Mindig izgalmas alkalom, ha új helyszínre látogat a Forma-1 mezőnye, és a koronavírus miatti felfordulás következtében ez az idén a megszokottnál jóval többször előfordul. Néhány teszteléstől eltekintve még sohasem járt az F1 a Toszkán Nagydíj helyszínén Mugellóban, a múlt hétvégén 2013 óta először versenyeztek a Nürburgringen, és a java még csak most jön.
A jövő héten szintén egy vadonatúj pálya következik, a portugáliai Portimaóban csak néhány istálló bonyolított korábban privát teszteket, utána egy mindössze kétnapos hétvégére az utoljára 2006-ban használt és azóta átépített Imolába mennek, majd jön a szintén régóta hiányzó Török Nagydíj az Istanbul Parkban, és Bahreinben is akad majd egy beugró verseny a tempós külső körön.
A mugellói látogatás alkalmával a Mercedes vezető versenymérnöke, Andrew Shovlin és a csapat sajtóosztálya is részleteket közölt azzal kapcsolatban, hogy a 2014 óta az egyéni és a konstruktőri világbajnokságban is verhetetlen istálló hogyan készül egy teljesen új pálya megjelenésére. Az egészen hétköznapi eszközöktől az űrtechnikáig mindent bevetnek a siker érdekében.
„Egy új pálya esetében a tanulás üteme a fontos, hogy milyen gyorsan tudjuk optimalizálni az autót a pálya nyomvonalához, és hogyan viselkednek majd a gumik. Minél jobban csináljuk ezt, annál inkább előnybe kerülünk” – összegzett Andrew Shovlin, a Mercedes vezető versenymérnöke, még nem tudva, hogy ez a köd miatt törölt pénteki edzések után még fontosabb lett a Nürburgringen, és hasonló lesz a helyzet Imolában is.
„Sok tanulságot le lehet vonni pusztán a pálya nyomvonalának tanulmányozásával. Megérthetők a kanyartempók, és az aszfalt természete is ugyanolyan fontos. Az autó balansza és a gumikkal való összhangja, valamint a kopás üteme nagyon erősen kötődik az aszfalt jellegéhez. Már fotók alapján is jól meg tudjuk becsülni, hogy milyen lesz egy pálya.”
„Az előkészületek sok-sok hónappal, akár egy évvel azelőtt is elkezdődnek, hogy eljutunk egy új pályára. A következő, részletesebb szakasz amikor generálunk egy fájlt az ideális ívről. Ezt betápláljuk a szimulátorunkba, és megállapíthatjuk a kanyartempókat. Ehhez a pilóták nem kellenek, csak egy számítógépes program, ami kidolgozza, hogy milyen gyorsak a kanyarok, így kitalálhatjuk, hogy milyen szárnyállások kellenek. Ezt a fájlt egyszerűen, a Google Earth felülnézeti képe alapján is létrehozhatjuk, és megrajzolhatjuk a nyomvonalat. Ez elég jó egy kezdeti áttekintéshez.”
A szimulációs eszközök között két nagyobb területet kell elkülöníteni. A köznyelvben szimulátornak nevezik a mérnökök által használt szoftvereket, amelyek révén különböző helyzeteket és azok kimenetelét modellezhetik, illetve az ún. driver-in-loop (DiL) szimulátorokat is, amelyek révén a pilóták lényegében beülhetnek és vezethetnek a pályán. Előtte viszont fel kell építeni magát a helyszínt a számítógépen.
„A spektrum másik oldala az ultrarészletes megközelítés, ehhez már Lidar szkennelt [modellre] van szükségünk. Lényegében lézerrel letapogatjuk az egész pályát, az összes kerékvetőt, a felületet, a szegélyeket, minden [tereptárgyat] a védősávokon kívül, még a tájat is, néhány fa is bekerül ebbe. Ez nagyon hosszú folyamat, de valósághű virtuális világot hoz létre, amiben Lewis és Valtteri vezethet is. Megtapasztalhatják, milyen lesz a pálya. Ezt körülbelül három hónappal előre tesszük meg.”
„Manapság együttműködünk játékfejlesztő cégekkel is, próbáljuk létrehozni a pálya lehető leginkább valósághű leképezését, mert a kanyarokon túl sok vizuális kapaszkodó is segíti a pilótákat a fékpontok és a bekormányzások helyének megtalálásában. Ennek kulcsa, hogy nagyon valósághű legyen a környezet [modellje]. A kerékvetőkön a szimulátor lényegében ugyanúgy viselkedik, ahogy az igazi autó is, így a pilóták ráérezhetnek, hogy mennyire használhatják azokat, valamint hozzászokhatnak a pályához.”
„A mérnökök munkája közben kevésbé izgalmas, mi szimulációk százezreit futtatjuk le, változtatjuk a beállításokat, elemezzük a hasmagasságokat és a szárnyállásokat, hogy miként egyensúlyozzuk ki az autót. Elkezdünk forgatókönyveket generálni, ami nagyjából megmutatja nekünk, milyen lesz az optimális beállítás az adott pályához.”
Az említett forgatókönyv kidolgozása után a pályán dolgozó szakemberek már elsősorban a gumikezelésre és a stratégiára összpontosíthatnak ahelyett, hogy kizárólag a beállítások finomításával kellene foglalkozniuk. A munkát megkönnyíti, ha az F1 már járt valaha az adott pályán, de nem mindegy, hogy milyen autóval. Amennyiben még a 2014-ben megkezdett hibrid korszak előtt keletkezett adat az adott pályáról, abból nem lehet leszűrni, hogy miként kell beállítani az energia-visszanyerő rendszereket és hol érdemes visszatáplálni a hibrid rendszer teljesítményét.
