Szinte járni sem tud, de jövőre autóba ülne a halálos F2-es baleset sérültje

A vártnál gyorsabban halad a felépülése a tavalyi belgiumi halálos Forma-2-es balesetben súlyos sérüléseket szenvedett Juan Manuel Correa felépülés. A 20 éves pilóta azt tervezi, hogy jóval hamarabb újra versenyautóba ül, mint ahogy azt az orvosok jósolták.

Juan Manuel Correa élete örökre megváltozott 2019. augusztus 31-én, a spái Forma-2-es főfutamon, amelynek elején óriási balesetet szenvedett. Az ecuadori-amerikai pilóta nem járt olyan rosszul, mint Anthoine Hubert, aki életét veszítette, miután Correa autója 218 km/h-s sebességgel telibe találta a versenygépét.

A tavaly az F2-ben a Sauber Junior Team by Charouz-zal versenyző pilóta súlyos lábsérüléseket szenvedett, a kórházban azonban a tüdeje is összeomlott, több hétig feküdt mesterséges kómában. Ezután azonban fokozatosan megkezdte a felépülést, és noha bal lábát még mindig csavarok tartják össze, és járni sem tud rendesen, a gyógyulása sokkal jobb ütemben halad, mint azt az orvosok várták.

Correa jelenleg is rehabilitációját végzi Forrás: Gareth Harford / LAT Images

Correa miami otthonában lábadozik, rendszeresen posztol a közösségi oldalain, amiből mindenki nyomon követheti a gyógyulását. Nemrég elkezdett szimulátorozni is, azt azonban, hogy valódi versenyautóba mikor ülhet be, még ő sem tudja.

Tekintetbe véve azonban, hogy egy ideig az sem tűnt biztosnak, hogy megmarad a bal lába, a jelenlegi állapota is komoly javulást jelent.

„Soha nem volt pontos előrejelzés, még mindig lépésről lépésre haladok – nyilatkozta az ESPN F1-es podcastjában. – Különösen a jobb lábam sérülése volt olyan súlyos, hogy a baleset utáni hetekben csak arra koncentráltunk, hogy megmentsük. Annyira rossz volt a helyzet, hogy az amputációt is felajánlották lehetőségként. Én azonban azt választottam, hogy inkább mentsék meg. Úgy tűnt, hogy jól ment, de nagyon stresszes három hét volt kivárni, hogy a szervezetem elfogadja-e a lábamat, vagy kilöki.

Három hétig nagyjából csak azt figyeltük, hogy a lábam elfeketedik és leesik-e.

Hosszú folyamat volt, minden szakaszban csak a következő időszakra vonatkozó előrejelzéseket néztük, a legjobb és a legrosszabb forgatókönyvet."

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

So this happened last night... Not sure if it counts as walking, but I’m slowly getting there

Juan Manuel Correa (@juanmanuelcorrea_) által megosztott bejegyzés, Ápr 22., 2020, időpont: 7:35 (PDT időzóna szerint)

Néhány métert már egyedül is meg tud tenni

Az orvosok hosszú és nehéz rehabilitációs időszakot jósoltak a versenyzőnek. „Amikor novemberben elhagytam a londoni kórházat, az orvosok azt mondták, hogy 5-6 hónapba telhet, mire mankóval fogok tudni járni és normálisan használhatom a bal lábamat. Azt is közölték, hogy pozitív végkimenetelnek számítana, ha segítség nélkül másfél-két éven belül újra tudnék járni. Ez arra az esetre vonatkozik, ha minden rendben halad. Még sok munka van hátra, mire erre készen lesz a lábam."

Őt azonban természetesen csak egy dolog foglalkoztatja: mikor ülhet újra versenyautóba.

Még ezt is korai megmondani, de a fejlődése ütemét tekintve ez akár sokkal hamarabb is bekövetkezhet, mint azt elsőre remélni lehetett.

„Nyersen őszinte voltam az orvosokkal, azt kérdeztem, »mikor vezethetek újra, ha akarok?« Novemberben azt mondták, hogy két éven belül nem.

Elnézve az eddigi fejlődésemet, az idén novemberben még nem fogok autóba ülni, de a következő év korai szakaszában valószínűleg már igen. Ha minden jól megy.

Mindez közel egy évvel hamarabb van, mint azt az orvosok jósolták. Már három héttel azután mankóval jártam, hogy azt mondták, 5-6 hónapba telhet, ma pedig már szinte sétálok. Hét és fél hónap telt el, ők minimum másfél évet jósoltak."

Minél hamarabb újra autóba akar ülni Forrás: NurPhoto via Getty Images/Joan Valls/NurPhoto/Joan Valls

Correa azt is elárulta, hogy a baleset után még nem gondolt a visszatérésre, leginkább csak az foglalkoztatta, hogy felépül-e, és milyen életet élhet. Az is eszébe jutott, hogy 20 évesen tiszta lappal kezd, hátat fordít a sportnak, és tanulni megy, vagy DJ lesz. Végül azonban győzött a szenvedély.

A versenyzés az, amit igazán szeretek. Mindössze pár napba telt rájönnöm, hogy nem lesz ennyire egyszerű elveszítenem az iránta érzett szeretetet.

Kihívásra volt szükségem, hogy motiváljam magam és belevágjak az előttem álló hosszú utazásba. Visszatérni a versenyzéshez olyan kihívás, ami motivál, és pozitív szemléletet ad. Ezért nagyon fontos számoma a visszatérés."