Sebastian Vettellel 2007 óta tartó Forma-1-es pályafutása során mindössze kétszer fordult elő, hogy az év végi összesítésnél kikapott aktuális csapattársától. A 2014-es szezonban Daniel Ricciardo, az idén Charles Leclerc szerzett több pontot a négyszeres világbajnoknál, így nem meglepő, hogy Vettel idei évét sokan utolsó Red Bullnál eltöltött idényéhez hasonlítják, ő azonban nem tartja helytállónak az összevetést.
A Ferrari világbajnoka a Motorsport-Magazine-nak adott interjúban azt is kifejtette, hogy általában véve az összehasonlításokat nem tartja pontosnak akkor, ha két versenyzőt, mondjuk egy adott szezonon belül vetnek össze, mivel szerinte csak a tágabb képet szemlélve lelhetünk rá az igazságra.
A 2014-es Daniel Ricciardo elleni vereség után felerősödtek azok a hangok, amelyek szerint Vettel nem bírja a csapaton belüli versengést, többek között Mark Webberrel is azért volt több konfliktusa. A Ferrarinál töltött első négy évében ezzel aztán nem akadt gondja, Kimi Räikkönen nem nyújtott olyan teljesítményt, amivel veszélyes tudott volna lenni rá, Charles Leclerc azonban az első pillanattól fogva ráncigálta a bajszát, majd le is győzte őt.
Sokan emiatt a 2014-es szezonhoz és a Ricciardo elleni vereséghez hasonlítják Vettel idei kapitulációját, ő azonban nem tartja ezt jó összehasonlításnak, mivel szerinte 2014-ben más tényezők is közrejátszottak a vereségében.
„Én másként látom ezt. Megértem, hogy az emberek a 2014-es szezont emlegetik. Papíron veszítettem, és jogos azt állítani – mivel a számok ezt mutatják – hogy kikaptam Danieltől. Ugyanakkor azt is tudom, hogy 2014-ben bizonyos dolgok nem úgy alakultak, ahogyan reméltük. Az elsődleges célom 2014-ben nem az volt, hogy minél többet álljak dobogón, vagy az ötödik legyek. A célom az volt, hogy futamokat nyerjek. Talán kicsit másként álltam hozzá a dolgokhoz, mint Daniel.
Az nem volt valami jó év, nem akarom azt mondani, hogy nem voltam szerencsés, de néhány alkalommal cserben hagytak, az autó nem úgy működött, ahogyan kellett volna, és a többi. Ez kissé torzíthatja az összképet és a számokat.
A fontos, hogy tudom, miként zajlott az az év és miként érzek vele kapcsolatban."
Vettel állítja, nincs baja azzal, ha a csapattársa jó eredményeket ér el, ahogyan azt sem bánja, ha meg kell küzdenie a garázs másik végében helyet foglaló versenyzővel. „Az első sorból néztem végig Daniel 2014-es sikereit, mint a csapattársa.
Ma is ugyanezt teszem, nincs gondom ezzel, ugyanakkor azt is gondolom, hogy a mezőnyből bárkit le tudok győzni.
Nem félek a versengéstől, annak nem lenne értelme. Ha az ember nyerni akar, de közben tart a versengéstől, az két olyan dolog, ami nem fér össze."
A folyamatos összehasonlítás – legyen szó akár csapattársról, akár más versenyzőkről – nem feltétlenül tetszik Vettelnek.
A labdarúgást és a teniszt hozta fel példának arra, hogy ebben a két sportágban is ki szoktak kapni azok a csapatok, illetve azok a játékosok, akiktől az emberek nem várnák ezt, a tágabb képet szemlélve azonban mégsem kérdőjelezik meg őket.
„Olyan ez, mint a futball. Az első helyezettnek mindig nyernie kell a második ellen, de aztán hirtelen kikap a tizenötödiktől.
Hogy őszinte legyek, mindig a teljes képet kell nézni, akárcsak más sportágak esetében.
Oka van annak, hogy Roger Federer – vagy a nagy négyes bármely tagja – mindig előrébb jár a statisztikákban, és ott van az elődöntőben. Andy Murray nélkül kicsit más a helyzet, de a lényeg ugyanaz. Ennek oka van. Aztán vannak Grand Slamek, amikor valamelyikük kiesik az első vagy a második körben. Ilyenkor az ember arra gondol, »Hogy a fenébe kaphatott ki attól a sráctól?« Az a srác viszont nem rossz teniszező.
„Nagyon nehéz az összehasonlítás, különösen a mi sportágunkban, ahol az autótól is függünk, de nem annyira nehéz, ha a tágabb képet nézzük.
Természetesen mindenki összehasonlít, én is elsőként a csapattársamhoz mérem magam, majd másokhoz.
Manapság minden annyira átlátható, nem nehéz összevetni, de egy hosszabb időszakot vizsgálva kell ezt megtenni, nem csak egyetlen napot."
