A legendás csata, ami elködösítette a történelmi győzelmet

Az 1979-es Francia Nagydíj két okból történelmi a Forma-1-ben: ez volt az első győzelem turbómotorral, de amiért igazán örökre feledhetetlen, az Gilles Villeneuve és René Arnoux bunyója a pályán, ami az emlékezetes csata címszónál kiemelt példaként szerepel a világbajnokság lexikonjában.

„Valaki egyszer megkérdezett, hogy milyen klassz verseny volt a dijoni, de te nyertél, vagy Gilles? Csupán annyit feleltem, hogy Jabouille! Erre nyilván már nem is emlékeznek az emberek" – mesélte René Arnoux a crash.net-nek több éve, akit ha bárki elcsíp egy hosszabb interjúra, szinte biztos, hogy előkerül a pont 40 éve rendezett 1979-es Francia Nagydíj, amely a Gilles Villeneuve-vel vívott ámulatba ejtő csatájáról maradt emlékezetes az utókornak, s nem mellesleg az első turbómotoros győzelmet is jelentette a Forma-1-ben.

A 2-3. helyen egymás torkának eső Villeneuve és Arnoux küzdelme az utolsó körökből tényleg feledhetetlen, szinte biztosan találkozni lehet vele a sportág történetét feldolgozó videoösszeállításokban.

Örök klasszikus, ahogy a piros Ferrari és a sárga Renault az utolsó körben egymást gyepálja, kiszorítja, kanyarokon keresztül egymás mellett halad,

miközben vezetőik a mai szabályok mellett kettesével szednék a jogosítványba a büntetőpontokat.

Gilles Villeneuve sosem adta be könnyen a derekát, gyengébb technikával is oroszlánként harcolt. A kép Hollandiában készült Forrás: Getty Images/Bernard Cahier/Bernard Cahier

De az más világ volt. Arnoux és Villeneuve a férfias küzdelemben nem adott és nem kért kegyelmet, holott rongyos kettő pont volt a különbség a pozícióik piaci értékében, ám talán már akkor érezték, hogy beírták magukat a sportág történelemkönyvébe.

Két évnyi munka gyümölcse

A Renault 1977 nyarán, Silverstone-ban jelent meg először turbómotoros autójával, amely az első ilyen volt az F1-ben. Nehéz szülés volt, és hosszú út vezetett odáig, hogy két év múlva ők számítsanak favoritnak egy versenyen. Az 1979-es Francia Nagydíjig összesen 33 rajtot jegyeztek fel (1979-től futamonként két autóval), ebből mindössze 6 célba érést hoztak össze, a kieséseket három kivételével az autó meghibásodása okozta.

A turbós projektben kezdettől fogva szerepet vállaló Jean-Pierre Jabouille fokozatosan kezdte elhinni, hogy van értelme a munkának. „Az utolsó teszten a turbó csak egyenes haladás esetén működött. A kanyarokban és a pálya más részein alig 200 lóerőm volt csupán! Arra gondoltam, ez nem jó irány – mondta a Motorsport Magazine-nak. – Az első szabadedzésen egyszer füstölő motorral tértem vissza a garázsba, és emlékszem, Ken Tyrrell [a nevét viselő csapat vezetője] röhögött és azt mondta az autóra, hogy egy teáskanna."

1978 végén viszont már biztos voltam benne, hogy fél-egy éven belül nyerni fogok.

1979-ben már kifejezetten idős, 36 éves volt, de a renault-s kalandot megelőzően csupán három nagydíjon indult. Csapattársa, Arnoux is a 29. évét taposta, pedig ez még csak az első teljes idénye volt a Forma-1-ben.

Gyakori látvány az 1970-es végéről: lerobbant Renault a pálya mellett Forrás: Getty Images/Paul-Henri Cahier/Paul-Henri Cahier

A tizenöt versenyes bajnokságnak a Francia Nagydíj volt a nyolcadik állomása, a tabellát Jody Scheckter (30 pont) vezette Jacques Laffite (24), Villeneuve és Patrick Depailler (20-20) előtt. Ők négyen osztoztak az összes addigi győzelmen, az első kettő a Ligier-t vezető Laffite-hoz vándorolt, a következő kettő Villeneuve-höz, majd csapattársaik jöttek lendületbe, Dijonba Scheckter érkezett meg két sikerrel a háta mögött.

Itt aztán borultak az addigi erőviszonyok: a sok szintváltozást tartalmazó, ellenben rövid pályán Jabouille 1:07.19-es idővel megszerezte az első rajtkockát Arnoux (1:07.45) és Villeneuve (1:07.65) előtt.

Jabouille szerint az áttörést az eredményezte, hogy a kasztni fejlesztésétől javult az autó vezethetősége, rövidült a turbólyuk, erősödött a nyomaték.

Villeneuve ugyanakkor a motorkoncepció diadalát érezte. „A lóerők a döntők. Azt hiszem, emiatt meredekebb szárnyállást használhatnak, mint mások, és ettől gyorsabbak a kanyarokban. Ott építik fel az előnyt" – nyilatkozta.

A tűzijátékhoz kellett a korai keveredés

Villeneuve úgy érezte, az egyetlen esélye a győzelemre az, ha a rajtnál az élre katapultál. Ez összejött, Jabouille a 2., a szörnyen beragadó Arnoux a 9. helyre esett vissza, bár utóbbi gyorsan megkezdte a visszakapaszkodást, 14 kör alatt visszajutott a képzeletbeli dobogóra. A Ferrari előnye öt másodperc körül stabilizálódott az élen egy ideig.

Jean-Pierre Jabouille a dijoni pályán Forrás: AFP/-

Jabouille magasabb fokozatba kapcsolt, a 30. körre felért Villeneuve-höz, de a kanadai a forgalomban ügyesebben manőverezett és átmenetileg eliszkolt. A technikai különbséget azonban csak percekig ellensúlyozhatta, a 46. körben bekövetkezett az elkerülhetetlen, Jabouille megelőzte. „A futam második felében össze-vissza csúszkált az autóm" – mondta, hozzátéve, hogy a jobbosokban túl-, a balosokban alulkormányzottan viselkedett.

A Renault-szendvicsben még így is jobb eredmény nézett ki számára, mint előzetesen gondolhatta, Arnoux-t közel 15 másodperccel előzte meg.

Csakhogy a gumijai a végüket járták, amitől üldözője vérszagot kapott a csapat tájékoztatásának hála,

és a 80 körös verseny 75. körére utolérte.

„Az előzéskor láttam, hogy az abroncsai elfogytak. Fogalmam sincs, hogy jutott el a célig" – nyilatkozta Jabouille a riválisáról. Arnoux három fordulóval a cél előtt beesett a Ferrari mellé és lehagyta, ekkor úgy tűnt, kialakult a végső sorrend. A világbajnokság történetének egyik legnagyobb harcosa azonban másképp gondolta.

Legendás utolsó kör

„Azt hittem, René elhúz tőlem az egyenesben, mint Jabouille – mondta Villeneuve. – Szörnyű állapotban voltak a gumik, de tudtam követni, bizonyára neki is volt problémája." Eltalálta, a másik Renault-ban az üzemanyagrendszer dadogott. „Megpróbáltam mielőbb visszaelőzni, hátha nem számít rá. A célegyenes végén nagyon megközelítettem, bebújtam a belső ívre és nagyon késői féktávot vettem." A vakmerő manőver az utolsó előtti, 79. körben történt, csak úgy füstöltek a gumik a Ferrarin.

Már e két helycserénél is centik választották el egymástól az autókat, hát még ami ezután jött! A végső körben Arnoux-n volt a sor a visszatámadásra, vissza is vette a 2. helyet néhány méterre, ám a levakarhatatlan Villeneuve a rojtos gumin több kísérlettel megint sikerrel járt. A felvétel önmagáért beszél.

„A legjobb Forma-1-es barátommal harcoltam."

Gilles nekem nem is versenyző, hanem egy művész volt a pályán, csak vele lehetett ilyen párharcot vívni

– mondta Arnoux. – Az akkori autókban ülve muszáj volt megbízni egymásban, mert egy ütközés szinte azonnali kiesést jelentett. Kölcsönösen megbíztunk egymásban, és többször érintettük egymás kocsiját."

Az 1979-es Francia Nagydíj dobogója Forrás: AFP/Daniel Janin

Villeneuve 21 századmásodperccel futott be a Renault előtt; ismételjük, a 2. helyen. A világbajnokságban az összesen kettőből az első győzelmét arató Jabouille nevéhez fűződött az első siker turbómotorral, akinek a felkeményedő fékpedáltól megfájdult a lába a verseny vége felé.

„Az ünneplések után áthívtak a sajtóterembe megnézni az utolsó öt kör felvételét. Leültem, mert kicsit fáradt voltam, de aztán láttam azokat a köröket. Hirtelen aggódni kezdtem, hogy mi történhet, a futam során ugyanis nem éreztem így" – nyilatkozta Arnoux Méhes Károly szakírónak a Gilles Villeneuve-ről írt interjúkötetében (Gilles Villeneuve - His untold life from Berthierville to Zolder).

"Emlékszem, Mauro Forghieri [a Ferrari főtervezője] közel ült hozzám és szintén nézte az eseményeket.

Magasba emelte a kezeit, és ordított, hogy ezek a srácok teljesen őrültek!

Azt még megértette volna, ha a győzelemért harcolunk, de mi csupán a 2-3. helyért tettük."

Jabouille átszeli a célvonalat Forrás: AFP/Daniel Janin

A Francia Nagydíj főszereplőinek nem sok öröm jutott később 1979-ben. Jabouille egyetlen alkalommal sem ért célba, Arnoux két 2. helyet mutatott még fel, míg Villeneuve kikapott a bajnoki címért folyó versenyfutásban Schecktertől.

A turbómotoros koncepció a következő esztendőkben további győzelmeket hozott, de a sérülékenysége miatt 1983-ig kellett várni vele a vb-címre, a Renault bánatára ráadásul a BMW-vel szövetkező Brabham istállóé lett ez a dicsőség. A vonatra több más gyártó és csapat is felszállt, a teljesítmény fokozatosan emelkedett, és 1988 végi betiltásáig ez a motortípus maradt uralkodó a Forma-1-ben, egészen a 2014-es visszatérésig.

Az első turbómotoros győzelem évfordulója alkalmából a Renault motorfőnökével, Rémi Taffinnal is beszélgettünk, az interjút nemsokára olvashatják a GPhíreken.