Társoldalunk:

Tud jobb megoldást a hibrid F1-nél a Ferrari volt pilótája

2018.01.03. 15:27

Kétszáz kilóval könnyebb, 300 lóerővel erősebb autók és brutális hátsó gumik – ilyen jövőt kíván az F1-nek Stefan Johansson. A volt McLaren- és Ferrari-pilóta, aki egyszer eldöntötte a győzelem sorsát a Hungaroringen, visszatérne az F1 második hőskorához, a „boldog '80-as évekhez".

Az autózás irányítói elvonultak egy képzeletbeli elefántcsonttoronyba, eldöntötték, hogy az autósport jövőjét csak a hibridhajtás jelentheti, majd mint akik jól végezték dolgukat, hátradőltek. Nem foglalkoztak azzal, hogy más technológiákkal legalább ilyen energia-hatékonyságot és sokkal látványosabb versenyeket érhettek volna el – fejtette ki népszerű blogjában Stefan Johansson.

A 61 éves svéd exversenyző, aki 1983 és 1991 között 79 Formula–1-es nagydíjon állt rajthoz (többek között a McLaren és a Ferrari színeiben), főként a hibridrendszerek akkumulátorai okozta súlynövekedést ostorozza.

Szerinte a túlsúlyos autók és a lassítókkal teletűzdelt pályák vezetnek a kevés előzéshez, a kiszámítható versenyekhez.

Johansson szerint az elektromos (hibrid) hajtáson kívül más alternatívát is kellene hagyni az F1-benForrás: Williams/LAT/Glenn Dunbar

„Az az érzésem, mintha valaki elvonult volna egy elefántcsonttoronyba, magára zárta volna az ajtót és kijelentette volna, hogy csakis az elektromos hajtású [hibrid] autók jelenthetik a jövő útját. Ez éppen úgy vonatkozik az utcai autókra, mint a versenygépekre. Semmilyen alternatívát nem ajánlott fel, pedig

számos más mérnöki megoldás létezik, amivel a járműveket érdekesebbé, izgalmasabbá és hatékonyabbá tehetnénk, mint az elektromos hajtás"

– írja blogjában Johansson, aki az F1 után, 1992-ben az IndyCar-sorozatra váltott, 1997-ben pedig megnyerte a Le Mans-i 24 órás viadalt.

„Itt vannak ezek az úgynevezett környezetbarát hibrid autók, hatalmas akkumulátorokkal, amelyek közel 50 százalékkal megnövelik a versenyautók súlyát. Emlékszem, amikor legutóbb 500 kilót nyomott egy F1-es versenyautó, az 1993-ban volt" – ostorozza az F1 szabályalkotóit a svéd.

Stefan Johansson (balra) a 2007-es Le Mans-i 24 óráson. Tudja, mit beszélForrás: AFP/Jean-Francois Monier

Johanssonnak, aki az 1989-es Magyar Nagydíjon egy pillanatra (nem szándékosan) feltartotta Ayrton Sennát, lehetőséget nyitva ezzel Nigel Mansellnek a brazil megelőzésére, konkrét elképzelései is vannak arról, hogyan lehetne látványosabbá tenni a sportágat.

Kevesebb leszorítóerő, 300 lóerővel nagyobb teljesítmény, 200 kilóval kisebb súly és mindehhez brutális, vastag hátsó kerekek.

Mindjárt közel lennénk a mostani köridőkhöz, viszont az autókat sokkal könnyebb lenne követni [a kisebb turbulencia miatt]. Rögtön megközelítenénk a 400 km/órás tempót az egyenesekben, hosszabbak lennének a fékutak, ami megkönnyítené az előzéseket és az F1-es autók szilaj versenylovak lennének, amelyeknek a megszelídítéséhez igazi férfiak kellenének. Az lenne ám a látványosság!" – jósolja Johansson.

A Formula-1-es versenyautók valóban a hibridrendszerek bevezetése óta a legnehezebbek, tavaly legalább 728 kilogrammot nyomtak. A 2018-tól kötelezővé tett fejvédő szerkezet,

a glória miatt az F1-es autók minimális súlyhatára példátlanul magasra, 734 kg-ra emelkedik.

Egy Red Bull RB13-as mérlegelésen, a tavalyi Mexikói GP-n. Idén - a glóriának köszönhetően - példátlan módon 730 kg fölé növekszik az F1-es autók minimális súlyaForrás: DPPI/Dppi

A svéd expilóta által ideálisnak tartott féltonnás „pillesúly" egyébként csak kétszer volt jellemző az F1-es autókra: 1966-1968 között, majd 1987-1993 között.

A jelenleg óratervezőként tevékenykedő Johansson szerint a modern versenypályák kialakítása legalább ennyire gátolja az izgalmas versenyek kialakulását.

Johansson első szezonjában, az 1983-as Osztrák Nagydíjon. Visszasírja a '80-as évek F1-étForrás: Honda

„Az összes mai versenypálya – mindegy, hogy régi vagy új építésű – hozzájárul ahhoz, hogy csökkentse az előzés lehetőségét ezekkel a nagy leszorítóerőt generáló autókkal.

A pályák tele vannak lassú kanyarokkal és rémes sikánokkal, amelyeknek egyetlen szerepük, hogy lelassítsák az autókat.

[A könnyebb autóknak] kisebb lenne a kanyarsebességük, viszont sokkal gyorsabban mennének az egyenesekben. Ezért jó lenne fokozatosan visszatérni az igazi versenypályákra, ahol sokkal több gyors és középtempós kanyar van" – véli Stefan Johansson.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK