Társoldalunk:

Amerika Sennája 20 éve meghalt, de Ricciardót F1-es ragadozóvá tette

2021.02.18. 09:04

Húsz évvel ezelőtt ezen a napon vesztette életét a versenypályán az autósport történetének egyik kiemelkedő alakja, a NASCAR legendája, Dale Earnhardt Sr. A Megfélemlítő jelentősége Ayrton Sennáéhoz fogható, és bár elsősorban a tengerentúlon ünneplik hősként, Daniel Ricciardo az F1-ben is képviseli a szellemiségét.

Ha megkérdezik a Forma-1-es pilótákat arról, hogy ki sarkallta őket arra, hogy ők maguk is autóversenyzőnek álljanak, napjaink generációjának tagjai valószínűleg Ayrton Sennát, Michael Schumachert vagy legendás ellenfeleiket, esetleg az F1 történetének többi nagy alakját fogják megnevezni. Daniel Ricciardo személyében viszont akad egy kivétel: a McLaren új pilótája a NASCAR amerikai legendája, Dale Earnhardt Sr. nagy rajongója.

Dale Earnhardt #3 vagy ahogy Amerika-szerte hívták, The IntimidatorForrás: Getty Images/Jamie Squire

Earnhardt a csúcskategória, a ma Sprint Cupnak nevezett Winston Cup hétszeres bajnoka, ezzel Richard Petty és Jimmie Johnson mellett a sportág történetének legsikeresebb tagja. Az összesen 27 évig tartó pályafutása során 676 versenyen indult a Cup Seriesben, 76 győzelmet, 22 rajtelsőséget szerzett, 428 alkalommal zárt a legjobb 10 között. Az összes nagy versenyt megnyerte, beleértve az Indianapolisban rendezett Brickyard 400-at és sok küzdelem árán 1998-ban a Daytona 500-at is, amelyen 2001. február 18-án, az utolsó körben halálos balesetet szenvedett.  

Élénken emlékszem a 20 évvel ezelőtti versenyre, arra, ahogy reagáltam a hírre – mondta Ricciardo a GPhíreknek a McLaren MCL35M bemutatója előtti sajtóbeszélgetésen. – Sírtam, zokogtam. Felhívtam egy akkori barátomat, Stevent, akivel együtt gokartoztunk, ő is nagy Earnhardt-rajongó volt. Amint láttam a híreket, rögtön felhívtam őt, aztán együtt sírtunk a telefonon. Hős volt, az biztos.”

Earnhardt 1951. április 29-én született a NASCAR Szilícium-völgyének tekinthető Charlotte egyik külvárosában, Kannapolisban, ahol manapság egyebek mellett a Haas-csapat amerikai központja is található. Édesapja, Ralph is kiváló autóversenyző volt, de nem akarta, hogy fia is erre az útra lépjen, 1972-ben mégis versenyeztek egymás ellen, ahogy később Dale és fia, Earnhardt Jr. is tette. Bár mindhárman nagyon sikeresek lettek, a dinasztia kiemelkedő tagja egyértelműen Earnhardt Sr. volt.

A Megfélemlítő

Európában ugyan kevésbé ismert, de az Egyesült Államokban a NASCAR különböző sorozatai még ma is rendkívül népszerűek, Earnhardt pályafutásának zenitje egybeesett a sportág felfutásával is. A Winston Cupban 1975-ben kezdett versenyezni, de már korábban, 1974-ben is rajthoz állt az akkori másodosztály, a Grand National Series egyik meghívásos versenyén. Szinte jelképes, hogy 8 körrel a leintés előtt kiforgatta későbbi csapatfőnökét, Richard Childresst, miközben a dobogóért küzdöttek.

Nem volt jó ómen, ha a fekete 3-as feltűnt a tükörben, a képen Earnhardt üldözi Jeff Gordont az 1999-es Daytona 500-on a Richard Childress Racing színeibenForrás: Getty Images/Jamie Squire

Teljes szezont először 1979-ben futott, az év újonca lett, majd 1980-ban a bajnokságot is megnyerte, ő lett a harmadik a sportág történetében, aki mindkét elismerést begyűjtötte és azóta is összesen kilencen mondhatják ezt el magukról. Earnhardt eleinte több csapatot is megjárt, de a pályája akkor indult el igazán, amikor 1984-től a Richard Childress Racing versenyzője lett (1981-ben rövid ideig már versenyzett az egykori ellenfél színeiben) és a neve összeforrt a 3-as rajtszámú autóval, ami eleinte a Wrangler kék-sárga színeit viselte, de igazán legendás a GM Goodwrench miatt feketére festett autójával lett 1988-tól.

Earnhardt addigra már háromszoros bajnok volt, 1980 után ’86-ban és ’87-ben is győzött, rekordot állított fel azzal, hogy zsinórban négy versenyt megnyert és az első hét futamból ötöt az élen zárt. 1987. május 17-én győzött a charlotte-i All-Star-versenyen is úgy, hogy 7 körrel a leintés előtt a 2. helyen haladó Bill Elliott a fűre lökte őt (egy oválpályán!), de Earnhardt így is megtartotta a vezetést. Bár közben nem előzött meg senkit, a manővert ma is úgy emlegetik, hogy „Pass in the grass”, utalva Earnhardt zsenialitására.

Ebben az évben kapta meg híres becenevét is, ami máig jellemzi őt: „The Intimidator”, vagyis „A Megfélemlítő” néven vált ismertté, mert a versenyzés közben nem ismert kompromisszumot, nem riadt vissza attól sem, hogy a NASCAR-autók zárt karosszériás jellegét kihasználva meglökje, kiforgassa ellenfeleit a pályáról.

A híres mentés felvétele

„Mindenki keményen versenyez manapság, mindenkinek agresszívabbnak kell lennie, hogy megmutassák magukat a szponzoroknak a pénzükért. Nagy az eredménykényszer, és ha az ember megfélemlíthet valakit, akkor megpróbálja” – nyilatkozta Earnhardt, aki jól tudta mit jelent ez, hiszen már fiatalon házasságot kötött, édesapja 1973-ban meghalt, el kellett tartania családját és pályafutása hajnalán szállítania kellett az eredményeket, hogy a pénzdíjakból hétfőn vissza tudja fizetni a hétvége előtt kölcsönkért összegeket.

Az ominózus interjúban elmondták neki, hogy a mezőny több tagja is az ő nevét említette, amikor a legfélelmetesebb ellenfélről kérdezték őket. „Ez nagyszerű, egy kicsit megkönnyíti a dolgomat, ha zavarba jönnek, amikor versenyzem ellenük, talán egy kicsit több helyet hagynak” – mondta a versenyző, akit a fekete autója miatt később „Man in Black” néven is emlegettek.

Rengetegen szurkoltak Earnhardtnak, a képen az 1994-es Daytona 500-on száguldForrás: Getty Images/1994 Brian Cleary/Brian Cleary

Ez a szellemiség tetszett meg az 1989-ben született Ricciardónak is, aki már nyilvánvalóan sokszoros bajnokként és a mezőny doyenjeként látta Earnhardtot versenyezni, de nagy hatást tett rá a fekete 3-as számú autó vezetője. Olyannyira, hogy amikor az F1-ben is lehetett rajtszámot választani, lecsapott a 3-asra, és a Red Bullnál a grafika stílusával is megidézte az amerikai legendát.

„2014-ben, amikor elkezdtem használni a 3-as rajtszámot az is a fejemben járt, hogy én legyek A Megfélemlítő. Az én verzióm a méhészborz [Honey Badger – a szerk.]. Úgy éreztem, hogy az volt az én évem, amikor le kellett tennem a névjegyemet, hogy az a srác lehessek, aki nem fél bátor manővereket csinálni, keményen versenyezni.”

A Red Bullnál könnyen látni lehetett, hogy Ricciardo miért választotta a 3-as rajtszámot, a Renault-nál és a McLarennél az arculat a csapat imázsát tükröziForrás: 2018 Getty Images/Mark Thompson

„Akkoriban még nem éreztem, hogy eljutottam idáig, de a Red Bullnál töltött első évem lehetőséget adott nekem, hogy kialakítsam ezt a képet és ez elterjedjen velem kapcsolatban. Az biztos, hogy ennek hátterében Earnhardt is állt, és az, ahogy inspirált engem.”

Kíméletlenül versenyzett, de tisztelték

A kemény versenyzés pályafutása végéig Earnhardt védjegye volt, az egyik legnagyobb felhördülést kiváltó manőverét 1999-ben a bristoli verseny végén tette, amikor kopottabb gumikon nehéz helyzetbe került az élre törő Terry Labonte ellen, és a 2-es kanyarban kiforgatta ellenfelét. Earnhardt győzött, de a közönség kifütyülte őt.

Néha az ember csalódott Earnhardtban – mondta korábbi ellenfele, Kyle Petty az NBC-nek. – Amikor kiforgatta Terryt Bristolban, az elkeserítő volt. Ilyenkor ránéztem, és azt gondoltam, hogy ’öreg, te jobb vagy ennél.’ Nekem is rosszul esett, amikor lezúzta Terryt Bristolban, mert kiszúrt a sráccal. Ilyen dolgoknak nem kellett volna megtörténniük.”

Ettől függetlenül, ahogy a legtöbb nagy bajnok esetében, Earnhardt teljesítménye is magáért beszélt. Több ellenfele is kiemelte, hogy a sikereit nem a legjobb háttérrel érte el, azért lett az övé a legjobb autó, mert ő vezette azt. „Ez bizonyította nekem, hogy milyen jó volt. Azokat a szupersztárokat, akik több bajnoki címet nyernek, különösen azokat, akik a NASCAR-ban vagy bármely más sportágban hétszer is győznek, mindig olyan csapat veszi körül, ami minden téren előnyben van. Dale-nek jó emberei voltak, jó autói, de ritkán volt az övé a legjobb autó. Ő tette azzá, mert ő volt a legjobb versenyző” – foglalta össze Dale Jarrett, az 1999-es Cup Series-bajnok.

Earnhardt Atlantában a negyedik Winston Cup-bajnoki győzelme idejénForrás: Getty Images/1990 Brian Cleary/Brian Cleary

Earnhardt egykori crew chiefje, Kirk Shelmerdine szerint az egész Richard Childress Racing úgy versenyzett, hogy ők voltak a kicsik a nagyobb csapatok ellen, és teljesen beálltak a bátran küzdő pilóta mögé. „Ha beletolatott valakibe a kisbusszal a parkolóban, akkor a másik hibája volt, hogy ott állt meg. Az volt a játékfelfogásunk, hogy mindig kiállunk egymásért. Úgy álltunk hozzá, hogy minél agresszívabban versenyzett és minél inkább tartottak tőle, annál jobb.”

A pályán kívül viszont nem tűrte az acsarkodást. Don Hawk, Earnhardt saját csapata és vállalkozása, a Dale Earnhardt Inc. (DEI) egykori elnöke felidézte, hogy amikor Rusty Wallace az 1995-ös bristoli futam után egy vizespalackot vágott a fejéhez, Earnhardt elkapta ellenfelét, majd közölte vele, hogy fogja be a száját és tisztázzák a nézeteltérést a farmján, férfiak módjára.

Hawk szerint Wallace hétfőn el is ment Earnhardthoz, három és fél órára eltűntek, délután viszont a környezetük megdöbbenésére már együtt söröztek. „Egyikünk sem tudta, hogy mi történt a kapun belül, biztosan kiabáltak egymással egy kicsit, megbeszélték a dolgokat, de tisztelettel viseltettek egymás iránt, amikor előkerültek.”

Bár az ezredforduló környékén már ’40-es évei végén járt, 2000 októberében, négy hónappal a halála előtt Earnhardt a Talladega Speedwayen rendezett Winston 500 utolsó hat köre során a 18. helyről tört előre, és megnyerte a versenyt.

Ez volt Earnhardt 10. győzelme a superspeedwayen, ma is ő tartja a rekordot, és pályafutása utolsó sikere egyben az egyik legemlékezetesebb teljesítménye is.

Átlagember, aki nem átlagos dolgokat művel

Earnhardt legendájához hozzátartozik, hogy a versenypályákon ő volt az amerikai álom megtestesítője, az észak-karolinai melós, aki csirkefarmon dolgozik, halászni és vadászni jár, de hétvégente nyeri a versenyeket és a szupersztárok közé emelkedik. „Mindig is úgy gondoltam, hogy Dale Earnhardt varázsának egy részét azt adta, hogy átlagember volt, aki nem átlagos dolgokat művelt. Ő képviselt mindenkit, aki valaha álmodozott valamiről” – mondta búcsúztatóján Ken Squier akkori NASCAR-kommentátor. 

Earnhardt 20 évig próbálkozott a Daytona 500-on, volt, hogy az élen kapott defektet a verseny végén, de 1998-ban végre megnyerte a leghíresebb NASCAR-futamotForrás: WireImage/Allen Kee

Így emlékszik Hawk is, aki szerint a megfélemlítő, fölényes Earnhardt „100 százalékig igazi” volt, a pályán kívül viszont például egyházakat támogatott, de ezt sohasem verte nagydobra. „Úgy csinálta, ahogy a Biblia is mondja: Te úgy adj alamizsnát, hogy ne tudja a bal kezed, mit tesz a jobb. Amikor Dale jót tett valakivel, a lehető legcsendesebben próbálta tenni.”

Az üzletet viszont nem szorította a háttérbe, sőt, nagyon érezte, hogy a versenyzői pályafutásából anyagilag is rengeteget ki lehet hozni. E téren nem volt egyedül, harmadik felesége, Teresa rájött, hogy az USA-ban sok autóversenyző anyagilag nehéz helyzetbe kerül a visszavonulása után, ezért az 1982-es házasságkötésük után megkezdték Earnhardt imázsjogainak licencelését, felfuttatni az ajándéktárgyak értékesítését és persze a szponzorációt.

A műzlis doboztól a saját Monopoly társasjátékig csúcsra járatták a marketinget és a szponzorációtForrás: Adorján Viktor

Ennek részeként megalakult a DEI, ami később összefogta Earnhardt üzleti érdekeltségeit, versenyistállóként is működött, bár a tulajdonos a Cup Seriesben sohasem versenyzett saját csapatánál. Fia, Dale Earnhardt Jr. viszont igen, egészen addig, amíg édesapja halála után végleg megszakította az együttműködést nevelőanyjával.

Idősb Earnhardt 1989-ben saját üzleti légitársaságot alapított Champion Air néven, 1987-től díjnyertes Chevrolet-kereskedése volt, ezzel megvalósította a „nyerj vasárnap és adj el hétfőn” elvet, ráadásul Intimidator SS típusjelzéssel különleges sportmodelleket is árult. A DEI a versenyistálló mellett versenymotor-építésre, alkatrészgyártásra és egyéb mérnöki szolgáltatásokra specializálódott, Earnhardt Jr. távozása után a vállalatnak ez a része beolvadt a Chip Ganassi Racingbe, de egy alapítvány továbbra is gondozza a versenyző örökségét és fenntartja a vállalat egykori központját, ami egészen elképesztő látványa miatt méltán viseli a Garage Mahal becenevet.

A DEI épülete inkább egy texasi hotel hangulatát idézi a '80-as évekből, ez is fontos eleme a mítosznakForrás: Adorján Viktor

Ez igazi szentély a NASCAR Valley-ben, akármerre jár az ember, a csapatok szebbnél szebb műhelyeiben mindenki azt kérdezi, hogy „a DEI-nál voltál már?”

Az életével és a halálával is megváltoztatta a versenyzést

Earnhardt jelentősége Ayrton Sennáéhoz hasonlítható, szimbolikus, hogy a NASCAR-veterán Senna halála napján is győzött Talladegában és együttérzően nyilatkozott a dobogó ottani megfelelőjén, a Victory Lane-en. Ahogy a brazil versenyző, úgy ő isa popkultúra részévé tette a sportágát, a halála pedig forradalmasította a biztonsági fejlesztéseket, amelyek azóta számos versenyző életét és persze az egész cirkuszt megmentették.

Nagyrészt oválpályákon versenyző pilótaként Earnhardt sem úszhatta meg, hogy alkalmanként nagy balesetek részese legyen. 1996-ban a pontverseny 2. helyén hajtott pályafutása nyolcadik Cup Series-bajnoki címére, Talladegán is vezette a versenyt, de 300 km/h fölötti tempónál a falnak lökték, az autója felborult és többször átfordult, miközben számos ellenfele nekiütközött. Earnhardt segítséggel, de kiszállt a roncsból, feltartott hüvelykujjal üzent a közönségnek és a hordágyra sem feküdt fel, pedig a kulcscsontja, szegycsontja és lapockája is eltört. A következő hétvégén ismét rajthoz állt Indianapolisban, bár az első bokszkiállásnál átadta az autóját, ami elmondása szerint élete legnehezebb döntése volt.

A mentők tehetetlenek voltak Earnhardt 2001-es ütközése utánForrás: Getty Images/Marc Serota

A baleset következtében megerősítették az autók pilótafülkéit és a 2001. február 18-án történt halálos ütközése ennél is nagyobb hullámot indított el. Senna halálához hasonlóan Earnhardtot is fejsérülés érte, amikor a Daytona 500 utolsó körében, a 4-es kanyarban szintén orral a falnak ütközött, miután összeért Sterling Marlin és Ken Schrader autójával. Halála nyolc hónap alatt a negyedik olyan eset volt, amikor a pilóta koponyatörést szenvedett, az események súlya és a nyilvánosság nyomása átfogó reformok bevezetésére késztette a NASCAR-t.

Kötelezővé tették az F1-ben is használt HANS-t (amit Earnhardt nem viselt, mert kényelmetlennek tartotta), oválpályákra is speciális, SAFER védősávokat telepítettek, szigorították a törésteszteket és a biztonsági övek beépítését, átalakították a pilótafülkét a kiszállás elősegítése érdekében és kifejlesztették a „Car of Tomorrow” nevű koncepcióautót, ami lényegében az újgenerációs NASCAR-autó prototípusa lett, a biztonságot is prioritásként kezelve. Earnhardt óta a NASCAR három csúcskategóriás bajnokságában nem történt halálos baleset.

Rajongók a baleset után a DEI bejáratánálForrás: AFP/Erik Perel

„Ő valószínűleg a legjobb, aki ellen valaha is versenyeztem – mondta 2006-ban a négyszeres Cup Series-bajnok Jeff Gordon, aki Earnhardt pályafutásának vége felé trónkövetelőként lépett fel a szintén híres, 24-es autóval. – Az, ahogy távozott a sportágból csak még magasabb szintre emelte a karakterét. Lett volna még mit elérnie, még mindig voltak dolgok, amiket meg akart valósítani. Az, hogy nem láthattuk, ahogy ezeket valóra váltja, még inkább a halandók fölé emeli őt.”

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK