Társoldalunk:

Majdnem levették a lélegeztetőgépről, utána tolószékből lett F1-es legenda

2020.12.30. 14:27

Frank Williams borzasztóan megszenvedett, mielőtt virágzó F1-es csapatot hozott létre: egy ideig utcai telefonfülkéből intézte üzleti ügyeit, és maga vezette az autószállító furgont a versenyekre. Mansellel és Damon Hillel smucig volt, de legelső pilótájával szoros barátságot ápolt. Az évtizedeken át kerekesszékhez kötött csapatalapítóról 1986-ban már lemondtak a francia orvosok a súlyos balesete után.

2020-ban hivatalosan is szegényebb lett a mezőny egy szép kor emlékével azáltal, hogy a Williams csapat vállalati tulajdonba került az alapítótól, Frank Williamstől, az 1970/80-as évek aranyásóinak utolsó mohikánjától.

Aki csak az elmúlt években kukkantott bele először a világbajnokságba, annak a Williams valószínűleg nem több egy, a mezőny végén vegetáló csapatok közül, amelynél a Q3-ból továbbjutással és a pontszerzéssel mérik a sikert. Aki viszont hosszabb ideje kíséri figyelemmel a Forma-1-et, emlékszik rá, hogy a kék autók valamikor szinte kirobbanthatatlanok voltak a mezőny elejéről.

1992-ben emelkedett leginkább a mezőny fölé a WilliamsForrás: Getty Images/Pascal Rondeau

Frank rögös úton átvergődve fektette le a sikerszéria alapjait, amely a sors fintoraként nagyjából akkor vette igazán kezdetét, amikor az alapítót kis híján végzetes tragédia érte Franciaországban, miközben egy teszt megtekintése után hazafelé sietett.

A francia orvosok már eltemették

Frank Williams élete 1986. március 8-án változott meg gyökeresen. A Paul Ricard pályáról, az utolsó előszezoni tesztről a nizzai reptérre tartott, amikor elvesztette uralmát bérelt autója felett, és az árokba borult. „Késésben voltam, mert összekevertem a francia és a brit időt. Gyorsan száguldottam át néhány kanyaron, és egy bukkanó felborított" – emlékezett vissza a balesetre, melyet a mellette ülő csapatmenedzser, a később ismert szakújságíróvá váló Peter Windsor könnyebb sérülésekkel megúszott, de Williams gerince súlyosan megsérült, olyannyira, hogy a marseille-i klinikán lényegében már lemondtak róla.

Frank Williams tolószékből vezette csapatát sikerekreForrás: Getty Images/Bernard Cahier/Bernard Cahier

Az orvosok hozzájárulást kértek feleségétől, Ginnytől, hogy lekapcsolják férjét az őt életben tartó gépekről, a szívós asszony azonban ezt megtagadta, és inkább Londonba szállíttatta a jobb ellátásban bízva. Williams heteken át élet-halál közt lebegett, de elhagyta a szörnyű határmezsgyét; igaz, deréktól lefelé lebénult, és onnantól kerekesszékben élt. Ahogy később Alex Zanardi, úgy ő sem süllyedt melankóliába, testi fogyatékossága ellenére változatlan szenvedéllyel vetette bele magát a rá váró feladatokba.

Kevésbé vagyok mobilis, az biztos, így több időt töltök munkával – nyilatkozta egyszer az F1 Racingnek. Miután elhagyhatta a kórházat, Ginny betegszobává alakította otthonukban az étkezőt, nyáron pedig a sportág ura, Bernie Ecclestone megszervezte, hogy a Brit Nagydíj nyitónapjára elrepülhessen. A közönség vastapssal és hatalmas drapériákkal köszöntötte. „Bernie-nek óriási szíve van. A balesetem után közölte Sid Watkinsszal, hogy nézz rá Frankie-re, és vissza ne gyere, amíg jó híreket nem hozol. Bernie minden nagydíj után meglátogatott, ezt sosem felejtem el" - mondta Ecclestone-ról.

Minden kezdet nehéz

Noha 1980-ban Alan Jones, két évvel később pedig Keke Rosberg már szállított a csapatnak vb-címet, ez volt az első év, amikor a Williams világverő autót épített, megnyerve a világbajnokság futamainak több mint felét – tizenhét évvel azután, hogy Frank Williams legelőször autót indított egy nagydíjon.

Nyugodtan csapjuk hozzá a nevét azoknak a vállalkozóknak a listájához, akik először befürödtek valamilyen tervvel, de nem adták fel, és kitartó erőfeszítésüket végül siker koronázta (lásd Walt Disney, Elon Musk...). Tudták, hogy a ma létező Williams nem is azonos az alapító első F1-es istállójával?

1971: Frank Williams a csapatánál vezető Henri Pescarolóval beszél egy F1-en kívüli versenyenForrás: Getty Images/Bernard Cahier/Bernard Cahier

A középosztályban felnövő Frank maga is megpróbálkozott az autóversenyzéssel, de még csírájában belátta, hogy nem elég jók a képességei hozzá. Viszont megismerkedett egy Piers Courage nevű, nála tehetségesebb pilótával, és 1963-ban elszegődött mellé szerelőnek, feladva állását a konzervlevesgyárban, sőt, kvázi a menedzsere lett. Nepperként adta-vette a formaautókat és az alkatrészeket, hogy Courage fentebb kapaszkodhasson a létrán, és 1968-ra elég pénz lapátolt össze egy használt Brabham megvásárlására, amellyel a Tasman Series versenyein rajthoz tudtak állni. Ezt a sorozatot az F1-es szezonok közt rendezték Ausztráliában és Új-Zélandon, és a világbajnokság csillagai is gyakorta beneveztek rá.

Frank Williams a következő esztendőben már a nagyfiúk közé vágyott, és ehhez egy trükköt kellett kieszelnie. „Meg akartam kapni a Brabham BT26-os kasztniját, amit a gyári csapatuk is használt, de Ron Tauranac persze nem adott el egyet sem – mondta a Motorsport Magazine-nak. – Tudomásomra jutott, hogy egy David Bridges nevű versenyzőnek mégis adott egyet abban a hitben, hogy átalakítják F5000-es kocsivá. Fogtam magam, elmentem Lancashirebe, és rávettem a fickót, hogy adja el nekem. Ron teljesen begőzölt, mert így már nekem is ugyanolyan kasztnim volt, mint nekik."

A Forma-1-es kaland bíztatóan kezdődött: Courage a második futamán 2. lett Monacóban, sokáig öldöklő csatát vívva a pozícióért a futómű-törés miatt kieső Jacky Ickxszel. Ugyanilyen eredményt ért el később az USA-ban is, s az igen figyelemre méltó nyolcadik helyen zárt az azévi rangsorban a sötétkék autóval.

Piers Courage az 1969-es Brit NagydíjonForrás: Getty Images/2012 Grand Prix Photo/Grand Prix Photo

1970-nek a Gian Paolo Dallara által tervezett de Tomaso-kasztnival vágtak neki, Courage azonban a Holland Nagydíjon halálos balesetet szenvedett. A csapat kihagyta a következő futamot, de Frank Williams folytatta a versenyzést, igaz, erősen kellett kapálóznia, hogy a víz felszínén maradjon. Állandóan szponzorokat hajkurászott, egymás után vette fel a kölcsönöket, és egy ideig utcai telefonfülkékből intézte az üzleti hívásait, mert a műhelyében kikapcsolták a vonalat. Az autóját szállító furgont maga vezette. Az egyik Dél-Afrikai Nagydíj előtt úgy próbált némi extra bevételhez jutni, hogy csütörtökön kibérelte a pályát, és aki a csapata mellett tesztelni akart, perkálnia kellett.

A bérelt Marchokat 1973-tól váltották fel első saját konstrukciói, melyekből az anyagi nehézségek dacára immár kettőt nevezett a versenyekre. A Len Bailey és John Clarke által tervezett modellek az első két évben a két új szponzor nevét viselve Iso Marlboróként futottak, de 1974-ben már az FW rövidítést is hozzábiggyesztették a kasztnihoz. A csapatnak mérsékelt sikerekkel kellett beérnie, a Courage halála utáni négy és fél szezonban csak nyolc futamon tudtak pontot szerezni, és ezt a számot 1975-ben is csak eggyel tudták fentebb tornászni, bár az éppenséggel egy 2. hely volt a feltörekvő Jacques Laffite-től, aki csendben profitált mások technikai problémáiból.

1974: Arturo Merzario az Iso Marlboro FW nevű csapat autójábanForrás: Getty Images/2010 Getty Images/Getty Images

Abban az évben már nem teljesen Frank Williams kezében volt a csapat – egy olajmilliomos, Walter Wolf fokozatosan többségi részesedést szerzett benne, átvállalva a 140 ezer fontos adóssághalmazt. „Anyagilag kimerültem, amikor Walter megjelent. Kemény üzletember volt, de eleget adott ahhoz, hogy kifizethessük a számlákat" – mesélte. Hiába keresztelték viszont immár az ő nevére a csapat autóit, nehezen viselte, hogy lényegében visszaminősítették alkalmazottnak, főleg miután mást neveztek ki a csapatmenedzseri posztra. Ezért eladta maradék érdekeltségét Wolfnak, hogy elültethesse egy új projekt magvait - a mai Williamsét.

Egy elválaszthatatlan páros

A világbajnokság résztvevői annak idején nem cihelődtek igazgatótanácsi döntéshozatallal, nem különböző stratégiai-műveleti igazgatók, menedzserek irányították a mindennapi munkát szétszórt részlegeken. A képlet egyszerű volt: a tulaj összekalapozza a szükséges pénzt, intézi az ügyes-bajos dolgokat, érvényesíti politikai érdekeit, az autók tervezését és fejlesztését pedig egy főmérnök, plusz esetleg egy technikai igazgató hangolja össze. A két szerep néha össze is mosódott, lásd Colin Chapmant.

Patrick Head és Frank Williams 1984-benForrás: Getty Images/Paul-Henri Cahier/Paul-Henri Cahier

Frank Williams egy tehetséges mérnökkel, egy bizonyos Patrick Head-del alapította meg új istállóját, akit jó érzékkel még a Wolf-féle alakulattól vitt magával. „Akkoriban úgy tűnt, nem sok képzett mérnök kerül ki az egyetemekről. Patrick egy új hullám tagja volt, és a puszta mérnöki logika diktálta a munkáját. Mi rendre profitáltunk ebből a logikából és az elszántságából" – mondta róla. Ezzel megütötte a főnyereményt. Head-et a Lola ajánlotta be neki, és egy kikötőben találkozott vele először, amikor épp a saját hajóját építette. A páros 2011 végéig maradt együtt a csapatnál, és ez idő alatt számtalan sikert ünnepelhettek együtt. „Az évek alatt egyetlen komoly vitánk sem volt, a kapcsolatunk kiválóan működött" – mondta Head. Fontos szerep jutott egy teamániás, aspergeres mérnöknek, Frank Dernie-nek is a stábban.

A sikersztori az 1979-es Brit Nagydíjon kezdődött. „Emlékszem, azt mondták, beraknak valami ártalmatlan alkatrészt" – emlékezett vissza Williams az F1 Racingnek adott interjújában.

Beszerelték, ránéztem a stopperre, és az FW07 két másodperccel gyorsabb volt. Nem hittem el!

A pole-t a fiatal Alan Jones, a győzelmet a veterán Clay Regazzoni zsebelte be, majd a maradék hat futamból négyet szintén behúzott a Williams, amely a konstruktőri tabella 5. helyéről a 2.-ra katapultált egy fél szezon alatt, míg Jones világbajnoki bronzérmes lett. A Ferrari és Jody Scheckter örülhetett, hogy vetélytársuk csak nyáron táltosodott meg.

Alan Jones az 1979-es Osztrák NagydíjonForrás: Williams

Ráadásul a Williamsnél az ínséges évek után végre pénz állt a házhoz a szaúdi hercegi család befektetésének köszönhetően. Állítólag azután kezdte el érdekelni őket a Forma-1, hogy néhány tagjuk megnézett élőben egy futamot, amit megneszelve Frank Szaúd-Arábiába utazott tárgyalni. „Nem igazán értették, mi fán terem a Forma-1, ezért időbe tellett, mire megismertettük velük. A fiatal hercegek azonban lelkesek voltak, felvették a fonalat – mondta a The National-nek. - A Saudia (légitársaság) logója az autókon a hatalom és a tisztelet jelképe volt számukra."

1980-ban már senki sem tudta megállítani Jonest, és egy év múlva is csapattársának, Carlos Reutemannak állt a zászló, amíg szokás szerint le nem sújtott rá a balszerencse. Az istállónak kárpótlást jelenthetett, hogy a következő, legendás idényben Keke Rosberg egyetlen győzelemmel a csúcsra ért. A Williams megvetette lábát az elitben, 1987-ig, Nelson Piquet harmadik vb-címéig bezárólag minden évben legalább egy győzelmet arattak. Miután elvesztették a Honda támogatását, egy időre a McLaren árnyékába kerültek, de 1991 második felétől ismét gyakran virított a sötétkék-sárga-fehér autók mellett az 1. hely. Ekkor már Adrian Newey is az akkor még didcoti központú alakulatot erősítette.

Nigel Mansellnek és Alain Prostnak szinte ujjgyakorlat volt, hogy a mezőnyből messze kimagasló autóval megnyerjék a pontversenyt 1992-ben, illetve 1993-ban, és ha nehézségek árán, de két kudarc után végül Damon Hill, majd a fiatal Jacques Villeneuve is feliratkozott a világbajnokok listájára.

Damon Hill megnyeri az 1996-os vb-címetForrás: AFP/Toshifumi Kitamura

A Williams a számos technikai változást hozó 1998-as szezonban vált súlytalanná a világbajnoki küzdelemben (leszámítva 2003-at), és Juan-Pablo Montoyának a 2004-es idényzárón aratott győzelme után leszánkázott a középmezőnybe. A mélypontot előbb 2011 és 2013 jelentette, amikor szégyenszemre mindössze 5 pontot kapartak össze, miközben a köztes esztendőben Pastor Maldonado döbbenetes bravúrral megnyerte a Spanyol Nagydíjat. A Mercedes motorokkal átmenetileg ismét felfelé ívelő pályára állt a csapat a 2010-es évek közepén, de ez nem tartott sokáig, az utóbbi időben megint a sereghajtók közé kerültek.

Összerúgta a port a honfitárs versenyzőkkel

Frank Williams csapatainál közel fél évszázad alatt közel hetven pilóta vezetett. Közülük a legelső, a tragikus sorsú Piers Courage nagyon közel állt hozzá, hiszen fiatalon együtt járták Európát, egy ideig közös lakásban éltek, és kezdetben Courage felesége, Sally mérte a köridőket a nagydíjakon. Amikor a brit pilóta 2. lett Monacóban, "főnökének" tőle kellett kölcsön kérnie, hogy kifizethesse a szállodai számláját.

„900 font volt a magam fizetése, amit azért kaptam, hogy megjelenjek egy autóval a versenyen. Ennyiből már akkor sem sokáig lehetett kihúzni Monte Carlóban – nyilatkozta Williams a Motorsport Magazine-nak. Szoros barátságot ápoltunk. A halála sok szempontból fájdalmasan érintett. 28 éves voltam, és nem szoktam hozzá ilyesmihez. Utána nehéz volt folytatni a munkát, de egyszer sem merült fel bennem, hogy leálljak vele." Courage a Ferrari hívását is visszautasította, mert nem akarta elhagyni Williamst.

Pilótáinak egyik legnagyobb ellenfele az 1990-es években, Michael Schumacher nem vezetett nálaForrás: Getty Images/Clive Mason

Aki később a sportág történelmének legnagyobb kiválóságaival dolgozhatott együtt. Általában diplomatikusan nyilatkozott velük kapcsolatban, mindegyiküknek megemlítette valamilyen különleges erényét, de az F1 Racing kérdésére Jonest nevezte meg kedvencének, aki amúgy szintén Franket jelölte meg legkedvesebb csapatfőnökeként. Kapcsolatukba így simán belefért, hogy amikor Jones váratlanul bejelentette a visszavonulását, lakonikusan csak úgy válaszoljon neki, hogy „nagyon szépen köszönöm, b*meg."

A legnagyobb hibájának azt érzi, hogy nem szerződtette le Ayrton Sennát, miután 1983. július 19-én az ő autójával teljesítette első F1-es tesztjét Donningtonban, több mint egy másodpercet verve a tesztpilóta, Jonathan Palmer által felállított etalonra. Útjaik 1994-ben végül keresztezték egymást, de az imolai tragédia miatt csak három nagydíjon vettek részt közösen.

Ennyi Forma-1-ben eltöltött év alatt óhatatlanul bekövetkezett néhány vita a csapatalapítóval, illetve az, hogy nem tudott rendet tartani. 1981-ben Jones és Reutemann közt hamar elmérgesedett a viszony, miután az argentin az egyik futamon nem volt hajlandó elengedni címvédő csapattársát, öt évvel később pedig Mansell és Piquet marakodása a brazil részéről személyes sértegetésekig, Manselléről üldözési mániába fajult. Jellemző epizód volt, hogy az emlékezetes adelaide-i idényzárón, amikor a gyengébb autóban ülő Prost elcsaklizta tőlük a vb-címet, Piquet állítólag megkérdezte rádión a főnököt, hogy mennyit fizetne neki Mansell elengedéséért.

1986-ban a Williams a legerősebb autóval nem tudta megnyerni a bajnokságotForrás: Getty Images/Mike Powell

Frank Williams a piráják klubjában töltött évtizedek során alaposan megedződött; a döntéseit nem befolyásolták a személyes érzelmek. „Az üzleti világban önzők az emberek. A saját érdekeinket kell elsődlegessé tenni. Ha a Williamsnek az kell, hogy 1993-ra bármi áron megszerezzük Sennát, és emiatt ejtjük Nigelt, ha mindenkin át kell gázolnunk, akkor ezt kell tennem. Érzelgésnek nincs helye" - szögezte le az Independentnek 1992-ben.

Hitvallását mindkét brit világbajnokán gyakorolta: sem Mansellt, sem Hillt nem tartotta meg azután, hogy büszkeséget szereztek a szigetországnak (jóllehet, Damontól még azelőtt elköszönt, hogy megnyerte a pontversenyt), mert egyikük sem ment bele az általa diktált fizetési feltételekbe. „Azt mondani, hogy rosszul bántak velem, elég enyhe kifejezés lenne" - fanyalgott annak idején a távozó Mansell. Frank Williams részben amiatt vesztette el Adrian Neweyt, is hogy nem volt hajlandó részesedést adni a csapatában a mérnökzseninek.

Már korábban átadta a karmesteri pálcát

A Williams mára több lett egy F1-es istállónál, a vállalatcsoporton belül külön divízió foglalkozik többek közt közlekedés- és orvostechnológiai, védelmi műszaki megoldások kifejlesztésével. 

Az alapító az utóbbi években háttérbe vonult. Egy ideje nem utazott el mindegyik nagydíjra – már csak azért sem, mert privát gépét 2003-ban eladta, hogy finanszírozza az új szélcsatorna építését –, de jó kezekben hagyhatta hátra a csapatot, hiszen utódja szó szerint az utódja a kormány mögött: Claire, a lánya.

Claire és Frank WilliamsForrás: Getty Images/2019 Getty Images/Charles Coates

„Lenyűgözően dolgozik, nagyon összeszedett. Amikor én csináltam azt, amit most ő, néha azt sem tudtam, hol áll a fejem. Nagyon szorgalmas és hatékony, szenvedélyesen szereti az autósportot, és imádja, amit csinál. Egyformán gondolkodunk." Jóllehet, korábban hallani sem akart volna erről a forgatókönyvről.

„Amikor kislány voltam, úgy nézett ki, hogy sohasem dolgozhatok a Williamsnél. Sosem tűnt lehetőségnek, hogy átvegyem (apám helyét) – nyilatkozta Claire a Telegraphnak. – Nem is nyaggattam. Akármikor felkért valaki a csapattól egy feladatra, úgy feleltem, hogy megkérdeztétek Franket? Merthogy nemet fog mondani. Rajta, kérdezzétek meg, és garantálni tudom, mit fog válaszolni."

Az 1999-ben lovaggá ütött Frank hálás volt feleségének azért, hogy közben mindenben támogatta. „Ginny elismerésre méltó. 40 évet töltött mellettem, és ez hatalmas teljesítmény" – mondta. 

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK