Vágólapra másolva!
A két dinasztia eredménylistája most nagyjából egyformán ámulatba ejtő. Megnéztük különböző szemszögekből, hogy melyikhez milyen út vezetett, és milyen hatást gyakorolt a Forma-1-re.

Többször előfordult, hogy egy-egy csapat éveken át folyamatosan aratta a babérokat a Forma-1-ben, de két uralom kiemelkedőnek számít a történelemben: az egyik a Ferrarié volt az évezred elején, a másik a Mercedes aktuális hegemóniája. Tavaly egálba kerültek az örökranglista élén az egymás után szerzett hat konstruktőri diadallal, de a Mercedesre nézve hízelgőbb, hogy náluk hat versenyzői aranyérem párosult mellé, míg a Ferrarinál „csak" öt, mivel 1999-ben azt nem tudták megszerezni.

Az olaszok akkori csapatfőnöke jelenleg az FIA elnöke, aki a 2019-es díjátadó gálán azt mondta:

– nyilatkozta Jean Todt arra a kérdésre reagálva, hogy hasonlítsa össze a két istálló sikerszériáját.

A Mercedes 2014 óta dominál Forrás: Getty Images/2019 Getty Images/Charles Coates

Egyébként a Ferrari közel járt ahhoz, hogy a versenyzői vb-címek terén is eljusson a hatig, csak Michael Schumacher 1999-ben eltörte a lábát, és az addig másodhegedűs Eddie Irvine-ra hárult a feladat, hogy a csúcsra törjön. Szépen helyt is állt, de valószínű, hogy a német klasszis hatékonyabban kihasználta volna Mika Häkkinen és a McLaren botlásait – a balesetekor 8 ponttal állt Häkkinen mögött és 6-tal csapattársa előtt; a végelszámolásnál Irvine hátránya 2 egység volt.

„First world problem" azon vitatkozni, a két különleges sorozatból melyik a fölényesebb, mert mindkettő más szempontból jelentős.

Az egyikhez simább út vezetett

Az élmények frissessége torzíthat, de a Mercedes abból a szempontból nyomasztóbban telepedett rá az F1-re, hogy mindegyik diadaluknál csak idő kérdése volt, mikor koronázzák meg őket hivatalosan is. A legkeményebb párbajt 2018-ban vívták a Ferrarival, azonban az ősz folyamán akkor sem sokáig volt kérdés, ki végez a tabella élén.

Ezzel szemben mindkét világbajnokság 1999-ben és 2003-ban csak a szezonzárón dőlt el, és 2000-ben sem lehetett győzteseket hirdetni két fordulóval a vége előtt.

Az egyik legnehezebben megszerzett vb-címe a 2003-as volt Shumachernek Forrás: Getty Images/2003 Getty Images/Clive Mason

A nyers számok azt mutatják, hogy a Mercedes 2014-19 között a pole pozíciók 69%-át, a győzelmek 74%-át szerezte meg, míg a Ferrarinál ugyanezek az értékek 53% és 62% voltak. Ebben az is benne van, hogy a Ferrari útjain több volt a kátyú, és aránylag hosszabb ideig nem domináltak az autóval.

Ez értelmezhető úgy is, hogy hatékonysággal, szívóssággal kerekedtek felül a hiányosságokon. 1999-ben összvissz háromszor indulhattak az első rajtkockából (ebből két alkalom az utolsó két futamon volt), ami jelzi a McLaren azévi fölényét. 2000-ben és 2003-ban idény közben akadtak komoly hullámvölgyeik, míg a Mercedes csak 2018-ban szembesült hasonlóval, ebből a szempontból utóbbi vetette meg a lábát stabilabban a csúcson.

A másik hatása nagyobb volt az F1-re

Ugyanakkor amikor a vörösök taroltak, a sportág vezetése sokkal több intézkedést tett a változásért. A 2002-es unalmat megelégelve Bernie Ecclestone olyan elvetemült ötletekkel sokkolta a közvéleményt, mint például az a vadhajtás, hogy egy szezonban minden pilótának mindegyik csapat autóját vezetnie kellene, vagy hogy a verseny előtt sorsolással döntsék el a rajtsorrendet.

2002 dögunalomba fulladt Forrás: Getty Images/Paul-Henri Cahier/Paul-Henri Cahier

Ezek nem valósultak meg, de bevezették az egykörös kvalifikációt, és változtattak a pontrendszeren is, aminek eredményeként 2003-ban Schumacher győzelmekben hiába verte 6:1-re Kimi Räikkönent, a kiegyensúlyozottabb finn az utolsó pillanatig harcban állt az összetettben.

A Ferrari 2004-es tarolásának következménye pedig az lett, hogy 2005-től megtiltották a futam közbeni kerékcserét.

Ez meg is hozta az őrségváltást, a két gumiszállító párbajában a mezőny többségét kiszolgáló Michelin jobbnak bizonyult a vörösök partnerénél, a Bridgestone-nál.

Kifejezetten a Mercedes uralmának megtörésére viszont nem születtek kezdeményezések. Való igaz, számos változás történt az elmúlt években, de ezek az előzési lehetőségek és az események közérthetőségének általános javítását, a költségcsökkentést és a biztonságot szolgálták, semmint a trónfosztási törekvést. Egyedül a motorfejlesztési zsetonrendszer eltörlése jut eszünkbe, ami ahhoz kapcsolható. A Mercedesnél ezért is büszkék rá, hogy az élen maradtak több keretrendszerben.

Az egyik elegánsabb

Arra szintén azok lehetnek, hogy kevesebb balhéval és vércseppel maradtak a trónon. A csapatutasítás fogalmát nem a Ferrari találta ki, de billogként ráégett a dominanciájukra.

A mélypont egyértelműen a 2002-es Osztrák Nagydíj volt, ahol felső utasításra Rubens Barrichellónak át kellett adnia az 1. helyet Michael Schumachernek,

akinek az égvilágon semmi szüksége nem volt ilyen gesztusra, hiszen előtte öt versenyből négyet magabiztosan megnyert, és a nyáron már nem is volt kérdés, ki lesz a világbajnok.

Keringenek különböző történetek a csapaton belüli egyenlőtlen kiszolgálásról, ezek valóságtartalmát valószínűleg csak a beavatottak ismerik. A Mercedes kínosan ügyel rá, hogy Lewis Hamilton és Valtteri Bottas esetében ilyesmi ne forduljon elő. Persze ők sem szentek, a 2018-as Orosz Nagydíjon kénytelenek voltak megcserélni a pilóták sorrendjét.

Hamilton és Bottas többnyire azonos feltételekkel versenyezhetett, de nem mindig Forrás: Sputnik/Alexey Kudenko

Összességében azért kevesebb piszok tapad a kezükhöz, mint a Ferrariéhoz, amely sűrűbben került tűz alá hasonló parancsok, akár amiatt, hogy kivételezettnek látszottak a felügyelő szövetségnél. Az 1999-es Malajziai Nagydíjat úgy nyerték meg, hogy az egyik légterelő idomuk mérete nem felelt meg az előírásoknak. Schumachernek létfontosságú volt a 2003-as bajnoki címhez, hogy a Nürburgringen a sportbírók visszatolták a pályára a kavicságyba csúszott autóját, és idény közben váratlanul megváltoztatták a gumikra vonatkozó egyik szabályt is, ami a Michelint használó riválisoknak ártott. Hamilton esetében egyetlen erősen véleményes ítélet jut eszünkbe kiélezett bajnoki helyzetek kapcsán: a 2018-as Német Nagydíj, ahol a sportfelügyelői panel kerek-perec kijelentette, hogy megszegett egy szabályt, mégsem kapott büntetést.

Hozzá kell tenni, Barrichellónak anno megvolt a lehetősége, hogy a pályán egyenrangú ellenfele legyen Schumachernek. A Mercedes esetében pedig azt, hogy a rend fenntartásával több nehézségük volt a diadalmenet idején, mint a Ferrarinak, hiszen Nico Rosberg és Hamilton alatt nem egyszer robbanáshoz közeli állapotban volt a puskaporos hordó.

Schumacher és Hamilton Forrás: AFP/Liu Jin

Az (eddig Toro Rossónak hívott) Alpha Taurit irányító Franz Tost mindenesetre tudja, neki melyik a ragyogóbb sikerkorszak. „A Mercedes a valaha létezett legjobb csapat. Erősebb, mint a McLaren-Honda volt Ayrton Sennával és Alain Prosttal, dominánsabb, mint a Ferrari Michael Schumacherrel" – jelentette ki az Auto Bildnek. Objektíven dönteni alighanem csak akkor lehet, ha Hamiltonék néhány évig még belekapaszkodnak az aranyérembe.