Társoldalunk:

Hamilton sokban hasonlít Schumacherre, de más a fő gyengesége

2020.10.12. 12:52

Beállította, s hamarosan valószínűleg meg is dönti Michael Schumacher 91 győzelmes rekordját Lewis Hamilton. A két klasszis pályafutásában sok a közös, de a különbségek sem alkalmasak rá, hogy a képességek alapján rangsoroljuk őket.

Bekövetkezett, amire sokáig senki sem számított, de az év elején már elég sokan: utolérték Michael Schumachert az F1-es győzelmek számában, és Lewis Hamilton valamelyik hátralevő versenytől minden bizonnyal egyedüli csúcstartóvá lép elő. A világbajnoki címek tekintetében hasonló forgatókönyv néz ki, tekintve, hogy a technikai feltételek a következő évben nem nagyon fognak megváltozni.

Aki átélte a német dominanciáját a Ferrarival, remélte, hogy hasonlóra nem kerül sor, legalábbis ugyanolyan formában nem. Schumi többször lett bajnok sima szezonban, mint ahányszor szinte végletekig kiélezett küzdelemben, Hamilton menetelését ugyanez jellemzi.

Gyakori kép: Hamilton elsőként ér célba - GalériaForrás: Formula 1 via Getty Images/2020 Formula One World Championship Limited/Clive Mason - Formula 1

Kettejük képességeit méricskélni meddő próbálkozás és értelmetlen lenne. „Más generációból származnak, nem szabad összehasonlítani őket" – figyelmeztetett Alain Prost is, aki szintén gyakran felbukkan az elit rangsorolásában, és többek között Bernie Ecclestone-nál, valamint a Schumacher debütálását lehetővé tevő Eddie Jordannél is ő a No 1 pilóta. Ízlések és pofonok, különböző szempontok. Egyik honfitársa sem érzi úgy, hogy Hamilton a valaha élt három legjobb között lenne.

A ferrarit és a mercedes már összehasonlítottuk

Aki elfogult valamelyik irányba, úgyis saját kedvencét látja jobbnak. A nyers gyorsaságot legjobban kifejező időmérős tempóra építve a Forma-1 vezetése megpróbált kihozni egy rangsort egy összetett algoritmussal, de a végeredmény, hát, igencsak abszurd lett. Ebben Schumacher megelőzte Hamiltont, de ez a vizsgálat csekély szelete az összképnek.

A győzelmek számának sorrendje sem alkalmas a klasszisok összevetésére, ez nem lehet hivatkozási alap a brit javára.Többek között azért sem, mert a versenynaptár bővülésével többször indulhatott csatába domináns autóval. A kilencgyőzelmes Valtteri Bottast valószínűleg kevesen helyeznék a hatot számláló Gilles Villeneuve elé, ahogy Pastor Maldonado, vagy a Monzában szerencsés Pierre Gasly sem feltétlenül jobb pilóta a híresen balszerencsés és dobogó tetején sosem álló Chris Amonnál.

Ebből a szemszögből egyébként Schumacher mellett szól, hogy neki 247 futam kellett a 91. győzelem eléréséhez, Hamiltonnak 260, pedig utóbbinak több kísérlete volt rá, hatékonyságban a német bizonyult jobbnak (karrierjének győzelmi aránya 37% volt első visszavonulásáig, Hamiltoné jelenleg 35%).

Schumacher és Hamilton 2010 és 2012 között versenyzett egymás ellenForrás: Getty Images/2012 Getty Images/Mark Thompson

Szintén a német legenda mellett szóló érv, hogy a Ferrarinál minden évben legyőzte csapattársát, míg Hamilton a Mercedesnél egyszer kikapott Nico Rosbergtől.

Fernando Alonsónál ez billenti a mérleget a német oldalára (jóllehet, különös lenne azt hallani tőle, hogy a kevésbé erős pilótát győzte le, és az erősebbtől kapott ki vb-csatában.) Közös Hamiltonban és Schumacherben, hogy mindketten egy átigazolást követően váltak sportlegendává, de míg Hamilton belecsöppent a jóba a hibrid korszakra remekül felkészülő Mercedesszel, Schumacher hosszú építkezés árán jutott fel a csúcsra, s maradt ott éveken át.

A britnek ugyanakkor nem kellettek hozzá piszkos megmozdulások, ma sincs priusza. Ami vitatott esetek kapcsolódnak hozzá (például a büntetés hiánya 2018-ban Németországban, a megörökölt győzelem 2019-ben Kanadában), ott többnyire a tőle független ítélkezést éri kritika, nem a szándékait. Schumacheren örökre rajta marad a bélyeg, hogy egy vb-címet az ellenfelével való ütközésnek köszönhet, míg egy hiányzik a gyűjteményéből egy hasonló, balul elsült manőver miatt, amiért kizárták az 1997-es bajnokságból. És persze volt egyéb kihágása bőven, még utolsó ferraris szezonjában is.

Hamilton beállította Schumacher győzelmi rekordját - GalériaForrás: AFP/Ben Stansall

„Lesújtana, ha piszok tapadna a kezemhez. Nem akarom, hogy így emlékezzenek rám – nyilatkozta Hamilton 2010-ben, amikor az eddigi egyetlen hétszeres világbajnok örökségének kellemetlen oldaláról kérdezték. Azt akarom, hogy a lehető legjobban emlékezzenek rám, tisztességes pilótaként.

Korábbi csapattársa, Jenson Button így tekint rá, sokakhoz hasonlóan ezt emelte ki. „Nem játszmázik. Soha nem folyamodna piszkos eszközökhöz – mondta. – Tulajdonképpen úgy gondolom, hogy ő a legtisztábban versenyző pilóta, aki ellen valaha is versenyeztem."

Azért akadtak morális kilengései: 2009-ben hagyta, hogy csapata befolyásolja, és hazudott a sportfelügyelőknek egy vitatott, a dobogós helyét befolyásoló eset kapcsán. 2012-ben annyira felhergelte magát egy Buttontól elszenvedett időmérős vereségen, hogy a Twitterre feltöltötte az autója telemetriáját.

Ezek a pályán kívül történtek, és a volán mögött sem gyűjtött össze kifejezetten sok fekete pontot. A 2007-es hungaroringi időmérős sztoriban ő sem volt makulátlan, a McLaren utasítása ellenére bevágott Fernando Alonso elé a sorban, ez a partizánakció indította el a lavinát csapattársa csúnya visszaütéséhez. A vb-címről döntő 2016-os Abu-Dzabi Nagydíjon az élen szándékosan nem vezetett maximális tempóban, hátha Nico Rosberget megelőzi valamelyik üldözője, bár Schumacher balhéihoz képest ez inkább piti csínytevésnek számított, bőven ingerküszöbön belül maradt. Furcsa állítás ez annak fényében, hogy jelenleg a brit jogosítványában van a legtöbb fekete pont, és aggasztóan közel került az egyfutamos eltiltáshoz, de botrányos randalírozások helyett főleg csapata botrányos visszhangokat keltő figyelmetlenségeiből, illetve kisebb malőrökért gyűjtötte be őket.

Hamilton és Rosberg viszonya nem volt harmonikus, de aljas húzásokra egyik fél sem vetemedettForrás: Picture-Alliance/AFP/Hoch Zwei

Tény, Rosberggel voltak összezörrenései és csapaton belüli csörtéi, de azok kimerültek néhány kevésbé durva leterelésben, félreértésből adódó ütközésben. De többször megingott, mocskos húzáshoz folyamodott volna, ha hosszabb ideig nyomás alá helyezi a konkurencia? Vajon akkor is szentként tekintenénk rá Schumacherhez képest?

Folytatva a hasonlóságokat, az ösztönös tehetség mindkettejüknél páratlan szívóssággal párosult. Az esélytelenként aratott győzelmek számbavétele szubjektív, de mindketten szereztek ilyet szép számmal, gyengébb autóval vagy nagyon hátulról felkapaszkodva (igen, Hamilton a teátrális nyilatkozatokról, rádióüzenetekről elhíresült alkalmakat, például a 2019-es monacói diadalt figyelmen kívül hagyva is nyert így párszor.). Miközben Sebastian Vettel még mindig nem tudott nyerni az első három rajthelynél hátrébbról indulva. És mindkettejük karrierjében volt egy megakadás, mielőtt beindult volna az úthenger, ezen léptek túl (Schumachernél az első ferraris, Hamiltonnál az utolsó mclarenes évek nem alakultak túl jól).

Schumacher ferraris időszaka nehezen indult, ellentétben Hamilton mercedeses időszakávalForrás: Getty Images/Michael Cooper

Mindketten forradalmárok voltak a maguk módján. Schumacher munkamániája, tökéletességre törekvéséhez korábban talán csak Ayrton Sennáé volt mérhető, új etalont állított fel. Hamilton pedig a lelki hullámzásába, a mentális küzdelmeibe, és ezek megoldásába nyújtott egyedülálló betekintést, amit alig-alig vállalnak fel ellenfelei, holott ez is a siker egyik összetevője lehet. No meg néha a fékje, ahogy az Orosz Nagydíjon szembesültünk vele, amikor a futam során kiosztott büntetését, majd utólag a fekete pontokat úgy kommentálta, hogy „próbálnak megállítani", burkoltan azzal vádolva az FIA-t, hogy az egyhangú küzdelmet így akarnák kicsit feldobni.

Nincs versenyző, aki a számára hátrányos ítéleteket egyetértéssel fogadja, ám ilyen kiborulást ritkán hallani. Régi történet, de emlékezhetünk a nagy port kavaró durcáskodására 2011-ből Monacóból, amikor – kérdés, mennyire komolyan gondolva – a büntetéseit a bőrszínének tulajdonította. Sebeket hordoz a múltjából, viszont nem szép mindenre üldözési mániát kivetíteni. Pláne úgy, hogy ha valaki, ő összességében nem nagyon pikkelhet a sportfelügyelői ítéletekre, hiszen tudomásunk szerint a címvédő az egyetlen, akinél utólag megsemmisítettek büntetőpontokat, vagy amit ő megúszott szóbeli fegyelmezéssel, ugyanazért Kimi Räikkönennek időbüntetés járt Mugellóban.

Hamiltonnak van hova erősödnie az érzelmek kordában tartásában, kérdés, ezen a területen változik-e még. Néha sok minden kedvezőtlenül alakul számára, de a legsikeresebb versenyzőként ezt el kell viselnie – intett főnöke, Toto Wolff. Daniel Ricciardo például Oroszországban csupán annyit szólt saját időbüntetését követően, hogy „rendben, gyorsabban fogok vezetni."

Hamilton nem mindig bír az érzelmeivelForrás: Getty Images/RUDY CAREZZEVOLI/Rudy Carezzevoli

Mivel Schumacher karrierjének nagy részében nem játszottak be rádióüzeneteket a hivatalos közvetítésbe, nem tudjuk, hogyan reagált a hátrányos fejleményekre. Volt olyan időbüntetés (az 1994-es Brit Nagydíjon), amit nem töltött le megfelelően, ezért később diszkvalifikálták; erről azt mondta csapatával, hogy kommunikációs zavar okozta.

Akik hallották a rádióüzeneteit, nyilván nem fogják kiteregetni a szennyest, de árulkodó, mennyire képben volt a történésekkel. Nála aligha fordult volna elő, hogy megkérdezi, miért kell mindenképp letöltenie a kerékcserénél az időbüntetést. Egyszer véletlenül más csapatoknál is hallhatóvá vált a Ferrari rádióforgalma, és Patrick Headet lenyűgözte, ahogy az élen haladó Schumacher, miközben folyamatosan szórta a leggyorsabb köröket, nyugodt hangon a mögötte lévő sorrendről érdeklődött. Igaz, korábbi harcostársa, Ross Brawn elismerte, olykor-olykor elszakadt nála a cérna: például ha a pályán rossz helyen beszéltek hozzá, vagy egyszer, amikor a Ferrari egyik gyenge évében lekörözés előtt állt. És persze sokáig jellemző volt rá évi egy lefagyás, amikor senkitől sem zavartatva elbambult, és egy hibával tönkretette a versenyét.

Fontos kiemelni a két versenyzőt körülvevő stáb szerepét.

„Lényegében ugyanaz a történet mindkettejüknél. Tökéletes szervezet vette őket körül, a megfelelő kulcsemberekkel a csapatban, világosan rögzítve, ki az első, és ki a második számú pilóta" – jelentette ki Alain Prost.

De a Ferrari és Schumacher mutatta meg, miként kell hosszú távra berendezkedni az élen, ők vezettek be olyan módszereket, amivel új szintre emelték a profizmust. A Mercedesnek és Hamiltonnak ez jelentette a tankönyvet, s bár náluk sem hiánycikk az eredetiség, mindenképp hasznukra váltak a példák. A negatívak is, elég csak a csapatutasításokra gondolni, melyeket normálisabban intéztek el, és a belső esélyegyenlőségre is nagyobb figyelmet fordítanak. Hamilton kedvezőbb megítélésében ez is szerepet játszhat.

Hamilton egyik győzelmét ünnepli a 91-ből - GalériaForrás: Getty Images/2019 Getty Images/Clive Mason

Hogy a valószínűleg 100-valahányas csúcsa megdől-e valamikor? Nem kizárt. Az éves futammennyiség növekedése kedvezni fog a domináns autót vezető jövőbeli tehetségeknek, ők karrierjük kezdetétől húsz fölötti nagydíjon vesznek majd részt szezononként. A történelem megmutatta, hogy évtizedenként megjelenik egy-két korszakos zseni, és az is bizonyított, hogy akkor maxolják ki az eredményeket, ha csapaton belül nem szembesülnek komoly rivalizálással.

Megfelelő körítéssel, jó érzékkel lavírozva, folyamatosan fejlődve adott a lehetőség a következő szupersztároknak, hogy egyszer ezt a rekordot is átadják a múltnak. Addig is, ideje hozzászokni a korábban elképzelhetetlen tényhez, hogy az F1 sikerességi statisztikáiban Hamilton letaszította a trónról Schumachert.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK