Vágólapra másolva!
1959-ben ezen a napon futották az idényzáró Amerikai Nagydíjat, amelyen a későbbi csapatalapító, Bruce McLaren első győzelmét aratta, Jack Brabham pedig "kitikkadt" Cooperjét célba tolva szerezte meg első világbajnoki címét.

A Formula-1-es szezon 58 évvel ezelőtt csak kilenc nagydíjból állt, ebbe beszámított az Indianapolisi 500 mérföldes viadal is – amin senki sem vett részt az F1-es indulók közül. Három hónappal a monzai verseny után a mezőny újra ellátogatott az Egyesült Államokba, hogy eldöntsék, ki lesz a világbajnok.

Forradalmárok: Brabham (8) és ifjú felfedezettje, McLaren (9) elsőként vezette F1-világbajnoki címre a farmotoros Cooper-Climaxot Forrás: DPPI/AFP

A döntő összecsapásra december 12-én a floridai Sebringben került sor, egy 8,3 kilométer hosszú repülőtéri pályán. A Cooper-istálló két legjobbja, Jack Brabham és Stirling Moss, valamint a Ferrari húzópilótája, Tony Brooks közül még bárki nyerhetett. A konstruktőr-vébén pedig az volt a kérdés, vajon a

forradalmian új, farmotoros, ezért könnyen vezethető Cooper, vagy a motorerőfölényt élvező, ám orrmotorja miatt nehézkesebben mozgó Ferrari lesz-e a bajnok.

Az edzéseken a korszak Verstappenje, Stirling Moss szárnyalt az angol mágnás, Rob Walker által csatasorba állított, privát Cooperrel. Kerek 3 perces legjobb edzésidejét csak Brabham tudta megközelíteni. Meglepetésre az amerikai Harry Schellnek mérték a harmadik legjobb időt az Ecurie Bleue istálló Cooperjével, így Brooks visszaszorult a második rajtsorba.

A Ferrari – nem teljesen alaptalanul – csalást feltételezett, megóvta a szokatlan eredményt, ám az amerikai versenyigazgató elutasította az olaszok keresetét.

Jack Brabham két győzelme mellett még háromszor végzett a dobogón, köztük Reimsben (a képen). A sebringi fináléban a 4. hely is elég volt a dőcsőséghez Forrás: DPPI/AFP

Brabham startolt legjobban, de Moss visszavette a vezetést és kezdett elhúzni üldözőitől.

A Rob Walker-féle Cooper váltója azonban csak öt körig bírta, így a mezőny leggyorsabbjának tartott angol bajnoki ábrándjai ismét szertefoszlottak. Brabham állt az élre, nyomában fiatal csapattársával, Bruce McLarennel, mögöttük a két Ferrari robogott, Cliff Allisonnal és Brooksszal a volánnál. Allison kuplunghibáját követően Brooks feljött harmadiknak, de a Cooperek ellen nem volt esélye.

Az utolsó körben a biztosan vezető, a vb-cím felé autózó Brabham autója lelassult – kifogyott a benzin!

Amikor az utolsó kanyarban utolérte az ausztrált, McLaren Brabham mellé hajtott és tanácstalanul bámult rá:

vajon megelőzheti-e mentorát, hogy az ne veszítse el a vb-címet? Amikor Brabham intett, hogy menjen tovább, McLaren meglódult a kockás zászló felé.

Még épp időben: 0,6 másodperccel előzte meg a vérszagot kapott Trintignant Cooperjét. Ezzel az új-zélandi 22 éves és 104 napos korában megnyerte élete első nagydíját, új rekordot állítva fel, amit csak 44 évvel később tudott megdönteni Fernando Alonso a Hungaroringen.

Az '50-es években az autóversenyzés a világ legveszélyesebb foglalkozásai közé tartozott. A pilóták nemigen törődtek azzal, mit hoz a holnap – Bruce McLaren pedig láthatóan azzal sem, mit szól majd az asszony... Forrás: Origo

Brabham közben ereje végső megfeszítésével, a közönség viharos tapsától, füttyögésétől kísérve áttolta a célvonalon a Coopert.

„Black Jacket" negyedikként rangsorolták, ami elég volt ahhoz, hogy 3 ponttal megelőzze a harmadik helyen célba érő Brooksot, ezzel megnyerje első világbajnoki címét.

Brabham és az ifjú McLaren sikerének köszönhetően a Cooper megnyerte a konstruktőr-vb-t, nyolc ponttal a Ferrari előtt. Az orrmotoros behemótoknak ezzel bealkonyult a száguldó cirkuszban.