Senna halála óta nem volt ilyen zűrzavar a Forma-1-ben

Nyugtalanító események egész sora zajlott le vasárnap óta a Forma-1-ben. Életveszélyes balesetek után kiderült, hogy a mezőny legsikeresebb tagja nem tud indulni, ilyenre évtizedek óta nem volt példa. Ráadásul, a szezon legőrültebbnek ígérkező futama még csak most jön.

Lángok közül megmenekülő pilóta, felborult versenyautó, a pályán életveszélyesen átszaladó tűzoltó, koronavírusos hétszeres világbajnok: ez történ a Forma-1-ben múlt vasárnap óta, nem túlzás kijelenteni, hogy a bajok ilyen koncentrációban legutóbb az 1994-es fekete hétvége, a Roland Ratzenberger és Ayrton Senna halálát hozó San Marinói Nagydíj idején jelentek meg a sportágban.

Akkor a két tragikus baleset mellett több súlyos ütközés is történt, Rubens Barrichello, szerelők és nézők is sérültek, majd a soron következő Monacói Nagydíj helyszínéről is életveszélyes állapotban vitték kórházba Karl Wendlingert.

Ezúttal a szerencsének, de főleg az imolai események és a Jules Bianchi halála után bevezetett biztonsági fejlesztéseknek köszönhetően a sportág elkerülte a tragédiát, de nehéz nem észrevenni, hogy a profi szervezettség ellenére zavar alakult ki az egyébként is példátlanul alakuló szezon végén.

Ahogy Imola idején, úgy ezúttal is érezhető, hogy Romain Grosjean balesete után „benne maradt az ütés” a mezőnyben.

Az imolai futamon az F1 néhai főorvosa, Sid Watkins hiába próbálta lebeszélni, Sennában még Ratzenberger halála után is dolgozott a versenyzésre késztető belső hajtóerő, az ő balesete után előkerült az autójából egy osztrák zászló, a brazil versenyző ellenfeleit pedig, ha más addig nem, Senna sorsa sokkolhatta az óriási rajtbalesetet hozó második indítás előtt.

A McLaren betekintést engedett a kulisszák mögé

A Bahreini Nagydíj után több rutinos versenyző, köztük a négyszeres világbajnok Sebastian Vettel és az egyhuzamban teljesített versenyek száma terén második helyezett Daniel Ricciardo is élesen bírálta a Forma-1 televíziós közvetítését, ami többször is visszajátszotta Grosjean horrorisztikus bukását és megmenekülését, majd a hétszeres világbajnok Lewis Hamilton sem tagadta, hogy megrázták az események.

Ezek után nem igazán váratlan, hogy a második állórajt Bahreinben újabb komoly balesetet hozott: Lance Stroll borulása bár teljesen más volt Grosjean becsapódásához képest, abban mindenképpen osztoztak a pilóták, hogy néhány évvel-évtizeddel ezelőtt egyáltalán nem volt garantált, hogy élve ki tudnak szállni az autóból.

Később úgy tűnt, a versenyzők rendezik a soraikat (amennyire ez 300 km/h fölött lehetséges), ebben az is segített, hogy a bahreini pálya bár bő másfél évtizede épült, a kialakítása abszolút korszerű, a DRS révén az előzéshez sem kell irreális kockázatot vállalni, és a jellegzetességei a pilótáknak és az autóikat beállító mérnököknek is egyaránt jól ismertek.

George Russell és Grosjean a baleset előtt - Bahreinben korábban még sohasem volt piros zászló a futamon Forrás: Williams Racing

A verseny végén viszont újabb vérfagyasztó jelenetek zajlottak, amikor Sergio Pérez motorhiba miatt szintén lángoló autóját egy, a pályán átszaladó tűzoltó kezdte oltani. Az esetet az tette igazán veszélyessé, hogy Lando Norris éppen ott járt, szabályosan, de nagy sebességgel autózva. Michael Masi, az F1 versenyigazgatója „ösztönös reakcióról” beszélt, ami a verseny elején, a pálya más pontján látott tűzgolyó után érthető emberi viselkedés, de egyszerre két életet is nagy veszélybe sodort. Aki ismeri Tom Pryce történetét, tudja, hogy mennyire nem játék ez.

Az biztos, hogy a vasárnap esti események után a Forma-1-ben mindenkire ráfért a fellélegzés, hiszen a Bahreini Nagydíj során a sportág tényleg hihetetlenül közel állt a tragédiához, nem is egy alkalommal. Villámcsapásként érkezett viszont a hír, hogy Hamilton pozitív koronavírus-tesztet produkált, és nem indulhat a hétvégén zajló Szahíri Nagydíjon, de még az is lehet, hogy a szezonzárón sem, Abu-Dzabiban.

Sokan szeretik, mások ki nem állhatják, de Hamilton 2007 óta először kihagy legalább egy F1-es nagydíjat, és ez rendkívüli eset, főleg egy ilyen kaliberű pilóta kapcsán Forrás: Formula 1 via Getty Images/2020 Formula One World Championship Limited/Clive Mason

Az emberek – beleértve az autóversenyzőket is – hajlamosak azt gondolni, hogy a baj, ami másokat elér, velük nem történhet meg. Amikor viszont Senna meghalt, mindenkiben tudatosult, hogy ha minden idők egyik, ha nem legkiemelkedőbb autóversenyzője is szerencsétlenül járhat, akkor tényleg senki sincs biztonságban. Most Hamilton és a koronavírus esetében ugyanez a helyzet.

Lehetett ugyan bírálni Toto Wolffot vagy annak idején Jean Todtot, amikor Hamilton vagy Michael Schumacher óriási előnyénél is félreállították az útból a csapat másik pilótáját, de a mostani példa megmutatja, hogy ha valaki tényleg győzni akar, nincs elég nagy előny, csak akkor, amikor az már matematikailag is behozhatatlan. Ezt tudta az idén Hamilton is; amikor Ausztriában, a csúsztatott szezon első hétvégéjén arról faggatták, hogy mi állhat a már akkor is nyilvánvaló címvédése útjába, némi hezitálás után visszakérdezett: „Covid?”

Schumacher óta nem volt ilyen kaliberű hiányzó a mezőnyben

Megoszlanak a vélemények arról, hogy Hamilton minden idők legjobb F1-es pilótája-e, hét világbajnoki címével viszont generációjának messze a legsikeresebb tagja, és lehet, hogy sokan örülnek, mert ha nem indul, akkor biztosan nem fog győzni, de nem lehet szó nélkül elmenni amellett, amikor minden idők legsikeresebb pilótája egyik pillanatról a másikra eltűnik a mezőnyből.

Máig sokan számon kérik, hogy Ratzenberger emlékét nem mindig őrzik annyira, mint Sennáét, de a legendás pilóta halála tényleg rendszerszintű sokkot okozott a Forma-1-ben Forrás: AFP/Jeannot Lapeyre

Nico Rosberg váratlan, 2016 végi visszavonulásától eltekintve (noha akkor is a regnáló világbajnok döntött úgy, hogy nem védi meg a címét) ilyen legutóbb Schumacher 1999-es lábtörésekor történt, és akik akkor már figyelemmel követték a sportágat, emlékezhetnek arra, hogy mennyire megváltoztatta a Forma-1 képét az addigra már a legjobbak között emlegetett sportoló távolléte.

A Német Nagydíjon (még a szélessávú internet előtt) a kivetítőkön üzent a szurkolóknak, közben a Ferrari akkoriban híres csapategysége is megingott, a nagy rivális McLarennél is furcsa hibák történtek, középcsapatok nyertek versenyeket, egészen addig, amíg Schumacher a Malajziai Nagydíjon vissza nem tért, hogy leiskolázza a mezőnyt.

Ez mindössze öt évvel azután történt, hogy a sportág az eddigi legnagyobb válságába került Senna halála és a felismerés miatt, ami egyértelműsítette, hogy valamit tenni kell. Pánikszerű reakciók, még nagyobb veszélyt okozó gumibálák elhelyezése, furcsa büntetések, a nyugdíjazott Nigel Mansell visszacsábítása következett, miközben mindenki vágta a centit a szinte elátkozott szezon végéig.

Schumacher kettős lábtörése vezető anyag volt a világ hírtelevízióiban, a képen már a Német Nagydíj előtt üzen a szurkolóinak Forrás: DPA/AFP/Oliver Multhaup

Sajnos történtek azóta is halálesetek, de húsz-huszonöt éves távlatban nem látott olyat a Forma-1, hogy a legismertebb versenyző egyszer csak nem tud indulni, és az 1999-es Brazil Nagydíjig kell visszalapoznunk a történelemkönyvben, hogy olyan futamot találjunk, amelyre két beugró pilótát is elő kellett húznia egy-egy csapatnak (2003-ban, Monzában is volt példa erre, de akkor a sérült Ralph Firmant helyettesítő Baumgartner Zsolt már a Magyar Nagydíjon is részt vett) azért, mert a megszokott versenyzőket helyettesíteni kellett.

Ez a sportág hőskorában sokkal gyakoribb volt. Sir Jackie Stewart rendszeresen felidézi, hogy az 1970-es években rengeteg versenytársát elvesztette, az szerencsére eddig csak egyszer fordult elő, hogy posztumusz világbajnokot avattak, de Damon Hill gyerekkori fényképén alig látni olyan versenyzőt, aki túlélte a pályafutását és a szintén a legjobbak között ünnepelt Niki Lauda is csak ellenfelei bajtársiasságának köszönhette (volna) az életét.

Még egy érv, hogy átgondolják a jövőt

Felemásan reagáltak a versenyzők Grosjean vasárnapi balesetére, de végül mindenki megkönnyebbült, hogy nem történt komolyabb sérülés. Lewis Hamilton és Max Verstappen között vita alakult ki, hogy vállalni kell-e a versenyzést, a Mercedes állítólag visszalépett volna, ha Grosjean súlyosan megsérül. Ezt Eric Comas megtette az 1994-es imolai versenyen és Chris Amon is az 1976-os Német Nagydíjon.

A koronavírus miatti karantén az év elején több pilótát számvetésre késztetett, bár inkább úgy tűnt, hogy a kényszerszünet a pályafutásuk meghosszabbítására sarkallta őket. Egy ilyen súlyos baleset viszont ismét elgondolkodtathatja őket, ahogy ez megtörtént Sir Jackie Stewart kapcsán, aki François Cevert halála után akasztotta szögre a sisakját.

Az ilyen példákra folyamatosan emlékezni kell, főleg egy olyan szezon végén, amit beárnyékol az általános egészségügyi veszélyhelyzet, és ennek következtében több olyan helyszínt is megjárt az idén a mezőny, ahol az FIA szerint adottak voltak a biztonsági standardok, de olyan események történtek, amelyek ugyan tagadhatatlanul izgalmassá tették a versenyzést, ám szokatlan és mindenképpen kivizsgálandó baleseteket hoztak.

Lauda balesete örökre nyomokat hagyott, a Forma-1-ben is Forrás: DPA/AFP/usage worldwide, Verwendung weltweit/Hartmut Reeh

Elég a mugellói tömeges autótörésre, a sportbírók imolai veszélyeztetésére, a portugáliai rendezés hiányosságaira vagy a törökországi hétvégére gondolni, ahol az aszfalt nem volt a Forma-1 által elvárt minőségű, és az időmérőn pályára engedték a mezőnyt úgy, hogy egy munkagép még nem vonult le. Legutóbb pont ebből alakult ki tragikus baleset.

A versenyzők a hétvégén idén utoljára ismét egy beugró pályán küzdenek meg egymással, az eszeveszetten gyorsnak ígérkező Szahíri Nagydíj alkalmával, két újonccal, Pietro Fittipaldival és Jack Aitkennel a soraik között. Ha valamikor, akkor most nagy szükség lesz rá, hogy fejben mindenki és egyébként minden a helyén legyen.