Társoldalunk:

Megkérdeztük Jean Alesit: mi lesz a fiával a Ferrari után?

2021.01.29. 07:15

F1-es Ferrarit tesztelt ezen a héten Giuliano Alesi, az egyszeres nagydíjgyőztes Jean Alesi fia, akinek két évnyi F2 után a királykategória előszobájának számító sorozattól távol, Japánban kell keresnie a boldogulást. Kirúgták vagy sem? Miért nehéz érvényesülni az F2-ben? Lesz-e visszaút a Távol-Keletről? A legendás apától kaptunk válaszokat.

Búcsúteszt, hattyúdal a Ferrarinál, távozik a maranellóiaktól a kis Alesi: ehhez hasonló szalagcímekkel volt tele az utóbbi napokban a nemzetközi F1-es szaksajtó annak apropóján, hogy az utóbbi éveket az olasz márka versenyzőakadémiáján töltő Giuliano Alesi hétfőn Fioranóban körözött a 2018-ban használt SF71H típusjelű versenygéppel, majd a nap végén köszönetet mondott az alakulatnak és el is búcsúzott a vörösöktől. A 21 éves pilóta az előző két évadot a legelitebb géposztály előszobájának számító F2-ben töltötte, a várakozásoktól jóval elmaradva, az idei évben viszont már édesanyja szülőhazájában, Japánban folytatja a versenyzést, ahol párhuzamos versenyprogramot bonyolít: egyszerre versenyez majd a Super Formula Lights sorozatban, valamint a GT300-as bajnokságban.

Giuliano Alesi jellegzetes sisakja édesapja motívumát idézi meg, ez nosztalgikus érzéseket ébresztett Fioranóban - GalériaForrás: Scuderia Ferrari Press Office/Colombo Images

„Nem, nem, egyáltalán nincs szó teljes búcsúról, a Ferrari éppen ezzel az F1-es menettel akarta megmutatni, hogy Giuliano továbbra is a család része – mondta érdeklődésünkre az apa, Jean Alesi, aki 1989 és 2001 között 201 F1-es nagydíjon állt rajthoz a Tyrrell, a Ferrari, a Benetton, a Sauber, a Prost és a Jordan kötelékében. – Arról van szó, hogy a fiam a Ferrari Driver Academytől köszönt el, mostantól ugyanis már nem lesz tagja az akadémiának. Azért nem, mert Japánban folytatja a pályafutását, az akadémia növendékeinek viszont egész évben Maranello környékén kell lenniük, hiszen csak így tudnak részt venni a számukra szervezett foglalkozásokon, például a szimulátoros tréningeken, az erőnléti edzéseken, a mérnökökkel folytatott egyeztetéseken. Tárgyaltunk a helyzetről Mattia Binottóval, a Ferrari csapatfőnökével és boldog vagyok, hogy megkaptuk ezt a lehetőséget. Miért adott volna F1-es tesztelési lehetőséget a Ferrari Fioranóban, ha nem lenne lehetőség a jövőben is közös munkára? Azt mondták, hogy ’oké, Giuliano, menj, próbáld meg, az ajtónk nyitva áll!’ Kíváncsiak ők is, hogy mire megy majd Japánban, ahol végre egy jó, tényleg versenyképes csapatnál mutathatja meg, hogy mire képes.”

Egy volt F1-es pilóta autóversenyző fiára mindig kiemelt figyelem irányul és ez nincs másként az ifjabb Alesivel sem. A francia pilótának a GP3-as bajnokságban még voltak felvillanásai, például négy futamgyőzelem és legjobb összetettbeli eredményként 2017-ben egy 5. helyezés, az F1 előszobájaként jegyzett F2-ben viszont csak szenvedett az utóbbi két szezonban. Ahhoz képest, amit a neve alapján a közvélemény várt tőle, meglehetősen gyengén szerepelt: 2019-ben a 15., míg tavaly – amikor év közben csapatot is váltott a folyamatos gyengélkedés miatt – csupán a 17. helyet tudta megszerezni.

Annak fényében még inkább lehangoló volt Alesi szereplése, hogy egy másik Ferrari-növendék versenyzőcsemete, Mick Schumacher is ott volt az F2 mezőnyében ebben a két szezonban és a gyötrelmes első idény után második nekifutásra bajnoki címet nyert, a vörösök közbenjárására pedig F1-es volánhoz jutott 2021-re a Haasnál.

Nehéz az élet az F2-ben

Természetesen sokan vannak, akik szerint a magyarázat egyszerűen az, hogy az ifjabb Alesi nem örökölt kellő mértékben az édesapa génjeiből, a fiát menedzserként segítő expilóta viszont úgy véli: manapság már a juniorszériák világát is olyannyira a pénz határozza meg, hogy borzalmasan nehéz olyan körülményeket teremteni egy fiatal pilóta számára, ahol érdemi sansz kínálkozik a bizonyításra. Alesi szerint a fiának Japánban könnyebb lesz érvényesülnie és ez új lendületet adhat a versenyzői karrierjének.

Az 1995-ös Kanadai Nagydíj győztese, Jean Alesi kitartóan támogatja fia eddig nem kiemelkedően sikeres pályafutását, Giuliano idén Japánban bizonyíthatForrás: Getty Images/Charles Coates

„Giuliano most új életet kezd Japánban, ahol a rendszer teljesen más, mint itt Európában – mondta lapunknak Jean Alesi. – Ott nem kell elmebeteg összegeket fizetni azért, hogy magas szinten versenyezhessen, ráadásul nem csak addig tart a pozitív hozzáállás, amíg fizet valaki. Arrafelé úgy gondolkodnak a versenyzésről, ahogyan mi tettük itt jó húsz évvel ezelőtt. Szenvedélyesen szeretik a motorsportot, tisztelik a versenyzőket és őrületesen jó hangulatúak a versenyhétvégék. Itt Európában sajnos már nem így van. Ha nem csengeted ki az őrült összegeket, ki vagy rúgva. Ráadásul érdemi eredményt például az F2-ben csakis valamelyik topcsapatnál lehet elérni, ahhoz viszont, hogy oda bekerülhess, olyan menedzserre van szükséged, mint például Fred Vasseur vagy Toto Wolff. A Red Bullnak és a Ferrarinak vannak még megállapodásai a jobb csapatokkal, de amikor Giuliano eljutott az F2-ig, a Ferrarinak már több fiatal pilótája is volt a mezőnyben, így nem volt esélye bekerülni egy jobb csapathoz. Ha nem egy ilyen csapatnál szerepelsz, abszolút nincs sanszod jó eredményekre, ráadásul nevetségesen magas összegeket kell fizetned azért is, hogy egyáltalán ott lehess a mezőnyben.”

Alesi már tavaly is felemelte a hangját amiatt, hogy elviselhetetlenül magasak a juniorszériák költségei, ezt pedig azzal demonstrálta, hogy elárulta: azért, hogy előteremtse fia számára a 2020-as F2-es szezon pénzügyi hátterét, kénytelen volt eladni azt a Ferrari F40-est is, amelyet annak idején a maranellói istállótól ajándékba kapott. A pilótaapa ezúttal számokat is elárult: „Egy szezon az F2-ben simán elvisz 2 millió eurót, de még többet is. Vannak csapatok, amelyek 1,7 vagy 1,8 milliót kérnek egy szezonért, de ehhez sok többletköltséget hozzá kell számolni, például az utazásokat, személyi edzőt, miegymás. Sőt, azt kevesen tudják, hogy az F2-ben neked kell fizetned az esetleges károkat is. Ha például edzésen vagy verseny közben törik az első szárny, bármely más elem, esetleg a motor adja meg magát az autóban, azt meg kell térítened a csapatnak. Az ilyen költségek tovább nehezítik a helyzetet…”

Nem Alesi az egyetlen, aki háborog a juniorkategóriák durva költségvonzata miatt: az F1-es előszoba tájékán mozgolódó pilótáktól, menedzsereiktől és családtagjaiktól gyakran hallani panaszt, ráadásul egy géposztállyal alacsonyabban, az F3-ban sokan azt hangsúlyozzák, hogy hiába van meg adott esetben tehetség, onnan pénzhiány miatt már nem tudnak feljebb lépni. Mi lehet a megoldás? Alesinek van javaslata arra, hogyan lehetne javítani a helyzeten. 

Az például egy roppant intelligens megoldás, amit az FIA csinál az F1-ben a költségvetési limit bevezetésével. Meglátásom szerint költségvetési limitet kellene bevezetni a juniorszériákban és szigorúan be is kellene tartatni azt. „Az sem lenne rossz, ha korlátoznák, hogy mire van lehetőségük azoknak, akik ezekben a szériákban szerepelnek, hiszen többen vannak, akik már magasabb kategóriájú autóval is rengeteget tesztelnek, ez pedig szintén hozzájárul ahhoz, hogy ne legyenek azonosak az erőviszonyok. Az egész rendszert újra lehetne és kellene gondolni. Mondok egy példát: kihez fordulhatok, ha gond van mondjuk a motorral? Kizárólag a bajnokság szervezőjéhez. Azért, mert a bajnokság szervezője lízingeli a motort az összes csapatnak. A motort is és minden mást is.”

Jean Alesi igazi közönségkedvenc volt, de rosszkor szegődött a Ferrarihoz, ezért tehetsége ellenére elkerülték a nagyobb sikerek - Galéria a pályafutásárólForrás: Getty Images/Paul-Henri Cahier/Paul-Henri Cahier

„Japánban két gyártó, a Toyota és a Honda is érdekelt a bajnokságban, mindkét gyártó segíti a csapatokat, aminek köszönhetően a versenyzők költségei is jóval elfogadhatóbbak. Az F2-ben az égvilágon mindenről a promóter gondoskodik és mindent neki kell kifizetnünk, szóval a promóter szervez egy showműsort, annak költségeit pedig szinte teljes egészében a résztvevőknek kell fizetniük. A világ összes sportjában éppen fordítva van, a résztvevők megcsinálják a műsort és pénzt kapnak érte…”

Érzelmek és egy mulatságos sztori a múltból

Alesi abban reménykedik, hogy fia a japán bajnokságokban kedvezőbb feltételek mellett versenyezhet, további tapasztalatokat szerezhet és ott bizonyítva – akár a Ferrari-kapcsolat révén – újabb lehetőségek nyílhatnak meg előtte. Az édesapa elmondása szerint nemcsak a csemetének adott komoly érzelmi löketet a maranellóiaktól kapott F1-es tesztlehetőség.

Giuliano édesapja rajtszámával léphetett pályára FioranóbanForrás: Scuderia Ferrari Press Office/Colombo Images

„Hihetetlen volt! – mondta lelkendezve Alesi a tesztnapról. - Érzelmes volt figyelni, ahogyan a pályán köröz az F1-es autóval. A Ferrari nagyon kedves gesztust tett ezzel Giuliano felé, akinek sokat jelentett ez a nap, ráadásul még rám is gondoltak! Megkértek, hogy vigyem magammal az egyik ferraris overallomat abból az időből, amikor náluk versenyeztem, ugyanis szerveztek a részünkre egy közös fotózást is, hogy legyenek ilyen képek a családi archívumunkban. Tényleg szenzációs volt az egész, nagyon hálás vagyok érte!”

Giuliano Alesi tesztjének különleges ízt adott, hogy édesapja épp 30 évvel ezelőtt, 1991-ben kezdett a Ferrarinál versenyezni, ráadásul a csapat az apuka akkori, 28-as rajtszámával küldte pályára Fioranóban. Az idősebb Alesi első ferraris menetpróbájára egyébként 1990. november 15-én került sor ugyanott, a csapat házi tesztpályáján: kérésünkre nemcsak az emléket idézte fel, hanem egy mókás sztorit is elmesélt.

„A csapat szervezett egy eseményt az olasz sajtó számára Fioranóban, óriási felhajtás volt, akkor vezettem először a Ferrarit. Fantasztikus érzés volt, és amit most elmesélek, azon manapság már magam is nagyokat nevetek, akkor viszont nem volt éppen mulatságos. Szóval korábban váltókaros autókkal versenyeztem, így amikor beültem a Ferrariba, intettem nekik az autó mögé, hogy indítsák be, majd lenyomtam a kuplung pedálját a lábammal és elkezdtem keresni a váltókart. Persze mindhiába, mert abban az autóban már a kormányon helyezték el a váltó kapcsolóit. Remek technika volt, de akkor és ott mentálisan nem volt a legkönnyebb a helyzet, picit zavartan próbáltam egyes sebességi fokozatba kapcsolni az autót, ami végül sikerült” – nosztalgiázott az 56 éves expilóta.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK