Ma, 2021. március 27-én lett 50 éves David Coulthard. DC – ahogyan a paddockban mindenki ismeri – 1994-ben mutatkozott be a száguldó cirkuszban, miután Ayrton Senna halálát követően a Williams tesztpilótából főállású versenyzővé léptette elő, majd 14 éven át volt az F1-es mezőny egyik meghatározó alakja.
Első, csonka idényének végén megszerezte pályafutása első dobogós helyezését, amikor második lett a Portugál Nagydíjon, majd a szezon végén el akarta hagyni a grove-iakat, hogy a McLarenhez szerződjön, hosszas huzavona után azonban érvényes szerződése lévén maradnia kellett. Aligha bánta meg, hiszen a Williams 1995-ben is a mezőny legjobb autójának számított, amellyel az akkor 24 esztendős skót nyolc dobogós helyezést ért el (harmadik lett az összetettben), és a Portugál Nagydíjon meglett neki az első F1-es győzelem is.
Az 1996-os szezonra aztán már tényleg átszerződött a McLarenhez, ám akkor még alighanem kevesen gondolták volna, hogy a következő kilenc idényt ott fogja tölteni.
Már első évében megtapasztalhatta, hogy mi vár rá a következő szezonokban: folyamatos vereségek Mika Häkkinentől.
A McLarennél otthonosabban mozgó, 1993 óta a csapatnál versenyző finn összesen hat szezonon át volt Coulthard csapattársa, ebből pedig csak kétszer, 1997-ben és 2001-ben maradt alul a kettejük közötti összevetésben, miközben 1998-ban és 1999-ben világbajnok lett.
A skót versenyző ugyanakkor nem is lehetett volna jobb helyen, hiszen 1997-ben csatlakozott a csapathoz Adrian Newey, a korszak sztártervezője, és az 1998-as, átfogó technikai szabályváltozások évére megalkotta a McLaren MP4/13-at, amely toronymagasan a mezőny legjobb autójának számított. Ekkor még nem tűnt úgy, hogy a világbajnoki cím elhódításának esélyét megszimatolva Häkkinennek sikerül Coulthard fölé nőnie, hiszen 1997-ben a skót harmadik lett az összetettben (Michael Schumacher év végi kizárása után), menet közben pedig az Ausztrál Nagydíjon megszerezte az Ezüstnyilak újkori F1-es történetének első futamgyőzelmét, amelyre Monzában még egyet rátett.
1998-ban és 1999-ben azonban mintha nem osztottak volna neki lapot, teljesítménye jelentősen elmaradt a csapattársáétól, aki előbbi évben nyolc, utóbbiban öt győzelemmel lett világbajnok, miközben Coulthardnak a két szezon alatt összesen volt három sikere, 99-ben pedig még az összetett második hely sem jött neki össze és csupán negyedik lett.
Sokáig úgy tűnt, hogy 2000 már az ő éve lesz. A Spanyol Nagydíj előtt csodával határos módon barátnőjével együtt túlélt egy repülőgép-szerencsétlenséget, amelyben mindkét pilóta életét vesztette, a halálközeli élmény pedig mintha szárnyakat adott volna neki: az augusztusi Magyar Nagydíjra az összetett második helyén érkezett (miközben Silverstone-ban, Monacóban és Magny-Cours-ban is nyerni tudott), mindössze két ponttal lemaradva Michael Schumachertől. A szezon hajrájára azonban elfogyott a lendület, és végül a korábbi két évhez hasonlóan nem ő, hanem Häkkinen volt harcban a vb-címért, de ezúttal ő is alulmaradt.
Noha pusztán a pontverseny állása alapján a 2001-es szezon volt Coulthard pályafutásának legjobb idénye (második lett Schumacher mögött), alig több mint feleannyi pontot szerzett csak, mint a világbajnok német, és a szezon harmadától kezdve nem igazán volt reális esélye az elsőségre.
Visszatekintve alighanem a 2000-es idény volt élete lehetősége arra, hogy világbajnok legyen. Noha a 2004-es szezon végéig még a McLarennél versenyzett és 2003-ban futamot is nyert, Häkkinen visszavonulásával egy másik finn, a szintén veszettül gyors Kimi Räikkönen homályosította őt el.
Ám ahelyett, hogy több mint tíz szezonnal a háta mögött visszavonult volna, 2005-ben új fejezetet kezdett a karrierjében és a Jaguar-istállót megvásároló, az F1-ben ekkor bemutatkozó Red Bullhoz igazolt. Annak ellenére, hogy a győzelmek utolsó éveiben már teljesen elkerülték, kétszer is dobogóra állhatott az akkor még csak formálódó, későbbi sikereitől még távol járó csapattal, amelynek részt vett a felvirágoztatásában, így nem meglepő, hogy 2008-as visszavonulása után is a Red Bull-család tagja maradt, és a mai napig részt vesz bemutatókon az energiaitalos csapat korábbi autójával.
Visszavonulása után néhány évig még versenyzett a német túraautó-bajnokságban (DTM), miközben a Mercedes márkanagyköveteként tevékenykedett és saját üzleti vállalkozásait egyengette. Manapság többnyire televíziós szakértőként találkozhatunk a nevével. 246 F1-es futama során 13-szor nyert, 62-szer állt dobogón és 12-szer lett az övé az első rajtkocka.