Társoldalunk:
Hírlevél

Jókor volt jó helyen, Szato nyerte az Indy 500-at, Alonso is célba ért

2020.08.23. 23:44

Scott Dixon a rajttól kezdve a legtöbb kört tette meg az élen a 104. Indianapolis 500-on, de a verseny hajrájában az egykori F1-es pilóta, Szato Takuma megelőzte őt és egy óriási baleset következtében a felvezetőautó mögött haladva másodszor is megnyerte a futamot. Fernando Alonso célba ért, de ezúttal nem tudott maradandó eredményt elérni. 

Rendhagyó módon minden korábbinál később, augusztusban és a verseny történetében először zárt kapuk mögött rendezték meg a 104. Indianapolis 500-at magyar idő szerint vasárnap este. A mezőnyben nyolc korábbi Indy 500-győztes és öt egykori F1-es pilóta állt rajthoz, köztük a korábbi kétszeres F1-es világbajnok, Fernando Alonso, valamint Alexander Rossi és Szato Takuma, a legendás viadal 2016-os és 2017-es 1. helyezettje.

Végig szoros volt a küzdelemForrás: John Cote/IndyCar

Európai szempontból Alonso szereplése volt a legérdekesebb, mivel a spanyol pilóta harmadszor, de a közeljövőben várhatóan utoljára próbálkozhatott Indianapolis meghódításával. Ez számára különösen fontos, hiszen már csak ez a verseny hiányzik a dicsőségfaláról, miután a Monacói Nagydíjat és a Le Mans-i 24 órás versenyt már kétszer megnyerte, az Indy 500-on viszont 2017-ben kiesett, 2019-ben pedig el sem indulhatott.

A rajt előtt ezúttal sem festett jól a kép Alonso számára, mivel az Arrow McLaren SP színeit képviselve, Chevrolet-motorral csak a 9. sor közepére, a 26. helyre ért oda a kvalifikáción.

Innen még sohasem nyerték meg a versenyt, a 27-28. pozícióból is csupán összesen háromszor, még a II. világháború előtt.

Noha az közismert, hogy az 500 mérföldes távon rengeteg esemény történhet, a statisztikák szerint a pole pozícióból kezdő Marco Andretti indult a legjobb eséllyel, de az Andretti-család harmadik generációját képviselő amerikai pilóta mellől két korábbi győztes, Scott Dixon és Szato kezdett at első sorból, izgalmas versenyt előrevetítve.

A kvalifikáción az első négy sorba, vagyis az első 12 helyre a 4. helyezett Rinus VeeKay kivételével csak a Honda motorjait használó pilóták értek oda.

Dixon rögtön átvette a vezetést a rajtnálForrás: John Cote/IndyCar

A japán gyártó fölénye a rajt után is látszott, elsősorban Dixon révén, aki rögtön átvette a vezetést Szato és Andretti előtt, és annak ellenére is kezdett meglógni az élen, hogy az idei évre bevezetett aero szélvédő az autó légellenállását és fogyasztását is megnöveli. Közben Ryan Hunter-Reay feljött a 2. helyre, és az új-zélandi pilóta nyomába eredt.

A 6. körig kellett várni az első sárga zászlós megszakításra, James Davison autójának jobb első kereke lángolni kezdett, annyira, hogy vissza sem ért a szerelőihez, a technikai mentőknek kellett eloltani a veszélyessé váló autót. Ekkor Dixon állt az élen, a mezőny hátsó harmadából viszont többen (köztük Alonso is) úgy döntöttek, hogy kiállnak tankolni, ezzel felkavarodott a sorrend és a taktikák is.  

Az újraindítás után Dixon tartotta a vezetést, Alonso a 24. helyre jött fel, köztük folyamatos csaták alakultak ki, elsősorban az első hat helyen haladó hondás versenyzők között. Az élen a helyzet változatlan maradt, Hunter-Reay üldözte Dixont, de komoly támadásra nem volt esélye. A következő sárga zászlós fázis a 25. körben kezdődött, ekkor a korábbi F1-es pilóta, Marcus Ericsson ütközött a falnak a turbulens levegőben autózva.

A sárga zászlót kihasználva a mezőny nagy része kiállt a pitbe, sokan már másodszor, például Alonso is, aki így csak a 28. helyen folytatta a versenyt. A korábbi 1. helyezett Dixon a 8. helyre jött vissza, mögötte Szato, Rossi és Andretti haladt, Hunter-Reay csak a 13. helyezett volt a forgalom miatt. A vezetést Alonso csapattársa, Oliver Askew örökölte meg a tavalyi győztes Simon Pagenaud előtt. Érdekesség, hogy a spanyol F1-es pilóta mögül rajtoló Hélio Castroneves ekkor az 5. helyezett volt.

Nagy jelentősége volt a kiállásoknak, Rossi ezekből kétszer is rosszul jött kiForrás: James J Black

Pagenaud a 32. körben rögtön átvette a vezetést, közben a mezőnyben óriási helyezkedés ment, elsősorban Ben Hanley-t próbálta megkerülni a sorrendben visszacsúszó hondás armada. Ebből Dixon és Rossi jól kijött, a 6-7. helyre léptek, és a hátrányuk is beállt 3 másodpercre az élen haladó Pagenaud mögött. Alonso beragadt a 27-28. helyre.

A sorrend a 45. körig változatlan volt az élen, ekkor Pagenaud és Askew is kiállt a pitbe, ezzel visszaestek a mezőny legvégére, ráadásul a McLaren pilótája megelőzte penske-s ellenfelét is.

Egy körrel később Castroneves is szervizen járt, majd a 47. körben jött az élről Will Power és Charlie Kimball is, ezzel Dixon és Rossi visszakerült a mezőny elejére.

Dixon megingathatatlan az élen

A táv második negyedének kezdetén Rossi közelíteni kezdett Dixonhoz, az 1,2 másodperces különbséget néhány kör alatt 0,3-re csökkentette, Dixon feltehetőleg spórolni kezdett az üzemanyaggal, mert távolság hamarosan ismét megnőtt köztük. Ketten megléptek a többiektől, VeeKay hátránya is folyamatosan növekedett.

Az 59. körtől tovább bonyolódott a helyzet, Dixon elkezdett lekörözni, de ezzel növelni tudta az előnyét, Rossi hátránya 4,2 másodperc fölé nőtt. Ez a közelgő kiállások előtt lényeges részlet volt, hiszen Dixon a szerelők meglátogatása után is visszajött az élre Askew elé, Rossi viszont csak Pagenaud és Castroneves mögött az 5. helyen folytatta a versenyt. Nála is rosszabbul járt VeeKay, aki elfékezte magát a pitben, elütötte az egyik szerelőjét, majd ezért meg is büntették.

Az első 75 kör után Dixon remek helyzetben volt, 9,1 másodperccel vezetett Askew előtt, a vele azonos stratégián lévő Szato hátránya pedig már 10 másodperc fölé emelkedett, amit egy sárga zászló természetesen eloszlathatott, de így is ellenőrzése alatt tartotta a futamot. Az új-zélandi pilóta a 80. körben a 18. helyezett Alonso mögé ért, majd sokáig a McLaren-pilóta mögött autózott, miközben Szato már 13 másodpercre volt tőle.

A sárga zászló eloszlatja az előnyt

Alonsónak óriási szerencséje volt, Dixon pont akkor körözte volna le őt, amikor Dalton Kellett a 85. körben a falnak ütközött, így megmenekült a nagy hátránytól ellentétben az élen állóval, aki kénytelen volt leadni a 13 másodperces előnyét, és úgy kiállni a pitbe, hogy Szato már felzárkózott mögé. Ettől függetlenül megtartotta a vezetést a japán pilóta és Rossi előtt.

A mezőny a 85. körig igen megbízhatóan haladt, Kellett balesete csupán a harmadik bukás volt a táv során, de a 94. körben nem ment simán az újraindítás, Conor Daly megpördült, és Askew is elvesztette uralmát az autója fölött a füstfelhőben, majd nagy sebességgel a belső falnak csapódott és Daly autójával is koccant. Askew sértetlenül átvészelte az esést, de megrázták a történtek.

A 100. kör végén indult újra a száguldás, a Rossi gyorsan megelőzte Szatót, majd a 103. körben átvette a vezetést is, amikor az új-zélandi pilóta elengedte őt, hogy a szélárnyékban autózva üzemanyagot spórolhasson. Nem maradt le, az amerikai ellenfele és Patricio O’Ward közé beékelődve a 106. körig autózott, majd ismét az élre állt, de Rossi kisvártatva ismét visszaszerezte a vezetést.

Dixon mérnöke közben figyelmeztette a pilótát, hogy ne engedjék O’Wardot közel magukhoz, ezért egymást oda-vissza előzgetve próbáltak meglógni a McLaren versenyzőjétől. A mexikói pilóta igyekezett tartani velük a lépést, de a 115. körben Szato átvette tőle a 3. helyet.

A hajsza a 122. körig tartott, ekkor az újonc Alex Palou törte össze az autóját, ismét kikényszerítve egy sárga zászlós fázist.

Rossit büntetés vonta ki a győzelemért zajló csatából

A csekély visszaesés után viszont Rossit megbüntették veszélyes kiengedés miatt, a szabályok értelmében csak a mezőny végén folytathatta a küzdelmet, 71 körrel a leintés előtt így lényegében lemondhatott az újabb győzelem esélyéről. A visszajátszáson látszott, hogy gond akadt a jobb hátsó kereke rögzítésével, ezzel időt vesztett, Szato így került egyáltalán a közelébe.

A 132. körtől ismét elengedték a mezőnyt, Dixon visszavette a vezetést és gyorsan 2 másodperces előnybe került. Rossi szinte rögtön előrelépett a 17. helyre, de a forgalomban már nem tudott javítani a helyzetén.

A tavalyi győztes Pagenaud közben hatalmas esést úszott meg, amikor koccant Hunter-Reay autójával, de egy terven felüli orrkúpcserére szüksége volt, ami körhátrányba taszította a 26. helyen.  

Rossi esélye a 145. körben nullázódott le végleg, amikor az amerikai pilóta a falnak ütközött és feladta a versenyt.

A hatodik sárga zászlós fázis után a 155. körben kezdhettek ismét küzdeni a versenyzők, Szato gyorsan feljött a 2. helyre Dixon mögé, majd a 157. körben meg is előzte az élen állót, mivel a Chip Ganassi Racing pilótája ismét spórolt az üzemanyaggal. Szato egészen a 169. körig vezette a mezőnyt, ekkor kiállt az utolsó tervezett kerékcseréjére. Egy körrel később Dixon is megjelent a szerelőknél, nem volt tökéletes a kiállás, de így is visszaért Szato elé, és a 7. helyen haladt tovább a cél felé.

A Honda gyári pilótája nem hagyta annyiban, a kiállások után visszaelőzte Dixont, aki ezúttal már láthatóan nem akarta elengedni ellenfelét, de Szato kívülről támadva is sikerrel járt, és meg is lépett a Ganassi versenyzőjétől. Ez azonban ekkor még nem sokat jelentett, hiába maratoni az 500 mérföldes táv, a győzelem sorsa csupán az utolsó néhány kör során szokott eldőlni.

Dixon 15 körrel a vége előtt indított támadást a vezetés visszaszerzéséért, de Szato keményen kiszorította a külső ívre, ahol nem volt esély az előzésre. Közben a 3. helyezett Graham Rahal is kezdett felzárkózni, így az új-zélandi pilóta nem figyelhetett csak előre. Két próbálkozás után Dixon átmenetileg ismét visszavett, tartalékolva az abroncsait későbbi rohamokra.

Óriási baleset döntötte el a győzelem sorsát

A hajrát bonyolította, hogy Szato lekörözöttek sorát érte utol, 6 körrel a vége előtt meg is kezdte az előzgetést, ezzel 1 másodperc körül befagyott a különbség Szato és Dixon között, majd 4 körrel a leintés előtt Spencer Pigot csúnyán összetörte az autóját. A versenyt meglepetésre nem állították le, így Szato vezetésével a Pace Car mögött intették le a mezőnyt, Dixon hiába töltötte a legtöbb kört az élen, kénytelen volt beérni a 2. hellyel Graham Rahal előtt.

Az első négy helyezett Honda-motorral zárta a versenyt, Chevrolet-val Josef Newgarden lett a legjobb az 5. helyen. Alonso szintén Chevrolet-val, a McLaren színeiben a 21. helyen zárt, ezzel harmadik próbálkozásra célba ért a legendás versenyen, de a győzelemtől és ezzel az autósportok tripla koronájának megnyerésétől nagyon messze volt.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK