Társoldalunk:
Hírlevél

A legenda szerint a náciknak szánták, de egyszer majd az F1 parádézik a holland pályán

2020.05.01. 08:35

Virágzik a retró az F1-ben, idén vagy jövőre a Holland Nagydíj tér vissza. Képes volt bármelyik ország erre ilyen hosszú szünet után? Mit keres a dzsungellakó Tarzan a tengerparton? Miért kezdtek kísérletezni a Safety Car bevezetésével? A legemlékezetesebb zandvoorti pillanatokat összefoglaló cikkünkből kiderül!

A Forma-1 éves turnéi eleinte a közel-keleti és ázsiai terjeszkedésről szóltak ebben az évezredben. 2012-ben aztán sokadik alkalommal visszatért az USA Nagydíj egy új helyszínen, majd a retró jött divatba, megint bekerült a vendéglátók közé Ausztria, Mexikó, Franciaország.

A nosztalgiasorozat újabb felvonását a Holland Nagydíj adja, melyet 35 év után rendeznek meg – ilyen hosszú szünet után még egyetlen ország sem tért vissza a körforgásba (az 1955-ös Le Mans-i tragédia után a versenyzést betiltó Svájc 1982-ben csak névadója volt a dijoni pályán rendezett futamnak).

Csata az 1963-as versenyenForrás: Getty Images/Bernard Cahier/Bernard Cahier

Ennek alkalmából leporoljuk a zandvoorti pálya történelemkönyvét; mint nemsokára visszatérünk rá, a port szó szerint kell érteni.

A náciknak épült(?)

Először 1952-ben rendeztek Holland Nagydíjat. A helyszín a maga 4,2 kilométeres hosszával szokatlanul rövidnek számított, a monacóit leszámítva addig egyik pálya sem volt ennyire az, Zandvoortban ugyanis nem erdőn-mezőn tekergő országutakon jelölték ki a vonalvezetést, hanem tengerparton.

A grandprix.com ismertetője alapján a belvárosban már korábban is rendeztek autóversenyeket, de a mai aszfaltcsík elődje a legenda szerint a második világháborúnak és a bevonuló náciknak köszönhető: a polgármester állítólag azt ajánlotta a hódítóknak, hogy a polgárokat ne szállítsák Németországba munkatáborba, helyette építsenek utakat a tengerparti dűnéken, amin a nácik majd látványos győzelmi felvonulásokat tarthatnak. Később a part menti katonai létesítmények megközelítése miatt folytatódott az útépítés.

A célegyenes végi kanyarForrás: Getty Images/2012 Grand Prix Photo/Grand Prix Photo

Bármi is az igazság, a háború lecsengése után, 1948-tól ismét megjelent az autóverseny Zandvoort életében. Az első két világbajnoki futamot Alberto Ascari simán nyerte, a következő kettőt Juan Manuel Fangio és Stirling Moss. Nagyobb meglepetésre 1959-ig kellett várni, amikor a svéd Jo Bonnier egyetlen nagydíjgyőzelmét aratta.

Sok izgalom eleinte nem volt a rajtok és egy-két műszaki hiba kivételével, az 1961-es Holland Nagydíjon például először fordult elő a Forma-1-ben, hogy az összes rajthoz álló pilóta célba ért, és ezután 2005-ig kellett várni a következő alkalomra.

Pedig a szélben kavargó parti homok mindig komoly kihívást állított a csapatok elé, hogy ne okozzon kárt a hajtáslánc érzékeny elemeiben: bizonyára számos motorra ez jelentette a halálos ítéletet az idők folyamán.

Tarzan a tengerparton

Zandvoort ikonikus momentumai közé tartozik Gilles Villeneuve három keréken autózása a kiszakadt kerékkel (1979). "Miután láttam a tévében, megértem a bírálatokat, tényleg szörnyen nézett ki. De nem az, hogy három keréken mentem, hiszen ezt már sokan csinálták, hanem hogy hátrafelé lifegett a kerék, ami hatalmas balesetet okozhatott volna – mondta a sportág talán legvakmerőbb pilótája. – Azonban fogalmam sem volt róla, hogy ott lifeg. Ha tudom, megállok."

Könnyű volt vezetni három keréken, tényleg. Harmadik fokozatban maradtam, de az ötödikbe is tehettem volna, probléma nélkül. "Borzasztó volt a vibráció, ami egyszer csak megszűnt, s mivel nem láttam a kereket a tükörben, azt hittem, levált.

Kiesés a Tarzanban: Nelson Piquet, 1983Forrás: Getty Images/Paul-Henri Cahier/Paul-Henri Cahier

A legtöbb látványosság a Tarzan nevű első kanyarhoz kötődik. A hosszú jobbos neve hivatalosan onnan ered, hogy egy nagydarab fickó volt az egyik kiskert tulajdonosa, ahol a versenypályát felhúzták, és állítólag csak azután volt hajlandó eladni a földjét, hogy megígérték neki, róla nevezik el az ottani kanyart. Más vélemények szerint az építést végző, ugyanígy hívott úthengerről nevezték el, vagy pedig magáról a filmről.

Voltak itt nagy balesetek, előzések, ütközések bőséggel. 1977-ben James Hunt zsinórban harmadik győzelmére hajtott a holland pályán (az első igazi bravúr volt a kis Hesketh csapattal a szeszélyes időjárásban), és nem hagyta, hogy Mario Andretti körbeautózza, aminek karambol lett a vége. "Ott nem lehet előzni, nem tudom, mit művelt" – fortyogott a címvédő

Hunt "azt hiszi, ő a világbajnok és a világ ura is – hangzott az amerikai oválokon edződött Andretti véleménye. – Azt mondja nekem, hogy az F1-ben nem előzünk kívülről. Tájékoztatnom kell, hogy versenyző vagyok, és ha belülről akadályoznak, kívülről próbálkozok."

James Hunt, 1976Forrás: Getty Images/2012 Grand Prix Photo/Grand Prix Photo

Valóban, két év múlva Villeneuve-nek összejött a manőver a Tarzan külső oldalán, így vette át Alan Jonestól az 1. helyet az ominózus kerekes sztori előtt. 1983-ban Alain Prost és Nelson Piquet akadt össze a kanyarban, amiben az ártatlan brazil húzta a rövidebbet, és úgy tűnt, riválisa ezzel bebiztosítja magának a vb-címet.

Halálos tüzek

Más karambolok sajnos szerencsétlen kimenetelűek voltak: Zandvoortban két pilóta hunyt el F1-es nagydíjon bekövetkezett balesetben, ezen a nem szívderítő listán csak Monza és a Nürburgring előzi meg. Mindkét áldozat halálra égett.

Az első Piers Courage volt 1970-ben, aki egy kicsúszásnál nekiment egy homokbuckának, felborult, és nem tudták kimenteni a lángoló autóból. Pedig a versenyt kis híján meg sem rendezték, a holland kormány az utolsó pillanatban dobott pénzzel kitömött mentőövet rá. Egy vizsgálat szerint az egyik legnagyobb sörgyár örököse már nem szenvedett a tűzben, mert az egyike kereke már agyonütötte a boruláskor. Eleinte egyébként úgy hírlett, a haja szála sem görbült, mert a közeli sportbíró fülkéjénél a balesetben elszakadt a telefonvezeték, a legközelebbi posztnál meg láttak egy fehér alakot a kocsi mellett, ezért ott azt hitték, minden rendben.

Jim Clark, 1965Forrás: Getty Images/Bernard Cahier/Bernard Cahier

Ekkoriban már megjelent az aggodalom, hogy a pálya nem elég biztonságos és felújításra szorul. 1973-ban új köntösbe öltöztették a paddockot, amit annyira kicentiztek, hogy az első edzés előtti napon a csapatok még be sem tudták lakni.

A futamon aztán ismét szörnyűség történt: Roger Williamson felborult és a lángok közt lelte halálát. Sőt, valójában nem is a tűz, hanem a füst és az oxigénhiány ölte meg. Ami különös szívfacsaró volt, hogy jobb felkészültséggel talán meg lehetett volna menteni az életét. Az oltásra kijelölt tűzoltóautó ugyanis mindössze néhány száz méterre parkolt a helyszíntől, de nem indulhatott el a forgalommal szemben.

Williamsonnak egyvalaki próbált segítséget nyújtani, egy megálló versenyző, David Purley, akit bátorságáért később Szent György érdemrenddel tüntettek ki Angliában. Ami megdöbbentett, hogy senki más nem állt meg segíteni

– mondta Purley a veterán újságírónak, Nigel Roebucknak. – Nem az történt, hogy megpróbáltam megmenteni a barátomat, nem ismertem jól Rogert. Ösztönös reakció volt."

Körökön át égett az autó, a biztonság kereszteslovagjai meg simán lassítás nélkül átszáguldottak a baleset helyszínén. Ezután döntöttek úgy, hogy amerikai mintára kipróbálják a Forma-1-ben is a Safety Cart, a szezonzárón be is vetették.

1960-ban történt még egy halálos baleset Zandvoortban, a Tarzanban Dan Gurney csúszott ki fékhiba miatt és halálra gázolt egy tiltott helyen álló tinédzsert.

Lauda nyerte az utolsó Holland NagydíjatForrás: AFP/Dominique Faget

A holland pálya hattyúdala 1985-ben jött el, Niki Lauda utolsó győzelmével. Egy évvel korábban a verseny délelőttjén leomlott egy felüljáró a paddock fölött, többen megsérültek, a pályát üzemeltető cég pedig végül bedobta a kulcsot. Mindez nekünk, magyaroknak tett igazán jót, a nyári időpontra ugyanis megüresedett egy hely a naptárban, és beléphetett a Hungaroring.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK