Vágólapra másolva!
Az 1985-ös Portugál Nagydíjon, 35 éve aratta első F1-es győzelmét a brazil legenda, aki szerint azon a versenyen sokkal nehezebbek voltak a körülmények, mint az egy évvel korábbi monacóin, amelyen letette névjegyét a sportágban.

A legendás Ayrton Senna kivételes tehetségét mutatja, hogy már a második szezonjának második versenyén megszerezte első győzelmét a Forma-1-ben. Ez napra pontosan 35 éve történt Portugáliában, amivel végleg elfoglalta a helyét a mezőny elitjében az után, hogy egy évvel korábban Monacóban már majdnem elcsípte későbbi nemezisét, Alain Prostot és az 1. helyet a kis Toleman csapatnál vezetve. Akkor be kellett érnie az ezüstéremmel, mert mielőtt megtámadhatta volna Prostot, lefújták a viadalt, bár később arról lehetett hallani, hogy a futóművének állapota hamarosan félreálláshoz vezetett volna.

A verseny, amin Sennára felfigyelt a világ: 1984, Monacói Nagydíj Forrás: AFP/Eric Gaillard

A két említett futam között nagy hasonlóságot jelentett a lehangolóan zuhogó eső, amitől

a BBC kommentátorfülkéje beázott, és zavar keletkezett az elektromos rendszerében is.


A szörnyű körülmények miatt alig tízezer néző ment ki a helyszínre, abszolút megértjük, hogy a szezon elején, amikor nem hágott tetőfokára az izgalom, sokan inkább begubóztak otthon azon a borús áprilisi délutánon.

Siralmasabb eső, mint egy évvel korábban?

Az immár az él- és a középmezőny határán lavírozó Lotusnál vezető Senna úgy érezte, a csatatér nehezebb volt, mint 1984-es villanásakor. „Kanyarról kanyarra változtak a körülmények – mondta. Sokkal rosszabbak voltak, mint tavaly Monacóban."

A képernyőn nem jön át az aszfalt csúszóssága, csak a hatalmas permetfüggöny látható, fogadjuk el, hogy így volt. Talán azért is érezte így a brazil, mert a hercegség utcáin eleve lassabb a tempó, mint Estorilban, egy épített versenypályán.

Senna kimagaslott a mezőnyből ezen a napon Forrás: Getty Images/Paul-Henri Cahier/Paul-Henri Cahier

A pilóták a rajt előtt kaptak néhány percet a gyakorlásra, de Mansell például ezalatt megrongálta az autóját, és csak a bokszból eredhetett a többiek után.

Alain Prost szerint „képtelenség volt észrevenni a mély tócsákat – közölte a francia. – Aki 300 km/h-s tempónál felúszik a vízen, annak vége." Mansell állítólag úgy előzött vakon, hogy az előtte lévő motorhangját hallgatta, és amikor az fékezéskor elhalkult, számolt egyet magában, akkor lendült támadásba.

Sima győzelem, egyáltalán nem simán

Akkoriban két nap eredményeiből állt össze a rajtrács, és Senna mindkét alkalommal a leggyorsabb volt. „Nem gondoltam, hogy van esélyünk a pole-ra, nagyon váratlan volt – nyilatkozta pénteken. – Még időm sem jutott rá, hogy élvezzem! Nem tudtam kipróbálni a kvalifikációs gumikat délelőtt egy üzemanyaggal kapcsolatos probléma miatt, a legjobb köröm lényegében az első valódi időmérős kísérletem volt."

Szombaton tovább javítva szerezte meg az első rajtkockát, amit megőrzött a rajtot követően. Mögé csapattársa, a 4. helyről kilövő Elio de Angelis zárkózott fel, Prostot megelőzve.

Senna addig még nem vezette esőben új csapatának autóját, ennek ellenére hatalmas magabiztossággal növelte az előnyét,

körönként egy másodperccel szakadt el üldözőitől. Végül több mint 1 perces előnnyel nyert Michele Alboreto előtt, a bronzérmes Patrick Tambay már kört kapott tőle. A leggyorsabb köre legalább 7 tizeddel volt jobb bárki másénál.

A dobogó tetején Forrás: Getty Images/Paul-Henri Cahier/Paul-Henri Cahier

Közben a vetélytársai sorban hullottak: a 26 indulóból 9-en jutottak el a célig, a 17 kiesőből 7-en kicsúszás miatt adták fel a viadalt. Köztük Prost is, aki a célegyenesben vált az aquaplaning tehetetlen áldozatává.

„Az emberek szerint nem hibáztam, holott megszámolni se tudom, hányszor mentem le a pályáról! – ismerte el Senna. – Egyszer mind a négy kerékkel a füvön voltam, irányítás nélkül, amitől mindenki hüledezett, milyen fantasztikusan kezelem a kocsit, pedig csupán szerencsém volt."

A tudósítások szerint menet közben ugyanúgy heves kézmozdulatokkal próbálta kicsikarni a verseny leintését, mint az 1984-es Monacói Nagydíjon Prost, mert veszélyesnek ítélte a körülményeket.

A távot azonban teljes terjedelmében lefutották, és a végére világossá vált, hogy egy új csillag született. Senna első győzelmét három évvel később követte az első világbajnoki cím, ebből összesen hármat gyűjtött. Esőben pedig külön szintet képviselt, ilyen körülmények között a versenyeinek mintegy kétharmadát megnyerte.