Felmondott a Red Bullnál, hogy itthon fusson be - Interjú Kling Sándorral

Másfél évig az F1-es Red Bull első vezetőszárnyával foglalkozott, Dr. Kling Sándor mégis úgy döntött, családi vállalkozásuk fejlesztésén és egy saját kezdeményezésen dolgozna, amivel itthonról is világsikert érhet el. Hazatérése után beszélgettünk vele.

Az autóiparban valószínűleg csak egy nehezebb dolog van annál, hogy az ember bekerüljön egy Forma-1-es csapathoz: Önként felmondani és saját lábra állni. Néhány héttel ezelőtt egy közösségi oldalon megpillantottam, hogy a Budapestről származó Kling Sándor bő három év után távozott a Red Bull Racingtől, és visszatért szülővárosába, ahol a garázskapukat gyártó családi vállalkozásuknál, valamint a titokzatos Kling Technologynál folytatja a pályafutását.

Második gyermeke születése és Sándor sokasodó feladatai közepette eltartott egy ideig, mire sikerült találkoznunk, hogy kifaggassuk a Red Bull korábbi szerkezeti elemzőjét az eddigi sikereiről, a Milton Keynesben töltött éveiről, valamint a további terveiről.

Kling Sándor a Forma-1 egyik legjobb csapatánál dolgozott Forrás: Kling Sándor

Téma bőven akadt, hiszen 32 éves korára részt vett a BME sikeres Formula Student csapatának megalapításában, gépészmérnöki végzettsége után doktori fokozatot is szerzett a Polimertechnika Tanszéken, dolgozott a főváros utcáit járó Modulo autóbuszon, megjárta a Red Bullt és társaival ígéretes autóipari innovációba kezdett.

Szerkezeti elemzőként dolgozott a Red Bullnál, úgynevezett kompozit anyagokkal foglalkozott. Mi tartozik ehhez a munkakörhöz és milyen feladatai voltak?

Kompozit anyagok esetében több milliónyi vagy akár több milliárdnyi szál erősíti a szerkezetet. Azért szálformátumú, mert nagyon hatékony, erős, merev és remekül tervezhető. Úgy lehet az anyag tulajdonságait befolyásolni, ahogy szeretnénk. Talán a legfontosabb tulajdonsága, hogy hihetetlenül könnyű. Teljesen elképesztő, némelyik alkatrész tonnákat elbír és könnyebb egy pohárnál.

Ezeket a szerkezeteket gyártható formába kell hozni, ezért rétegeket raknak egymásra, mint a rétest. A tervezés során meghatározzuk, hogy a milliónyi szál közül milyen fajtát használjunk, milyen gyanta legyen, ami összefogja a szálakat, a szálak milyen irányba álljanak, és hány réteg kell. Ez függ a terhelés mértékétől, jellegétől, ismétlődésétől, nagyon sok dologtól. Sőt, akkor még a szendvicsszerkezetekről és a gyűrődőzónákról nem is beszéltünk. Ez mind-mind megoldható kompozittal, de a mi csoportunk fém- és műanyagelemeket is tervezett. Ez frissen tartotta az elménket és jó volt, hogy többfajta alkatrésszel is dolgozhattunk.

A családi hagyományok miatt nem meglepő, hogy az iskolában a műszaki tudományokat választotta, de miért pont ezt a részterületet?

Az teljesen egyértelmű volt számomra, hogy műszaki területre megyek, de az nem annyira volt meg a fejemben, hogy melyik irányba. Akkor még profi sportoló voltam, és tudtam, hogy az autókat nagyon szeretem, ezekkel szeretnék foglalkozni, de nem akartam 100 százalékosan közlekedésmérnökké válni. Inkább szélesebb spektrumú tudást kerestem.