanadai pilóta lefékezett. Villeneuve remélte, hogy a következetesség jegyében Goodyeart is szankcionálják, és mivel számítása bejött, megnyerte a versenyt.

Egyszer találkozott Schumacherrel, de az mindent eldöntött

Villeneuve célja mindig is a Forma-1 volt, így hiába a tengerentúlon aratott sikerek, rögtön lecsapott az adódó elehetőségre. Ráadásul nem más hívta, mint az azt megelőző pár év legsikeresebb istállója, a Williams, amit „csak egy idióta utasít vissza”. Ezzel együtt az Amerikában töltött idények kiváló tapasztalatszerzési lehetőséget biztosítottak számára.

Villeneuve élete első F1-es futamán a pole-ból rajtolhatottForrás: Getty Images/Pascal Rondeau

„Az IndyCar remek iskola volt, mert hatalmas volt a nyomás, főleg az Indy 500 alatt. A sebesség szintén óriási volt, ami jó felkészülést jelentett, emellett a nehéz, ugyanakkor hatalmas teljesítményre képes autókkal rengeteget lehetett fejlődni. A pályák között nagyon sok a különböző típus: épített vagy utcai, egyenetlen vagy sima [felületű], illetve ott vannak az oválpályák. Mindez kreatív gondolkodásra késztet, ami az F1-ben senkire sem volt jellemző. Amikor megérkeztem, ez gyakran segített.”

Ezzel együtt Villeneuve-öt valósággal sokkolta, amikor Silverstone-ban először vezethetett Forma-1-es autót. A kanadai versenyzőt nagyon meglepte, hogy az autó mennyire mozgékony és ideges, olyan élmény volt számára, mintha egy filmet felgyorsítva nézne. Mindez hatalmas lépés volt, és fejben sem volt hozzászokva a körülményekhez, illetve a rengeteg információhoz.

Villeneuve aztán olyannyira megbarátkozott az FW18-assal, hogy az 1996-os szezonnyitón mindjárt megszerezte a pole pozíciót. Ez a bravúr korábban csak 5 versenyzőnek sikerült, de ebből ketten az akkoriban a bajnokságba beleszámító Indy 500-on hajtották végre, Giuseppe Farina pedig az F1 történetének első futamán indulhatott az élről. Villeneuve tehát lényegében két másik, szintén az amerikai kontinensről származó pilóta teljesítményét ismételte meg: Mario Andrettiét és Carlos Reutemannét.

Ráadásul akár meg is nyerhette volna élete első F1-es versenyét, ami korábban (az előzőhöz hasonló szempontokat figyelembe véve) csak Giancarlo Baghettinek jött össze. Viszont olajszivárgás miatt lelassult, és az utolsó körökben kénytelen volt átadni a győzelmet csapattársának, Damon Hillnek.

Villeneuve végül mind a szezonnyitón, mind az összetettben alulmaradt Hill-lel szembenForrás: Getty Images/Paul-Henri Cahier

Mivel a Williams messze a leggyorsabb autó volt a mezőnyből, csak a brit és a kanadai pilótának volt esélye a világbajnoki címre. A 15 futamból álló idény nyolcadik fordulója után Hill már 25 ponttal vezetett Villeneuve előtt, ám a következő hat hétvégén utóbbi felzárkózott, és a Japán Nagydíj előtt 9 egység volt a hátránya, vagyis az utolsó pillanatig sikerült életben tartania világbajnoki álmait. Azonban hiába szerezte meg a pole pozíciót Szuzukában, a kerékcsapágy hibája miatt kiesett, így nem sikerülhetett az eddig soha nem látott bravúr. Mindazonáltal így sem szégyenkezhetett, hiszen első évében négyszer is diadalmaskodott és a második helyen fejezte be a szezont, amire előtte senki nem volt képes, és utána is csak Lewis Hamilton tudta megismételni.

Ami a Hill-lel ápolt viszonyt illeti, Villeneuve örült, hogy ő a csapattársa, ugyanis sokat tanulhatott a tapasztalt versenyzőtől. Amellett, hogy természetesen végig megvolt közöttük a rivalizálás, a kölcsönös tisztelet is megmaradt, és kisebb súrlódásokat leszámítva rendre jól kijöttek egymással. Az apróbb konfliktusok közé tartozott, amikor a kanadai pilóta megevett Hill tányérjáról egy sültcsirkét, amivel felbosszantotta riválisát, szerinte viszont nem volt annyira komoly az eset, mint amilyennek tűnt, csupán éhes volt.

KAPCSOLÓDÓ CIKK

A brit pilóta év végén távozott a grove-i istállótól, helyére pedig Heinz-Harald Frentzen érkezett. Villeneuve szerint a német versenyzőt „a csapat következő bajnokának” szánták, ám ő már szinte az első pillanattól kezdve tudta, hogy nem lesz rá veszélyes. A melbourne-i időmérőn ugyanis nem kevesebb, mint 1,7 másodperc volt a különbség a két Williams között a kanadai versenyző javára, amivel szerinte hatalmas csapást mért Frentzenre.

Végül igaza lett, és valóban nem ez a német pilóta volt az, akivel Villeneuve-nek fel kellett vennie a küzdelmet, hanem Michael Schumacher volt az igazi vetélytárs. Akik kedvelik a meghökkentő statisztikai adatokat az F1 történetéből, azok már alighanem találkoztak azzal a ténnyel, hogy a két rivális abban a szezonban soha nem állt együtt dobogóra. Villeneuve azonban kiemelte, hogy nem csupán a pódiumon, hanem a pályán sem találkoztak, legalábbis a jerezi szezonzáróig.

Akkor viszont megtörtént az egyik legnagyobb port kavaró ütközés a sportág történetében. A 47. körben ugyanis a sokkal gyorsabb Villeneuve meg akarta előzni az összetettben 1 ponttal vezető Ferrari-pilótát, aki ráhúzta az autót, ám az addigi éllovas járt pórul és kötött ki a kavicságyban. Schumachert később az egész pontversenyből kizárták az incidens miatt, de Villeneuve ennél is keményebb védekezésre számított.

Hiába csatáztak a vb-címért, Villeneuve és Schumacher nem sokszor találkozott a pályán az 1997-es idénybenForrás: Getty Images/Michael Cooper

„Bevetődtem a belső íven, és meglepődtem, hogy nem csukta be az ajtót. Messziről érkeztem, és amikor rájött, mi történik, bezárta a kaput, de már későn, hiszen mellette voltam, így lepattant az autómról. Fantasztikus pillanat volt, emlékszem, ahogyan a következő körben láttam őt a falnál, és csak nézett. Még mindig előttem van az arca és a legördülő izzadságcseppek. Soha nem izzadt, de az az izzadság rendkívül élénk emlék.”

Villeneuve ezzel átvette a vezetést, végül aztán a két McLarent elengedhette, hiszen a 3. hely is elég volt a sikerhez. Azonban könnyen lehet, hogy minden másképp alakult volna, ha a Williams nem vonja vissza a fellebbezését az azt megelőző Japán Nagydíj után. Történt ugyanis, hogy a kanadai versenyző az első szabadedzés során két körön át nem lassított a sárga zászlós jelzésre, amiért elsőre a rajtrács végére száműzték. A Williams óvott, és mivel addig nem bírálták el, Villeneuve megtarthatta az időmérőn szerzett pole pozícióját, de végül csupán az 5. helyen végzett, így az istálló úgy döntött, nem kockáztatja meg, hogy esetleg a szezonzárón kerüljenek hátrányba.

Mivel maradt a csapatnál, Keke Rosberg után 15 évvel ő volt az első Williams-versenyző, akit a vb-címe után a következő idényre is megtartottak. Más kérdés, hogy az 1998-as idény már nem róla, hanem a wokingiakról és a Ferrariról szólt, így csupán két dobogóra és egy összetettbeli 5. helyre volt jó.

Kínos vereségek a fiataloktól

1999-ben Villeneuve új kalandba kezdett, ugyanis az előző év végén megszűnő Tyrrell eszközeit felvásárló British American Racinghez igazolt. A csapat társalapítója a pilóta menedzsere, Pollock volt, aki vélhetően nagy szerepet játszott az elcsábításában, miközben ügyfelének sokkal jobb lehetőségei is adódtak.

EZÉRT NEM LETT VILLENEUVE A MCLAREN PILÓTÁJA

Az első szezon leginkább az autó színéről maradt emlékezetes, ugyanis az istálló debütáló idénye teljes kudarcnak bizonyult: Villeneuve és csapattársa, Ricardo Zonta egyetlen árva pontot sem szerzett. Előbbinek ugyan voltak biztató versenyei, de az autó annyira megbízhatatlannak bizonyult, hogy az első 11 futamon egyaránt kiesett.

A következő két idényben már valamivel jobb volt a helyzet, hiszen Villeneuve mindkétszer 7. lett, ráadásul utóbbi során megszerezte pályafutása utolsó két dobogós helyezését. Igaz, a 2001-es szezont beárnyékolta az Ausztrál Nagydíjon bekövetkezett tragédia, amikor Villeneuve és Ralf Schumacher ütközése után egy pályabíró életét vesztette.

Villeneuve-ék balesete egy pályabíró halálát okoztaForrás: AFP/Paul Crock

A kanadai pilóta úgy véli, a viszonylag sikeresnek mondható idény után kezdődtek a problémák, ugyanis az istállón belül megjelent a politika. A 2002-es szezon elején Pollock lemondott, a csapatfőnöki széket pedig David Richards foglalta el. A versenyző ezek után kiállt menedzsere mellett, aminek követeztében utódja „úgy döntött, hogy én is része vagyok a háborúnak, és végül vesztettem, ami frusztráló”.

Ami azt az évet illeti, akkor valóban a BAR tűnt gyengének, hiszen Villeneuve 4, Olivier Panis 3 pontot tudott gyűjteni. 2003-ban viszont már Villeneuve is sokkal rosszabbul teljesített, mint a francia pilóta helyére igazolt Jenson Button, hiszen 15 futam alatt feleannyi pontot szerzett, mint a nála sokkal kevésbé tapasztalt brit versenyző. A csapatvezetés megelégelte a helyzetet, és a szezonzárón már Szato Takuma kapott lehetőséget Villeneuve autójában, aki mindjárt egy pontszerzéssel mutatkozott be, amiből így csak eggyel kevesebbet tudott felmutatni, mint a világbajnok.

Innentől kezdve pedig folytatódott a lejtmenet, és Villeneuve minden csapattársától kikapott. 2004-ben csupán az utolsó három futamra ugrott be, miután Jarno Trulli kegyvesztetté vált a Renault-nál, sok köszönet viszont nem volt a szerepvállalásában: miközben Fernando Alonso összesen 14 egységet gyűjtött, a kanadai versenyző legjobb eredménye két 10. pozíció volt, így a Renault elvesztette a konstruktőri második helyért folytatott küzdelmet.

2005-ben a Sauberhez igazolt, de az ottani karrierje sem indult jól, hiszen három futam után a leváltásáról pletykáltak. Ez végül nem történt meg, de csapaton belül így is kikapott Felipe Massától, ami szintén nem tett jót a reputációjának. Ennek ellenére Villeneuve a következő idényt is az istálló színeiben kezdhette meg, amit időközben a BMW vásárolt fel.

Szinte már mondani sem kell, de a Massa helyére érkező Nick Heidfeldtől is vereséget szenvedett, még akkor is, ha csak azokat a futamokat vesszük figyelembe, amelyeken mindketten szerepeltek. Hockenheimben ugyanis Villeneuve nagy sebességgel a falnak ütközött, a Magyar Nagydíjon pedig Robert Kubica ült be a helyére. A csapat csupán annyit erősített meg, hogy pilótája „nem áll készen a versenyre”, de sokan sérülést sejtettek a háttérben, még úgy is, hogy az első képek alapján egészségesen szállt ki az autóból.

Villeneuve-öt (balra) végül Kubica (a háttérben) szorította kiForrás: DPA/AFP/usage worldwide, Verwendung weltweit/Gero Breloer

A hungaroringi futam után pár nappal a BMW bejelentette, hogy szerződést bontottak Villeneuve-vel. Nem sokkal később maga az érintett árulta el az okokat: nem akarta, hogy miközben ő a partvonalon kívül van, a csapat Kubica teljesítménye alapján döntse el, hogy kié legyen a 2007-es ülés. Állítása szerint nem a kudarctól félt, hanem nem tartotta elfogadhatónak ezt a fajta eljárást egy olyan versenyzővel szemben, aki korábban több futamot is nyert.

Manapság nyilatkozataival kelt figyelmet

Végül édesapjához hasonlóan Villeneuve-nek is egy balesettel ért véget a pályafutása, persze a következményeket egyáltalán nem lehet egy napon említeni. 11 futamgyőzelmével és világbajnoki címével eredményekben túlszárnyalta Gilles-t, de utóbbi így is jóval nagyobb nyomot hagyott maga után.

Ugyan a 2010-es évek elején, végül soha be nem mutatkozó istállók színeiben többször is kísérletet tett a visszatérésre, akkoriban számára egyértelmű volt, hogy vissza kell térnie az amerikai kontinensre. Végül a NASCAR-ban kötött ki, aminek különböző kategóriáiban egészen 2014-ig versenyzett, majd az európai változatában is kipróbálta magát, ahol a koronavírus-járvány kirobbanásáig tavaly is teljesített néhány futamot.

Eközben viszont számos más szériában is megfordult, többek között az Indy 500-on is újból elindult. Legnagyobb sikerét azonban egy másik legendás viadalon, Le Mans-ban érte el, ugyanis 2008-ban Nicolas Minassiannal és Marc Genével együtt a 2. pozícióban végzett. 2015-ben a Formula E-be is belekóstolt, de egy időmérőn elszenvedett baleset után úgy döntött, hogy három hétvége elég volt neki ebből a sorozatból.

Ami a továbbiakat illeti, idén még nem ült versenyautóban, de ez könnyen változhat a jövőben. Olyannyira, hogy márciusban az Autosport megszellőztette, hogy a jelenleg a DTM promóterének elnökeként tevékenykedő Gerhard Berger el akarta érni, hogy Villeneuve Nico Hülkenberggel alkossan egy párost a 2021-es idényre. Végül ez nem valósult meg, de a kanadai pilótával kapcsolatban az értesülések részben helytállónak bizonyultak.

„A Lamborghininek nincs köze a dologhoz, de valóban beszéltem Jacques-kal, aki nagyon szívesen versenyezne a DTM-ben. Én pedig örömmel látnám a sorainkban, ugyanakkor nem találtunk számára kedvező megoldást – válaszolta a GPhírek kérdésére a tízszeres F1-es futamgyőztes. – Talán egyszer majd adódik rá lehetőség, hogy a DTM-be igazoljon.”

Villeneuve a Formula E-ben is feltűntForrás: LAT Photographic/Formula E/Handout

Karrierjének bizonyos periódusai ellenére egyértelműen kijelenthető, hogy Villeneuve autóversenyzőként rendkívül sikeres pályafutást tudhat maga mögött. A zenei karrierjéről viszont ez nem mondható el: 2006-ban kiadta első dalát, majd egy évvel később egy egész albumot is piacra dobott, de az eladások száma még az ezret sem érte el.

Sokan azt gondolják, hogy a zenéhez hasonlóan Villeneuve-nek a nyilatkozás sem való, legalábbis akkor, ha az F1 valamilyen aktualitásáról van szó. Az elmúlt években számos hangzatos megszólalásával hívta fel magára a figyelmet, többek között Max Verstappent és Lance Strollt is élesen kritizálta. Emiatt a szurkolók közül sokan az F1 ügyeletes bohócának tartják, ám ő leszögezte, mindig is szókimondó volt.

Egész életemben ilyen voltam, az iskolában még egy általam nem kedvelt emberért is kiálltam, ha valamilyen igazságtalanság érte. Ez a természetemből fakad, erősebb nálam, olyan, mint a vörös posztó, és ha valami nem fair, akkor azt nem tudom magamban tartani. Néha ez sokba került, de az évek során kiderült, hogy ez inkább jó, mint rossz dolog. Az emberek tudják, hogy ami a szívemen, az a számon.”

Villeneuve hangsúlyozta, kritikáit a sajtó is felnagyítja, hiszen ha tesz tíz pozitív és egy negatív kijelentést, akkor kizárólag az utóbbi jelenik meg. A kanadai versenyző hozzátette, azért bízik benne, hogy a jelenlegi pilótákhoz az előbbi megszólalásai is eljutnak.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK