„Minden reggel, mielőtt reggelizem, elmondok egy imát. Tulajdonképpen minden étkezés előtt imádkozom. Legyen csak néhány másodperces vagy egy perces, bármiért is imádkozom, de találok rá időt. Mindenki beszélget körülöttem, de én akkor is azt mondom, hogy >>elnézést, egy pillanat<< és szakítok időt erre.”
Hamilton elárulta, általában az istentiszteletek is felfrissítik őt.
„Egy vasárnap már alig vártam, hogy elmenjek a templomba. Felkeltem és elmentem, aztán megbeszéléseim voltak. Néhány közeli barátommal járunk, találkozunk, megreggelizünk, aztán elmegyünk együtt a templomba. Általában felvilágosulva és felvértezve távozunk, mintha ismét megtalálnánk a középutat. Néha előfordul, hogy úgy érezzük, >>ma nem jött át<<, de általában inkább olyan, hogy >>hűha, már tudom, merre tartok<<.”