Legendás versenyek felvételeivel pótolja a kimaradó futamokat az M4 Sport, ezúttal az 1999-es Európa Nagydíjat élheti át újra. Összefoglaló az előzményekről és a körülményekről.
A rajongók a kényszerszünet alatt sem maradnak Forma-1-es közvetítés nélkül: az M4 Sport „élő” közvetítéssel több klasszikus verseny teljes felvételét leadja a kimaradó futamok napján. Az 1993-as Európa és a 2007-es Kínai Nagydíj után vasárnap 14:00-tól a Nürburgringen rendezett 1999-es Európa Nagydíj került képernyőre.
Az 1999-es szezon elején arra lehetett számítani, hogy a világbajnoki cím az előző idényhez hasonlóan ezúttal is Mika Häkkinen és Michael Schumacher között fog eldőlni. Ennek megfelelően hét futam után a McLaren pilótája vezette a pontversenyt német riválisa előtt, ám a következő verseny átírta az előzetes forgatókönyveket: Schumacher Silverstone-ban kettős lábtörést szenvedett, így kiszállt a vb-címért folyó küzdelemből.
Helyére csapattársa, Eddie Irvine lépett elő, aki az idény előtt egyetlen versenyt sem tudott megnyerni, pedig az akkor még csak kétszeres világbajnok pilótával együtt, 1996-ban érkezett a Ferrarihoz. Ehhez képest az Osztrák és a Német Nagydíjon is diadalmaskodott, így melbourne-i győzelmével együtt három elsőséggel rendelkezett a hajrá előtt.
Ami pedig ennél is fontosabb, hogy 13 futam után Häkkinennel holtversenyben, 60 ponttal vezette a tabellát.
Rajtuk kívül további két pilóta mondhatta el magáról, hogy saját kezében van a sorsa, legalábbis abban az értelemben, hogy három futamgyőzelem esetén nem kell figyelnie a riválisok eredményeire. David Coulthard 48 ponttal állt a másik McLarennel, de ez csak a 4. helyre volt elég, hiszen Heinz-Harald Frentzen 2 egységgel megelőzte őt. Utóbbi teljesítménye már csak azért is volt megsüvegelendő, mert a másik Jordant vezető Damon Hill csupán 7 pontot tudott szerezni.
Ami a konstruktőri világbajnokságot illeti, a McLaren 108 ponttal vezetett a Ferrari 102 egységével szemben.
A Jordan 57 pontot gyűjtve, gyakorlatilag a senki földjén tanyázott, hiszen előrébb matematikailag sem kerülhettek, de hátrafelé sem nagyon kellett tekintgetniük. A 4. pozícióban ugyanis az a Williams állt, melynek mind a 30 egységét Ralf Schumacher szerezte.
A Stewart és a Benetton 17, illetve 16 ponttal rendelkezett, vagyis abban a régióban már bravúrosnak számító teljesítményre volt szükség ahhoz, hogy legyen esélyük megszorítani a grove-iakat. Előbbi istálló Rubens Barrichello révén már szerzett két 3. helyet az idényben, de az előzéshez vélhetően nemcsak neki, hanem csapattársának, Johnny Herbertnek is kimagaslót kell nyújtania.
A Jackie Stewart és fia, Paul által létrehozott csapat számára már csak azért is fontos volt a jó szereplés, mert akkor már lehetett tudni, hogy a Ford felvásárolja az alakulatot, és a következő szezontól Jaguar néven indulnak.
Barrichello ráadásul egyébként is búcsúzott, hiszen 2000-től a Ferrari színeiben folytatta pályafutását.
A mezőny így érkezett a Nürburgringre, ahol az Európa Nagydíjat rendezték. A vizes pályán zajló időmérő edzésen Frentzen szerezte meg a pole pozíciót, aki saját bevallása szerint 5 körre elegendő üzemanyaggal az autójában futotta meg a legjobb időt, így volt még benne tartalék. Mellőle Coulthard rajtolhatott, tehát a két pilóta nagy lehetőséget kapott a felzárkózásra. Az éllovasok közül Häkkinen a 3., míg Irvine csupán a 9. pozíciót érte el.
A Williams közelebb került a konstruktőri 4. helyhez, hiszen az ifjabbik Schumacher Häkkinen mellől indulhatott. Ennek következtében úgy nézett ki, hogy a Benetton és a Stewart legfeljebb egymással csatázhat. A futamot az olasz istálló pilótái kezdhették meg jobb helyzetből, hiszen Giancarlo Fisichella a 6., Alexander Wurz pedig a 11. rajtkockából várta a piros lámpák kialvását, míg Herbert és Barrichello csupán a 14. és 15. helyet szerezték meg. Ők a többi hátulról startoló pilótával egyetemben abban bízhattak, hogy a pálya felett gyülekező felhőkből esni fog némi eső.
Elátkozták az éllovasokat
A verseny végül korántsem a várakozásoknak megfelelően alakult, hiszen hárman is az élről adták fel a futamot, egy versenyzőt pedig defekt hátráltatott az első helyen. Ennek, valamint remek taktikájának köszönhetően Herbert a 15. pozícióból rajtolva megszerezte a Stewart történetének egyetlen győzelmét. Häkkinent a rossz gumiválasztás, Irvine-t saját csapata hátráltatta, végül a címvédő növelte előnyét a bajnokságban.
Már a rajt sem volt sima, hiszen az első öt pilóta kiugrott, aminek az volt az oka, hogy a piros lámpák másodpercek után sem aludtak ki. Később kiderült, hogy mindez Alex Zanardi és Marc Gené miatt történt, akik rosszul álltak fel a rajtrácsra. A büntetést mindenki megúszta, de a mezőnynek el kellett mennie egy újabb felvezető körre.
Másodszorra már el tudtak indulni, de akadt, aki nem sokáig jutott: Hill autója elektronikai hiba miatt már a 2-es kanyarban lelassult, mögötte pedig Wurz jobbra rántotta a kormányt.
Az osztrák pilóta nekiment a Jordannek, de ami ennél is nagyobb baj volt, hogy Pedro Dinizt is eltalálta, a Sauber pedig felborult. A brazil pilóta zúzódást szenvedett a vállában és a térdében, de szerencsére komolyabb sérülés nélkül megúszta a balesetet.
Az incidens után természetesen azonnal beküldték a biztonsági autót, ami egészen a 6. kör végéig volt a mezőny előtt. A pontszerző helyeken két változás is történt, ugyanis a McLaren pilótái helyet cseréltek, Fisichella pedig megelőzte Olivier Panist. Irvine közvetlenül mögöttük, a 7. pozícióban autózott.
Miután a safety car elhagyta a pályát, Coulthard rögtön megtámadta csapattársát, előzni azonban nem tudott. Ellentétben Irvine-nal, aki a Prost versenyzőjét maga mögött hagyva máris pontszerző helyen találta magát.
A következő körökben az első négyes elhúzott a többiektől, de ők nagyon együtt maradtak, Frentzen és Ralf Schumacher között kevesebb mint 2 másodperc volt a különbség.
Az 5. helyért Irvine támadta Fisichellát, és a 17. körben sikerrel is járt, ekkor azonban már 8.2 másodperccel volt a Williams pilótája mögött. A hátsó régiókban Zanardi kiesése borzolta a kedélyeket: az olasz versenyzőt Ricardo Zonta találta el, aminek következtében mindketten megpördültek, de a BAR pilótája tovább tudott menni.
Nem sokkal Irvine előzése után eleredt az eső. Ralf Schumacher rögtön megtámadta Coulthardot, és a 20. kör elején el is tudott menni mellette. Häkkinen továbbra is közvetlenül előttük haladt, de Frentzen valamelyest ellépett tőlük.
A kör végén a finn versenyző kiállt esőgumiért, azonban a zápor nagyon rövid ideig tartott, és az aszfalt száradni kezdett, ezért a döntés rossznak bizonyult, a címvédő pedig jelentősen visszaesett. Irvine egy körrel később látogatta meg a bokszutcát, de ő is pórul járt, mivel a jobb hátsó kerék még a garázsban volt, amikor megérkezett. A brit pilóta majdnem fél percen keresztül állt, de mivel száraz pályára alkalmas abroncsokat kapott, három kör múlva még így is megelőzte riválisát.
Igaz, ekkor mindketten távol voltak a pontszerző helyektől.
A 24. körben Häkkinen visszament száraz gumikért, mint ahogyan Irvine csapattársa, a Schumacher pótlására szerződtetett Mika Salo is. A McLaren versenyzője a 4. Fisichella előtt találta magát, apró szépséghiba, hogy körhátrányban.
Az időközben újra egymásra találó első hármasból Ralf Schumacher a 27. körben állt ki tankolni, míg Frentzen, Coulthard és a jócskán mögöttük autózó Fisichella a 32. körben tette ugyanezt. A német és a brit pilóta egyszerre érkezett meg a bokszba, és mivel nagyjából ugyanannyi időt álltak, a sorrend nem is változott.
Az első dráma közvetlenül ezután történt, amikor a Jordan rögtön a pályára való visszatérés után egyszerűen megállt. A csapat közleménye szerint a kocsiban Hill autójához hasonlóan elektronikai hiba lépett fel, ám később kiderült, hogy ez nem fedte a valóságot.
Frentzen ugyanis a kerékcsere után elfelejtette kikapcsolni a lefulladásgátlót, amit a pilótáknak csak a bokszban kell használniuk. Ennek következtében a rendszer megemelte a fordulatszámot, de üresbe tette az autót. A német pilóta azt hitte, technikai hiba miatt lassult le, ezért félrehúzódott.
Frentzent valamelyest felmenti, hogy versenymérnöke, Sam Michael minden bokszkiállás után szólt neki, hogy kapcsolja ki a rendszert, de ezt akkor nem tette meg. A Jordan azért adta ki az elektronikai meghibásodásról szóló közleményt, mert senkiből nem akartak bűnbakot csinálni, már csak azért sem, mert versenyzőjük egész évben remekül teljesített.
Ettől függetlenül a német pilóta csalódottságát növelte, hogy a futam akkori állása szerint győzelem esetén beérte volna a két éllovast a pontversenyben.
Ekkor Coulthard vette át a vezetést, aki így két pontra közelíthette volna meg Häkkinent és Irvine-t. Az eső viszont újra rákezdett, és a nehéz körülmények között a 38. körben Coulthard kipördült, és mivel nem tudott visszamenni a pályára, véget ért a futama.
Ennek következtében Ralf Schumacher került az élre, a 2. helyen pedig Fisichella haladt. Mögöttük azonban felborult a sorrend, hiszen Herbert, Jarno Trulli és Barrichello követték az éllovasokat. Érdekesség, hogy mindhárman más stratégiát követtek: a brit és az olasz pilóta a 35. körben esőgumikra váltott, de utóbbinak korábban már volt egy kiállása. Ezzel szemben Barrichello két körrel később állt ki, de maradt száraz abroncsokon.
„Folyamatosan lógott a lába az esőnek – emlékezett vissza Herbert. – A hajtűkanyarnál tartottam, amikor láttam egy hatalmas fekete felhőt, ami épp felénk tartott. Aztán szakadni kezdett, én meg mondtam a rádióban, hogy esőgumikat szeretnék. Már be voltak készítve a slickek, ezért megkérdezték, hogy biztos vagyok-e benne, amire igennel feleltem.
Egyre jobban esett, de utána az volt az embernek az érzése, hogy hamar el is múlt. Valójában 10-15 percig tartott.”
A 42. körben Takagi Toranoszuke összetörte az autóját. Ez a verseny alakulását nem befolyásolta jelentősen, hiszen az Arrows pilótája nem volt pontszerző helyen, azonban a baleset manapság biztosan nagyobb visszhangot váltana ki. A jobb első kerék ugyanis leszakadt az autóról, és visszagurult a pályára, ami a jelenkorban súlyos büntetést eredményezne a csapatnak.
Az eső ismét elállt, így Ralf Schumacher a 44. körben ugyan kiállt a bokszba, de továbbra is száraz pályára alkalmas abroncsokkal folytatta a versenyzést. A német pilóta Herbert mögé, a 3. helyre jött vissza, akit két körrel később meg is támadott, de nem tudott elmenni mellette. A brit pilótának azonban még mindenképpen kereket kellett cserélnie, hiszen esőgumikon autózott. Ezt a 47. kör végén meg is tette.
Ebben a pillanatban Fisichella vezette a versenyt, de az élen autózók átka őt is utolérte.
Coulthardhoz hasonlóan kipördült, és fel kellett adnia a futamot. Az 1. helyet Ralf Schumacher örökölte meg, azonban egy jobb hátsó defekt formájában őt is utolérte a végzet, Igaz, a Williams pilótája legalább vissza tudott jönni, és a 4. helyen fejezte be a futamot.
Ennek következtében Herbert került az élre, aki már nem engedte ki a kezéből az elsőséget. Ezzel megszerezte a Stewart történetének egyetlen futamgyőzelmét, saját maga pedig harmadszor, egyben utoljára állhatott a dobogó tetején. Mögötte Trulli ért célba a Prosttal, a versenyző először, a csapat pedig utoljára ünnepelhetett a pódiumon. Barrichello az utolsó körökben hatalmas nyomás alá helyezte az olasz pilótát, de végül meg kellett elégednie a 3. pozícióval.
A Stewart – nagyrészt az itt szerzett 14 pontnak köszönhetően – végül 1 ponttal a Williams előtt végzett a konstruktőri táblázaton.
„Hihetetlenül boldog vagyok – nyilatkozta a verseny után a győztes. – Jackie különösen örülhet, hiszen a csapat ebben az évben viseli utoljára a nevét.”
„Csodálatos pillanat volt – emlékezett vissza a háromszoros világbajnok, aki a verseny húszéves évfordulója alkalmából a GPhíreknek exkluzív interjút adott a futammal kapcsolatos emlékeiről. – A ceremónia előtt utánam kellett jönni a garázsba, mivel nem is gondoltam a dobogóra, és az ilyenkor szokásos protokollra. Fantasztikus érzés volt, amikor a két pilótával együtt, pezsgővel eláztatva álltam a pódiumon. Azóta viszont bánom, hogy nem Paul ment fel helyettem, neki sokkal nagyobb élmény lett volna, hiszen én ezt korábban is átélhettem párszor” – utalt fiára, Paul Stewartra, a csapat társalapítójára.
Ami a világbajnoki éllovasokat illeti, a futam végére Häkkinen utolérte Irvine-t, és mivel a Ferrari pilótája hibázott, meg is előzte őt. Sőt, utána még az 5. pozíciót is elvette Genétől, amivel 2 ponttal ellépett a tabellán. A finn versenyző később pont ennyivel lett világbajnok, úgyhogy könnyen lehet, hogy sok múlott az itteni végjátékon. Akár az is elég lehetett volna, ha Häkkinent a 6. helyen intik le, hiszen akkor Irvine 1 ponttal világbajnok lehetett volna, ha az utolsó két versenyre visszatérő Schumacher elengedi őt a zárófutamon.
Persze ez csak akkor érvényes, ha odáig minden más ugyanúgy történt volna.
A futam legnagyobb vesztesi nyilvánvalóan azok, akik az élről estek ki, de rajtuk kívül meg kell említeni Luca Badoert. aki a 4. helyen autózva, az 53. körben adta fel a futamot váltóhiba miatt. Az olasz pilóta teljesen összetört, a könnyeivel küszködve borult autójára. Badoer előtte és utána sem szerzett pontot, 58 versenyével pedig a mai napig vezeti az erre vonatkozó ranglistát. Ha őt nem is, de a Minardit valamelyest vigasztalhatta Gené 6. helye, aminek köszönhetően az olasz istálló négy év után szerzett pontot.