Noha az utóbbi években nem sokszor fordult elő Lewis Hamiltonnal, hogy komoly vereséget szenvedett – az év végi elszámolásnál hat alkalomból mindössze egyszer, 2016-ban talált legyőzőre – a hatszoros világbajnok természetesen a mai napig nem szeret veszíteni, állítása szerint ez azonban már közel sem viseli meg annyira, mint régebben, amikor képes volt napokra depresszióba zuhanni egy-egy vereséget követően.
A Mercedes sztárja emellett azt is elárulta, hogy egyáltalán nem tart attól a naptól, amikor majd szögre kell akasztania a bukósisakot, mivel rengeteg olyan elfoglaltság van az életében, amit az után is csinálhat, hogy már nem lesz tagja a Forma-1-es mezőnynek.
Hamilton 2007 szerepelt először a Forma-1-ben, üstökösként robbant be a száguldó cirkuszba, több futamot is nyert,
az év végén azonban az első igazán komoly kudarcát is átélte, amikor legfőbb esélyesként nem tudta megnyerni a világbajnoki címet. Akkoriban még nagyon rosszul érintette egy vereség.
„Emlékszem, 2007-ben és 2008-ban ilyenkor három napig el sem tudtam hagyni a hotelszobámat – nyilatkozta a BBC-nek. – Fiatalon az egész gokartos karrierem alatt nagyon kemény voltam magammal szemben. Egyszerűen így birkózom meg a dolgokkal mentálisan, az emberek pedig nem tudják megérteni: »hiszen második lettél, vagy harmadik, vagy ötödik«, bármi is legyen az.
Nem értik azt a zűrzavart, ami kialakul a fejemben, egy nagyon-nagyon sötét hely, amiből nem tudom kirángatni magam."
Elismeri, nemcsak a sportban, hanem az élet más területein átélt kudarcok is hasonlóan képesek depresszióssá tenni, az évek múlásával azonban már jóval kevésbé, mint régen. „Ez sok dologra érvényes az életemben. Ahogy idősödtem, megtanultam, hogy miként maradjak kiegyensúlyozott, és rángassam ki magam ezekből a sötét vermekből, amik most már a legrosszabb esetekben sem annyira sötétek. Ez az évekkel jött. Nem volt rá gyors megoldás. Ugyanakkor még mindig elég nagy szívás veszíteni."
Egy sportoló életében a visszavonulás is nagy törést okozhat, Hamilton ettől azonban nem fél, mivel nem lesz üres az élete azután sem.
Nem félek tőle. Természetesen a sportolóknak az kell legyen a legszomorúbb napjuk, amikor szögre akasztják a felszerelést és abbahagynak valamit, amit egész életükben imádtak, amióta csak az eszüket tudják. De ezért csinálok annyi más dolgot is, amelyekkel azután foglalkozhatok.
Ott van például a divat. Találtam egy dolgot, amit hosszú ideig csinálhatok, ha sikeres leszek benne. Jelenleg nagyon-nagyon jól megy, de nem tudom, hogy még meddig. De legalább van más is, ami érdekel, és még emellett is van rengeteg minden. Tudom, hogy nem ér véget az életem, amikor visszavonulok, ez pedig vigaszt nyújt. Most viszont még elég jól érzem magam fizikálisan a folytatáshoz, úgyhogy megpróbálok addig maradni, ameddig csak tudok."
